Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-23 / 19. szám
6. oldal Olvasóktól - Olvasóknak 1995. január 23., hétfő g A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ÍRJON EGY TÖRTÉNETET EZER FORINTÉRT Édesapám és a gidák Egy gyönyörű, februári nap délutánján édesapám Rózsi nevű kecskéje elkezdett nagyon mekegni. Lehetett már rajta látni: elleni fog. Behajtotta hát a helyére, s árgus szemekkel őrködött, hogy a folyamat gond nélkül teljen. Az eseményre nem kellett sokáig várnia. Fél óra múlva el is kezdődött az ellés. Meglett az első koromfekete kisgida, s így a Kormos nevet kapta. Egy kis idő elteltével a másik kis jövevény is a világra jött, hátgerincén fekete-fehér csíkkal. Őt Károly névre keresztelte. De csalhatatlan szemével látta, az ellés- nek még nincs vége. így is lett. Jó bő fél óra múlva előbújt a harmadik csemete is, fekete-fehér foltokkal. Ő Böbe névre hallgatott. Mivel az anyakecske lefeküdt, édesapám biztos volt benne: több szaporodás már nem várható, s gyorsan ment is húgához elmondani a nagy újságot. Egy kis idő után azonban bátyám - mintha megérezte volna az új állapotot-, lement az istállóba terepszemlére. S mit láttak szemei: egy negyediknek érkezett picinyke, kócos kisgida is ott szoroskodott a többi között. Sietett is édesapám után a jó hírrel, aki nem akarta elhinni a Kócos érkezését. Viccnek vélte a dolgot, de a látvány ámulatba ejtette. Mindannyiunk örömére szépen növekedtek a kisgi- dák. Anyjuk csak hármat tudott szoptatni, így a kései jövevényt, a Kócost cumisüvegből etettük. Ő lett a kedvenc. Eltelt pár hónap, s már maguktól ettek. Mivel rajtuk kívül még hét kecskét is nevelt apánk, kevésnek bizonyult a hely. S mint ilyenkor lenni szokott, eladásra került a sor. Jött is a teherautó, egyszerre el is vitték őket. Le nem lehet írni azt az arcot, amely ebben a pillanatban édesapánkét tükrözte. Szomorúságtól és bánattól volt terhes. Mikor az állatokat ment etetni, mindjárt róluk beszélt, s a gidákért érzett fájdalma könnyeket csalt szemébe. Éjszakánként még sokat álmodott róluk, a születésükről, a fejlődésükről, s a szomorú búcsúról. Berki Henrik Szirák Módosult az Állami Biztosító CSÉB befizetési kötelezettség A Nógrád Megyei Hírlapban 1994. december 12-én jelent meg Mi ez, ha nem zsarolás? című írásom, amelyben élesen kifogásoltam, hogy az éves CSEB díjat az Állami Biztosító egy összegben akarta az 1995. évre befizettetni tagjaival. Ellenkező esetben ugyanis a nem fizetők tagságát megszüntetik. Az Állami Biztosító Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetője velem konzultálva engedélyezte, hogy a tagdíjakat negyedévenként lehessen a biztosító pénztárában rendezni. Ez már megközelíti az alapszerződésben kötött feltételeket, ami havi befizetésről szólt. Győzött a jobbik érzés, s nem kell egy összegben fizetni a kis pénzűeknek előre az éves tagsági díjat. Köszönjük ezt a kedvező részmegoldást. dr. Gajzágó Aladár Salgótarján Nem írtak elő az illetékes hatóságok hatásvizsgálatot Lapjuk 1994. december 31-ei számában Mégsem épül Dej- táron vízdúsító címmel megjelent írásra az alábbi észrevételeket teszem. A cikkben úgy tűnik, mintha a vízügy lenne a hibás. Tudni kell, hogy a vízügyi igazgatóság nem ad ki vízjogi engedélyt anélkül, hogy a környezetvédelmi felügyelőség és a természetvédelmi igazgatóság szakmai véleményét ki ne kérje. Ennél az esetnél is így történt, hiszen a kapott szakvéleményeket tartalmazta a vízjogi engedély. Az illetékes hatóságok viszont nem írtak elő hatásvizsgálatot, amit valóban a Göncöl Alapítvány megfellebbezett. A vízügyi főigazgatóság ezeknek a szerveknek a feletteseitől új szakvéleményt kért, amely ellentétes volt az első fokú határozattal, ezért hozta meg a visszavonási határozatát. Az Ipoly tényleg határfolyó. A cikkben említett „nemzetközi konfliktusra” viszont már csak azért sem kerülhetett volna sor, mivel ez a munka is előzőleg egyeztetésre került a szlovák féllel az Ipoly Albizottságban. Perényi Gábor KDV-VIZIG Balassagyarmat H. Szakaszmérnökség vezetője Szerkesztői üzenetek: Kiss Józsefnek, Palotásra. A honorárium kifizetéséhez szükséges személyi számot kérjük juttassa el szerkesztőségünknek. * * * Az írjon egy történetet című pályázatunkra küldött, s megjelenésre alkalmasnak ítélt anyagokat a beérkezés sorrendjében közöljük. Az érte járó bruttó ezer forintot havonta fizetjük. * * * Csak a névvel, címmel ellátott levelekkel tudunk foglalkozni, ezeknek tudunk helyet biztosítani lapunkban. Az oldalt szerkesztette Kovács Margit Alig mutatkoztak be, máris csalódást okoztak a képviselők Dudellai Ildikónak, a Nógrád Megyei Hírlap 1995. január 10-ei számában megjelent Fizetnek az uszodában, de ingyen parkolnak ... című írása reagálásra késztetett. Ennek oka az, hogy az újságíró többek között arról is tudósít, hogy az új közgyűlés körülbelül kétszer annyiba kerül mint az előző. A fentieket többször is elolvastam, hogy nem káprázik-e a szemem, nincs-e tévedés? A kétszer annyi nem csak félszer annyi, nincs elírás? De nincs tévedés! A szocialista - munkáspárti koalíció által irányított vezetés duplájába kerül mint a december 11 -én leváltott elődje. Sajnálatosnak tartom, hogy a cikkre a város vezetői közül senki sem reagált. Nem kérdőjelezték meg az idézett sorok valóságtartalmát. De mit kérdőjelezzenek meg, ha az információ megbízható? Nem tételezem fel, hogy légből kapott újságírói fogásról, szenzációhajhászásról lenne szó, olyan politikai színezettel, hogy a lakosságot a baloldali vezetés ellen fordítsa. Elszomorító, hogy a polgármester úr önmérsékletre és önkorlátozásra történő felszólítása a képviselőknél csak részben talált meghallgatásra. Úgy látszik, nem ismerik az 1995. évi állami költségvetést, nem tudják, hogy a takarékosság és a fogyasztás visszafogása rájuk is vonatkozik. Vagy netán ezek az irányelvek csak a munkanélküliekre, a nyugdíjasokra és az alacsony jövedelműekre vonatkoznak? Ezeket a rétegeket a nyomor már úgyis erre kény szenti. Nagy kár, hogy a cikkből nem tudhatjuk meg, hogy a képviselők hányféle jogcímen kaphatnak tiszteletdíjat. Akár így, akár úgy bizony szép summára rúg a tiszteletdíjuk. Nem is rossz jövedelemkiegészítés, amely irritáló az egyszerű emberek számára. Ilyen jövedelem mellett bizonyára nem sztrájkolnak majd a képviselő urak a reálbérek csökkenése miatt. Egyébként az önkormányzatok felállásával kapcsolatban újabb friss hírrel lepte meg olvasóit a Nógrád Megyei Hírlap január 17-ei száma. Megválasztották a megyei közgyűlés új vezetését is. Idézem: „Számítások szerint háromszor több pénzbe kerül ez a felállás, mint az előző közgyűlés.” A nagy kérdés most már csak az, hogy ezeket a kétszeres-háromszoros költségnövekedéseket miből fedezik? Ismert ugyanis, hogy a nagyobb adósságokkal rendelkező települések önkormányzatai - így városunk is - csődhelyzetbe kerülhetnek ebben az évben. Úgy látszik, nem lesz más megoldás, mint adóemeléssel az állampolgárok zsebébe nyúlni. Erre mondhatjuk aztt hogy „én nem ilyen lovat akartam!” Sajnos, hogy jóformán még meg sem száradt a tinta a kép- ! viselők megbízólevelén, bemutatkozásuk máris nagy csa-i lódást okozott. Molnár Tibor nyugdíjas, Salgótarján _______________________h_i C ukoreső hullott a résztvevőkre lie/ •hűl bari oq Kéz a kézben - Mosoly és öröm volt az arcokon FOTÓ: RIGÓ TIBOR Jó példákkal is lehet találkozni Az állampolgárok a bürokráciával, mint negatív jelenséggel legtöbbször hivatalos ügyeik intézése során találkoznak. Ezek útvesztők sorozatai ... A napokban három hivatalnál adódott intéznivalóm. A városházán az útlevél intézésénél mosolygó, kedves, udvarias ügyintézővel találtam magam szemben. Az útlevélhez szükséges kellékekben semmi kifogáskeresés, semmi kötekedés. A munkaügyi központnál járva azt tapasztaltam, utolérték az egyes fejlett európai országok ügyintézését. Az érintett állampolgárnak nem kell a hivatalban nyüzsögni azért, hogy hozzájusson ahhoz, ami őt megilleti. A hivatal levélben értesíti erről. Velem is ez történt. Ennek sok előnye közül csak kettőt említenék: visszaadja az embereknek a hivatali ügyintézésbe való hitét, valamint az ott dolgozók is hatékonyabban tudják végezni munkájukat. A harmadik ügyem a ma még jóindulattal sem népszerű intézménynél, az APÉH-nél adódott. Áz ügyintéző itt is segítőkész volt, felhívta a figyelmet olyan határidők betartására, amelyek elmulasztása következményekkel járna. Kívánom, hogy az intézmény egyre több ilyen segítőkész munkaerőt tudjon magának. így talán kevesebben lesznek olyanok, akik keresik azt a bizonyos kiskaput, s hamarább eljön az az idő, amikor elfogadjuk ezen intézmény létjogosultságát. Meggyőződésem, hogy problémákkal tele, gondterhes világunkban az embereknek nagy szükségük van biztató jelenségekre. Pozitív tapasztalataim is bizonyítják: e három eset szereplői valahol mélyen érzik, hogy az emberek hite az ország legnagyobb gazdasági ereje. Bakos Tivadarné, Salgótarján MEGTÖRTÉNT ESET Nagy hiányérzet Erős néni szomorúan nézett a távolba.-Miért szomorú? -kérdezi az egyik ismerőse.- Mert elköltözött a szomszédom.- Örüljön neki. Állandóan veszekedtek. így legalább nem lesz kivel civódnia.- Ezentúl - jajdult fel az öregasszony - se veszekedés, se szitkozódás, se rádió bömbölés. Csak ez a nagy csend! Szörnyű! K. Gy. Mint szülő, nagyon kedves meghívást kaptam az értelmi fogyatékosok szervezete által rendezett bálra. E rendezvényre meginvitálták a cserhátsurányi foglalkoztató iskola és nevelő- otthon, valamint a ludányhalászi és a diósjenői szociális otthon lakóit is. Végignéztem ezt az ötórás műsort. A könnyem is kicsordult a sok boldog, felszabadult arcot látva. A jó hangulathoz persze hozzájárult még a kitűnő ellátás és a jó zenekar is, amely szinte pihenés nélkül szolgáltatta a zenét. Tisztelet jár mindezért azoknak, akik ezt a rendezvényt kigondolták és megszervezték. Egy édesanya OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Szülőtartás összegéről és módjáról A kérdező olvasta a szülőtartással kapcsolatosan lapunk 1994. augusztus 1-jei számában megjelent írásomat és hiányolja, hogy azóta sem kapott választ arra, hogy milyen szempontok alapján kell kiszámolni a szülőtartás összegét és arra sem, hogy a szülőtartást lehet-e természetben teljesíteni, illetve figyelembe veszik-e a szülő nyugdíját? A hivatkozott cikkben megígértem, hogy a téma összetettségére figyelemmel később fogok foglalkozni több részletkérdéssel. Miután a fentiekben megfogalmazottakra még nem válaszoltam, most igyekszem pótolni. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a szülőtartás pontos összegét jogszabály nem határozza meg. Nem is lehetséges, mert a tartásdíj összege nem csak a tartásra szoruló szülő (jogosult) körülményeitől függ, hanem attól is, hogy a tartásra kötelezett személy vagy személyek milyen öszszeg megfizetésére képesek. A tartás mértékének megállapításánál a jogosult szülő szükségleteiből kell kiindulni, de a szükségletek kielégítésének korlátot szabhat a kötelezett gyermek vagy gyermekek teljesítőképessége is. Miután a Családjogi Törvény „szükséges” tartásról szól, lehetséges, hogy az idős szülő kap ugyan nyugdíjat, de ennek kis ösz- szege miatt kiegészítés szükséges. Ilyenkor tehát tartás kiegészítéséről beszélünk. Tartáskiegészítésre szorulhat az a szülő is, akit szociális intézményben gondoznak, de indokolt az ott ki nem elégített szükségleteinek fedezése. A Családjogi Törvény lehetővé teszi, hogy a kötelezett gyermek saját háztartásában természetben, vagy havonta pénzben szolgáltathassa a szülőtartást. A természetbeni tartáshoz mindkettő érdekelt hozzájárulása szükséges, mert a természetbeni tartás olyan bensőséges kapcsolatot kíván meg a családtagok között, amelynek hiánya esetén sem a jogosult szülőtől nem várható el az ilyen tartás elfogadása, sem a kötelezett gyermektől a természetben történő nyújtás kényszere. A gyakorlat kialakította a tartás vegyes formáját is. Ilyen lehet például: -hogy ha erre megfelelő lakrész áll rendelkezésre - a kötelezett gyermek lakást és fűtést természetben köteles biztosítani, a szülő egyéb szükségleteit pedig pénzben kell kielégíteni. Ehhez is szükséges a felek egyetértése. Noha a kérdés erre nem tért ki, itt tartom szükségesnek közölni azt is, hogy - ha az érdekelt felek nem tudnak megegyezni - ki jogosult szülőtartási per indítására. Természetesen elsősorban a szülő. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szülő inkább nélkülöz, minthogy gyermekét perelné, ezért - a törvényalkotó lehetővé tette, hogy a szülőtartási pert a szülő érdekében a szociálpolitikai feladatokat ellátó önkormányzati szerv és az ügyész is megindíthatja, sőt saját jogán az a gyermek is, aki a szülőjét saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen. Dr. Verebélyi Gyula
