Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07-08 / 6. szám
1995. január 7-8., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Társasági Elet 7. oldal Férfi-Fortuna kezében a szerencse Igyál, cimbora, van még az üvegben! Képzelje, hogy berendezkedtem, már polgármesteri papucs is van az irodámban A hogy bölcsen mondani szokták: megint örögebbek lettünk egy évvel. Bár ez a képen látható legtöbb szereplőn nem látszik. Ugyanolyan fittek, csinosak voltak szilveszter éjszakáján éjfél után is, mint annak előtte. Az idő különben is csak azokon fog ki. akik megadják magukat neki. Rohanhat úgy, ahogy csak akar - ha a szellem és a lélek érdeklődő és fogékony marad, ha örülni tudunk minden új felkelő napnak. Gyurián Tibor képösszeállítása szerint (még) tudunk örülni. És ez a legnagyobb, ami megtörténhet velünk e nagyon nehéz napokban itt, Nógrád megyében. Ha nem veszítjük el a hitünket az új esztendőben, ha igyekszünk kiokoskodni valamilyen cselekvési lehetőséget és meg is cselekedjük, akkor nem vehet erőt rajtunk a rosszkedv. N os, az idei, helyesebben a tavalyi szilveszter nem sikerült rosszul. Bár az év is hasonlóképp alakult volna. De az óévbúcsúztató nem a nagy politikai számvetések ideje. Ezen az estén a pezsgőn, a virslin és korhelylevesen kívül nincsen másnak helye, csak az önfeledt szórakozásnak. Ezt bizonyították a tarjáni városházán, a Malom bárban és másutt a megyében. Kameránk a fent említett két helyszínen örökített meg vidám pillanatokat. Vidám hangulatban köszöntötte Salgótarján az új évet Nem molnárok, mégis a Malomban ropják Jól érezték magukat a polgármesteri hivatal dolgozói, baráti körük kíséretében Én csak táncolok, munkával ünnepelek Januárban klubot alakítanak a társkeresők Ezt suttogja falu, város... Kedves Társkeresők! Itt van az új év, új tervekkel, friss reményekkel - s remélhetőleg mindenkinek társsal. Ezt kívánom mindannyiuknak! A jókívánság, az óhaj azonban csak akkor valósul meg, ha ennek érdekében megteszünk minden tőlünk telhetőt. Társkereső rovatunk eddigi sikeres működése révén eljutottunk egy újabb szakaszhoz, amikor már kevés a telefonos és a levelezési kapcsolat - rendszeressé kell tenni a személyes találkozásokat. Első klubestünk társkereső résztvevőinek is egyértelműen az a véleménye, hogy meg kell teremteni a személyes együttlé- tek lehetőségeit. Ezt pedig a legjobban egy klub keretében oldhatjuk meg. A rovatunkhoz eddig bejelentkezett társkeresők egyetértő felhatalmazása alapján tehát hozzáláttunk a társkeresők klubjának szervezéséhez. Terveink szerint a klub megalakításának előkészületeit január első felében elvégezzük, s a január 21-re, szombatra tervezett találkozónkon hivatalosan is megalakítjuk a klubot. Egyéb részletkérdések leírása nélkül most még annyit el kell mondani, hogy a klub mindazok számára kíván rendszeres találkozási, szórakozási, ismerkedési lehetőséget biztosítani, akik egyedül állóak, elváltak, özvegyek és szeretnének egy jó barátot, kellemes partnert, megértő társat találni további életükhöz. A klub részletes szabályzatát, a belépés feltételeit, működésünk mikéntjét a zártkörű klubesten ismertetjük és személyesen beszéljük meg. Ezért kérek minden Társkeresőt, hogy a tervezett összejövetelen feltétlenül jelenjen meg. Sőt! Várjuk azokat is, akik eddig még valamilyen oknál fogva nem jelentkeztek. „Víg kedélyű” jeligére üzenem: Sajnálom, hogy a december 17-ei klubesten nem tudtunk találkozni. Arra kérem, hogy a következő alkalommal vegyen részt az összejövetelen, és bemutatom egy hölgynek. A „Szeretetre vágyom” jeligéjű hölgynek üzenem, hogy jöjjön el a január 21-ei találkozóra, mert bemutatom annak az úrnak, aki személye iránt érdeklődik. „Alfa Rómeó” jeligével 29 éves, 170 cm magas, szőkésbarna, kék szemű sportos építésztechnikus, aki szeret sportolni, kirándulni, fotózni, moziba, színházba járni, keresi egy kedves, megértő, sportos hölgy ismeretségét 20-30 évesig. Péter T 7 isszavá- V gunk Bősért, ha már Marseille-ért nem tudtunk! Ez jutott eszembe, amikor Balassagyarmaton járva meghallottam, két dobostorta és fél deci rumpuncs elfogyasztása közben, hogy a helyi vezetők mégiscsak kierőszakolják a várost elkerülő közútnak a megépítését. Az Ipoly-parti töltésen haladna, a bal parton, vagyis jó helyen. Mit számít az, hogy amikor a kacskaringós folyót kiegyenesítették, akkor ez a terület északi szomszédunké lett. Sebaj, mondom én is erre, arra gondolván, hogy évtizedekkel ezelőtt a csehek és a szlovákok együtt állították: az Ipoly hajózható, és ezt a nyugati nagyhatalmak be is vették. Mint kacsa a nokedlit. Érdekelt is valakit, hogy az Ipoly soha nem látott hajót, legfeljebb apró halászladikokat. Tudjuk: ahol a nagy igazságokat osztják, ott az apróságok nem számítanak. Hazudjunk hát most mi! Igenis, az a töltés a miénk! Csak a papírokat rosszul töltötték ki. 0, lehet-e csodálkozni rajta? Az örökös haragszom-rádban egyébként is annyira elfáradtak a felek, hogy valójában fogalmuk sem volt, mit írnak alá. Szintén Balassagyarmatról származik az a hír, hogy a város egyik köztiszteletben álló ellenzéki politikusa összeszűrte a levet a kisebbik kormányzó párt egyik elszánt amazonjával. Nemcsak az ágyban értették meg jól magukat, hanem a politikában is. Állítólag ők határozták el, hogy összefognak a megyei közgyűlési választáson, és mindent elkövetnek azért, hogy a régi elnököt meg a barátait megbuktassák. Sikerült. Ez az új szerelem színezi most át a megyeházán a politikai palettát. Az már csak hab a tortán, hogy akadnak olyan megátalkodottak, akik nem akarnak hinni a megyei közgyűlés elnöke minap lapunknak adott nyilatkozatának: nincs szó arról, hogy a varázsos múltú és gazdag kultúrájú Ipoly-parti városba átviszik a megyeszékhelyet. A To hiszen, én pedig hiszek L V neki! Mert mi végre isföl- zargatni négy év után ismét a kedélyeket. - Úgyis eljön még a nap, amikor a tarjániak maguk fogják kérni az áthelyezést!... Akkor azonban - meglehet - már egy másik időszámítást írunk. Apolka
