Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-11-12 / 60. szám

4. oldal Riport 1995. március 11., szombat Nem lehet arrébb vinni a szügyi szarvasmarhatelepet Igaza volt Fülöp Géza szügyi polgárnak, amikor felajánlott egy-két gumicsizmát: vegyem, vegyük fel fotós kollégámmal, mert derékig süppedünk a sárba. Nem hallgattunk rá, mi bán­tuk. Pár száz métert tettünk meg a tehenészet mögött gazban, sárban. Jelentem: sikerült átvágnunk magunkat. Varjúhadse­reg röppent fel, ahogy közeledtünk úticélunk felé, egyre izga- tottabbak lettünk. A telepre behajtani csak kivételes gépjárműnek lehet Támad a varjúhadsereg Fülöp Géza meg csak mondta a magáét: - Nem azért jöttünk ki a városból, hogy ezt a bűzt, ezt a mocskot tűrjük. Ellepik a le­gyek a falut, kötve hiszem, hogy irtják a rovarokat a tehén­telepen. Szennyvíz folyik az árkokban, bárki láthatja. De ezt még el is viselnénk, ám ami a legutóbbi időkben történt, azt ember nehezen emészti. Alig merem kien­gedni a gyere­ket az udvarra, nem tudhatom, milyen fertő­zést hoznak rá a varjak. Haladtunk tovább a trá­gyával itatott földön. Építési törmeléktől kezdve mű­anyag flako­nokig minden megtalálható a senki földjén. Később kiderült, a terület az agrárgazdaságé. Már csupán húsz lépés és elénk tárni a félelmetes csoda - biztat útikalauzunk. - Nem lát­hattuk a csodát, a húsz beígért szarvasmarhát, a földeletlen húsz dögöt. Fülöp Géza váltig állítja: itt voltak több hónapig, a varjak jókat lakmároztak.- Tíz tanút is állítok, ha kell - fakad ki Fülöp úr. - Biztosan megsejtették, hogy jövünk, ezért tüntették el a dögöket! - erősíti hangját kalauzunk. Dózerral túrták a földet. Fü­löp Géza toporog, szinte táncol a friss buckákon. Mi magunk is toporgunk. Jobban szemrevételezzük a terepet. Friss abroncsnyomok árulkodnak arról, hogy nemrég földmunkát végeztek a helyszí­nen. Eltűntek az elhullott mar­hák, vonjuk le a következtetést. Titokzatos, annyi szent! Dög- kút nincs a környéken, vajon hol lehetnek szegény dögök? Míg ezen morfondírozunk, megjelenik Varga Mihály te­lepvezető-helyettes és dr. He­gedűs Szilárd, a telep állator­vosa. Fülöp Géza és a helyettes telepvezető ismerik egymást, tegeződnek. Pár másodperc után felhevül a levegő, kemény szócsata kezdődik. Varga Mi­hály számon kéri kalauzunkat, mit keres errefelé, ahol a madár sem jár?! Meg, hogy minek hozta nyakukra az újságírót. De az igazi vita a döglött tehenek­ről robban ki, fontosabb az holmi firkászoknál! Négy százalék elhullás- Ne mondd nekem, hogy nem voltak itt a dögök - kezd bele Fülöp Géza. - Sétáltattam a kutyámat errefelé, amikor lát­tam legalább húsz döglött mar­hát. Eszetekbe nem jutott, mi­csoda fertőzés keletkezhet! Rá­jártak a varjak. Miért tagadod, hogy itt voltak?- Nagyon jól tudod, hogy az elhullott szarvasmarhákat mi­ként kell tárolni - mondja indu­latosan Varga Mihály. — Mi is tudjuk, és a szabályoknak meg­felelően járunk el. Honnan ve­szed, hogy itt húsz tehén volt? Ez nem igaz! Csupán néhány darabról van szó, azokat is sza­bályosan temettük el. Egy mé­ter föld került rájuk. Ballagunk a telep irodája felé, csak nem hagy alább az indulat. Mondják a magukét mindketten. Az ajtónál elválunk Fülöp Gézától. Mondja, majd hozza a tanúkat! A Szügyi Agráripari Rt., amelyhez a szarvasmarhatelep is tartozik, több mint kilenc - venmillió forintos jegyzett tő­kével rendelkezik. Tevékeny­ségi körük a növénytermesz­tésre és az állattartásra épül. Rendelkeznek egy jelentős gépműhellyel is. A szóban forgó szarvasmarhatelep húsz évvel ezelőtt épült. Jelenleg fele kapacitással üzemel a szügyi gazdaság. Az igazgató szerint a kevés marhá­nak elsősorban az öt évvel ez­előtti helytelen agrárpolitika az oka. Akkor ugyanis azért adtak pénzt, hogy levágják a marhákat. En­nek isszák a le­vét a szügyiek is mindmáig. Kimondottan tej­termelésre szakosodott a telep. Ennek előnyét a helybeliek úgy érzékelik, hogy olcsón juthat­nak a friss tejhez.- Mennyi az elhullás? - kér­dezem Szabó Mihály igazgatót.- A szarvasmarha-állomány 20-25 százalékát ki kell selej­tezni, vágóhídra visszük a jó­szágokat, ha elérkezik az idő. Az elhullásban is van egy ter­mészetes folya­mat. Pontos számokat nem tudok mondani, de olyan húsz te­jelő marhára és harminc kisebb állatra becsülöm az elhullást. Durván 4 száza­lék az ilyen jel­legű veszteség. Itt járvány okozta vagy természetellenes elhullás nincs.-Mi a sorsuk hivatalosan az elhullott marháknak? - Erre és a többi állat-egészségügyi kér­désre dr. Hegedűs Szilárd, a te­lep állatorvosa válaszol.- Vagy dögkútba tesszük az állatokat vagy pedig az Allati­fehérje-takarmányokat Előál­lító Vállalat veszi kezelésbe az elhullott teheneket. Gyakorlati­lag 1992-ig az ATEV (mármint az előbb említett cég) úgy szál­lította a tetemeket, hogy azok nem kerültek pénzbe. Ameny- nyit a fehérje alapanyagért fi­zetni kellett volna a cégeknek, annyiba került a szállítás és a feldolgozás. Mivel a fehérjeta­karmányok előállítása nagy­mértékben visszaesett, ezért az ATEV gyakorlatilag csak ár­talmatlanítja ezeket a dögöket. Magasnyomású gőzön hús­lisztté és csontlisztté dolgozzák fel az alapanyagokat.- Most is így működik a meg­semmisítés?- Régebben ennek volt ér­telme, de az utóbbi időben oly mértékben növekedtek a költségek, hogy az fan­tasztikus. Ma­napság három­ezer forintért semmisítenek meg egy hul­lát. A szállítás további nyolc­van forintot emészt fel ki­lométerenként. Egy állatot el­szállítani roppant költséges, így aztán várni kell, míg néhány jó­szág kileheli a lelkét. Termé­szetesen nekünk is szigorúan figyelembe kell vennünk a gaz­daságosságot.-Ha ez drága, marad a dög- kút!- Mivel a szügyi dögkút nem működik, oda nem vihető elhul­lott állat. Ma­rad a másik változat, mely igen drága.- Nem for­dul elő, hogy egy köztes megoldást vá­lasztanak?- De, elő­fordul. Néha elföldeljük a tetemeket. Ügyelünk arra, hogy ne szennyezzük különösebben a környezetet. Szabó Mi­hály roppant higgadtan vá­laszol a következő felvetésekre. Túl közel a községhez- Panaszkodnak a szügyiek a bűz miatt?- Nézze, 1972-ben épült a te­lep. Sajnos, akkor semmilyen hatóság nem vette figyelembe, hogy túlságosan közel van a községhez. Ezzel magyaráz­ható, hogy a szél igen gyorsan a falu felé viszi azt a bűzt, ame­lyet egy hatszáz szarvasmarhát számláló telep kibocsát. A le­gyeknek sincsenek messze a házak. Elismerem, ez irritálja a lakosokat. Ezt a békát le kell nyelni, nem költöztethetjük át a telepet, mert az horribilis ösz- szegbe kerül. Mit csináljunk?-Igazuk lehet a falubeliek­nek abban, hogy veszélyes a dögök nem megfelelő tárolása!-Tényleg van igazság eb­ben. Megpróbál­juk az elszállí­tást megsűríteni.