Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-17 / 14. szám

1995. január 17., kedd Látóhatár 11. oldal „Memóriazavar” A Guinness-rekordok közé kí­vánkozik két 30 éves osztrák férfi „memóriazavara”. A két fiatalember ugyanis a minap a Dőlni Dvoriste-i osztrák-cseh határátkelőnél elmulasztotta be­jelenteni, hogy 30 millió cseh korona (mintegy 120 millió fo­rint) értékben számítógépes memória-modulokat kíván be­vinni Csehországba. Pechükre a vámos az őket szállító, csekély egymillió koronás Opel Omega gépkocsi csomagtartójában meglelte az állítólag egy dél-morvaországi cégnek szánt árut, amiért - becslések szerint - 6-7 milliónyi vámot, illetve forgalmi adót kellett volna fi­zetniük. A két osztrák őrizetben várja a vádemelést. Ha bűnös­nek találja őket a bíróság, 5-12 évi börtönbüntetést szabhat ki rájuk és megrendelőikre. Most kevéssé vigasztalja őket, hogy jó eséllyel bekerülhetnének a Guinness-rekordok könyvébe. Az emlékezetes decemberi prá­gai uránfogás és néhány vak­merő kábítószerügynök esetén kívül ugyanis aligha exportál­tak valaha is ekkora értékű ra­kományt egyetlen, őrizetlen személyautó csomagtartójában. Gyónás a gépnek Házasságtörés, kollégák följe­lentése vagy kömyezetszeny- nyezés: ilyen vétségeket most már nemcsak a papnak lehet meggyónni, hanem a számító­gépnek is. Egy düsseldorfi vál­lalat ugyanis előállított egy elektronikus bűnlistát, amelyen 250 címszó szerepel. A prog­ramban megtalálhatók a tízpa­rancsolat elleni vétségek épp­úgy, mint a modem „bűnök”. Az új találmányt a nürnbergi Credo-Bit ’95 elnevezésű kongresszuson mutatták be. A kongresszus rendezője a Plébá­nos és számítógép nevű egyesü­let, amelynek célja, hogy se­gítse az egyház nyilvántartási munkáját. Az egyesület 1986 óta informálja a plébánosokat, egyházközségeket és a hívőket. Az egyesület szóvivője meg­nyugtatta a klerikális kétsége­ket hangoztatókat: a program természetesen nem akarja pó­tolni a gyónást, csupán annak előkészítésére szolgál. A Mia­tyánkon és az Üdvözlégy Má­rián kívül a számítógépen még 58 más imádságot lehet lehívni, köztük gyermekimákat is. A sú­lyos bűnöket - gyilkosságot, rablást vagy nemi erőszakot - a program nem veszi a lelkére: jelzi, hogy hol van a legköze­lebbi gyóntatóatya. A kongresszuson más tech­nikai újdonságokat is bemutat­tak. Ilyen például az elektroni­kus harangozó. A készülék a 3000. évig beprogramozza az ünnepeket, és működésbe hozza a templomi harangokat. Ersekvadkerten nem a gyerekek hiányoznak a hangversenyekről Minden látványosságot mellőzve tanítja Gyimesi László a gyerekeket a zenére. Ünnepi alkalmakkor látjuk őt a balas­sagyarmati fúvószenekar élén, amint éppen vezényel. A negyvenegy éves zenetanár a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanára, ugyanakkor az érsekvadkerti tagozaton is szorgos­kodik. Felesége a vadkerti zeneiskola vezetője, ott is élnek. Gyimesi László tizenkét éve él itt- Egyáltalán, hogy kerültek erre a vidékre?- Miskolcról származom, a feleségem barcikai. Tizenkét éve jöttünk ide - lakást, állást biztosítottak számunkra. Itt ragadtunk.- A helyi zeneiskolának igen jó híre van.-Ez igaz és ennek még az sem mond ellent, hogy a mély rézfúvósokat nem igazán sike­rült felfejleszteni. Országos je­lenséggel állunk szemben. Szép, embert próbáló feladat, most ezen dolgozunk. Nem akarom elkiabálni, de kis együttesünk tavasszal már be is mutatkozhat egy növendék- hangversenyen.-Milyen az érdeklődés a rézfúvósok iránt?- Elfogadható, csak az a baj, hogy a gyerekek kicsit el­fogultak a fúvóshangszerekkel szemben. Sokan utólag döb­bennek rá, hogy például a har­sonával is nagyon szépen lehet játszani. Úgy közelítenek a kérdéshez, hogy ez egy nagy hangszer.- Nem lehet, hogy azért ki­sebb az érdeklődés, mert drá­gák ezek a nagy hangszerek?- Gyakorlatilag nem sokkal kerülnek többe, mint a kiseb­bek. Azt hiszem, sokkal jobb reklámot kellene csinálnunk, akkor többen jönnének erre a szakra.- Biztosított a városi fú­vószenekar utánpótlása?- Nem a legjobbak a tapasz­talataim. A trombitát leszá­mítva akadozik az utánpótlás. Kellene egy ifjúsági fúvósze­nekar.-Pár évvel ezelőtt komoly vita folyt az egyik képvi­selő-testületi ülésen, hogy egyáltalán szükség van-e a vá­rosi fúvószenekarra. Persze a támogatás miatt jött elő a kér­dés.- Mi soha nem pénzért ze­néltünk. Más kérdés, hogy az utazás pénzbe kerül. Tehát támogatás nélkül nehezen lé­tezhetnénk.-A vadkerti tapasztalatok?-Egyre több gyerek tanul zenét, játszik va­lamilyen hangsze­ren. Valahogy he- tedikben-nyolca- dikban megtörik a lendület. Mintha snassz lenne kiáll- niuk a publikum elé. Mégis ott tar­tunk, hogy nem tu­dunk felvenni több gyereket a zeneis­kolába. Több tanár kellene.- A helyi ön- kormányzat támo­gatja a zenetanu­lást?- Sajnos, a taná­csi rendszer után leállt a támogatás. Mármint a pénz nem akar jönni, mert az erkölcsi támogatás megvan és az iskolában nem kémek bérleti díjat. Az iskolákkal nagyon jó a kapcso­latunk.-Miért, az önkormányzat­tal nem jó?- Ezt nem mondtam. Talán csak az róható fel a testület­nek, a falu vezetőinek, hogy nem jönnek el a koncertekre. Pedig megjelenésük ösztönző­leg hatna a gyerekekre is. Szí­vesen láttuk volna a plébános urakat is a karácsonyi koncer­tünkön. (ádám) Japánoknak savanyú az amerikai alma? Tokióban szétkapkodták a több évtizedes kereskedelmi háborúskodás eredménye­ként bejutott első amerikai almaszállítmányokat, a sze­szélyes japán vásárlók azon­ban bármikor szertefoszlat- hatják a japán piacba vetett vérmes amerikai reményeket. A divatmajmoló japán fo­gyasztók híresek arról, hogy könnyen felkapnak egy-egy új­donságot, ám ugyanilyen hamar hátat is fordítanak neki. Az első napokban a japánok még sor­ban álltak az amerikai almát árusító standok előtt, de lehet, hogy csak a hatalmas árenged­mény, illetve az ingyenes osz­togatás vonzotta őket. Tokiói kereskedők szerint a vevők csak kíváncsiságból vá­sároltak a tengerentúli almából, és soha többé nem fogják ke­resni. A tokiói szupermarketek az első napokban darabonként öt­ven jenért (fél dollárért) kínál­ták az amerikai almát, amerikai exportőrök pedig ezrével osz­togatták ingyen, hogy megked­veltessék a potenciális vásár­lókkal. Tokióban még alma­majszoló versenyt is rendeztek. Az importalmát most már 78 jenért árusítják, de ez még min­dig kevesebb, mint a legol­csóbb japán alma, amelyből 1 dollárba kerül egy darab. A japán vevők némileg fan­csali képet vágnak, miután be­leharapnak az amerikai almába, amelyet a megszokottnál sa- vanykásabbnak, s kevésbé lé­dúsnak találnak. A szeszélyes japán vevőknek nagyon nehéz a kedvére tenni, néha még az is baj, ha valami túl jó. Tokiói zöldségesek szerint egyes japán vásárlókat taszítja az amerikai almát beborító viaszréteg, amelytől a gyümölcs olyan pi­ros és fényes, mintha a Hófe- hérke-sztoriból ismert mérge­zett alma lenne. Az importáruk gyakran buknak a szigetor­szágban, ahol hagyományosan jobban szeretik a hazai árut, mint a külföldit. Japánban a friss gyümölcs némileg még mindig luxusnak számít, s ke­vésbé része a napi étrendnek, mint az USA-ban vagy Euró­pában. Japán agyonbabusgatott hazai termésű almájából, ame­lyet gyakran már a fán védő­csomagolásba burkolnak, hat dollárt is elkérnek egy darabért. Lomblakó ausztrál favédő Kétszáztíz napig éldegélt egy fa tetején Ausztráliában, egy igen aktív természetvédő, hogy megakadályozza a fa ki­vágását. A rendőrség az utóbbi hetek­ben szinte éjt nappallá téve kér­lelte, hogy jöjjön le a földre, ám nem sikerült jobb belátásra bírni a negyvenöt éves „lomb­lakót”. A hatóság végül cselhez fo­lyamodott: két rendőr újságíró­nak, pontosabban tévéstábnak „álcázta” magát és interjút kért a magasban éldegélőtől. A fa­védő előbb csak az egyik rend­őrt engedte fel, de miután meg­bizonyosodott a sajtóigazol­vány hitelességéről, a másik rendőr is „felbocsátást” nyert. Ezután hamar kattant a bilincs a modernkori remete csuklóján, s a két rendőr leszállította a ma­gas fáról. A férfi, Manfred Stephens akciójával egy libegő építését akarta megakadályozni a Ca­irns melletti őserdőben. Ste- phenst a hatóság csupán kisebb adag marihuána birtoklásával vádolja, fafoglalásért nem akar­ják megbüntetni. Egy ausztrál újságíró szövet­ség ugyanakkor hivatalosan panaszt akar emelni a rendőrök ellen amiatt, hogy újságírók­ként léptek fel - a fára. A hatóság válasza erre az volt: egy rendőr törvényadta lehetősége, hogy újságírónak adja ki magát, ám egy újságírónak tilos rendőrt ját­szania. Új Shakespeare-színész - Paul McCartney, egy rek­lámkampány kedvéért, Shakespeare-kori színésznek öltö­zött fel. Annyira megkedvelte a jelmezt, hogy azon gondol­kodik, miért ne próbálhatná meg a prózai szerepeket is. A nintendo világa - A kiskorúak „megrontója” a nintendo. Most játéktermek nyíltak olyan nintendo játékokkal, amelyek tam'tó jellegűek is. Lassan az értelem- és a szellemrom­boló játékból komoly oktató program lesz. feb-fotó------i------------------------*----A----I-------------------------------------------------á----k----A___________________________A___ék________________________________* *__________ E vezzünk talán egy csónakban... Az elmúlt pénteken és szombaton, Budapesten a Magyar Hon­védség Művelődési Házában a politikusok és a tömegkommu­nikáció szakemberei mélyreható eszmecserét folytattak a hazai liberális és konzervatív sajtó jelenlegi helyzetéről. A konferen­cia, amelyet a Magyar Nemzet Újságíró Alapítvány, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Friedrich Naumann Alapítvány rendezett, az „Egy csónakban ... ’’címet viselte. Komlós Attila, a Reformátusok Lapja főszerkesztője szerint mind a liberális, mind pedig a konzervatív sajtó értékeket közvetít, ám a szabadelvű újságírás nyitottabb a világra, illetve más eszmerendszerek befogadására. Önálló hatalmi ág-e a sajtó? Kövér László, a Fidesz alelnöke erre határozott nemmel vála­szolt, amivel mások, így többek között Szabó Iván, az MDF ré­széről sem értett egyet, aki sze­rint - a tömegkommanikáeió* olyan eleme a társadalomnak, amely egyre inkább feljövőben van. Pető Ivánnak, az SZDSZ el­nökének az a meglátása, hogy a sajtóorgánumok mostanában legalább olyan „vehemenciá­val” támadják a Hom-kor- mányt, mint annak idején az Antall-kabinetet. Ezzel össze­függésben a konferencia egyik vendége, Obiatka András, a Neue Zürcher Zeitung munka­társa a hangnemet kifogásolta. » A tanácskozáson felmerült a médiaháború ügye is. Horváth János úgy fogalmazott: az a fura, hogy a harc nem a politika és a sajtó, hanem az újságírók között tört ki. Szénási Sándor, publicista azonban már erősen sarkítottan vetette fel azt, hogy örül az újságíró társadalom megosztottságának, mert így egyértelműen tisztázódnak a „frontvonalak”. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy Magyarországon ma a vélemé­nyek áramlásának, a lapalapí­tásnak szabad lehetőségei van­nak. Gerő András, alkotmány- jogász azt fejtette ki, hogy az állampolgároknak nem pusztán nézeteik kinyilatkoztatásához, hanem ahhoz is joguk van, hogy a sajtó különböző „termé­keihez” szabadon jussanak hozzá. Nagy Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom