Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-27 / 23. szám

6. oldal 1995. január 27., péntek Életmód - Szabadidő ONAGY ISMÉT MADÁCH IRODALMI-DlJAS Holdat ugatni mindig könnyű Újra január, Madách-nap. Onagy Zoltán, a lókosi származék, az Esztergomban élő író ismét elviszi az első díjat. Ez az évek óta vál­tozatlan alaphelyzet megérdemel néhány kérdést, nem gondolod? — De gondolom. Bár a pályázat jeligés, a zsűrit nem ismerem, akit igen, nála kizárt, hogy személyesen nekem szánta volna az első díjat, éppen a ta­valyi és a tavalyelőttiek miatt, nehogy szó érje a ház elejét.- Mégis sokan azt gondolják, hogy te a megye pátyolgatott írója vagy.- Amennyiben?-Amennyiben díjakat kapsz, sorozatos publikációid vannak.- Na ne. A prózám vagy be­lefér a folyóirat megtervezett vonulatába, vagy nem. De lát­hatod, a Palócföld Kiskönyv­tárba nem fértem bele. Ez az egyik. A másik pedig, hogy Esztergomban nógrádinak, gyüttmentnek számítok, Nóg- rádban meg esztergominak. Ki van ez találva. Ha kötetet aka­rok, Pestre kell mennem.-Jön valami kötet?- Könyvhétre a Kortárs kia­dónál, régény. Papnő vörösben.-Mit szólsz a Hernádi Mik­lós gerjesztette posztmodern vi­tához?-Azt, hogy az olvasó nem hülye. Meg azt, ha egy író egy másik író ötvenezer olvasóját sznobozza, lyukasagyúzza le, akik hatszáz forintokért megvá­sárolták a könyvet, akkor ott ta­lán a nyilatkozó íróban találha­tunk freudi kanyarokat. Pó­zolni, a holdat ugatni mindig könnyebb, mint dolgozni, vagy létrán fölmászni a holdra.- Milyen évet zártál?- Nehezet, izgalmasat. Túlél­tem, közben seregnyi közeli ismerősöm ment el, köztük egy gyarmati barát, Görög Imre. Most szokom Gyarmatot Görög nélkül... A negyvenedik szü­letésnapomon azt jósolta egy dorogi cigányasszony, ha nem vigyázok, a negyvenharmadik évemben halok meg. Egész év­ben vigyáztam, sőt, féltem, a születésnapomon meg kiderült, nem negyvenhárom múltam, csak negyvenkettő. Megint várhatom egy évig, mi lesz, ko­coghatok, redukálhatom a ciga­rettát, a finom söröket. Jól né­zek ki. Megint egy ilyen év. — Még azt mondd el, mivel pályáztál?- Mondhatni, a banalitásig egyszerű történettel. Van egy fickó hét abortusszal a háta mögött, aki, mert többnyire nem így akarta, minden elka­part gyerek emlékére hársfát ül­tetett a Duna fölé egy dombtető tisztására. Tavasz van, meglá­togatja a hét társat. Ennyi.- Eleve a pályázatra írtad?- Igen is, nem is. Évek óta foglalkoztat a sztori, kisregényt terveztem belőle. November­ben, amikor már nagyon szorí­tott a határidő, előkotortam né­hány regényvázlatot, és ezt be­áldoztam.- Nem tervezed véletlenül, hogy bekerülj a Guinness re­kordok könyvébe, mint pálya- díjnyerő bajnok? Nem ez inspi­rál?- Az Angyalok ligetében emberek mozognak, emberek beszélnek, viselkednek. Gon­dolkodnak arról, ami az életük, közben senkinek semmi köze a rekordokhoz. Az egy másik asztal.-Mi a titka a jó elbeszélés­nek? Talán a nő profán szere­peltetése?- Nem hiszem. Inkább alig észrevehető apróságok, pillana­tok, pillantások, gesztusok, érintések, ezek felvillantása. Elfogadó vagy elutasító alapál­lásunk. A nő életünk nagyobbik fele, ha férfiak vagyunk. Ennek köszönhetően életünk nagyob­bik darabja a nő felé irányuló gesztusok erdeje. Nem haszon­talan, ha tudatos a barangolás ebben az erdőben, különöskép­pen, ha nem csak ibolyát szedsz, hogy szagolgathasd, rá­adásul meg is írod. Nincs per­sze recept. A jó elbeszélés jó szavakból áll, jó történetből, jól összehozva. Amikor olvasó elé kerül, az olvasó azt mondja, nézd csak, ez tényleg így van. Milyen hülye vagyok, hogy nem jutott eszembe .. . ádám Kuvaitban nem lehet szórakozni Az Öbölválság miatt még mindig lehangolt kuvaitiak, hogy egy kis kikapcsolódás­hoz jussanak, gyakran töltik szabadnapjaikat valamelyik közeli ország szórakozóhe­lyein.