-A telep kö­rüli árkokban gyanús színű víz folydogáll- Ha jobban megvizsgálja a környéket, lát­hatja, csináltunk ott egy gátat. A telepről trágyalé nem mehet az árokba, hiszen előbbi alacso­nyabban van. Én azt nem vitatom, hogy a mellette lévő területről trágyalé nem szivároghat az árokba, de nem a telepről. Amit ön lát a meder­ben, az esővíz. Még a vizet is szűrik Varga Antal telepvezető nincs könnyű helyzetben.- Nem lehetne csökkenteni az elhullásokat?- Súlyosbítja a helyzetünket, hogy Balassagyarmaton meg­szűnt a vágóhíd és ezzel együtt az a lehetőség, hogy a kény­szervágásra bevigyük az állato­kat. Állítom, hogy 70 százalék­kal kevesebb lenne az elhullási százalékunk, ha működne az üzem. Előfordul, hogy egy ál­latnak eltörik a lába, azokat be­szállítanánk Gyarmatra és ott levágnánk. Legközelebb Pász­tora mehetünk ilyen esetben. Szóval, ha közelben lenne vá­góhíd, nem lenne ennyi elhul­lás.- Vezetnek nyilvántartást az elhullott állatokról?-Hogyne, elhullási naplónk van, de nyilvántartást vezetünk a kényszervágásokról is. Min­den hónapban megszámoljuk az állatokat.- Mennyire ügyelnek a higi­éniára?- Nagyon. Még azt a vizet is szűrjük, amellyel a tejesedé­nyeket mossuk. Dekádonként laboratóriumi vizsgálatokat vé­geznek Budapesten. Onnan kapjuk a minősítéseket. Perme­tezzük a legyeket, meszelünk mindent.-Azt mondja Fülöp Géza, hogy hetekig itt rohadt a telep mellett 20 döglött szarvas- marha. Hordták a varjak ren­dületlenül.- Ennek mintegy tíz száza­léka igaz. Két tehenet, két bor­jút vittünk az említett helyre. Nemcsak a varjak vitték a húst, a cigányok is. Megfenyegették az éjjeliőrt, ha megpróbált köz­belépni.- Meddig voltak a dögök a szabadban?- Nem sokáig?- Nem voltak elföldelve!-Ezt nem lehet mondani. Előfordulhatott, hogy némelyik tetem lába kilógott a föld alól, de a többi része le volt takarva. Cigányok eledele — Nem ezt mondja Fülöp úr!- Én voltam ott, én láttam!-Jó, betemették az állatokat. Előbb nem lehetett volna?- Máskor előbb betemettük. Csak az a baj, hogy ezek a ci­gányok akkor is kibontották a dögöket, ha klórmésszel, for­maiinnal, gázolajjal öntöttük le. Szabó Mihály igazgató Talán a legjobb védekezési mód az volt, amikor trágyával borítottuk a húst.-Helyi specialitás a dögök elföldelése?- Kérem, ezt nem mi találtuk ki, mások is így csinálják. Csak itt csemegéznek ezen. Szabó Mihály igazgató átérzi a helyzet súlyát, bár túlzónak tartja az aggodalmakat. Megérti a szügyi lakosok aggodalmait, tudja, hogy kellemetlen bűzt áraszt a telep. Bár az igazgató úr nem viheti arrébb a tehénte­lepet, mégis arra törekszik, hogy javítson a helyzeten. A későbbiekben nem fordulhat elő, hogy varjak vigyék a dö­göket. * * * * A riport rögzítése után otthon üzenet várt. Fülöp Géza, aki amúgy szakképzett állatgaz- dász, telefonba mondta, vál­lalja igazát. Jót akart az újság­gal, közös érdekben lépett fel. Azt viszont nehezen tűri, ha azért háborgatják, mert felve­tette a problémát, mert jó szán­dékát félreértik. Elmondása szerint ugyanis Varga Antal lá­nya telefonon okította őt ki, mi a teendője és hova menjen, vagy ne menjen. Ádám Tamás Látszatra semmi különös, pedig a felszín alatt marhatemető rejtőzik ... fotó: rigó tibor Varga Antal telepvezető Dr. Hegedűs Szilárd állator­vos Varga Mihály telep­vezető-helyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom