Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18-19 / 42. szám

4. oldal Közélet 1995. február 18., szombat MIÉRT TÁVOZOTT HIRTELEN A FELELŐS SZERKESZTŐ A NÖGRÁDI KRÓNIKÁTÓL? „Nem díszpintynek mentem az újsághoz” Az idei Madách irodalmi pályázat egyik kiilöndíját T. Pataki László kapta. Balassagyarmat városának díját egy Salgótar­jánban élő író érdemelte ki. Ennek apropóján találkoztunk egy röpke interjú erejéig. Mégis másról beszélgettünk. Az élet hozta az újabb témát: T. Pataki László felelős szerkesztő neve egyik napról a másikra eltűnt a Nógrádi Krónika impresszu­mából. Vajon miért?-Amikor egy éve indult a Nógrádi Krónika, kemény sza­vakkal illetted az újszülöttet.- Mindmáig nagyon rossz­nak tartom a kezdő lépéseket. Azt kifogásoltam, hogy egyik napról a másikra lerabolták a Hírlap szerkesztőségét. Bárki megteheti ezt: csak egy zsák pénzt kell végighúzni. Nem szerencsés megoldás egy lapot úgy indítani, hogy a másikat le­raboljuk, megbénítjuk. Nekem úgy tűnik, sajnos ez a törekvés mindmáig megvan. Lett volna miből válogatni, hiszen éppen akkor hoztuk létre a Madách Újságíró Akadémiát. Jöttek szlovákiai magyarok is szép számban. Jól képzett, fiatal te­hetségek kopogtak az ajtón. De inkább a Hírlap újságírói közül raboltak. Ma már látható: visz- szájára sült el a dolog, mert rögvest kialakult a Hírlap körül egy véd- és dacszövetség. Teljes bizonytalanságban- Három hónappal ezelőtt te lettél a Krónika felelős szer­kesztője. Miért vállaltad?- Feladatot láttam magam előtt. Szellemi vállalkozásaim­ban volt éppen elég dolgom. Két komoly ügyemet félre kel­lett tennem, úgyhogy a pénz aligha motiválhatott. Az von­zott igazából, hogy egy szak­mailag megalapozatlan lapot harminchárom éves újságírói tapasztalatommal segíthetem.- Tehát ezért hívtak oda?- Nem egészen. Utólag bebi­zonyosodott, csak a nevemre volt szükség.- Mit értél el?-Egyetlen pontban sikerült csak eredményt elérnem: két-három balassagyarmati toll- forgatót sikerült bevonnom a Krónika munkájába.- Belevágtál a közepébe?- Két hónapig hallgattam, T. Pataki László felmértem a helyzetet. Azt fi­gyeltem, mi a fene van itt?! Naponta krízishelyzet alakult ki. Nem kívánom senkinek! Délben soha nem volt biztos, hogy másnap lesz újság.- Mikor érezted először, hogy ebből elég?- Amikor egy vasúti illem­könyv glosszájából és egy Bi- hary Lajos-féle pedagógiai kör­levélből kellett újságot csinál­nom. Ennyi volt az ajánlat. Eb­ből te egyes és hármas oldalt akkor sem csinálsz, ha te ma­gad vagy Pulitzer! Állandóan üres a számítógép szövegtára. Mit tehettem, kézi vezérlésbe raktam az űrhajót és azonnal kiosztottam nyolc témát. Rosz- szul is lettek tőle a kollégák. Napokig azt vitatták néhányan, hogy a felvetett témák közül helyes-e például a sortűzről vagy éppen a kormány tagjaival találkozó salgótarjáni polgár- mesterről, Puszta Béláról írni.-Főállásban kerültél a lap­hoz?- Semmiféle szerződésem sincs a lappal. De ezzel nem vagyok egyedül: senkinek sincs szerződése.- Rosszak a körülmények?- Harmadik hónapja nincs egy saját asztalom, a fotósok helyén ülök. Három hónapja nem kapok egy számítógépet, nem tudok belenézni az anya­gokba. Naponta jelenhet meg olyasmi a lapban, amiről nem tudok. A mai napig nem oldó­dott meg a fotólabor ügye - a szalonban hívatták elő a filme­ket óriási költségekkel. De hagyján, elintéztem, hogy az egyik vállalkozó beengedje a laborjába a fotósainkat. Tettem ezt azért is, hogy este hat után is tudjunk laborálni. Nem fizet­nek érte semmit, azóta a nya­kamra jár a vállalkozó. Én meg csak egyre szégyellem magam.- Nincs pénz?-Úgy valahogy. Alig akad pénz filmekre, az útielszámolá­sok is akadoznak. November óta a fotósok nem kapják meg a kilométerpénzüket. Határozott ígéret ellenére sem adták meg a minimálbért sem az egyik gyarmati kollégának.- Milyen a létszámhelyzet?- A világ leggyorsabb tech­nikája van a számítógépesek kezében, ennek ellenére öten vannak. Szolnokon, ahová át- lőjjük az oldalakat, két fiatal­ember csinálja az egész nyom­dai előkészítést. Vállalkozás­ban, körülbelül egyharmad pénzért. Ugyanakkor az újság egyik szerkesztője az Új Lám­pást tördeli munkaidejében, a Krónika gépén és pénzén. Majdnem megvert- Felvetetted e problémát?-Persze. Annyit értem el, hogy az illető nekem rontott. Ha nem lépnek közbe, megver.- Miért fáj neked, hogy sok a számítógépes?- Mert ebből a pénzből fel­vehettünk volna két-három új­ságíró munkatársat. Akadt is je­lentkező. Az az abszurdum az egészben, hogy négyen írják a lapot. Naponta kivéreznek a kollégák, tinta folyik az ereik­ből. Csoda, hogy eddig bírták!-És a külsősök?-Bizonytalanság és tájéko­zatlanság miatt nem lehetett a lap újjáépített külsős hálózatá­val érdemben találkozni. Pedig találtam néhány tehetséges gye­reket. Mit mondhattam volna nekik, ha minden bizonytalan volt?! Szakmai és anyagi ala­pok nélkül nehéz szólni bármi­ről is. Az is igaz viszont, hogy az egyik diákújságíró ízléster­rorja tökéletesen érvényre ju­tott. A hátam mögött azt jelen­tetett meg, amit akart. Nagy veszteséget görgetnek- Hogy fordulhat elő ilyen?-Úgy, hogy esténként be­csempészte a cikkeket a beí- róknak, azok beírták a gépbe, a tördelők meg betördelték. Egyik legnagyobb vádként hoz­ták fel ellenem, hogy ezt az ifjat kitiltottam. Pedig nem ez tör­tént, csupán szakmailag meg­fogtam egy időre, mert egy ponton úgy beültetett a csa­lánba bennünket, hogy az fan­tasztikus. Megkaptuk érte a magunkét, mert az olvasóink nagy része idősebb, konzerva­tívabb ízlésű. Nem biztos, hogy egy díszkoituszt kell nekünk közölnünk. Súlyos amatőriz­mussal találkoztam, naponta többször fontolgattam, fejjel nekiugrom a falnak.- Sokszor hangsúlyozod a szakma fontosságát. Mit tettél azért, hogy a tapasztalatodat átadd a fiataloknak?- Már annak is örültem, hogy a műfajismeretben a hírek öt alapismérvét elmondhattam.- A számítógépes szedés szinte mindenütt magával hozta a sok hibát. A Krónikánál is.- Nem lehet mindent a szá­mítógépre fogni. A Krónikánál a korrektor a kiprintelt miniol­dalakat böngészi, nem is látja a betűket. Egyáltalán nincs meg­oldva a korrektúra. Olyan is megesett, hogy az olvasószer­kesztő nemes egyszerűséggel felállt a gyártósorból és ott ha­gyott. Hazament, vissza sem nézett. Megsértődött a már em­lített témák felvetése miatt. Hát ezért a sok hiba!- Nem luxus az, hogy ingyen közlitek az apróhirdetéseket?- Sajnos semmi ésszerű vál­tozás nem történt ezen a téren, de a marketingmunkával sem törődött senki. Pedig komoly veszteséget görget maga előtt a lap.- Mégis, honnan van pénz a megjelenésre?-Passz! A veszteséget nem mondom meg, üzleti titkot nem árulok el.- Melyik újságnál könnyű az anyagi helyzet?- Nemcsak erről szól a törté­net. Azért veszélyes szüntele­nül a nehéz helyzetre hivat­kozni, mert felment a változta­tási kötelezettségek alól. Sőt, a változtatni akarót első számú közellenségnek tudja beállítani.- Harmonikus volt a kapcso­lat a kiadóigazgató és közied?- Erről annyit, hogy még vé­letlenül sem fordult elő, hogy valamilyen tárgyalásra magával vitt volna. Még a lapeladásba sem vont be. Különféle róka­csapdákat kellett felállítanom, hogy öt percre megfogjam. Ilyen a mesében sincs! A kia­dóvezetővel három hónapig semmilyen szakmai megbeszé­lést nem lehetett folytatni. Csak egy hozzá közel álló csoporttól szerez információkat. Nem szakember, így fel sem merül benne, hogy itt valami nem stimmel. Sajnos a szerkezeti váltásra még csak kísérletet sem tett az igazgató - és ez nem elsősorban pénz kérdése. Szakmailag vezethetetlen- Hogyan jöttél ki a többi mun­katárssal?- Mondom, a kézi vezérlést sérelmezték a munkatársak, és csináltak egy értekezletet, ahol még ők is nekem estek. Igazuk lehetett abból a szempontból, hogy valaki számon kért tőlük valamit. Azt gondolták, dísz­pintynek megyek oda. Szá­monkérés nem létezett a lapnál. Egy ejnye-bejnyét sem kapott, aki lehagyta a címlapról a fotó­kat. Én magam példaként fel­ajánlottam ezért a mulasztásért a bérem húsz százalékát, pedig nem tehettem a dologról. Nem vették komolyan.- Majd az új gazda...-Lehet gazdaváltás, semmi nem változik, nem oldódnak meg soha az említett szakmai hiányosságok. Olyan mély hit- bizomány működik ott, hogy ezen nem lehet változtatni, mert érdekeket sértesz. Szentül meg vagyok győződve róla, hogy ez a lap szakmailag vezethetetlen.- Miért borítottál? , - Én egyáltalán nem kiborí­tásnak szánom az elmondotta­kat, inkább diagnózisnak ne­vezném. Ahhoz már öreg va­gyok, hogy nagy leleplezések­ben éljem ki magam. Az olva­sónak illik tudnia, mi zajlik a háttérben. Jó lesz az utánam következő kollégának is a re­cept - próbáljon változtatni! Sajnos ennek még a legcseké­lyebb esélyét sem látom. (ádám) RÉTSÁGON JÁRT AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Az erkölcsi támogatásból még nincs bevétel... Megválasztását követően már több alkalommal tartott fogadó­napot Urbán Árpád, a térség országgyűlési képviselője Rétsá- gon, a polgármesteri hivatalban. Az eddigi tapasztalatairól be­szélgettünk a Balassagyarmaton élő honatyával.- Kezdetben kicsit tartottam a rétsági találkozóktól - neveti el magát mindjárt a beszélgeté­sünk kezdetén. - Úgy gondol­tam, engem inkább Balassa­gyarmaton ismernek. Örömmel mondhatom azon­ban, hogy csalódtam, mert van úgy, hogy itt többen keresnek fel, mint Gyarmaton. Ebből is látszik, hogy több időt kellene a választók körében töltenem. Annál is inkább, mert szeretem az embereket. Szívesen foga­dom őket, nagy örömmel talál­kozom velük. Úgy tartom, és ezt nagyon komolyan gondo­lom, hogy csak a személyes ta­lálkozások vezethetnek ered­ményhez. De hadilábon állok az idővel. A hét három-négy munkanapját a parlamenti ülé­seken töltöm. A választókörze­temre pedig egy-két nap és a hétvége marad.- Milyennek ítéli meg az Or­szággyűlés munkáját az eddigi tapasztalatok alapján?- Véleményem szerint saj­nos több területen tűzoltó- munka folyik az üléseken. Az idő jelentős részét a jogsza­bályalkotások veszik el. Jó do­lognak és demokratikusnak tar­Urbán Árpád tóm, amikor képviselőtársaim egymásnak pro és kontra oda­mondogathatnak. Ám ezekkel sok minden mástól elveszik az időt. Többet kellene foglal­kozni a gazdasággal. A vállal­kozóknak például nem úgy jön a segítség, ahogyan azt koráb­ban meghirdettük. E téren sokat jelent az erkölcsi támogatás is, de sajnos abból még nincs havi bevétel. Nem sikerült vissza­szorítani például a feketekeres­kedelmet sem. Továbbra sin­csenek munkahelyek. A lakos­sági betétállománnyal kapcso­latos mutatós számok csak egy vékony réteg gazdagodását je­lentik, míg a lakosság jelentős többségének megélhetési gond­jai vannak. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy az or­szággyűlés előtt ismertek ezek a problémák, s tudnák, hogy ez a folyamat, amely elérte a kor­mányt, nem most keletkezett.- Rétságon milyen problé­mákkal keresik fel elsősorban a választói?- Mindenekelőtt megélhe­tési, szociális és a vállalkozá­sokkal kapcsolatos gondokkal kopognak be hozzám. Ám akadt olyan is, aki a beszélgeté­sünk végén maga mondta, hogy már nem is bánja, ha a baján nem tudok segíteni, neki az is öröm, hogy találkozhatott a tér­ség országgyűlési képviselőjé­vel, és az meghallgatta. Ez is azt bizonyítja, hogy munkám során nagy jelentő­sége van a személyes találkozá­soknak. így nemcsak a fogadó­napokon keresztül igyekszem kapcsolatot keresni az embe­rekkel. Ha az időm engedi, hívás nélkül is benézek egy-egy gaz­dasági egységhez, önkormány­zathoz, hogy tájékozódjam munkájukról. S.J. SENKI SE HALJON MEG RÁKBAN! Harc a halállal <xv/3.) A pozsonyi Roncsol Lászlóné - mint családjában annyian - egyszer csak rákban megbetegedett. Szlovákiában és hatá­rain kívül már sokan meggyógyultak a Breuss-féle zöldség- lékúrától. Végül az asszony is rászánta magát erre a terápi­ára. Nálunk kevéssé ismerik, ezért is adjuk közre Koncsolné meggyógyulásának történetét, a gyógyteakeverékek receptje­ivel és egyéb tapasztalatokkal együtt.- Katica asszony miért nem élt a Breuss-féle zöldséglékúra lehetőségével?- A betegnek önmagának kell eldönteni, melyik utat vá­lasztja. Erőszakkal, rábeszé­léssel nem sürgethető a dön­téshozatal. Az igaz, hogy én is, gyermekeink is szerettük volna, ha az alternatív módot választaná, ám amikor az or­vosi módszereket fogadta el, elhatározását tiszteletben tar­tottuk. Én, persze, tudtam, ha Katicám egyszer majd úgy dönt, hogy belefog a kúrába, akkor együtt csináljuk végig. 1993 októberében az onko­lógiai intézet orvosai közölték Koncsol Lászlónéval: az utó­kezelés sikeres volt, ezentúl kéthavonta rutinellenőrzé­sekre kell járnia. 1994 január­jában viszont nőgyógyászati panaszai lettek, ezt eleinte a változókomak tudta be. Ezért nem az onkológiai intézetet kereste fel, hanem a körzeti szakorvost, aki beutalta a kór­házba. Megvizsgálták, elvé­gezték az ilyenkor szokásos beavatkozást, majd hazamehe­tett. Húsvét után ajánlott le­vélben felkérték, sürgősen je­lentkezzen a kórház felvételi osztályán. Mivel biztos volt abban, hogy betegsége folyta­tásáról van szó, ismét az onko­lógiára ment. Április 11-én felvették az osztályra, április 26-án komoly nőgyógyászati műtérnek vetette magát alá.- Az operáció előtt, de utána is mindvégig optimista voltam, ugyanis nagyon jól vi­seltem ezt az új helyzetet. Sőt, még a sugárkezeléseket is. Ám az ötödik kobaltadag után szervezetem fellázadt. Has­menés, hányinger, gyengeség, és sorolhatnám, hogy még mi minden kínozta testemet-lel- kemet, akkor döntöttem el, hogy kész, az utókezelést nem vállalom. Ennek ellenére még kétszer sugaraztak, de ez arra volt jó, hogy az elhatározás megszilárduljon bennem. Mi­vel nem jelentem meg a kö­vetkező kezelésen, az orvo­som levélben figyelmeztetett a terminusra. Személyesen be­széltem vele, s közöltem: nem lesz tovább sugarazás, és nem vállalom a kemoterápiát sem. Először a lelkemre beszélt, majd sértődötten, ki tudja, mi­ket gondolva, lemondott a győzködésemről. Volt egy orvosnő, aki kö­zölte, ha abbahagyom a sugár- terápiát, háromnegyed év múlva meghalok. Három hó­nappal a műtétem után lélek­ben felkészültem: megkezdtük a zöldséglékúrát. A három hó­nap alatt itt-ott még kételked­tem döntésem helyességében, de a véletlen vagy inkább a gondviselés úgy hozta, hogy több olyan betegtársammal ta­lálkoztam, akiket a kúra men­tett meg. Férjem, gyermekeim szeretete is erősített: nem győzték ismételni, holott fel­nőttek, ma is nagy szükségük van rám. Csodálatos volt hal­lani az ismerősöket, akik biz­tosítottak arról, hogy imád­kozni fognak értem. Felváltva, sugárzó arccal, lelkesen ecsetelték a koplalás hat hetét. Szinte hihetetlen: ez idő alatt, azonkívül, hogy testi nyavalyáik elmúltak, szellemi­leg felfrissültek, elfelejtették, mi az a fáradékonyság, az al­vászavar. (Folytatjuk) „A változtatásnak a legcsekélyebb esélyét sem látom ”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom