Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-16 / 13. szám

1995. január 16., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. FOGADÓSZOBA Egy forint, hathavi részletre Érdekes fizetési felszólítással kereste fel szerkesztőségün­ket Kovács Károly salgótar­jáni olvasónk. A csekk és a le­vél feladója a Nógrád Megyei Egészségbiztosítási Pénztár. Az elmúlt napokban meglehetősen sokan kaptak hasonló kül­deményt a tár­sadalombizto­sítási folyó­számlák egyeztetésére. Kovács Károly tartozását azonban meg­lehetősen furcsa kimutatás tar­talmazza, amelyből kiderül, hogy egyetlen jó magyar arany­forint befizetését mulasztotta el! Amint elmondta, nem tudja, hogy minek alapján és hogyan számították ki ezt a tetemes tar­tozást, de mint járulékfizetőnek az 1994 szeptemberét követő hónapokra 4 százalék kése­delmi kamatot kell fizetnie. A felszólítás a következőképpen fejeződik be: „ha tartozását nem rendezi, illetve a tartozás rendezésére megállapodást nem köt, Pénztárunk kénytelen kö­vetelését végrehajtási eljárással érvényesíteni.” (Vizuális alkatú olvasóink előtt megjelenhet a szigorú tekintetű bírósági vég­rehajtó, amint Kovács úr laká­sában egy forint értékű, lefog­lalni való érték­tárgy után ku­tat). Tekintélyes összeggel tar­tozó olvasónk - jobb híján - kérvényt írt. Szó szerint így hangzik: „Tisz­telt Cím! Hivatkozással... számú levelükben foglaltakra kérem, hogy anyagi helyzetem­re való tekintettel az 1 Ft, azaz egy forint tartozásom elengedé­sét, illetve 6 havi részletben való törlesztését engedélyezni szíveskedjék. Kérem fenti ké­relmem kedvező elbírálását.” Mi a legszomorúbb az egészben? A kiküldött ajánlott levél, a benne lévő csekk, a pa­pír értéke - Kovács Károly számításai szerint - mintegy 50 forintot tesznek ki. É. Z. ÍRJON EGY TÖRTÉNETET EZER FORINTÉRT! Több célú „ruhadarab” Több évvel ezelőtt, a nőgyó­gyászati szakrendelésen tör­tént. Még nem volt karton- rendszer, a hosszú szűk folyo­són türelmetlenül várakoztak a betegek. A rendelő ajtaját csak résnyire lehetett kinyimi, hogy ne tóduljon be rajta leg­alább fél tucat ember. Egyszerre két beteget tud­tunk fogadni a rendelő helyi­ségében. Vetkőzőfülke híján egy lepedőkből összeügyes­kedett paraván mögött készül­tek a vizsgálatra a hölgyek. Pontosabban: nőgyógyászati vizsgálatról lévén szó, a bu­gyit itt kellett hogy levegyék. A két beszólított beteg kö­zött, az évek számát tekintve, nagy volt a különbség. Az egyik 20-25 év körüli fiatal- asszony, a másik egy 65-70 év közötti idős falusi nénike, aki talán életében először volt ilyen „kellemetlen” vizsgála­ton. Először a nénit szólítottuk vizsgálatra. A helyes diagnó­zis felállításához viszont szükség volt laboratóriumi vizsgálatokra. Megkapta a papírokat, s elvonult a para­ván mögé öltözni, majd elkö­szönt. Közben beszólítottuk a fia­talasszonyt, aki a vizsgálat után ragyogó arccal vette tu­domásul, hogy kismama lett. Az örömbe azonban üröm is vegyült. A hölgy ugyanis nem tudott felöltözni. Az a bizo­nyos ruhadarab, amit levetett, nem volt sehol, s anélkül nem volt hajlandó elhagyni a ren­delőt. A percek kínosan múltak, mikor végre egy szikra pat­tant ki az agyamból: - A néni! Igen ám, de hogy merjek én egy beteghez odamenni, hogy kérem adja vissza betegtársa