Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-07 / 288. szám
Olvasóinknak, üzleti partnereinknek kellemes ünnepeket kívánunk! Karácsony szavunk eredetéről A karácsony - hasonlóan számos magyar szóhoz - szláv eredetű. A régi szláv nyelvben meglévő korcsun, lépő, átlépő jelentésű szó az őse. Vagyis az új évbe való átlépés, a téli napforduló lehetett az eredeti jelentése. Hasonlóan szláv eredetű lehet a lengyel kolendsa, az orosz koljáda is, ami karácsonyi éneket jelent. A rómaiaknál, akiknek nyelve a latin, szavak közös őse, Calendae (Ianuariae) volt a neve az újév napjának, amelyhez sok ünnepi szokás kapcsolódott. Ezeknek a nyelveknek a karácsony szava tehát az új év kezdetét rejti magában. Az angol nyelvben használt szó, a Christmas Krisztus nevére utal, tehát egyházi eredetű, akárcsak a holland kersrmisse és a német Weihnacht is, ami szent éjt jelent. A franciák Nőéinek nevezik, az olaszok Nata- lének, a spanyolok Navidadnak, a walesiek pedig Nadolingnak. Mindegyik születésnapot jelent, s a latin Natalis-ból ered. Valószínűleg Jézus, illetve a Legyőzhetetlen Nap megszemé- lyesítőjeként tisztelt Mithrász születésnapját jelölte, amely időben egybeesik a karácsonynyal, s innen vették át azok a nyelvek, amelyeket latin eredetűnek tekintünk. Jézus Krisztus születésnapja A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe (húsvét mellett, amikor Jézus Krisztus feltámadásával bizonyosságot adott isteni voltáról) a karácsony. A hagyomány szerint ekkor született Jézus Krisztus, a kereszténység alapítója, az Isten által megígért és a nép által várt Messiás, aki - mint Isten egyszülött fia, a második isteni személy - életével, szenvedésével és holtával megváltotta az emberiséget. Jézus Krisztus és működése bibliai evangéliumokban maradt fenn. Eszerint születését Gábriel arkangyal adta hírül Máriának, egy József nevű názáreti ács jegyesének. Mária férfi közbejötté nélkül, a Szentlélektöl foganta a gyermeket, akit Betlehemben hozott világra. Születését csodálatos jelek hirdették. Angyalok vitték meg születésének hírét a pusztában legeltető pásztoroknak, csillag hívta fel rá a napkeleti bölcsek (három király) figyelmét, és szent emberek (Simeon, Anna) jövendölték meg csodálatos életét. Nevében a Jézus előtagot a héber Jehosua, azaz Jahve a segítség, a Krisztus utótagot a görög Kriszthosz, vagyis felkent szóból származtatják. Az időszámítás utáni első századokban Jézus születésének időpontja változott. Egymásnak számos ellentmondó nézet uralkodott. Egyesek szerint májusban, mások szerint áprilisban, megint más vélemény szerint novemberben vagy január elején született. A 325-ös niceai zsinat választása azonban december 25-re esett. Ennek az volt az oka, hogy kapcsolódni kívántak az e napon ünnepelt Soi Invictus (Legyőzhetetlen Nap) pogány, római ünnepéhez. Bemutatták a Soi Salutis (az Üdvösség Napja ) ünnepét. Ezzel összefüggésben új tartalmat kaptak Jézus születésének korábbi ünnepei. Ifarácsony ünnepe Rómáidban keletkezett a niceai zsinat utáni évtizedben. Az V. században előkészületi idő (advent) is társult hozzá. Adventi várakozás A karácsonyi ünnepkör kezdete november végére, december elejére esik, neve advent, amely eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Négy ünnepi vasárnap s egyéb ünnepnapok, szentek névnapjai tartoznak bele. Örökzöldekből adventi koszorút szoktak készíteni, amelyet négy gyertya díszít. Ezeket egymás után a négy adventi vasárnapon gyújtják meg. Minden közbeeső ünnepnek sajátos ünnepi szokásai vannak. Ezek részben vallási eredetűek, részben ősi hiedelmeken alapulnak, s a jövőhöz, a jövő év terméséhez fűződnek. Magyarországon ez az időszak sok szabályt, termékenységi varázslást is tartalmazott. Bizonyos munkákat - elsősorban az asszonyok számára - megtiltottak. Különböző jelmezes, alakoskodó népszokások is kapcsolódnak hozzá. A nálunk legelterjedtebb hiedelmek egyike december 13- hoz, Luca napjához kapcsolódik. Ezen a napon elkezdenek egy széket készíteni, amelyet karácsony előestéjére fejeznek be, s aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja, ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak Lucakor, vajon ki lesz a jövendőbelijük. Jósolhatnak még Katalinkor és Borbála napján is. A vallásos katolikus embrek számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise, amelyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka mutatnak be a templomokban. Rómában az 5. század elején vezették be, s a pápa a római Santa Maria Maggiore nevű templomban végzi. Karácsony napján azután a pápa a vatikáni pápai palota erkélyéről Urbi et orbi (a Városnak - Rómának - és a földkerekségnek) áldását adja az emberiségnek. A modem technika segítségével ebben az áldásban nemcsak az odagyűlt hívők, hanem más országok lakói is közvetlenül részesülhetnek, hiszen sok ország rádiója közvetíti. Az ünnepsor vége január 6- a, a vízkereszt napja. A vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének az ünnepnapja. Ekkor szokás leszedni a feldíszített karácsonyfát. Győz a világosság a sötétség felett Sokáig mindenféle időszámítás alapjául elsősorban a természet megfigyelése szolgált. Ezért eleinte a téli napforduló ideje, december 25-e környéke volt az új év kezdete. Ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni. A nap ugyanis ilyenkor fordul vissza az északi földfélteke felé, hogy a következő hónapokban ezt árassza el melegebb sugaraival. Mivel régen az emberek még sokkal inkább függtek a természettől, számukra fontos megfigyelés volt, hogy közeledik a rügyfakasztó időszak. Táplálékuk is fogytán volt, de felcsillant a remény, hogy az új tavasz, a gazdag termést hozó nap visszatér. Úgy gondolták, a nap télen meghalt, s félve várták, hogy visszatér-e, feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, és örömükben ünnepeltek; abban bíztak, hogy a sötétség, a hosszú éjszakák megszűnnek. A régi korok embere számára sok természeti jelenség megmagyarázhatatlan volt, ezért azokat isteni tetteknek tekintették. Azt hitték, hogy a kedvező természeti változások az istenekhez intézett könyörgéseik áldozataik eredményei. A régi rómaiak is ilyen isteni tettnek hitték a téli napfordulókor bekövetkező változásokat. A hosszabbodó nappalokat, a fény újjászületését egy isten, a Legyőzhetetlen Nap istenének, Mithrásznak a születésével azonosították. Mithrász tisztelete perzsa eredetű volt, a Keleten járt katonák ismerték meg először. Ők hozták el hírét Rómába és a provinciákba, így Pannóniába is, ahol az aquincumi leletek között Mith- rász-szobor is akadt. Éjféli mise és A falvakban a betegek kivételével mindenki számára kötelezőnek tartották az éjféli misén és a karácsony-napi misén való részvételt. Asszonynak karácsony ünnepén sem volt szabad elsőként más házához menni, mert szerencsétlenséget vitt, pörlekedést, veszekedést. Sokfelé éppen ezért a fiúgyermekek mentek a rokon családokhoz karácsonyt köszönteni. Ezen a reggelen is piros almáról és ezüstpénzről itatták az állatokat, hogy egészségesek legyenek és értékesek, mint az ezüst. Ezen a napon nem szabad másnak tüzet adni, mert elviszik a békességet. Karácsony napján sem kölcsönkérni, sem kölcsönadni nem volt szabad. Ezen a az első nap napon látogatóba sem mentek más házához. A látogatások ideje karácsony másnapja volt. Karácsony napján házimunkát sem végeztek. Az állatoknak már előző napon bekészítették a takarmányt, a gazdasszony ugyancsak az előző napon főzte meg az ételt, a karácsonyi ebédet. Az ebéd ételei közül nem hiányozhatott a hurka, a disznóhús, mert azt tartották, hogy a disznó a házhoz túrja a szerencsét, de a szárnyas elrepül a szerencsével. A család minden tagjának egész nap illedelmesen kellett viselkednie, mert aki haragos volt, pörlekedett, sírt, vagy bármi kellemetlen dolgot csinált, arra azt mondták, hogy „ilyen lesz az egész esztendőben.” TAVALYI HÓ. A természet, az erdő télen is lehet varázslatosan szép.
