Nógrád Megyei Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

1995. január 12., csütörtök Diákpanoráma 7. oldal Egymáshoz simulva Ilyen volt a szilveszter? - Milyen lesz az új év? NAGY MILÁN RAJZA TELEFONVONALON LEVELEZNEK Számítástechnika itt és most ELSZÁNTSÁG, KITARTÁS KELL AZ ÁLMOKHOZ Újév, új fogadalmak R eggel 7 óra van. Milyen jó lenne ülni a kandalló mel­lett egy hintaszékben, egy jó könyvvel a kezemben! Olvas­gatni, a tűzben pattogó szikrák táncát figyelni, s nézni az abla­kon át a havas tájat. így ábrándozom, miközben megyek az autóbusz-megálló­hoz, ahol rövidesen hatalmas tömeg gyűlik össze. Végigné­zek az érkezők arcán. Almos és vidám tekintetek, miközben begördül az autóbusz. Min­denki nagyon igyekszik föl­szállni, mert ha elég ügyes, le­ülhet, ha udvariaskodik, állhat. Újabb megállóhelyeken a zsúfoltság egyre nő. A táskák éppen két utasnyira hagyják el gazdáikat, roppannak a kabát­gombok, néhány láb pedig már-már sorsába beletörődve kénytelen elviselni a szomszéd hölgy tűsarkú lábbelijének „or­dító” közelségét. Leginkább a pácolt herin- gekre kezdünk hasonlítani, amikor ismét megáll autóbu­szunk. A lenn állók reményte­len vállalkozásba kezdenek: mindenáron följutni. A fent lé­vők elgyötört sóhajtásait egy ingerült férfihang töri meg: „Lépjünk kicsit beljebb, a fel­eségem még lent van!” Ebben a pillanatban akkorát löknek az ülések között prése­Salgótarján. A Gagarin Álta­lános Iskolában működő Pity­pang gyermektáncegyüttes az elmúlt hét végén részt vett az országos néptáncantológián, a budapesti Erkel Színházban. A Két hétig készülődtünk a ka­rácsonyi ünnepre az osztál­lyal. Szerepeket tanultunk, és ajándékot csináltunk. Tanár néni szép meghívót készített. December 20-ára eljöttek szüléink is, hogy együtt ünne­peljünk. Együtt feldíszítettük a 3. b. osztály fenyőfáját. Majd előadtuk műsorunkat, amely lődőkön, hogy egy diáklány csak érkezése pillanatában fogja föl azt a kellemetlen tényt, hogy a mellette álló „úri­ember” karjaiban találta magát. Más a hangulat az ülve uta­zók között. Vannak, akik moso­lyogva mesélik előttük ülő ba­rátnőjüknek a szombat esti diszkó eseményeit, egyesek ha­verjaikkal vitatják a tegnap lá­tott meccset, míg egy szőke hajú kislány azt súgja anyukája fülébe: „Bárcsak elromlana a busz!” Édesanyja meglepődve^ néz gyermekére, aki végre ki- böki kívánsága okát: „Az első órán röpcsit írunk”. A két üléssor között nyo­morgó lányok és fiúk pedig egymáshoz simulva állnak, s egy diákbuszról ábrándoznak, ahol ha állni kényszerülnek is, legalább 10 cm-es távolság lesz köztük, s nem palacsintává la­pulva fognak majd utazni, hogy aztán „üdén, frissen” kezdhes­sék a napot. M indenesetre annyi bizo­nyos, hogy megfelelő tá­volságtartásra nincs lehetőség, sok közeli ismerősre tehetünk szert az autóbuszon. Akár tet­szik, akár nem. Varga Zsuzsa Madách Imre Gimnázium Salgótarján 40 tagból álló csapat két és fél éve alakult, vezetője Szmo- lenszky Gábor. Előző évi mun­kája alapján a Pitypangot az or­szág 12 legjobb gyermektánc­együttese közé sorolták. nagyon jól sikerült, és ezt tanár néninknek köszönhetjük. A szülők süteménnyel kedvesked­tek nekünk, mi pedig apró ajándékokkal. Nagyon jó volt a hangulat, kicsit táncoltunk is. Ubrankovics Zoltán 3. b. osztály, Salgótarján, II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk. A számítógép ma a korszerű­ség fokmérője. Ha kevés van belőle, és régi, nem vet jó fényt a cégre. Ha sok és új, akkor mindenki látja, menő a vállalkozás. Mi a sikeres cé­gek sikeres dolgozói szeret­nénk lenni, szükségünk van tehát a magas fokú számítás- technikára.- Van esélyünk ezt megsze­rezni? - kérdezzük Kovács Ist­ván tanár urat.- Igen. Iskolánkban három számítástechnikai szaktanter­met rendeztünk be, így majd­nem minden osztálynak lehető­sége nyílik bizonyos mértékben megismerkedni a gépekkel. Fő­leg számítógépes alapismerete­ket és a szakirányoknak megfe­lelő programokat tanítunk. A világbanki osztályok a gépírást számítógépeken sajátítják el. Nálunk nem fakultáció, hanem kötelező tantárgy a számítás- technika.-Mit említene meg, ha di­csekedni akarnánk?- A legkomolyabb gépeink a most beszerzett Macintosh számítógépek, a Canon színes, tintasugaras nyomtató. A ke­reskedelmi rendszer pénztárgé­pekből, mérlegekből, leltározó­készülékből, vonalkódolvasó­ból áll. Ez a legkorszerűbb bolti ügyvitel elsajátítását teszi lehe­tővé, amely így papír nélkül végezhető.- Honnan volt pénze az isko­lának minderre?-A gépekhez a világbanki hitelből jutottunk, a kereske­delmi rendszerünket egy másik pályázaton nyertük.- A számítástechnika egyre meghökkentőbb dolgokra ké­pes. Mi látható ebből?-A GreenNet hálózat révén majdnem az egész világgal kapcsolatban állunk: Ennek a számítógépes hálózatnak a me­gyénkben csak mi, az ország­ban pedig ketten vagyunk a tag­jai. Levelezhetünk iskolákkal, és beléphetünk különböző kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos konferenciába. Az oktatáskuta­tási központtól kaptuk a mo­demeket, segítségükkel egy te­lefonvonalon keresztül továb­bíthatjuk a jeleket.- Milyen tudásra tesz szert, aki itt tanul?- Felkészítjük diákjainkat szakmájuk legkorszerűbb szá­mítástechnikai ismereteire. Zvara Enikő, Táncsics Mihály Szakközépiskola, Salgótarján Még a katonák eskületétele­kor sem születik annyi foga­dalom, mint ilyenkor, az év első napjaiban, heteiben. Megesküszünk mindenre, hogy ebben az esztendőben az előzőekhez képest már tény­leg jobban tanulunk, gyak­rabban látogatjuk meg roko­nainkat, többször visszük le a kutyát sétálni, mindenkit fel­köszöntünk név- és születés­napján... Szóval jobban törő­dünk másokkal, magunkkal egyaránt. Persze mindenki mást vár az új évtől. Itt csak néhány elkép­zelés a rengeteg lehetőség kö­zül.- Szeretnék letenni egy sike­res államvizsgát a tanév végén - avat be jövőbe mutató terve­ibe egy negyedéves egyete­mista. - Most egyelőre csak ez foglalkoztat.- Az érettségi után jó lenne elhelyezkedni egy jól fizető ál­lásban. De lehet, hogy pár tan­folyamot még elvégzek előtte - mondja egy fiatal lány. 1994. december 21. az utolsó tanítási nap volt az iskolában. A hagyomány szerint ilyen­kor már nincs nálunk tanítás. Ünneplőbe öltözve érkeztünk reggel nyolc órára. Valamennyiünk kezében szépen csomagolt ajándék an­nak az osztálytársnak, akinek a nevét két héttel ezelőtt kihúz­tuk. Vajon az idén ki húzott ki? - hangzott mindenfelől a kér­dés az osztályteremben. Kará­csonyi osztályfőnöki óra. Gyertya égett az asztalon, a padok tetején a szeretettel ké­szített meglepetések. Gabi néni szép karácsonyi történetet olva­sott nekünk Móra Ferenctöl. Aztán átadtuk az ajándékokat. Dupla izgalom: nekem ki készí­tett csomagot? Mi van benne? Kipirult arccal kiabáltunk egy­másnak: nézd, én rádiót kap­tam! Látod azt a kis macit? A következő meglepetést én hoztam az osztálynak. Szüle­tésnapi csokoládétorta! Pillana­tok alatt elfogyasztottuk az egészségemre. Kilenc órától együtt ünnepelt az iskola. Körbeálltuk a szépen- Ha a nyelvvizsgát sike­rülne letenni nyáron, az nagyon jól jönne - vágyakozik egy fiú. - Ez lenne a harmadik próbál­kozásom.- A jogsi megszerzését ter­veztem erre az évre - hallom elszántan és sóvárogva egy végzős diáktól. - Persze, csak ha sikerül annyi pénzt addig összegyűjtenem.- Az ez évi program, sajnos, egy kiadós fogyókúra lesz - panaszolja egy leányzó.-Hogy mit várok az új év­től? - kérdez vissza egyik riportalanyom. — Egy menő ko­csit, egy új biciklit, egy új szí­nes tévét, egy jó csajt, egy új edzőcipőt... A tervek, fogadalmak már megvannak. Ha adott hozzá a szükséges feltétel is (idő, pénz), vagy te megszerzed, már csak elszántságra, kitartásra van szükséged, hogy álmaid, vá­gyaid valóra válhassanak. Én pedig kívánok hozzá még erőt, egészséget, szerencsét. Szanyi Nóra feldíszített karácsonyfát. A mű­sor a szeretetről, az ajándéko­zás öröméről szólt. A harmadi­kosok betlehem-játékot mutat­tak be. A megható ünnepély után nagyon nagy izgalommal vár­tuk a Tátikát. A mi osztályunk­ból két versenyszám volt. A hangulat egyre fokozódott. A tapstól pirosodtak a tenyerek, több száz gyerek énekelte együtt a színpadon szereplővel a dalt. A mieink fantasztikusak voltak, füst, fény, szappanbu­borék! Eredményhirdetés: az alsósok közül tortát nyert az Aerosmith, előadták a 4. a-s fiúk. Hurrá, győztünk! És még mindig volt meglepe­tés. Ellátogatott iskolánkba a Hungária és a „Pa-Dö-Dö”, Gabi néni és Zsuzsa néni pár­nákkal kövérítve, színes fonál­ból készült frizurával énekelte: Szép az élet, és én is szép va­gyok! Mindenki együtt énekelt velük. Ilyen nappal fejeztük be az 1994-es évet az iskolában. Czene Katalin 4. a. Gagarin Ált. Isk. S.-tarján Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária Benne a legjobb tizenkettőben Az Oldal Mondata „Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk.” Montaigne (1533-1592) francia humanista író, bölcselő és pedagógus Szüléinkkel ünnepeltünk Gyertya égett az asztalon Mindig fogalmazz pontosan, logikusan, szépen! A helybeli suliújság szerkesztőbizottsága a következő szám tartalmát vitatja meg A nyelvi kör tagjai a Váci-kiállítást készítik elő E gondolatok jegyében ala­kult meg november végén a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnáziumban a „Beszélni nehézP’-körösökből az Anya­nyelvápolók Szövetségének Ifjúsági Szervezete. Diáktitkára: Gombás Krisz­tina III. A. osztályos tanuló. Vezetője: Tóth Norbertné ta­nárnő, aki a nyelvi kört 16-ik éve vezeti.- Kik a tagjai a kis-, a kö­zépső- és a nagycsoportnak?- Főleg azok a tanulók, akik szeretik (mert tudják) anya­nyelvűket, a verseket és az iro­dalmat.- A szakkörön mivel foglal­koznak a különböző felkészült­ségű csoportok? Hatalmas eszköz a szó- A helyes légzéstechnikától kezdve a szöveg és a hangzás összefüggéséig sok mindenről tanulunk. Megoldjuk a Kos- suth-adó kéthetenkénti „Be­szélni nehéz” feladatait, gyako­roljuk a példamondatokat. A versmondás titkait fejtegetjük, a retorika fogásait sajátítjuk el (hasznosítják az iskolaújság szerkesztésében). Sőt még il­lemtant is tanulunk!- A nyelvi illemtan miért fon­tos tanárnőéknek?- A szó hatalmas eszköz. Tüzet csihol, küzdelemre buz­dít, elválaszt és összetart embe­reket, világokat. Mondhatnám, fegyver - de nem mindegy, hogy mire és milyen körülmé­nyek között alkalmazzuk.- Milyen feladatokra készül­nek a szakkör tagjai?- Jelenleg a nagycsoport pá­lyázatot készít: - A legkedve­sebb XIX. és XX. századi írók, illetve költők címmel. A dolgo­zatok beadási határideje január húszadika. A kiscsoport Szabó Lőrinc gyerekverseit elemzi. Ez szintén pályázat. A középsősök pedig az Imp- lom József megyei versenyre készülnek. Természetesen, fo­lyamatosan fellépünk szavaló­versenyeken az iskolánkban, a városunk műsoraiban, országos és megyei versenyeken is. De­cember 10-én az országos he­lyesírási, hangsúlyjelölési és versmondó versenyen előkelő helyezést értünk el (a versmon­dásban másodikok lettünk). Veszély a nyelvre- Tanárnő, mitől félti a nyel­vünket?- Az amerikanizálódástól féltem a magyar nyelvet, hogy elveszítjük saját szavainkat. Például azt mondjuk: marke­ting, s megindokoljuk, hogy a piackutatás nem fejezi ezt ki. Van bennünk valami sznobiz­mus. Minden, ami nyugati, az jó!?... S megemlítem: a tömeg­kommunikáció mindent egysé­gesítő jellege miatt is féltem a magyar nyelvet. Az idegen sza­vak miatt nyelvünk elveszti természetes jellegét: pontos, tömör megfogalmazásaink hangulatát és értelemvilágát. További sikereket és jó mun­kát kívánok tanárnőnek és a kör valamennyi lelkes tagjának. Maczonkai Mária III. A. Váci Mihály Gimnázium Bátonyterenye

Next

/
Oldalképek
Tartalom