Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-21-22 / 18. szám

6. oldal Kultúra — Nógrádi Alkotók 1995. január 21., szombat A MAGYAR KULTÚRA NAPJA Feljegyzések a titkárnőnek ✓ va, emlékeztessen arra, hogy hétfőn délután 4-re Salgótarjánba kell mennem a múzeumba, ahol a Mikszáth- társaság ülése lesz, illetve húzza át a helyszínt, mert most telefonált az igazgató, hétfőn is zárva vannak, a múzeum hi­deg, ilyenkor a szomszédos garzonházat fűti fel a közös kazán s nekik nem jut energia. Nem baj, majd elmegyünk a városházára, nem kell a nagy­terem, biztosan nem leszünk sokan. Pedig össze kellene gyűl­nünk minél többen, mert köze­leg 1997, Mikszáth születésé­nek 150. évfordulója. Ha van igazán fontos személy a mai magyar közgondolkodásban, hát az éppen a 85 éve halott író az. Ha nem félnék a túlzott aktualizálástól, akkor elren­delném, hogy a magyar rádió­ban csak őt olvassák reggeltől estig, a napi kommentárok és helyzetelemzések helyett. Csak a nevek változtak, a jellemek és a szituációk nem. Mameluk mameluk maradt, a parla­menti büfében ugyanúgy min­den eldől, a pénzügyminiszter reggelije sem változott, és az eltörött korlátfát sem csinálták még meg. Éva, emlékeztessen arra, hogy csütörtökön kimenjek a repülőtérre, mert Iáin Mac- leod érkezik Skóciából s este együtt vacsorázunk. Jön még Hubay Miklós is. Nem kell tolmács, mert .a skót vendég tud magyarul. Nem ta­nult, született magyar. Hogy nem Szabó Jánosnak hívják: Istenem, ez már a XX. századi magyar sors. Rendezett ez ne­künk még cifrább történeteket is. Mi a csuda abban, hogy va­laki a highlanderek földjén harminc éven át gyürkőzik Madách fordításával. Hogy minél pontosabban szólaltassa meg angolul Madáchot, a Tragédiát. Nemcsak pontosan, hanem maiul is. Éva, legyen szíves kikeresni azt a flopyt, amin kigyűjtötte, eddig hány nyelven jelent meg a Tragédia. Én úgy emlék­szem, mintha harmincnyolc nyelven százöt kiadást szám­láltam volna, de lehet, hogy tévedek, inkább több az. Szük­ségem lesz rá, mert Hubay Miklóssal tovább kell beszél­nünk a Nemzetközi Madách Társaság tervét, s idei meg­alakulásának konkrét prog­ramját. Éva, emlékeztessen arra, hogy Balassagyarmatra kell utaznom, ahol Madách-ün- nepség van, immáron évtize­dek óta Madách születésnap­ján. Tudja, ez nekem a magyar kultúra napja. Furcsa egybee­sés, hogy a Himnusz is meg Madách is csaknem egy idő­ben látták meg a napvilágot. Kicsit aggaszt is, hogy előbbi elnyomja az utóbbit, de akinek szíve van a jóra, az megérti mindkettőt. És emlékeztessen rá, hétfőn elsőként Marón Pis­tát hallgassam meg, hogyan sikerült a krakkói Balassi em­léktábla-avatás. Milyen a kiál­lításunk, amit aztán majd ván- doroltatunk egészen az Óceá- num partjáig és Szárkándy Anna Célia várkastélyáig Dembnóig? Éva, emlékeztessen rá, hogy Veszprémbe küldjék valakit, ők a magyar kultúra napján Nagy Lászlóról emlékeznek meg. Erről jut eszembe, hívja fel a megyei közgyűlés elnökét, hogy közreműködnek-e a mú­zeumi Nagy László progra­munkban. Hetven éve szüle­tett, s nem szeretném, ha őrá is gyors feledés fátyla hullana, vagy a felületes, igazságtalan ifjúi tudósi lekezelés jutna osz­tályrészül. Éva, figyelmeztessen, hogy szerdán a Kerepesi temetőbe menjünk délelőtt 11-re. Né­hány ifjú magyar költő és író kíván megemlékezni Komjáthy Jenőről, lévén, hogy 100 éve hunyt el. S úgy emlékeznek a homályból kilépő majd vissza­bukó költőre, hogy felolvassák verseit és önmaguk írásait is. Szép gondolat, Komjáthyt be­fogadja az ifjú magyar iroda­lom, tán soha jobbkor, mint most a századvégen. Éva, emlékeztessen rá, hogy január végén éves munkaérte­kezlet lesz. M eg kell beszélnünk 1995-öt. Sajnos, rossz a helyzet, úgy tűnik, nem lesz sok feladatunk. Dr. Praznovszky Mihály a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója LAPUNK IS A RENDEZŐK KÖZÖTT Ismét Arany János versmondóverseny Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének oktatási, kul­turális és sport osztálya, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet, a Nógrád Megyei Hírlap, valamint a salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskola a nemzeti kultúra hagyománya­inak őrzése, a magyar nyelv ápolása, a fiatalok előadókészsé­gének fejlesztése érdekében az idén is meghirdeti Arany János versmondóversenyét, Nógrád megye hetedik és nyolcadik osz­tályos tanulói részére. A verseny védnöke Puszta Béla, Salgó­tarján város polgármestere. A résztvevő tanulók két szaba­don választott - magyar költő által írt - verssel készüljenek. A megyei versenyt körzeti elődöntők előzik meg. Ezeket március 2-án, csütörtökön, Arany János születésnapján, délután két órakor a megye hat városában (Balassagyarmaton a Dózsa György, Bátonyterenyén az Erkel Ferenc, Pásztón a Gár­donyi Géza, Salgótarjánban az Arany János, Szécsényben a II. Rákóczi Ferenc iskolában, va­lamint a rétsági általános isko­lában) tartják. Az elődöntőkre az iskolák maximum három versenyzőt nevezhetnek, isko­lájának, osztályának és felké­szítő tanárának feltüntetésével. Nevezési határidő: február 15. A körzeti versenyek 1-3. he­lyezettjei továbbjutnak a me­gyei döntőre és a többiekkel együtt emléklapot is kapnak. A megyei döntőre március 25-én, szombaton a salgótarjáni Arany János Általános Iskola és Szakiskolában kerül sor. Az első három helyezett oklevelet, tárgyjutalmat, a többiek emlék­lapot kapnak. A szervező iskolákban tiszte­lettel várják a nevezéseket, a versenyre érkező tanulókat és az őket kísérő kollégákat. Ugyancsak az Arany iskola rajzpályázatot is hirdet a megye alsó, illetve felső tagozatos álta­lános iskolásai részére. A költő életével és munkásságával kap­csolatos témájú alkotások leg- jobbjaiból kiállítást szerveznek, amelyet március másodikán Arany János születésének év­fordulóján nyitnak meg. A pályázatokat február 25-éig kérik beküldeni az iskola címére (3104 Salgótarján, Bu­dapesti ú. 66. sz.) * Amennyiben a megyében visszhangra talál az Arany is­kola felhívása — és miért lenne másként? - tovább él az 1993-ban született szép kezde­ményezés, amely az idén kép­zőművészeti pályázattal is ki­egészül. Örvendetes mindez egy olyan időszakban, amikor kevesebb figyelem jut a a kultú­rára. (cs. b.) EGY MŰVÉSZ ELINDUL Melegséget lopni az otthonokba G. Lóránt Lujza művész-tanár első egyéni kiállítása nyílt meg nemrég a Salgótarjáni Egészségügyi Szakközépiskola és Szak­iskola galériájában. Egy művész ismét elindult, a nógrádi mű­vésztársadalom tehetséges fiatal alkotóval gazdagodott. Bemu­tatkozó tárlatán több mint húsz tűzzománcképében, mintegy hat év termésében gyönyörködhetnek a látogatók. G. Lóránt Lujza színre lépése örvendetes, ám korántsem előzmény nélküli. Az apa, Ló­ránt János, országosan is elis­mert festőművész, az anya, L. Presits Lujza ugyancsak kép­zőművészettel kötelezte el ma­gát és évek óta jelen van a me­gye szellemi életében. Mindeb­ből természetesen még nem következne, hogy leányuk is az legyen. G. Lóránt Lujza érdek­lődése azonban már korán a művészet felé fordult. A gim­názium elvégzése után az egri tanárképző főiskola matema­tika-rajz szakára iratkozott be, ahol 1986-ban fejezte be ta­nulmányait. Utána az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematika kiegészítő szakot végezte el. Tanított Budapes­ten, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban, jelenleg a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Középiskola tanára. Főként tűzzománcképeivel már eddig is találkozhattak az érdeklődők a különböző cso­portos tárlato­kon.- Mióta?- Képeim, pasztelljeim, akvarelljeim, s főként tűzzo­máncaim 1988-tól sze­repelnek pél­dául a salgó­tarjáni zo­máncművé­szeti alkotótá­bor kiállítá­sain, a szécsé- nyi őszi tárla­ton, a pedagógus képzőművé­szek megyei tárlatain. Egyelőre ezek a műfajok ér­dekelnek, de elsősorban a zománc.- Első egyéni tárla­tán is kizáró­lag tűzzomán­cokat állított ki. Azt lehet tehát mondani, hogy főként zománccal foglalkozik?- Úgy alakult, hogy az utóbbi években már én is részt vettem az SVT-Wamsler G. Lóránt Lujza az élet szépségében hisz Háztartástechnikai Rt. által már hét esztendeje megrendezett zománcművészeti alkotótábor munkájában. Itt valóban na­gyon megkedveltem a tűzzo­máncot. De más is érdekel. Például már főiskolás korom­ban foglalkoztam ékszerzo­mánccal. S az a tervem, hogy - amennyiben lehetőség nyílik rá - a jövőben is készítek ékszer­zománcot. Mindenesetre mos­tanában a tűzzománc határozza meg alkotómunkám lényegét.- Hogyan kezdődött művészi tevékenysége?- Először családom, kis­gyermekem számára kezdtem el mese- és állatfigurákat csi­nálni. A tűzzománckészítés közben lenyűgöztek a színek. Azt gondolom, a zománc al­kalmas arra, hogy általa meleg­séget lopjak az otthonokba. Erre nagyon is szüksége van a ma emberének, akinek az élete egyre jobban és egyre gyakrab­ban zaklatott körülmények kö­zött folyik. Arra törekszem, hogy lega­lább otthonában felejtse el a kinti világ hajszoltságát egy kis időre, megérezve - talán a ké­pek által is -, hogy a létezés egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért minden nehézség ellenére öröm és a legnagyobb csoda. - mér Flaminaók - Kén a korai korszakból Gyáva oroszlán VINCZE DEZSŐ: E vad havazásban Fodor Andrásnak Valahogy nem sikerült jófelé keverednem: halaknak, kedvező áramlatba. E vad havazásban ballagok. Pilláim ráccsá csukom: a szél szemembe fújná a havat. Cellámból nézek. Boros Kata versei Téli vers Néha hallgatni volna jó Szeretkezni a csenddel Fehérnek lenni mint a hó Elhagyott téli kertben Jimlnek I Hószín magány feszül rám is halkan Jég-szívre meleget lehelni idehoználak Kedves Csak gondolataimon a tél-ízű bilincs kattan S fehér álarcban bújnak tő­lem a kertek Balassagyarmat Itt telente hidegebbek a Regge­lek, Ha sálad, kalapod, szíved el­veszett, Soha senki nem hozza el ne­ked. OLVASÓLÁMPA Galgóczi Erzsébet: Fogódzó nélkül... Újabban még az irodalmi fo­lyóiratokban is elvétve látni Galgóczi Erzsébet nevét. A kritikák ritkán tekintik hi­vatkozási alapnak. Az úgy­nevezett áttekintő tanulmá­nyok jó, ha nem lebecsülő összefüggésben említik. Azt jelentené mindez, hogy Galgóczi valóságismeretéből és tehetségéből csupán a „léte­zett szocializmus” hiteles belső kritikájára tellett? Meg­győző cáfolatát adja minden­nek a közelmúltban napvilágot látott novellaválogatás. Újraolvasva a korábbról is­merős írásokat, önkéntelenül eszünkbe jutnak Karinthy Fe­renc nyilatkozatai. Az ízig-vé- rig urbánusnak tartott író szá­mos alkalommal elmondta, hogy a magyar falunak nincs jobb ismerője Galgóczi Erzsé­betnél. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy becsülték azok a pályatársai is, akiknek az írás­felfogása gyökeresen külön­bözött az övétől. A rendszerváltás pillanatá­ban váratlanul elhunyt írónő hiánya az idő múlásával egyre inkább szembetűnő. Látjuk a felbolydult életű falut, tapasz­taljuk a régi sérelmek újjáéle­dését és tudjuk, hogy friss ke­letű sebek sajognak. Minderről azonban nincs hi­teles művészi híradás. Sem a tényfeltáró, sem a mozgékony rövidprózai műfajokban. Galgóczi Erzsébet, aki a leg­jobb prózaíró életkorban halt meg, ezekben az években dús­kálna a valóság témakínálatá­ban. Bizonyos, hogy újra elő­venné egy-egy hősét, több el­beszélésének cselekményszá­lát tovább gombolyítaná. Hi­szen ebből a mostani, hozzáér­téssel válogatott gyűjtemény­ből is tapinthatóan érzékelhető alkotói felfogása, módszere. Visszatérő hősei révén, újra és újra feldolgozott élethelyzetei által a magyar falu e századi történetének szakaszai vonul­nak el az olvasó előtt. A sorjázó novellákból olyan mélyfolyamatok ismerhetők meg, amelyek éppen napjaink­ban bukkantak megint a fel­színre. Galgóczi bizonyos, hogy megint művészi erővel mutatná fel, milyen a viszonya a mai nemzedékeknek a föld­höz, hogyan élnek az atomizá­lódott családok, milyen példá­kon cseperednek a mai gyere­kek, mi ugrasztja egymásnak a férfiakat, mivé lett az elmúlt évtizedekben felnőtt falusi származású értelmiség, a vi­déki politikai játszmák miként darálnak be embereket? Galgóczi Erzsébet békétlen volt és magas erkölcsi igény­nyel lépett fel. Fogódzó nél­küli, zaklatott, szinte teljesen örömtelen életek sorát tárta elénk. A magyar realista pró­zának ez a kései mestere ismét újraolvasandó! (Századvég K.) Laczkó Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom