Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14-15 / 12. szám
1995. január 14., szombat Hétvégi Magazin Riport 9. oldal Tapétázott disznóéiban öt gyerekkel sőbbiek folyamán majd az önkormányzat részére megtérítené.- Tehát megpróbálnak segíteni?-Az ólban mégsem lakhatnak. Amellett, hogy rendkívül felelőtlen módon döntöttek annak idején, amikor öt kiskorú gyermekük feje fölül eladták ezt az értékes házat. Az összes felelősség a férjet és a feleséget terheli. Ennek ellenére megpróbáljuk még a lehetetlent is. Amennyiben sikerül megoldást találni, a lakás bérleti díját megelőlegezzük. Tulajdonképpen egy hajléktalan családról van szó.- Ha nem sikerül, állami gondozásba kerülnek a gyerekek?- Amennyiben komolyan vesszük a dolgunkat, nekünk most egy rendkívül drasztikus, de törvényadta kötelességünk lenne: a gyerekek elhelyezéséről államigazgatási eljárás keretében gondoskodni kellene. Ez magyarul azt jelentené, hogy állami gondozásba kerülnének a gyerekek.- Azt mondja Pintérné, akkor felakasztja magát.- Akkor kellett volna neki nagyon határozottnak, felelősnek lenni, amikor eladták a lakást. Neki meg kellett volna ezt akadályozni. De akkor nem jött segítséget kérni. Cigányellenes-e a rendőr?-Többször elhangzott a riportban szereplő személyek szájából, hogy a körzeti megbízott rendőr cigányellenes. Ha Doman László bemegy a presz- szóba, állítólag a cigányok felállnak és kiosonnak.-Ezek alaptalan vádak. Az, hogy egy rendőr határozottan fellép az állampolgárokkal szembpfl,. piég uem jelenti azt, hogy cígányéflénes. Egyformán intézkedik cigánynál és magyarnál is. Inkább tisztelni, becsülni kellene őt, mert a köz érdekében cselekszik. Én olyanról nem tudok, hogy valaki egy szórakozó helyet azért nem látogathat, mert a bőre színe barna. Amióta Doman László itt van, a közrend megváltozott, sokat ja>vult. Természetesen ebben szerepet játszik az is, hogy Vadkerten négy rendőr szolgál. Pintér Józsefné Ibolya, tősgyökeres érsekvadkerti. Itt nőtt fel, itt élte a gyermekek gondtalan életét. Korán férjhez ment a ma harminchét éves asszony. Úgy látszott, sínen van az élete. Sorban jöttek a gyerekek, öt egymás után. Férjével együtt határoztak arról, hogy építenek egy házat a falu közepén. Spóroltak - sok pénzt elengedett az állam a gyerekek után. Kevés kölcsönből épült a ház. Segítettek a rokonok, végre aztán olyan állapotba került az épület, hogy lakhatóvá vált. A gyönyörű, tetőtér beépítéses háznak mindenki csodájára járt. Aztán minden elúszott. Ma Pintér Józsefné öt porontyával egy ólszerű, hatnégyzetméteres vityillóban él. Fáznak, tüzelőre sem telik. Pintér Józsefné: Még ebben a csöpp házikóban is ellennénk addig, amíg megoldást találok-Hogyan éltek a férjével?-Néha nagyon jól, máskor meg borzasztóan rossz volt. Tizennyolc évet húztunk le együtt. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, és teljesen őszinte akarok lenni, azt kell, hogy mondjam: rossz ember volt a Józsi. Ennek ellenére vele akartam élni, mert szerettem. Megfőzte az asszony fejét- Hogy nevelték a gyerekeket?- Ment ez mindig, én neveltem őket. A férjem csak néha dolgozott, nekem viszont volt munkahelyem, többnyire én tartottam el a családot.- Aztán felépült a házuk.- Bizony, szép házat húztunk fel, ha ránézek, most is sírva fakadok.- Miért adták el?-Nem sokkal azután, hogy kész lett a ház, a férjem elkezdte mondogatni, nem jó itt lakni, semmibe nem lehet belekezdeni. Egyre csak mondogatta: el kellene mennünk Gyarmatra, mert nekünk ott jobb lenne. Valahogy megfűzte a fejemet, hittem neki. Jól van, mondtam, adjuk el. Az a lényeg, hogy Gyarmaton biztosítson lakást nekünk - gondoltam magamban.- És biztosított?- Hát biztosított, de abban nem volt köszönet.- Miért?-Feltört házat szerzett. Nekem ezt nem árulta el. Szóval, beköltöztünk a lakásba. Egyszer csak jött az idézés. Ekkor derült ki a dolog. Majd elsüllyedtem szégyenemben.- Mikor hagyta el a férje?- Két napra rá, hogy Gyarmatra költöztünk, lelépett. Vitte a vadkerti házért kapott milliót és a nyugati kocsit.- Mit csinált ezután?- Kilakoltattak, azt sem tudtam, hová menjek. Ipoly- szögön kötöttünk ki a rokonoknál. Sokáig nem maradhattunk, mert nagyon sokan voltunk. Három hét után visszaköltöztünk Vadkertre. A költöztetésnél segédkezett Bogdán Gyula, ipoly- szögi kisebbségi képviselő is. Mint mondja, az ember ott segít, ahol tud.- Bogdán úr, mindenképpen menniük kellett Pintérnééknek Ipolyszögről?- Sajnos, igen. Annyian voltak abban a lyukban, hogy egy tűt sem lehetett leejteni. Elviselhetetlen zsúfoltság uralkodott abban a tenyérnyi szobában nélkülük is. Máshol pedig egyáltalán nem volt hely.-Hogy zajlott a költözködés?- Felpakoltuk azt a kevéske cuccot a kocsira, aztán elmentünk Vadkertre. Amikor megálltunk a ház előtt, megjelent a körzeti rendőr, aki azt mondta:- Gyula, ne pakoljatok le, mert Ibolya kijelentkezett már Ér- sekvadkertről, itt ő már nem lakhat... De lerakodtunk. Amikor végeztünk, mondtam Ibolyának, másnap az legyen az első dolga, hogy bejelentkezzen. Pintér Gyuláné azóta a viskóban lakik, öt gyermekével. Egy széles ágy kitölti az egyik lyukat, a másikat pedig a kopott konyhabútor. Leülni nincs hová. Öt perc után reszket az ember a hideg szobácskábán. Tüzelőre nem telik. Nem szerette őket- Mit gondol Ibolya, miért alakult így az élete?- A férjem megüzente, szándékosan akart gallyra tenni, mert nem szeretett engem és a saját gyerekeit sem. Elment egy nővel. Nem velem tolt ki elsősorban, a gyerekei életét tette tönkre.- Mi lesz a gyerekekkel?- Itt vagyok tehetetlenül. Nem akarom, hogy a gyerekeket elvigyék intézetbe. Én nem azért szültem őket, hogy az államnak adjam. Azt akarom, hogy továbbra is nevelhessem a gyermekeimet. Én nem vagyok alkoholista, nagyon szeretem a kicsinyeimet, én akarom nevelni őket. Ha elveszik, felakasztom magam.- De ebben a disznóólban mégsem lakhatnak? Megfagynak a gyerekek!-Ahhoz kellene a segítség, hogy valahol lakhassak. Hogy legyen egy albérletem. Még ebben a csöpp házikóban is ellennék addig, amíg megoldást találok. Csak hát a Doma rendőr nem engedélyezi, hogy ,t.itt. lakhassak. Azjt mondja, ha» egyszer elmentem innen, vissza többet nem jöhetek.-Nem kereste meg a polgármestert, hogy segítsen?