Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-13 / 11. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő » 1995. január 13., péntek Meghatározó az első benyomás Brooke Shields húszas éveinek derekán is egyike a legszebbeknek A szem a lélek tükre, szoktuk mondani, és egyáltalán nem véletlenül. Számos ember tekintetéből kiolvashatók a gondolatai, az érzelmei. Sokat számít ismerkedéskor egy nyílt, kedves, érdeklődő szempár, amint árulkodó lehet az is, ha valaki nem néz a szemünkbe. Ha jól ismerünk egy embert, szavaknál is beszédesebb lehet olykor az, amit a szeme tükröz. De már az első benyomásnál döntő az illető arca. Pillanatok alatt kialakítjuk a véleményünket egy idegenről, ecsetelte dr. Ronald Henss saarbrückeni pszichológus a német pszichológiai társaság 39. kongresszusán, amelyet nemrégiben Hamburgban rendeztek meg. A professzor ismertette egyik legújabb kísérletét. A résztvevő személyeknek egy villanásra mutatták csak meg ismeretlen nők és férfiak portréit. A rendkívül rövid idő ellenére határozott vélemény alakult ki az adott arcokról. A nyilatkozók el tudták dönteni, kinek volt erotikus kisugárzása, ki az, aki kifejezetten szép vagy éppen csúnya. Henss szerint leginkább a nagy szemű, magas homlokú és kicsi orrú nők vonzóak. Érdekes, hogy minél „átlagosabb” egy arc, annál inkább tetszik a férfiaknak, legalábbis ez derült ki a kutatók vizsgálatából. Négyszáz kísérleti személy nézte végig ismeretlen nők és férfiak arcképét meg egy komputerképet, amelyet a gép „gyúrt” össze két hasonló, létező arc vonásaiból. Az eredmény: a komputer által létrehozott „átlagarcok” sokkal inkább tetszettek a férfiaknak, mint az eredetiek. Úgy rémlik, a teremtés koronái nem szeretik igazán az átlagostól eltérő, valamiért feltűnő vonású nőket. A nők viszont az átlagost kevésbé tartják vonzónak. Ha ők válász- tanak férfiak képei közül, sokkal inkább a markáns vonások mellett döntenek. Henss szerint ennek az az oka, hogy a nők a család fenntartóját és védelmezőjét látják még ma is a férfiakban. A markáns vonások (például az erős pofacsont) pedig férfiasságot sejtetnek. A kísérlet résztvevői az első pillantáskor meg tudták állapítani, hogy egy-egy arc mögött nyitott vagy zárkózott, aktív vagy lusta ember húzódik-e meg. Sokan foglalkozásokat is ki tudtak találni. Az például általában eldönthető, hogy az illető értelmiségi-e. Az első benyomás alapvetően meghatározza a további viszonyunkat ahhoz, akit éppen megismerünk. Aki első látásra nem rokonszenves, azzal aligha akarunk még több időt tölteni, hogy kiderítsük: mi van a „maszk”, az arc mögött? Csak azt az embert szeretnénk jobban megismerni, aki fölkelti az érdeklődésünket. Ez tény, bár észérvekkel aligha alátámasztható. Hiába, emberek vagyunk! Eszéki Erzsébet Marlon Brando egykor alaposan megdobogtatta a női szíveket Rendszeresen verik gyermekeiket a chilei szülők A chilei gyerekek két harmada otthon testi erőszaknak, illetve fenyítésnek van kitéve. Egy harmaduk gyakori és súlyos veréseket kap szüleitől - áll az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja egyik jelentésében. A jelentés egyike az elsőknek, amely hasonló témában készült Latin-Amerikában. Bár a gyermekek verése egész Latin-Amerikában elfogadott, a súlyosnak minősülő fenyítések aránya szembetűnően magasabb Chilében. A jelenség minden társadalmi réteget érint, a leggyakoribb mégis a szegény családokban. A gazdagok inkább a lelki terrort - így a fenyegetést és a megalázást - részesítik előnyben. MA NEM KELL TITOKBAN KERESZTELNI Szigorodnak az esketés szabályai? Nemrégiben mutatták be az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye belső életét szabályozó, belső használatra készült kötetet, amely az első magyarországi főegyházmegyei zsinat dokumentumaira támaszkodik. A könyvet éppen csak megkapták a püspökök, majd a plébánosok, máris vitatják. Felröppentek olyan hírek, miszerint az új előírások szerint a katolikus egyházi eske- téshez visszamenőleg, többed- íziglen igazolni kell a kereszt- séget. Paskai László bíboros hangsúlyozta, hogy e kötet a felügyelete alá tartozó egyházmegye „belügye”, de hozzátette, nem kizárt, hogy a későbbiekben más egyházmegyékben tartandó szinódusok is átvegyenek bizonyos elemeket a fent említett könyvből. A könyv tartalmáról kérdeztük Gyulai Endre, szeged-csa- nádi megyéspüspököt. Elmondta, hogy az ő egyházmegyéjében ez év júniusában tartják majd egyhetes zsinati ülésüket, amelyen saját belső életüket szabályozzák, de még nem döntöttek arról, miben és miként követik az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye útmutatásait. Gyulai Endre - bár teljes egészében még maga sem ismeri a szóban forgó kötetet - biztosra veszi, hogy nem tartalmaz semmilyen olyan pasz- szust, amely ellentmondana a katolikus egyház általános előírásainak. Ezek szerint a szentségi házasság a keresztény hívőknek szól, s nem azoknak, akik csak a pompára vágynak, jelentette ki a püspök. Eddig is bizonyos feltételekhez kötötték az egyházi esketést, de Gyulai Endre tudomása szerint az esztergomi zsinat nem hozott olyan határozatot, amely alapján a házasulandók családjának visszamenőleg is igazolnia kellene a keresztséget. Az általános előírások szerint csak a házasulandóknak maguknak kell hívőknek lenniük. Ehhez kapcsolódik a keresztelés feltételeinek módosítása, s ezzel kapcsolatban a püspök is úgy véli, indokolt lenne a szigorítás. Volt olyan időszak, amikor a keresztség életet mentett, akkoriban természetesen enyhített a hazai katolikus egyház a keresztelés hagyományos feltételein. Elég volt, ha egy nagyszülő titokban elvitte unokáját megkeresztelteim. Ma azonban más korban élünk: ezért legalább az egyik szülőnek is tudnia és vállalnia kell gyermeke meg- keresztelését. Szalóky Eszter Esküvő két napon át - Mauritius szigetén él egy furcsa szokás. A külföldiek megtarthatják esküvői szertartásukat. De ez csak két napig érvényes. Utána automatikusan lezajlik a válóper. Negyven százalékkal olcsóbban lehet itt megvenni a gyémánt eljegyzési gyűrűt is. Igazán érdemes ide utazni... Legalábbis annak, aki megteheti. „Egyszerre kellettem a grófnak és a fiának is” Régi szerelmes történetekről faggattam a sokat megélt Giziké nénit. Az idős asszony elmondhatja magáról, hogy ő még a múlt században született, hiszen 1898-ban látta meg a napvilágot. Azóta bizony már sok víz elfolyt az Ipolyban, de még ma is kifogástalan szellemi frissességgel emlékezik a régmúlt időkre. Sommásként az Alföldön- Szegények voltunk, mint a templom egere. Apám bacsa volt, anyámra meg úgy emlékszem, hogy állandóan állapotos volt. Legalább 15 testvérem született, de csak kevesen élték meg a 10 éves kort. Amelyik beteg lett, az el is pusztult. Nem szaladtak vele az orvoshoz. De hogy is tették volna? Nem volt arra pénz, az orvosok meg nem a jótéteményükről voltak híresek. Beteg gyerek előbb került javasasszony vagy piócásember kezébe... Nem bánták a szülők sem túlságosan, ha egy-egy pani- perdával (kenyérpusztítóval) kevesebb lett, született helyette hamarosan másik. Már pici koromban libákat őriztem. Tízéves lettem, amikor először elkerültem napszámosnak. Aztán még nem töltöttem be a tizennégyet, amikor sum- máskodni vittek Leder gróf birtokára, le az Alföldre. Szép „jány” voltam, csurgatták is utánam a nyálukat a legények. A grófnak volt egy 25 év körüli fia. Artúr úrfinak hívták, és nagyon csinos volt. Mi répákat egyeltünk. Egyszer kijött a répaföldre az úrfi landaueren (fedett hintó), és odajött hozzám beszélgetni. Én rá sem mertem nézni. Az úrfi hívott magával ko- csikázni, és hogy menjek el vele a kastélyba. Nem akartam, de a többi asszony azt mondta, hogy most bizony megfoghatom az Isten lábát. Ha az Artúr úrfit magamba bolondítom, tán még feleségül is elvesz - súgták a fülembe a rafináltabbak. Beültem hát mezítláb a hintóba, és elindultunk. Már a kocsiban fogdosni kezdett, gombolta kifelé lajbimat (mellény), és hiába kiabáltam segítségért, a hintó csak repült velünk, a kocsis hajszolta a lovakat. Szoba a szépségnek Mire a Léder kastélyhoz értünk, már megtörtént a violencia (erőszak), nem tehettem semmit. Artúr úrfi nagy boldogan ajándékot, galárist (gyöngysort) adott nekem. Azt mondta, hogy ha akarok ott maradhatok a cselédszámyon, és az ő személyes cselédje lehetek. Gondoltam, maradok, legalább nem kell süttetni magamat a napon. A fiatalúr csengetett Rózsinak, a másik cselédlánynak, az pedig megmutatta a szobámat. „Bizony ebben a szobában nem nagyon melegedett még meg sokáig senki” - tudatta velem bizalmasan. Elmesélte, hogy hol a Léder gróf, hol pedig az úrfi hoz bele cselédlányt. Este, amikor megérkezett a gróf, lejött a cselédszobába, és azt mondta, hogy álljak föl és forogjak körbe. Megtettem, ő közben fogdosta a melleimet, majd cukkedlit (cukorkát) nyomott a kezembe, és elment. Duplázhat az ügyes Másnap egész nap nem láttam egyikőjüket sem, majd estefelé lejött Artúr úrfi, és megesett ismét az erőszak. Hiába, hogy nem akartam. Az úrfi dühösen kiabált, hogy mit nyivákolok, gondolhattam volna, hogy miért vagyok kiváltságos helyzetben. Reggel Rózsi, a másik cselédlány kiokosított, hogy legyek kedves az uraságokhoz, mert én járok jól, ha úgy teszek. A summáskodásom bére két kilogramm szalonna és 10 kg tiszta búza lett volna. Rózsi szerint, ezt akár meg is duplázhatom. ha ügyes vagyok. Én nagyon csodálkoztam azon, hogy engedheti ezt meg a grófné, de a Rózsi azt mondta, hogy annak állandóan fáj a feje, és örül, hogy a „nagy bika” ura nem őt hajkurássza. Csendes nyári este volt. A tücskök ciripeltek szakadatlanul, én meg kinn ültem a gangon, és bámultam a csillagokat. Tizennégy évesen frisling (süldő) lányként rafinérián törtem a fejem, hogy hogyan tudnám megduplázni a summásbé- remet. Egyszer csak valaki belecsókolt a nyakamba. Úgy megborzongtam, hogy tiszta libabőr lettem. A Léder gróf volt.- Gyere be, angyalom! Gyere be, tündérem! — hívott kedvesen.-Csak akkor, feleltem huncutul, ha megemeli a béremet duplájára. Erre ő jót nevetett... Amit csak akarsz, te tündér, még ki is stafírungollak, ha jó leszel hozzám. Lementünk a cselédszobába, és olyan dolgokat műveltem, hogy még most is szégyellem magam miatta. Másnap a kocsis és egy béres, hozott egy tulipános ládát a szobámba. Abban volt három vég vászon. Én még annyi vásznat nem láttam egyben, csak a vásárokon. A gróf úr küldte ajándékba. Nagyon megörültem, gyerekfejjel úgy gondoltam, hogy van értelme annak, amit csinálok. Aztán az Artúr úrfi látogatott meg, és a szerelmeskedés után kikocsizott velem a birtokra. Megmutatott nekem mindent, én pedig nála is bevetettem a rafinériát, és a petrence közt (szénaboglya) rendeztem olyan hancúrt, hogy az úrfi nagyon meg volt velem elégedve. Úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok az Artúr úrfiba... Este Rózsi hozott, vagy tíz könyvet, hogy az úrfi küldi nekem. Hát örültem neki, de az olvasás nem nagyon volt az erősségem, mert többet liba- pásztorkodtam, mint tanultam. Jóformán csak télen jártam iskolába, de olyankor meg fagyszünet volt, hát elmaradtunk. Nem voltam én rossz lány, csak rosszfelé vittek. Tán a szerelem is megbolondította a fejem, azért is csináltam. Jólesett visszaemlékezni Amikor letelt a summáskodásom ideje, én is úgy döntöttem, hogy megyek, pedig marasztalt a gróf is és a fia is. Annyi holmit senki nem vitt haza, mint én. Külön lovaskocsit adott az uraság, hogy haza tudjam vinni a tulipános ládát, a vásznakat, a négy oldal szalonnát, könyveket, ruhákat. Sajnos, a falunkban nem volt maradásom, mert kikezdték a népek. Akkor felkerültem Pestre szolgálónak, és ott ismerkedtem meg az urammal is. Negyvenhárom évig éltünk házasságban. Neki soha nem meséltem el ezeket a régi dolgokat, ő nem értette volna meg. Most visszagondolni, felidézni jólesett, hogy olyan szép lány voltam, hogy egyszerre kellettem a grófnak és a fiának is. Lejegyezte: Cs. A. „Egyszer csak valaki belecsókolt a nyakamba”