- Mikor újévkor kezembe veszem naptáromat, az első dolgom az, hogy bejelölöm azokat a hétvégéket és szabad­napokat, amikor külföldre sze­retnék utazni - mondja egy 32 éves köztisztviselő.- Kuvaitban nincs semmi­lyen szórakozási lehetőség - ál­lítja Amal, egy libanoni ven­dégmunkás.-Úgy tűnik, itt az emberek mást sem csinálnak csak dol­goznak. Nagy kérdés Kuvait­ban, hogyan lehetne kielégíteni a lakosság egyre növekvő igé­nyét a szórakozásra úgy, hogy közben érvényben maradjanak az iszlám által előírt korlátozá­sok. Néhány üzletember felve­tette, hogy a Kuvaithoz tartozó Failaka-szigetet át lehetne ala­kítani úgynevezett „szórakozó övezetté”, ahol a táncot és az alkoholfogyasztást nem tilta­nák, ám az iszlám eltökélt hívei elleneznek minden efféle vál­toztatást. Az Öbölválság óta Kuvait felnőtt lakosságának egyhar- mada szenved idegrendszeri problémák miatt, sokan elvesz­tették házastársukat vagy hoz­zátartozójukat a háborúban. Kuvaitban nincsenek éjsza­kai szórakozóhelyek, bárok, szeszes italt, még alkoholmen­tes sört sem fogyaszthatnak a lakosok. A korábban még meg­tűrt diszkókat a nyolcvanas években mind bezáratták. A mozikban főleg indiai fil­meket mutatnak be, amelyek jórészt csak az indiai vendég- munkásokat érdeklik. Ritkák a színházi előadások is. A leg­több kuvaiti ezért külföldre, el­sősorban az öbölbeli orszá­gokba vagy Egyiptomba, Liba­nonba utazik kikapcsolódni. Akik megengedhetik maguk­nak, az Egyesült Államokban vagy Európában nyaralnak. A múlt évben az ország ösz- szes lakosa másfél milliárd dol­lárt költött utazásra, ebből egy főre több mint kétezer dollár esett. A kuvaiti embernek két kü­lönböző személyisége van: sze­reti a szórakozást, a kikapcso­lódást, otthon viszont megköve­telik tőle, hogy bizonyos erkölcsi-vallási előírásokhoz szigorúan tartsa magát. Azért utazik külföldre, mert ott sza­badon azt teheti, amihez kedve van. SENNA SZERETŐJE VOLTAM - ADRIANE GALISTEU KÖNYVÉBŐL (7.) „Csak nekem mutasd a testedet!” Ayrton egyre különösebben viselkedett. Egyszer például, apja birtokán arra ébredtem éj­jel, hogy eltűnt mellőlem. Ki­néztem az ablakon, s azt lát­tam, hogy a Forma-1 világ- bajnoki pizsamában moto­rozva vadul hajszolja a kertet benépesítő pávákat.- Hülye madarak - magyarázta, amikor vissza­tért mellém -, nem hagynak aludni. - Ké­sőbb mesélni kezdett ré­gebbi barátnő­jéről, Xuxáról, s arról, hogy a szakítás annak idején meny­nyire megvi­selte. Utána nekem is meg kellett valla­nom szerelme­imet. Volt egy ba­rátja, aki min­dig meglepett váratlan kije­lentéseivel. Első találkozá­sunkkor azzal rémisztgetett: — Vigyázz vele, mert nagy nőcsá- bász. Legköze­lebb, amikor Ayrton is ott volt, viszont azt mondta: - Ez a lány nyu­galmat biztosít számodra és erőt önt beléd.- És azzal folytatta: - Ahogy elnézlek benneteket, gyönyörű gyerekeitek lesznek. Egyre nehezebben bírtam a kényszerűségből külön töltött napokat. Ha Béco elutazott va­lahova nélkülem, bőröndjébe, az ingei közé mindig apró üzeneteket csempésztem be. Az egyik például csak egyet­len mondat volt: - Boldog va­gyok, hogy az árnyékod lehe­tek. Persze én is tovább dolgoz­tam, s ebből lett aztán az első komoly összezördülésünk. Egy nap Ayrton egy képes magazint hozott haza, az újsá­got dühösen a falhoz vágta, s üvöltözni kezdett: - Olyan kö­zönségesen nézel ki!- A címlapon és belül ti­zenkét oldalon jelentek meg rólam fotók, olyanok, amelye­kért korábban soha nem volt dühös. Most azonban azzal in­dokolta a mérgét, hogy meg kell értenem, más ember va­gyok, mint korábban, most az ő barátnője vagyok. Azt, hogy nagyon mérges, onnan tudtam, hogy Adrianénak nevezett, ho­lott máskor mindig Drinek vagy Dúcának szólított. A következő fotóból, ame­lyen egy merész miniben lát­szottam, még nagyobb botrány lett. Fél éjjel valósággal őr­jöngött. A lámpát hol fel­kapcsolta, hol le, s közben csak üvöltött és üvöltött - teljes négy órán át. Először azt gondoltam, hogy reggel szépen össze­szedem