eltulajdonított bugyogóját. Mivel nem volt más válasz­tásom, elindultam az intim ruhadarab és a néni felkutatá­sára. Szerencsére még a labo­ratóriumban volt. Őszinte el­nézést, bocsánatot, meg min­dent kértem, hogy meg ne sértsem. Finoman megpróbál­tam tudomására hozni jövete­lem célját. A néni elég lassan fogta fel, hogy mit akarok. Amikor végre rájött, rám nézett, s be­csületes, munkában megfá­radt arcán egy könnycsepp gördült le. Köténye zsebébe nyúlt, hogy zsebkendőjével itassa fel azokat. Mikor fel­emelte kezét, én gyorsan a sa­ját kezemmel töröltem le a lassan megeredő könnyeket. Szemem felragyogott.-Nénike drága! Hisz ez a bugyogó! Az anyóka rosszul látó, fá­tyolos szeme elé emelte a kis fehér ruhadarabot.-Jaj, kedveském, hát én azt hittem, hogy a zsebken­dőmet tettem le a székre. De­hogy kell énnekem a másé. Jaj, most mit gondolnak ró­lam! Palotásiné Borza Ilona Salgótarján Kedves szülök, segítsenek! A gimnázium igazgatónője kö- nyörgőn fordult a résztvevők felé.- Kedves szülők! Segítse­nek! Bármilyen társadalmi szakmunkát megköszönünk, amelyet a gyerekükért, s az is­kolánkért tesznek. .. Mindenki jelentkezett, csak egy férfi maradt veszteg.-Apuka! - buzgólkodott az igazgatónő. - Bármilyen szak­munkát . . . mint, mint a mun­kahelyén . . .- Ne . . . Ne! Hullaszállító vagyok. K. Gy. yizsgálóboxban Ötzi múmiával Igazságos teherelosztást! Néhány hónap eltelt már a történtek óta, de a fejemben motoszkál Horn Gyula beje­lentése: „a kormány igazsá­gos teherviselést akar, és ebbe belefér a vagyonadó bevezetése”. Ez ellen azonnal tiltakozott Pető Iván, az SZDSZ elnöke. Ugyanígy tiltakozott a koalí­ciós partner, amikor a minisz­terelnök a Hungar-Hotels 15 szállodájának privatizációja ügyében vizsgálatot rendelt el. Azóta kiderült, hogy 1991-es árakon akarták a szállodákat eladni az amerikai társaság­nak. Érthetetlen a kormányban lévő SZDSZ tiltakozása. Talán nem közös érdekeket képvi­selnek a szocialista párttal? Amikor nyilvánosságra került a csaknem mindenre kiterjedő áremelés, miért nem tiltakoz­tak? A szegények (az ország nagy többsége) igazat adnak a miniszterelnöknek. Legyen arányosabb a teherviselés. Aki valamilyen úton-módon töb­bet kapott és kap az államtól, az fizessen vissza többet. Gondolom, arról lenne szó, hogy fizessenek vagyonadót azok, akik ki tudja hogyan, fő­leg az elmúlt öt évben, az ál­lam haszonélvezői lettek, sok milliós vagy milliárdos va­gyonnal rendelkeznek. Az APEH-nak meg kellene nézni, hogy a mai milliomosok mi­lyen vagyonnal indultak és hová jutottak. Mert nem igaz­ságos teherelosztás az, ha mindenki egyformán többet fizet a gázért, villanyért, egyebekért. A gazdag gond nélkül játszva fizet, a szegény meg fogcsikorgatva gondol a következő napra. A vagyona­dóból több jutna kompenzá­lásra a rászorulóknak. Ha az igazi munkanélküli azt látja, hogy a milliós végkielégítések folyamatosan röpködnek a ki- választottaknak, vagy a kacsa­lábon forgó banképületekkel, és egyéb csodaautókkal talál­kozik, megfogalmazódhat fe­jében a gondolat: el kell venni a gazdagoktól, amilyük van és igazságosan szét kell osztani. Jászai Nagy József Kisterenye A burgonya ára lassan az égig ér Már hírt adtak a tiroli Alpokban 1991. szeptember 9-én talált múmiáról, akit az osztrákok tré­fásan Ötzi-nek neveznek. 1992. december 9-én én is megtekint­hettem a gleccsermúmiát az Innsbrucki Egyetem Anatómiai Intézetében lévő hűtőrendszer vizsgálóboxában. Meghívásomat W. Platzer prof. nagylelkűségének kö­szönhetem, amelyet még egy hatalmas dokumentációs anyaggal is kibővített. Az első magyar voltam, aki vizsgálhat­tam, több tudományosan előke­lőnek számító helyen ismertet­hettem benyomásaimat, tapasz­talataimat, a szegedi JATE ré­gészeti tanszékén a hallgatók­nak a legrészletesebben. Na­gyon várom a következő nya­rat, hogy újból megnézhessem, és az újabb dokumentumokat megismerhessem. Kár, hogy Salgótarjánban csak a megyei kórház néhány orvosa érdeklődött „Ötzi” után, akikkel ismertettem egy elő­adás keretében. Megígérem, ha lezajlik tervezett innsbrucki lá­togatásom, beszámolok a legú­jabb tényekről. Dr. Antal Elemér, radiológus Salgótarján Együtt könnyebb A közelmúltban a Nógrád Me­gyei Birkózó Szövetség vendé­geként 14 fős ifjúsági birkózó­csoport érkezett megyénkbe Moldáviából, Kisinyovból. A sporthivatal felkérésére én is közreműködtem munkájuk­ban. A fiatalokkal való pár na­pos együttlét meggyőzött arról, hogy országukban igen jó a kapcsolat a különböző nemzeti­ségiek között. A megyénk ven­dégszeretetét élvező fiatalok között volt bolgár, román, uk­rán, trénerük bolgár, török, míg sofőrjük román nemzetiségű volt. Az ifjú sportolók salgótar­jáni felkészülésük alatt még a magyar és csehszlovák fiata­lokkal is jól kijöttek. Mindez ékes bizonyítéka: a különböző nemzetiségűek igen is együtt tudnak élni, de ehhez szív, lélek, összetartás, megér­tés szükséges. Jó lenne, ha sok ilyen hírrel tudnánk szolgálni a világ minden tájáról. Takács Lajosné, Salgótarján Az oldalt szerkesztette Kovács Margit Úgy vélem, nem kell sokat bi­zonygatnom, hogy milyen meghatározó szerepe volt a „kenyeretlen Tarjánban” a burgonyának, mint legfonto­sabb népélelmezési termék­nek. A Horthy-rendszerben sokszor előfordult, hogy este egy-egy családnál nem jutott kenyér az asztalra. Egy-két szem héjában sült vagy főtt burgonyát kaptak a nebulók, hiszen a burgonya mindig ol­csóbb volt, mint a kenyér. Az utóbbi időben e termék­nek az ára olyan magasságra emelkedett, amelyet lassan már meg sem lehet fizetni. A vásár­csarnokban január 10-én egy kilogramm burgonya ára 80 fo­rint volt. De lehet, hogy mire e cikk az újságban megjelenik, eléri a száz forintot. Szemtanúja voltam annak a szomorú pillanatnak, amikor egy idős asszony, jóval túl a nyolcvanon, 20 forintért kért burgonyát. Úgy bizony, már-már odáig jutunk, hogy nem mázsára, hanem dekára fogjuk megvenni. Sokan felteszik a kérdést, mi az oka a burgonya ily nagy­mérvű emelkedésének? A vá­lasz egyszerű. Az előző kor­mány szétverte a világszínvo­nalon termelő mezőgazdasági nagyüzemeket, földjeiket priva­tizálták. Példa erre az őrhalmi tsz, amelynek meghatározó sze­repe volt a megye s ezen belül Salgótarján burgonya ellátásá­ban. Az új földhöz jutottak a burgonyatermesztést nem vál­lalták, helyette a kevésbé mun­kaigényes kalászosok termesz­tése mellett voksoltak. De me­gyénk több szövetkezete szin­tén ezt az utat járja. Tisztelt országgyűlési képvi­selők! Ideje lenne már szóvá tenni a parlamentben ezt a tűr­hetetlen helyzetet. Hassanak oda, hogy importőreink ne csak déligyümölcsöket importálja­nak, hanem elsősorban burgo­nyát, de sürgősen, e rendkívül magas árak letörésére. Mucsi Lajos Salgótarján A felvétel is igazolja: a krumpliért már borsos árat kérnek FOTÓ: RIGÓ TIBOR OLVASÓINK KÉRDEZTÉK - JOGÁSZUNK VÁLSZOL A hadigondozásról szóló törvény végrehajtása Több olvasónk kérésének teszek eleget és több kérdésre adok választ, amikor a hadigondozásról szóló, általam is ismerte­tett törvény végrehajtásáról rendelkező 113/1994./VIII.31./Kormányrendelet néhány fontos, sok gon­dot okozó rendelkezésére irányítom olvasóink figyelmét. Elsőnek emelem ki a köte­lező orvosi vizsgálattal kap­csolatos előírásokat, mivel a kérelmező ügyfélnek kell bi­zonyítania fogyatékosságát és annak hadi eredetét is. Erre azért kell nagyon odafigyelni, mert a hadirokkantak a tör­vény alapján öt járadékosz­tályba sorolhatók. A járadék­osztályba sorolás viszont a hadi eredetű sérülés során be­következett munkaképes­ség-csökkenés mértékétől függ. Ennek százalékos mérté­két az Országos Egészségbiz­tosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének (OOSZI) a kérelmező lakóhe­lye szerint illetékes, elsőfokú bizottsága állapítja meg. A ké­relmezőt a lakóhelye szerint il­letékes önkormányzat jegyzője küldi el a vizsgálatra. A vizs­gálat helyéről és idejéről az Orvosszakértői Bizottság írás­ban értesíti a kérelmezőt és a vizsgálat eredményeként ké­szített szakvéleményét az el­rendelő jegyző címére küldi meg. A kérelmezőnek az el­rendelt orvosi vizsgálatért nem kell fizetnie. A hadirokkant az OOSZI szakvéleményén alapuló és a helyi önkormányzat jegyzője által meghozott és kikézbesí­tett határozata ellen fellebbe­zéssel élhet a határozatban megjelölt hatósághoz. A má­sodfokon eljáró szerv az OOSZI másodfokú Orvosi Bi­zottságát kéri fel az elsőfokú orvosi szakvélemény felül­vizsgálatára. A jogszabály al­kalmazása során tisztázandó, hogy ki minősül hadigyámolt- nak, illetve hadiárvának. Hadigyámolt a hadirokkant gyermeke- a gyermek tizenhatodik éle­tévének betöltéséig,- ha a gyermek nappali ta­gozaton tanul, a tanulmányok tartamára, legfeljebb azonban a gyermek huszonötéves ko­ráig,- továbbá, ha a gyermek az említett időtartamok alatt tar­tósan megrokkan, ennek az ál­lapotnak a tartamára életkorra való tekintet nélkül, feltéve, hogy a munkaképesség csök­kenése a 67 százalékot elérte. Hadiárva a meghalt hadirokkant gyermeke- akire ugyancsak a fentebb írt szabályok vonatkoznak. Fontos tudni azt is, hogy a törvény rendelkezése szerint ugyanazon hátrány miatt nem részesülhet senki kétféle ellá­tásban, tehát nem kaphat nem­zeti gondozási díjat és hadi- gondozási pénzellátást is. Ezért a hadigondozási igény bejelentésekor e tényről a ké­relmezőnek büntetőjogi nyi­latkozatot kell tennie, a jegy­zőnek pedig hivatalból kell a kettősség elkerülését vizsgál­nia. Fontos rendelkezés az is, hogy a korábban megállapított és folyósított hadigondozotti pénzellátások helyébe a hadi- gondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény által meghatá­rozott pénzellátások lépnek. A hadigondozás iránti igény nem évül el, az időbeli korlátozás nélkül bármikor előterjeszt­hető. Dr. Verebélyi Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom