Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-11-12 / 60. szám
1995. március 11., szombat 7. oldal Társasági Élet Mit csinál a hétvégén? Buda László (42) salgótarjáni fotográfus fényképésznek tanult, később reklám- és progagandafotós szakképesítést szerzett. 1976-tól a Nógrádi Történeti Múzeum alkalmazott fotográfusa. A fényképezés mellett foglalkozik hegymászással és bar- langászással is. Az utóbbit szintén hivatásosként gyakorolja. Alapítója és vezetője a már szép rangot kivívott különleges mentőszolgálatnak. Az állandóan elfoglalt, mindig úton lévő embert kérdeztük, hogyan telnek hétvégéi. — Nagyon szeretem a hétvégéket, mert számomra mindig új kihívásokat jelentenek. Egy évből szinte csak a nagy ünnepek alatt vagyok otthon, mindig mászni vagy barlangászt megyek a barátaimmal, gyakran az országon kívülre. Néha elkísér a nejem is, neki sem jelent különösebb akaBuda Lászlónak minden hétvége új kihívást jelent dályt pár ezer méter. A fiam is velem tart alkalmasint, de ő sportmászó, így jobban kedveli a mesterséges akadályok alkotta nehézségeket. Ilyenkor is fényképezek, sőt ilyenkor készült díjazott képeim egy része.- A mostani hétvége hogyan alakul?- Ha minden jól megy, akkor Lukács Attila barátommal az ágasvári csörgőbarlangba szállunk le, s egy eddig ismeretlen járat feltárásán fogunk dolgozni. Előkerül a véső és kalapács, s lassanként haladunk előre. Türelmünk és kitartásunk vizsgázni fog, az biztos, de nekünk megéri. Karbidlámpával világítunk. Ha a körülmények megengedik, akkor szeretnék majd lent színes diára is dolgozni. Nem sokan fotóztak még a csörgőbarlangban így, tehát különösen izgalmas feladatnak kínálkozik. Ha nem jön közbe valami, akkor ezzel telik a hétvégém. Gyurián Tibor Hogyan esküdjünk örök hűséget? íme, a tarjáni városháza házasságkötő termében megtartott bemutató esküvő ijjú párja Készül a Drakula-smink FOTÓK: RIGÓ TIBOR Ízelítő a tavaszi divatból Társkeresők fóruma - Társat találtak - Társat keresnek Társkeresők zártkörű összejövetele március végén Felvételünk nem a társkeresők klubjában készült Kedves Társkeresők! A múlt héten jeleztem, hogy klubunk márciusi zártkörű, zenés táncestjének idejét két időpont közül lehet kiválasztani. A javaslatok alapján március 25-én, délután 17 órakor rendezzük meg találkozónkat. Meghívót küldünk társkeresőinknek, de igényelhet az is, aki tagja szeretne lenni a klubnak. Ismét újabb társkeresőkkel gyarapodtunk. Több fiatalember kérte levélben és telefonon, hogy szeretne a klubunk tagja lenni. Az új jelentkezők és az érdeklődők kedvéért írom le újra, hogy a társkeresőklub a Nógrád Megyei Hírlap segítségével működik. A napilap teszi lehetővé, hogy minden szerdán este 20.30-tól 22.30-ig működhessen a 316^15 5-ös társkere- sőtelefon-vonal. Akivel pedig csak a posta útján tudok érintkezni, kérem, hogy levelükre a következő címet írják fel: Nógrád Megyei Hírlap, Társkereső rovat, 3100 Salgótarján, Pf. 96. A Hírlap minden szombati számában, a 7. oldalon - most már a korábbinál bővebb terjedelemben - foglalkozom a társkeresőklub működésével kapcsolatos kérdésekkel, a társkeresők hirdetéseivel, itt közlöm a klubra vonatkozó információkat is. Régi társkeresőink már tudják, hogy igen kedvezményes társkereső-hirdetést közlünk. A hirdetésekért közvetlenül nem kérünk pénzt, hanem ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a társkeresők előfizessék a lapot. Az apróhirdetési tarifához