Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-20 / 43. szám
1995. február 20., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! János bácsit átkeresztelték Az alábbi történetet édesanyámtól hallottam. Az 1900-as évek elején esett meg a dolog. Maconka kisközség akkor még Heves megyéhez, a pé- tervásári járáshoz tartozott. Az akkori pétervásári főszolgabírót Madarasi Gábornak hívták. Élt ebben az időben Maconkán egy Kecskés ádám János nevű parasztember, akinek egyszer Pétervásárán akadt dolga. Befogta hát kocsijába a két lovát, felült a bakra, és gyí! (Más jármű akkor még nem közlekedett Pé- tervásárára). Az utak elhanyagoltak voltak. Amikor ősszel beállt az esőzés, tengelyig ért a sár. Az utak pedig egyik-másik helyen olyan szűkek voltak, hogy még jó időben is alig fért el egymás mellett két fogat. Hát János bácsi is ilyen sártengerben igyekezett hazafelé úgy este 10 óra tájban. A nádújfalui domb egyik legszűkebb szakaszán egyszer csak megállt a két ló, szemben jött vele ugyanis egy másik fogat, és nem tudtak tovább haladni. Hogy elférhessenek egymás mellett, az egyik fogatnak ki kellett volna térnie. Igen ám, de melyik legyen az? Fondorlatos parasztember volt János bácsi és cselhez folyamodott. Elrikkantotta magát:„Térj ki! Én vagyok Madarasi főszolgabíró,,. Nagy pechjére azonban a vele szemben lévő 4 lovas hintóbán maga Madarasi főszolgabíró ült, pandúrjai kíséretében. Mondanom sem kell, hogy így kitudódott a turpisság. A hajdúk leugráltak a bakról és János bácsit kocsistól, lovastól belökdösték az árokba no, meg egy kicsit meg is kene- gették a mogyorófa pálcával. Hogy, hogy nem, a dolog otthon napvilágra került és azóta János bácsi új nevet kapott. Már nem Kecskés Ádám Jancsinak, hanem csak „Madarasi” Jancsinak nevezték. Az öreg szerette a borocskát is. Amikor hazafelé tartott a „zsidótól” (kocsmárostól), mindig énekelgetett. Néha meg-megállt és jó hangosan elkiáltotta magát:„Inkább száz csendőr kísérjen, mint egy pap.” De egyszer aztán mégis elkísérte őt is a pap. Nyugodjon békében! G.J., Maconka Kérhetik a tájékoztatót az idősek Ezúton is értesítjük az időskorú nyugdíjnélküli személyeket, továbbá azon kisnyugdíjas házastársakat, akik házastársi pótlékban, házastársi jövedelem- pótlékban részesülnek, hogy megkeresésükre tájékoztatót küldünk egyes időskorú kedvezményekről. Ilyenek: ki kérhet nyugdíj- emelést, egyszeri segélyt, öregségi résznyugdíj, utazási kedvezmények stb. Kérjük, válaszbélyeget mellékeljenek. Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete 6800 Hódmezővásárhely Bercsényi u. 21. Még van mit tennünk Salgótarján tisztaságáért Ha egy külföldi Salgótarjánon keresztül utazik, nem éppen a legjobb véleményt alkotja annak tisztaságáról .Hogy miért? íme: A Beszterce-lakótelep parkosított, tiszta épületsorai után régi, leromlott állapotú házak, füst és kosz fogadja. Bár a régi kolóniasor lebontása megkezdődött, még mindig akad bőven olyan háznak már nem nevezhető romhalmaz, ami elég visz- szás képet ad a város lakóiról. A várost átszelő patak is igen csak elszomorító képet mutat. A meder koszos, feltöltődött az acélgyári rozsdával. Folyamatosan romlik a víz minősége is. Főként nyáron, a hőségben, kellemetlen bűzt áraszt, amit az ott lakók úgy próbálnak kivédeni, hogy az ablakokat zárva tartják. És lépjünk csak tovább. Az SBTC-klub után üresen tátongó telek, majd egy talponálló következik. Ez az intézmény már külsőségével is igen csak riasztó. Koszos, törött ablaküvegek az emeleten és a létesítmény belsejében füst és rendetlenség. Szinte üdítőleg hat az új sétáló utca, ahol gondos kezek munkáját dicséri a színes kövezet. De mielőtt elmélyednénk a sétában, autókipufogók gőzétől szédelegve keresünk menedéket. Keresnénk, de arrébb az ott épülő benzinkút felől hangos zaj, autók dübörgése fogad. Szomorúan baktatunk tovább, s ismételgetjük magunkban a Himnusz sorait:„Itt élned, s halnod kell.” S. M„ Bánta „A létesítmény belsejében füst és rendetlenség” Ismeije fel, mi van