Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14-15 / 12. szám
1995. január 14., szombat Hétvégi Magazin 7. oldal — Társasági Elet Pótszilveszter a Népjóléti Képzési Központban A vendéglátókkal beszélget dr. Rozgonyi József országgyűlési képviselő Vendégek és szervezők vidáman ropják a táncot Táncra hívogatóan jó hangulatot varázsoltak a zenészek Értelmileg sérültek részére rendeztek pótszilvesztert a múlt hét végén Salgótarjánban, a Népjóléti Képzési Központban. A vidám mulatságon mintegy százötvenen vettek részt. Eljöttek a cserhátsurányi iskola és diákotthon lakói, a lu- dányhalászi szociális otthonban és a salgótarjáni napközi otthonban élők, s magától értetődően a patronáló és a segítő szervezetek is képviseltették magukat. Kis túlzással: hagyományos rendezvényről volt szó, hiszen sorrendben másodszor tartották meg az összejövetelt. A múlt esztendőben ugyanis locsolóbálra került sor ugyanebben a körben. Bőségesen volt enni- és innivaló, szólt a zene, s a népes sereg tagjai nem kérették magukat, kitartóan ropták a táncot. A tombolán ki-ki próbára tehette a szerencséjét, s az emlékezetes esten szép számmal szövődtek tartósnak ígérkező barátságok is. A pótszilveszterezők azzal váltak el egymástól, hogy még az idén találkoznak. RIGÓ TIBOR KÉPRIPORTJA j|£fDÍOZÚl' Vajon nyerek-e? Pillanatfelvétel tombolahúzáskor iisvlo ífoib fT v'jfir .l:ívi'Vici i y/9,ni>A .rwir. Waflu- ./foriuvmj Atu. ïi Oil Kéz a kézben, körbe, körbe a táncparketten Eszmecsere. Részesei a cserhátsurányi intézmény igazgatója és az egyik lakó Minden társkeresőt várok a klubestre Az eddig megismert társkeresőkön kívül mind többen érdeklődnek szolgáltatásaink iránt. Ez azt jelenti, hogy bővülnek soraink, következésképpen nagyobb az ismerkedési lehetőség, könnyebben találnak társat maguknak a hölgyek és az urak. Amint ígértem, január 21-én a zenés klubestet délután 17 órától megtartjuk a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban. A barátkozáson, szórakozáson kívül azonban egy fontos feladata is lesz ennek az összejövetelnek: megalakítjuk a társkeresők klubját. A klub megalakításával szeretnénk olyan zártkörű találkozási, szórakozási lehetőséget teremteni a társkeresőknek, amely kielégíti azokat a várakozásokat, amelyeket majd' minden társkeresőnk óhajként megfogalmazott már. A klubbeli rendszeres találkozások módot nyújtanak arra, hogy a társkeresők kellemes, kulturált körülmények között személyesen is megismerjék egymást. A decemberi klubest tapasztalatai alapján hívom fel a figyelmét mindenkinek, hogy azok a társkeresők, akik még nem jelentkeztek a klubestre, január 18-án déli 12 óráig jelezhetik részvételi szándékukat a Nógrád Megyei Hírlap Társkereső rovat 3100 Salgótarján Pf. 96. címen, vagy a 316- 455-ös telefonon. Szívesen látjuk azokat is, akik éppen ezen a klubesten szeretnének utat találni hozzánkj „Egy aggódó anyuka” jeligére üzenem Kisterenyére a Báthory útra, hogy a fiatalember nyugodtan hozhatja a barátait, remélhetően mindannyian kellemesen érzik magukat. Sz. J-nének Pásztóra üzenem, hogy szeretettel várom a klubestre. Remélhetőleg a hó nem lesz akadálya az ideutazásának. A „Tavaszi találkozás” jeligéjű, közvetlenül nyugdíj előtt álló, középtermetű, arányos alkatú értelmiségi hölgy, aki szereti a sportot és a kirándulást, a természetet, de szívesen jár színházba is, hasonló érdeklődésű társat keres, akivel jókat lehet beszélgetni is. Az „ Őszinte barátság” jeligéjű hölgynek üzenem: szívesen látjuk a soron következő klubesten, ahol mód lesz arra, hogy alaposabban is mégbeszélhés- sük telefonon feltett kérdéseit. Péter Ezt suttogja falu, város A díjemelések után itt a fizetésemelések ideje. Hurrá! Nem találják ki, hogy kitől tudom. Nos, én elmondom Önöknek, én nem vagyok irigy, mindig megosztom felebarátaimmal azt, amit tudok... Szóval az apósomtól. Hogy az kizárt dolog, mert egy férfi nem lehet pletykás? Hát, kedves uraim, aki ezt gondolja, az nagyon téved. Emlékezzenek csak a miniszterelnökünk néhány tavalyi szónoklatára és mindjárt igazat adnak nekem. Hányszor kellett annak a szegény belügyminiszternek figyelmeztetni a főnökét, hogy most olyat kürtőit ki, amit nem lett volna szabad, mert arról nemhogy nem döntöttek még, de nem is beszéltek. Különben is - érvel az apósom - azért van itt a béremelések ideje, mert már feltornázták járandóságaikat a salgótarjáni városatyák is (biztosan más településeken is, csak erről apuka nem tud), nem illik lemaradni mögöttük a cégeknek sem. Azzal idegesít továbbá az öregúr, hogy ha a városatyák megérdemlik a több pénzt, akkor megérdemli az esztergályos Józsi is vagy a szomszédék Micikéje a varrodában. Nem tudja az eszem- adta, hogy a Józsi meg a Micike gyára most igencsak gyengélkedik, éppen hogy csak ott a piacon. Áplika meg csak mondja a magáét: azt hiszem, hogy a városnak idén jobban megy, mint tavaly. Mondom, én ezt nem hiszem, de... Akkor nincs de! Ha nekik, akkor nekünk is. És itt arra gondol, hogy ők, portások is többet tesznek le az asztalra (mármint jelképesen), mint ameny- nyire a munkájukat értékelik. J Tát én erre aztán már nem 11 tudok mit mondani. Vesz- szek össze a saját apósommal? Mondjam neki azt, hogy ne mérgelődjön, ebben az országban minden bérből és fizetésből élő, minden nyugdíjas kevesebbet kap, mint amennyit illenék - a mindenkori árakhoz képest. Ha így beszélnék szegény jó öreggel, az nem lenne európai. Én pedig szeretnék eljutni Nyu&at-E'urá- pába. Apolka