mérve ez lényegesen olcsóbb megoldás a társkereső számára, mintha hirdetne. S ez által közvetlenül hozzá juthat a neki szánt információkhoz is. Péter A társasági viselkedés kódexéből Ha akaratlanul megsértett valakit, úri lélekkel kérjen tőle bocsánatot. A sértést ne viszonozza más sértéssel. Ebből kezdődnek ugyanis az állathoz sem méltó marakodások. Ha megsértették, feltűnés nélkül távozzon a társaságból, és másnap higgadt fejjel, négy- szemközt kérjen magyarázatot. Finomsága, békülékenysége a megoldáshoz fogja segíteni. Annyi a széthúzás, az ellenségeskedés nemzetünk életében, hogy magánéletünkben is kell küzdenünk ellene. Szeretet nélkül ne nevessen ki soha senkit. A gúnyosan mosolygó ember mindig ellenszenves. Ne szóljon le senkit, ne rágalmazza a távollevőket, ne pletykázzon. Sőt, attól is meneküljön, aki ezeket megteszi. Egyenes ember nem lehet szószátyár. Társalgás közben ne beszéljen olyan dologról, ami valakire kellemetlen. Ne legyen tapintatlan. Ne kérdezzen olyant, amihez nincs köze. S jegyezze meg: ha megtud kényes természetű dolgokat, „titkokat”, ne adja tovább. A modortalan embert finomsággal, udvariassággal lehet sarokba szorítani, és ha kell: megszégyeníteni. Hálátlan szerep sértettnek lenni, lehetőség szerint kerülje tehát. A tévedést elismerni viszont finom Iélekre vall. Ne tegyen senkire bántó megjegyzést. Ne legyen kötekedő, mert hamar megutálják embertársai. Ne hozzon senkit zavarba, ne tegyen senkit nevetségessé, ne ugrasson senkit, mert a pillanatnyi siker után neheztelés lehet az osztályrésze. Partnerre, élettársra, házastársra várnak A „Kalandorokkíméljenek" jeligéjű hirdetésre ismét érkeztek válaszok. Korábban már megírtam, hogy a mutatós irodista lány időközben párt választott magának és férjhez ment. Kedves, hoppon maradt férfi társkeresők, ez ne szegje kedvüket, hiszen oly sok külső és belső értékekkel rendelkező társtalan hölgy sétál még közöttünk. Kérem, figyeljék a hirdetéseket! „Kéz a kézben” jeligével írja egy 70 éves hölgy: „Lelkiekben gazdag, anyagilag rendezett, családi házzal bíró, katolikus vallású, hozzám illő idős úriemberjelentkezését várom élettársi kapcsolat kialakítására. Rendezett anyagi körülmények között élek, de nagyon magányosan. Együtt könnyebbé tehetjük az élet alkonyát.” „Őszinteség” jeligére üzenem, hogy hirdetésére levele érkezett. A megbeszélés szerint kérem, fáradjon be a Hírlap szerkesztőségének titkárságára, ahol átveheti. „Sandokan” jeligére üzenem, hogy a levelét továbbítottam a „Szeretném, ha szeretnének" jelige tulajdonosának. Nem tudom, olvasta-e a múlt heti üzenetet, amelyben neki üzentek. Amennyiben lehetséges, kérem, keressen fel személyesen. Kérem a salgótarjáni Zöldfa úton lakó, 35 éves, 170 cm magas, fekete hajú és szemű társkeresőt, hogy az általa megadott jeligére küldött levelével kapcsolatban telefonon hívjon, vagy személyesen keressen fel. Otthon, otthon, édes otthon Az első hollywoodi úszómedence tulajdonosa Mary Pick- ford volt. Douglas Fairbanks építette hitvesének. A medence akkora volt, hogy csónakázni lehetett benne. Jelenleg is megvan az ifi. Douglas Fairbanks tulajdonában. Neve „Pickfair.” Az ifjabb Fairbanks most volt nyolcvankét éves. Sammy Davis és felesége villájában óriási majomember áll a Beverly Hülsen. A majom eredetileg a Majmok bolygója című filmben szerepelt mint szimbólum. Sammynek annyira megtetszett, hogy az egész kertjét átalakíttatta a szobor kedvéért. Most, a halála után az özvegy az adóhivatalnak fizetendő tartozása miatt kénytelen a villával együtt a majomembert is elárvereztetni. Michael Jackson birodalmáról rengeteget írtak a lapok Elisabeth Taylor legutóbbi házasságkötésének kapcsán. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy Jackson egyik fivérének, Jermaine Jacksonnak is hatalmas palotája van. Ez az épület és a hozzá tartozó földterület valaha Johnny Weismüller tulajdona volt. Jermaine elhatározta, hogy az eddigi kerítést vagyonvédelmet nyújtó elektromos vas- és betonrácsozatra és egy olyan bejárati kapura cseréli fel, amely egy kisebb hadsereget is képes kirekesz- teni. Az otthon védelme elkészült, háromszázezer dollárba került a kerítés és a kapu. Ez ma a Beverly Hills-i turisták számára az egyik legnagyobb látványosság. Judy Garland tartja a rekordot azok között a filmsztárok között, akik a legtöbbször változtattak otthont, lakást, címet. Egyedül Hollywood városrészében - úgy mondják - több mint huszonöt otthona volt, pedig ezen kívül még Los Angeles más kerületeiben, sőt New Yorkban is volt apartmanja. Jelenleg Búrt Reynolds az AI Capone háromszáz holdas birtokára épült lakóházak tulajdonosa. A világhíres mozisztárnak ezen kívül van még egy Búrt Reynolds nevű, úgynevezett Vacsora Színháza is Floridában, ebben pedig egy saját vip-páholya is. (very important persons - nagyon fontos személyiség.) Itt foglal helyet, ha nézi az előadást. Ha nem, a páholy zárva van. Köztünk legyen mondva... / gencsak elcsodálkoztunk. Ók is, én is. Ők azon, hogy vasárnap délelőtt nem átallok havi bérletjegyet váltani. Tőlük, gépkocsivezetőktől, a salgótarjáni autóbusz-pályaudvar északi fordulójában. Én meg azon tátottám el a számat, hogy nem vehetek, mikor másnap hétfő, és a régi bérletek már nem lesznek érvényesek. Pénteken még nem volt elég pénzem (manapság már sokan nem akkor kapnak pénzt, amikor akarják, hanem amikor tudja fizetni a cégük, vagy amikor küldi a társadalombiztosítás), így hát szombaton próbáltam bérletet vásárolni. Elkéstem egy fél órát. A jegypénztárak ezen a napon - a távolsági autóbusz-pályaudvaron is — déli 12 órakor zárnak. Nem tudom, miért, valahogy a vasárnap délelőttben bíztam. Még érvényes bérletemmel bebuszoztam hát a hegyről, de - ismétlem — hiába. A jó öreg pilóták azt gondolták, hogy a Holdról jöttem, pedig csak a Platóról, s bizonygatták, hogy olyan még nem volt a világon, hogy vasárnap buszbérletet árultak volna. Erre én szerényen csak annyit kérdeztem: a Volán szolgáltató vállalat, vagy sem; folyamatos üzemben dolgozó cég-e, vagy sem? Igen - válaszolták mindkettőre. S épp ez volt az, ami gerjesztette bennem a további gondolatot. Mert ha a Volán szolgáltató és folyamatosan üzemelő vállalat, akkor talán gondoskodhatna arról, hogy szombaton délután vagy egész vasárnap megfelelő jegyhez juthasson az utas. Már csupán azért is, mert olyan hétvégénk volt, amikor a bérletek vásárlására nem a megszokott öt, hanem csak három és fél nap jutott. Nem tekinthetjük tehát véletlennek, hogy hétfőn egész nap hosszú sorok kígyóztak a pályaudvar pénztárablakai előtt. Ugyanabban a cipőben járhattak, mint én. De ők biztosan megszokták, hogy itt ez a rend, mert nagyon higgadtan és természetesen vártak a sorukra. C sak engem nem hagyott nyugodni a kisördög, folyvást ott motoszkált a fejemben: legalább az ilyen rövid hétvégeken lehetnének hosz- szabb ideig nyitva. (ok)
