Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-02 / 28. szám
6. oldal Középiskoláról - Középiskolára 1995. február 2., csütörtök SULIGALA: Bemutatkozik a salgótarjáni „Kéri” Nem az életre tanítunk, ez az élet maga! Amikor a diákok felkértek arra, hogy írjak röviden az általam vezetett iskoláról, bizony nehéz feladat elé állítottak. Rendezvényeinkkel és eredményeinkkel a sajtó igen sokat foglalkozott az utóbbi időben - melyért köszönettel tartozunk -, ezért próbálok pár gondolatot leírni arról, milyennek látom az iskolát, milyennek látom a diákéletet. Annak rendkívül örülök, és nagy eredménynek tartom, hogy immár harmadik éve a volt fiúkollégium épületében, egy helyen oktathatjuk és nevelhetjük tanulóinkat. E rövid idő alatt kialakítottunk a gyakorlati oktatás számára egy színvonalas vendéglátó kabinetet, a számítástechnika oktatásához pedig egy modem, korszerű szaktantermet. Rendelkezünk saját konyhával, amely nemcsak tanulóinknak, hanem a környék általános iskoláinak és intézményeinek is biztosítja a mindennapi étkezést. Terveink és céljaink között szerepel egy kereskedelmi kabinet kialakítása és egy új tornaterem felépítése. Mindkettőre égetően szüksége van az 525 diáknak. Az iskola közössége, a tantestület és a diákok rengeteget tesznek azért, hogy az iskola hímeve, munkájának minőségi és tartalmi színvonala emelkedjen. Nem véletlen, hogy évek óta a város középiskolái közül a mi iskolánk áll a „népszerűségi lista” első helyén. Mivel tanulóink a gyakorlati képzés során a város és a megye 98 egységénél, vállalkozóinál végzik munkájukat, úgy érzem, átélik és tapasztalják az élet mindennapjainak izgalmas, sokszor buktatókkal, sikerekkel és kudarcokkal teli életét. A tantestület szellemisége erősen hat a diákokra. Arra neveljük és késztetjük tanulóinkat, hogy színes és tartalmas diákéletet éljenek, önállóan szervezzék meg programjaikat, s majdan úgy váljanak felnőttekké, hogy legyen mire emlékezniük, milyen is volt számukra a „Keri”-ben eltöltött 3, 4 vagy 5 év. Mert ez nem mindegy, s ami elmúlt, azt nem lehet pótolni! Szeretném, ha az igazán aktív és érdeklődő gyerekek köre bővülne. Ha mindenki megtalálná örömét, élményét az osztály- és az iskolai programokban! S ha végez, akkor őszintén mondhatná - ide öröm volt járni, ez jó iskola volt! Turányi Istvánná igazgató Keresk.-i és V.-látóipari Szak- középisk. és Szakmunkásképző Most is jó keris diáknak lenni! Iskolánk 1994-ben volt 40 éves. Ez egy iskola életében még fiatal kor, mi mégis méltón megünnepeltük. Októberben egész hetes programsorozattal rukkoltunk elő, amin a diákok és a tanárok egyaránt jól érezték magukat. Az egyhetes programból kiemelném Drégely Endre mesterszakács előadását és bemutatóját. Ezen kívül persze volt még Keri-kupa, graffiti verseny, diáktalálkozók, filmzeneklub, koncert, elsősavató, IDŐK választás. Külön említést érdemel iskolánk történetének leghosszabb kosárlabda-mérkőzése - íme egy részlet a Kéri News-bői: 40! Ha év, akkor éppen ennyi idős a Kéri, ha perc, akkor ennyi ideig tart egy kosárlabda-mérkőzés. Az új keris jelvény A többi már csak egyszerű matematika: 40x40=1600 perc, azaz 26 óra 40 perc. Éppen ennyi időt töltött mintegy ötven keris diák non stop kosárlabdázással. Ilyen módon ünnepelvén iskolánk 40. születésnapját - impozánsnak alig, élet- veszélyesnek annál inkább nevezhető piactéri tornatermünkben. Hogy ez egy sporthír-e, vagy csak egyszerű őrület? Lényegtelen. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint ezen az alig több mint egynapos eseményen jó volt „ke- ris”-nek lenni, diáknak, tanárnak egyaránt. Szabó Zoltán Miklós III. V. 2 OTT VOLTUNK A SZAKMA LEGRANGOSABB VERSENYÉN Értékes díjakat kapott csapatunk volt szakmai szemmel megtapasztalni egy négycsillagos szálloda légkörét. Vasárnap feszülten ültünk be a Duna-palota színháztermébe. Zagyvái Béla tanár úr Gordos Gábor és Urbányi Zoltán segítségével bronzérmet nyert. „Villámcsapásként” ért minket, hogy a nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri nekik ítélte a különdíjat. Kis idő múlva az iskola csapata (Frics Piroska, Kovács Evelin, Csengődi Eszter) átvehetett egy ezüst- és két bronzérmet. Mindannyian tudtuk, hogy nem jutottunk volna fel a ver- Az ezüstérmes asztal a szakács-cukrász kategóriában senyre sem, ha nincs az a három kitűnő szakoktató (Rátkai A felszolgálók bronzérmes asztala Január 28-29-én került megrendezésre a III. országos gasztronómiai verseny, amely a szakma legrangosabb vetélkedője. Iskolánkban felmerült a merész ötlet: vegyünk részt a versenyen. Tapasztalatlan résztvevők lévén, fel szerettük volna mérni a tudásunkat. Sokat készültünk a megmérettetésre, hiszen csütörtöktől élesben ment a dolog. Hat kategóriában lehetett nevezni; középiskolások a IV., felszolgálók az V. kategóriában. A felszolgálók egész héten gyakoroltak, pakoltak, mivel nekik már pénteken ki kellett állítani a díszasztalokat. Mi, cukrászok és szakácsok péntek éjjel sütöttünk-főztünk a szaktanárok segítségével. Péntek éjjel indultunk a Duna-palotába. Hét óráig rakhattuk ki a készítményeket, a zsűri pedig 10-ig értékelt. Mi már tudtuk a felszolgálók eredményét, mert őket már előző este lezsűrizték. A nagyközönség szombaton és vasárnap 10-től este hét óráig tekinthette meg a kiállítást. Sok mindent láttunk, tapasztaltunk, rengeteg ötletet gyűjtöttünk a kiváló mesterektől. A szállást a Grand Hotel Hungária biztosította számunkra. Könnyű dolgunk volt, mert felszolgálók kalauzoltak bennünket. Érdekes Tivadarné, Kocsisné Bakóczi Erzsébet, Zagyvái Béla). Ők szívvel-lélekkel készültek velünk együtt, lelket öntöttek belénk az egész kiállítás alatt. E pár sorral is megköszönjük minden támogatónak, a felkészítő tanároknak és az iskolavezetésnek a segítséget. Csengődi Eszter, IV. V. Két örömteli hónap Németországban Sziasztok, Reni vagyok a IV./ V-ből. Három vendéglátós szakmával ismerkedem az iskolában (szakács, cukrász, felszolgáló). Azt a megbízást kaptam, hogy osszam meg veletek a füsseni nyári gyakorlaton szerzett élményeimet. Sikeres „felvételi vizsga” után jött el az izgalommal teli nap. Az utazás fárasztó volt, de 12 óra múlva megérkeztünk egy csodálatos városkába, Füs- senbe. Ott szétosztottak minket. s én két másik lánnyal - Adriennel és Edittel - a Hotel Hirschbe kerültem. Munkaidőnk napi 10 óra volt, heti két szabadnappal. Emellett vendéglátónk sok programot szervezett számunkra. Részt vettünk két németórán, ellátogattunk egy vendéglátóipari iskolába Bad Wörishofenbe (szanatórium jellegű vendéglátó egységei vannak, a Sebastian Kneipp nevéhez fűződő hideg vízzel való gyógyítást alkalmazzák). Hallgattunk előadásokat a környezetvédelemről, a turizmusról és a bajor sörfőzésről is. Egy áruismeret-órán számunkra ismeretlen gyümölcsöket kóstoltunk. Megismertük a városka szépségeit, történetét. Sok tapasztalatot szereztem, érdekes embereket ismertem meg, bővítettem német tudásomat. Nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt erre a csodaszép utazásra. Pásztor Renáta IV./ V. Levél Semmeringből Kedves Reni! Remélem levelem a legjobb egészségben talál téged és kedves családodat. Én nagyon jól érzem magam. Már három hete vagyok Sem- meringben, egy csodálatosan szép hotelben, a Wagner Panorámában. A kéthetes temitzi tanfolyamot igen jó eredménnyel zártam. Azt hiszem sokat tanultam. Képzeld, a végén leültettek egy mosogatógép mellé, és azt mondták beszéljek róla. Azt hittem, még magyarul sem tudok róla beszélni, aztán jól sikerült. Még videóra is felvették. Temitzben tanulás mellett sokat kirándultunk is. Még síelni is elvittek minket. Az elején még nem igazán ment, hiszen azzal kezdtem, hogy bementem egy bokorba, és úgy húztak ki belőle. Nagyon szép itt minden. Sok barátom lett és nagyon sajnáltuk, hogy véget ért ez a két hét. De azt hiszem, Semmeringben még szebb minden. Annyi hó van, amennyit még nem is láttam. Sok időm nincsen, hiszen nagyon sokat kell dolgoznom. Reggel 9.00-14.00-ig és délután 17.00-22.00-ig. Van, amikor csak délelőtt kell dolgoznom, de akkor is nagyon sokat. Ám így legalább tanulok is valamit. Képzeld, a múltkor a saláták készítését bízták rám. Az egyik egy picit magyarosra sikeredett. De a főnöknek ízlett! Már többet tudok németül. Hiszen, ha valamit nem értek, azt addig magyarázzák, amíg rá nem jövök. Zárom soraim, mert a munka most is vár rám. Jó itt, de otthon még jobb. Várom a márciust, hogy véget érjen a gyakorlat, és hogy újra láthassalak. Szia, Barátnőd: Andy Szilánkok „Bár zord a harc, Megéri a diák, Hogy nem lesz több tanár, S övé lesz a világ.” „Nem jön a busz, Hiába várom, Nézem, nézem, De sehol se’ látom.” „Furcsa, Furcsa, igen furcsa Minden, amit látok. Furcsa ez a kép, Nem illik hozzátok. A hetes félénken suttogja: Osztály! Nagyon vigyázz! Minden görcsösen reszket, A hideg még engem is kiráz.” „Lyukasóra van, Tanár az nincs. Hiba viszont van, Mert semmi más nincs.” Nemcsak nézheted, meg is eheted... ... az ezüstérmes cukrászaink által készített dísztortát, ha hibátlanul válaszolsz az alábbi kérdésekre: 1. Mit jelent a hátonmosott gyapjú szakkifejezés? 2. Mi a si kér! 3. Mi a compact disc anyaga? 4. Mi a chafing, és mire használják? 5. Mondd más szóval a liofilizá- lástl 6. Mi a spékelésl A megfejtést levelezőlapon küldjétek el a következő címre: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola - IDŐK, 3100 Salgótarján, Zemlinszky Rezső u. 4. A helyes megfejtést beküldők közül a nyertesek nevét február 10-én, a Kéri Farsangon sorsoljuk ki. IDŐK Szavaz az olvasó Mint a korábbiakban már jeleztük, közöljük a megyében működő középiskolák bemutatkozó sorozatát, az úgynevezett "sulioldalakat". A rovat az intézmények képviselőivel közösen megállapított sorrendben kéthetente jelentkezik. így a tanév végéig valamennyi benevezett iskolának módja lesz a nyilvánosság elé állni. A sorozat egyúttal versenyt is jelent. A legsikerültebb írásokról, műfajokról szakmai zsűri dönt. Egy-egy oldalösszeállítást viszont az olvasók véleménye minősít. A legsikeresebbnek tartott iskolai bemutatkozásra a "sulioldalak" emblémájának és az intézmény nevének lapunkból való kivágásával és szerkesztőségünkbe küldésével lehet szavazni. Beküldési határidő az oldal megjelenését követő tíz nap. Az eredményhirdetést és a díjkiosztást maja valamennyi oldal megjelenése után rendezzük meg. A oemutatkozó iskolákkal együtt várjuk az olvasók minél több szavazatát. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Sazkközépiskola és Szakmunkásképző Salgótarján „Biztos ezt akartuk?” - Az új kormány beiktatása ’94- október 21-én