- Benn voltam a hivatalban. A polgármester először azt mondta, semmiféleképpen nem tartózkodhatok Vadkerten, mert eladtam a házat. Később viszont megígérte, hogy személyesen bemegy Gyarmatra és megpróbál egy szükséglakást szerezni. Jónás Gábor, a gyarmati kisebbségi önkormányzat elnöke nem nagyon érti, miért próbálkozik a polgármester Gyarmaton szükséglakást szerezni Pintéréknek, mikor ott is sorban állnak az emberek. Ugyanakkor azt is mondja, öt gyerekkel nem maradhatnak Pintér Józsefnéék fedél nélkül.-Jónás úr, miért nem ért egyet azzal, hogy Gyarmaton keressenek szociális lakást? — Azért, mert legalább ötven család vár Gyarmaton szociális lakásra. Szerintem a faluban kellene megoldani ezt a problémát. Fájdalmas, hogy idáig jut egy család, segíteni kell nekik. De ott, ahol laknak.- Pintérnééket végül is befogadták abba az ólfélébe?- Pontosan. Szerintem éppen ezért- nincs joga beleszólni azL önkormányzatnak abba, hogy ki lakik valamelyik lakos udvarában. És a körzeti rendőrnek sincs joga ezt megakadályozni.- Mit tud tenni ilyen helyzetben a kisebbségi önkormányzat?- Nem sokat. Legfeljebb annyit, hogy felhívjuk a figyelmet az áldatlan állapotokra. Esetleg jogi tanácsot adunk. Marad még egy megoldás: élünk törvény adta lehetőségünkkel, bírósághoz fordulunk.- Ón szerint hátrányos helyzetben vannak a cigányok?- Bizony, megkülönböztetést tapasztalok sok helyen, így Vadkerten is. A polgármestert, Nógrádi Lászlót, gyarmati látogatása után kerestem fel. Nem sok eredménnyel járt - nem sikerült szociális lakást szereznie Pintér Józsefné- éknek.- Mennyire ismerj, ezt a problémát?- Meglehetősen. Tavaly a Pintér család öt gyerekével együtt egy nagyon korszerű, vadonatúj házban lakott. Igazán jó körülmények között éltek. Tavaly, a harmadik negyedév környékén azü hallottuk, hogy ta házat eladták. Nagyon csodálkoztam. Az önkormányzat nem nyújtott támogatást az építéshez, így nem tartozott ránk az eladás. Próbálnak segíteni- Egyik napról a másikra eltűntek a faluból?- Valahogy így. De az eladást követő napon a férj megjelent a faluban egy zöld színű nyugati kocsival, azzal villogott. Néhány hónap után hallottuk, már nem felhőtlen a kapcsolat az asszony és közte.- Mikor tért vissza a feleség?-A tavalyi év utolsó hetében, a gyerekeivel. Egyik unokatestvére a közösen használt udvarba befogadta őket, átmenetileg. Én azt mondom, az a helyiség egy kitapétázott sertésól. Szerintem oda nem lehet beköltözni embernek öt kiskorú gyermekkel. Az nem embernek való, állatok tartására alkalmas.-Ezért nem akarták, hogy bejelentkezzen Pintérné?- Igen.-Nincs üres szociális vagy szolgálati lakásuk?- Egyetlen egy üres lakása sincs az önkormányzatnak. Pedagógus, orvos, rendőr lakik a szolgálati lakásokban. Még olyan épületünk sincs, amelyet valahogy lakhatóvá lehetne tenni.-Létezik egyáltalán megoldás?-Átnézzük a szociális törvény e kérdésre vonatkozó rendelkezéseit. Ha mégis sikerülne valahogy egy ingatlant felderíteni, ahol őket el tudnánk helyezni, akkor talán lenne egy elfogadhatóbb fedél a fejük fölött» Ennek a költségeik av törvény értelmében a főpolgármesteri hivatal főjegyzője a kéAz anya négy gyermekével, az ötödik az iskolában tanul Mindenki csodájára járt a házuknak