a fotón! Az Olvasóktól olvasókig ösz- szeállításunkban új rovatot indítunk. Fotóriportereink a megye városainak ismert középületeit, műemléki és más érdekes építészeti alkotásait újszerűén, nehezen felismerhetően próbálják képre vinni. Aki felismeri az ábrázoltakat és nyerni is szeretne egy-egy könyvet vagy népszerű sajtóterméket, az legkésőbb a megjelenés utáni péntek reggelig a megoldást juttassa el szerkesztőségünk címére: 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. Nem zárkózunk el olvasóink felvételeinek közlésétől sem. Tehát jó minőségű, a tárgyakat nem szokványos megközelítésben ábrázoló fényképeket szívesen elfogadunk. Mai kérdésünk: Mit fényképezett le fotóriporterünk? Döntsön az utazóközönség! Az utóbbi időben egyre többször lehet hallani, sőt, a Nógrád Megyei Hírlap is foglalkozott a helyi járati közlekedéssel, az északi fordulói buszpályaudvar áthelyezésével. Ezzel kapcsolatban - mivel az illetékesek ez ügyben nem nyilatkoztak - különböző találgatások röppentek szárnyra. Ilyen például az a hír, hogy az északi fordulót a déli decent- rumba helyezik át. Mások tudni vélik, hogy az északi forduló állomása a Füleki úton, az SBTC-klubház melletti területen épül meg. Nem tudom, mi az oka ennek a fene nagy titkolódzásnak? Az illetékesek miért nem tájékoztatják a város lakosságát ebbéli terveikről? Vagy át akarnak nyúlni az utasok feje fölött és majd kész tények elé akarják állítani az utazó közönséget? Mert így történt ez jó 15 évvel ezelőtt is, amikor az ún. „szakemberek” óriási költséggel megépítették a déli-decentru- mot, mely közlekedéspolitikánk selejtje lett. Véleményem szerint a jelenlegi északi-forduló állomást nem áthelyezni, hanem korszerűen ki kéne építeni. Úgy vélem, nincs országunkban még egy olyan város, mint Salgótarján, ahol egy 300 méteres sugarú körben megtalálható lenne a vasútállomás, a távolsági- és helyi járati buszpályaudvar és még a taxiállomás is. De itt kapott helyet a vásárcsarnok, szinte az egész állami közigazgatás. De sorolhatnám a különböző hivatalokat az APEH-tól a rendőrségig vagy az új töltőállomást. Ezt a harmonikus egységet kívánják most megbontani a helyi járati központi pályaudvar áthelyezésével, figyelmen kívül hagyva több ezer utas érdekeit. Ne titkolódzanak, hozzák nyilvánosságra elképzeléseiket, tárgyilagosan megindokolva, s döntsön az utazó közönség. Mucsi Lajos, Salgótarján Amikor a kedves szó is gyógyítja az embert Szeretnék köszönetét mondani a megyei kórház bőr- gyógyászati osztályán dolgozóknak azért az emberfeletti munkáért, amit a betegek gyógyulásáért végeznek dr. Marosi Irén osztályvezető főorvos és Tranker Margit osztályvezető orvos vezetésével. Áz osztály létszámának 70 százaléka idős ember, akiket naponta kétszer is le kell kezelni és füröszteni, pizsamát és ágyneműt cserélni, s a többi tennivalót még meg sem említettem. Az osztálynővérek száma nem lehet sok, hiszen éjjel csak egy, délután kettő, míg nappal három nővér könnyít a betegeken. Reggel már fél öt-öt órakor kezdi a munkát a hőmérőzéssel, vizeletbegyűjtéssel és súlyméréssel. Marosi főorvosnő nem csak gyógyszerrel, hanem kedves szavaival is gyógyít. A lelki bajokra is megtalálja a gyógyírt. Vizitkor vehető észre a legjobban, mennyire örül a betegek javulásának. Pedig sok a dolga. Tetőzi feladata jó ellátását még az is, hogy ő végzi a gépelést is az új betegek felvételekor és távozásakor. Nagyon jól ismeri betegeit. Azt is észreveszi rajtuk, ha baj van a családdal. Ebben az esetben elbeszélget a hozzátartozókkal, s finoman elmondja nekik: hamarosan haza lehet engedni a mamát vagy a papát, de még otthon is szükség lesz egy kis utókezelésre a végleges gyógyuláshoz. Ehhez viszont már nekik kell segítséget adni. Sok ilyen orvosra lenne szükség betegeinknek. Kívánok mindannyiuknak további munkájukhoz erőt, egészséget és hosszú életet. Végh András, Szuha Volna teendő! Ha visszagondolok az elmúlt negyven évre, bizony rá kell döbbennem: hány, de hány építmény, út, járda rendbehozatala dicséri a társadalmi munkában részt vett emberek lelkesedését, erejét, tettrekészségét. Mennyi sok szabad szombatot áldoztak fel megyénk lakói annak érdekében, hogy az omladozó várak, kastélyok, iskolák stb. közös összefogással megújuljanak. Bátorkodom feltenni a kérdést: 1990 óta beszélt-e már valaki arról, hogy újra össze kéne fogni az elhanyagolt utak, a történelmi nevezetességek, a parkok újjávarázsolása érdekében? Az önkormányzat miért nem fordul a néphez, miért nem kéri társadalmi munkával segítségüket? Bizonyára a buzgalom most sem maradna el. Vagy várjunk talán tovább arra, hogy az állam oldjon meg mindent, még akkor is, ha nincs rá fedezet? Nem a nógrádiak lennének e téren az elsők, hiszen Gödöllőn is a Grassalkovits kastély rendbehozatalát az egyetemisták vállalták, de Budapesten is már megindult e mozgalom. Újítsuk fel itt is ezt a hagyományt. Tegyük szebbé környezetünket, parkjainkat, a régmúlthoz kötő várakat, s az azokhoz vezető utakat. Közeleg a tavasz, amely évszak máris kezünk alá adja a sok-sok tennivalót. T.L.-né Salgótarján Két szemet kért Nem volt szegény kisnyugdíjas, rosszul öltözött, s hajléktalan. Nem kért mindenkitől bocsánatot. Nem szégyenkezett. Egyszerűen két szem krumplit kért. A fehér köpenyes, kedves, zöldséges nő, nem nézte végig lekezelően, nem vetette oda, csak úgy, foghegyről: még banánból sem kettőt, kedves! A mindenkinek kijáró mosolygása közben a krumplihalomra mutatott: - Tessék választani! Miért, s ugyanúgy számolt, amint a kétszázvalahány forintos karfiol lemérése után szokta.- Tizennyolc forint lesz, kedves. Az aránylag fiatal, jól öltözött nő fizetett és elköszönt. Történt mindez február második hetében, Szécsényben. Nógrádi Kovács György Az oldalt szerkesztette Kovács Margit OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Mindenkinek fel lehet mondani, de hogyan? Tanulságos munkaügyi per fordult elő ügyvédi gyakorlatomban. A felperest egy kft. osztályvezetőként alkalmazta, akivel a munkaviszony létesítésekor 5 évi határozott időre kötöttek munkaszerződést. A kft. forgalma 3 év után lecsökkent, ezért két osztály összevonásával létszámcsökkentést hajtottak végre és a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntették. A felperes a határozott időből még hátralévő időre esedékes átlagkeresetét igényelte, de a kft. csak a felmondási bért és 1 havi végkielégítést tartott indokoltnak. A Munka Törvénykönyvének szabályai szerint a határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel, vagy rendkívüli felmondással szüntethető meg, ha a felmondás feltételei egyébként fennállnak. A törvény azonban nem teszi lehetővé sem a munkáltatónak, sem a munka- vállalónak, hogy a határozott időre létesített munkaviszonynak bármelyikük is rendes felmondással vessen véget. A felmondásnak ezzel a módjával csak határozatlan időre kötött munkaszerződés esetén lehet élni. Ezért az alperes felmondását a bíróság érvénytelenítette, a munkavállalónak nyilatkoznia kellett, kéri-e, hogy munkaviszonyát helyreállítsák és eredeti munkakörében tovább foglalkoztassák? A munkaviszony folytatása esetén az ítélethozatalig eltelt időre járó munkabérét, egyéb járandóságát és felmerült kárának megtérítését is igényelhetné. A kft.-n belül valóban végbement átszervezést és annak szükségességét a felperes végül is nem vitatta, de kérte, hogy a 2 évre esedékes átlag- keresetét fizessék ki. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár rendes felmondásnak nincs helye, a munkáltatónak lehetősége van a határozott időre felvett dolgozójától is megválni, de ehhez vállalnia kell, hogy a hátralévő időre esedékes átlagkeresetét előre kifizeti. Ez az intézkedés tulajdonképpen a határozott idő „megváltása”, ami nem azonos a rendes felmondással. Mivel a kft. a jogszabályi előírásokat megszegte, a felperes kereseti kérelmét a bíróság megalapozottnak találta, így nem csupán a 2 évre járó átlagkeresetet, hanem ennek évi 20%-os kamatát is megítélték a felperes javára. Dr.L.E.