a hol­mijaimat és elmegyek, de amikor kicsit megnyugodott, rájöttem, hogy jobban szere­tem annál, mintsem hogy ezt meg tudjam tenni. És tud­tam, ő is hason­lóan érez. Mindketten megbántva éreztük ma­gunkat, de nem akartuk tovább feszíteni a húrt. Vad szeretke­zéssel zártuk le a veszekedést. Reggel pe­dig azt mondta Ayrton: - Csak nekem szabad megmutatnod a csodálatos tes­tedet! Napok múlva el is felejtet­tük a marakodásokat, a kará­csonyt és az újévi ünnepeket Senna-mamánál töltöttük. A ház közepén állt egy hatalmas, gyönyörűen feldíszített fa, alatta rengeteg ajándék. Ekkor éreztem először, hogy végre befogadott a család. (Folytatjuk) Ayrton féltékeny volt e cikksorozat szerzőjére, Adrianera Ismerkedés közlekedési dugóban Utrecht holland városban a magányosan élő autósok vagy motorosok közlekedési du­góba kerülve, vagy a piros lámpa előtt várakozva is szétnézhetnek partner után. A mintegy háromszáz magá­nyos lélek ragasztott kocsijára egy telefonszámot azzal, hogy akinek kedve van hozzá, je­lentkezzék. Az érdeklődő a megadott számon egy kapcso­latteremtő ügynökséggel léphet érintkezésbe, s ott 99 holland forint lefizetése ellenében egy évre nyilvántartásba vétetheti magát.- A hagyományos párkereső ügynökségek esetében az a bosszantó, hogy az ember az első találkozás előtt alig tud­hatja, kivel lép kapcsolatba - vélekedik a 28 éves Rodger Struijk, az új ismerkedési mód­szer két kezdeményezőjének egyike. - A mi módszerünknek előnye, hogy az ember előbb legalább megnézheti magának az illetőt. Ez szórakoztató és örömet okoz. Lehet, hogy már egyetlen pillantással is kapcso­lat létesül, talán viszonoznak egy mosolyt. Némelykor azon nyomban láthatja az ember, hogy a másik mutat-e érdeklő­dést, vagy sem. Egykék a szülök Amerikában Az amerikai családok 30 száza­léka „csonka”, vagyis egy szülő neveli a gyermeket, vagy gyermekeket - áll az amerikai statisztikákban. Ez az arány a nagyvárosokban még maga­sabb: New Yorkban például közel 36, New Orleansban 33,6 százalék. A legalacsonyabb az „egyszülős” családok aránya Utah állam egyes körzeteiben, mindössze 12 százalék. Az „egyke” szülők közé az elvál­takat, özvegyeket és a sohasem házasodottakat sorolták. Az AP híre szerint a legutóbbi, 1990- es felmérés szerint hétmillió volt az egyszülős család az Egyesült Államokban. A feke­ték körében még riasztóbb az arány: 63 százalékban csonkák a családok. Felvételi módosítás több felsőoktatási intézményben A Felsőoktatási felvételi tájé­koztató 1995 című kiadvány megjelenését követően több intézményben is változás tör­tént. Új szakok indulnak az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a JATE Állam és Jog- tudományi Karán, a Jászberé­nyi Tanítóképző Főiskolán, a Körösi Csorna Sándor Főisko­lán, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán, a Vi­téz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán, a Miskolci Egyetem Dunaújvá­rosi Főiskolai Karán, vala­mint a Gépipari és Automati­zálási Főiskolán. A felvételi vizsgatárgyakkal kapcsolat­ban az Illyés Gyula Pedagó­giai Főiskolán, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán és a Szent-Györgyi Albert Orvos- tudományi Egyetemen történt módosulás. Nem indul be több, koráb­ban meghirdetett képzés a Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán, az Eszter- házy Károly Tanárképző Fő­iskolán, az Illyés Gyula Peda­gógiai Főiskolán, az Ybl Mik­lós Műszaki Főiskolán és a Kossuth Lajos Katonai Főis­kolán. A tanító szakra felvételt nyert hallgatók tizenöt főisko­lán különböző műveltségi te­rületek közül választhatnak. Ráják városa - Dél- Kubában a Karib-tengerben élnek a szép ráják. Szinte repülnek a kék vízben és úgy szállnak, mint a sárkányok. A lakosok ezeket fogják ki - gyakran kézzel - és dolgozzák fel. Ugyanakkor idegenforgalmi nevezetesség is a furcsa formájú hal. FEB-totó

Next

/
Oldalképek
Tartalom