Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-03-04 / 285. szám
1994. december 3-4., szombat - vasárnap Társasági Elet 7. oldal Ezen a parázs estén a gólyákra figyelt az egész Számviteli A gólyák lépéseit mindvégig szép lányok tekintetei vigyázták Hódítanak a gólyák - csak mindig így legyen! Gyurién Tibor képriportja A Karancs Szálló pincéreinek is tetszett a buli B izonyára nem csak az elsősök számára marad emlékezetes a salgótarjáni Karancs Szállóban megtartott főiskolai gólyabál, hanem a meghívott barátoknak és ismerősöknek is. A „toli- pihés” csapat felszabadultan ropta a gólyatáncot, és általában minden résztvevő jól szórakozott a sokrétű programokon. Mulattatott a ta- nár-táncverseny, a minikaszinó, a tombola, a változatos muzsika. A gólyák éjfélkor tettek esküt, hogy hűek lesznek a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének hagyományaihoz. Csak így tovább, lányok, srácok! A bátraké - no meg a jóké - a világ. Laoszi mesterszakács és remekműve a papírtálcán Krupiék és játékosok. Egész éjszaka tombolt a minikaszinó Ez nem aerobic, ez a modern idők gólyatánca! Társkeresők: sorban jelentkeznek a batyubálra Kedves Társkeresők! Továbbra is növekszik az érdeklődés rovatunk tevékenysége iránt, amit a folyamatosan érkező levelek és a szerda esti telefonok számának növekedése jelez. Működésünk eddigi néhány hetes szakaszában jobbára salgótarjáni és közvetlen városkörnyéki társkeresők jelentkeztek. Újabban azonban már vidéki településekről is keresnek, sőt legutóbb egy Heves megyei társkereső is felhívta a 316-455-öt. Az utóbbi napokban többen azért írtak, vagy telefonáltak, hogy részletesebb információkat kapjanak a december 17-re tervezett összejövetelünkről. Ez a zártkörű rendezvény - az egyedülállóik í^lubjínak tagsár gával közösen - -azt a célt szolgálja, hogy az eddig jelentkezett társkeresők személyesen is megismerhessék egymást. Szívesen látunk olyan vendégeket is, akik társkeresés céljából szeretnének részt venni a rendezvényen, meghívót igényelnek és elfogadják a részvételi feltételeket. Meghívót válaszborítékkal ellátott levélben lehet igényelni a Társkereső rovat 3100. Salgótarján Pf. 96. címen, december 15-ig. „Kék szem” jeligével Heves megyéből jelentkezett a 43 éves, kék szemű, 158 cm magas, gesztenyebama hajú, filigrán testalkatú tanárnő, aki hozzá illő férfi társat keres. Mint mondta, elsősorban a belső értékeket keresi leendő társában, a külső - noha nem tartja elhanyagolhatónak - számára csak másodlagos. A hölgynek két fia van, unokája, azonban családi házában mégis magányosnak érzi magát. Úgy érzi szüksége van egy hozzá hasonló korú, intelligens, megértő társra. Ha valakinek felkeltette érdeklődését a hölgy, kérem küldje el hozzám ezzel kapcsolatos levelét, hogy továbbíthassam számára. „Szeretet, amire mind a ketten vágyunk” jeligét választotta az a 34 éves elvált úriember, aki 176 cm magas, szemüveges, kissé kopaszodó. Nógrád egyik településén lakik, szakember, de jelenleg vállalkozó. Korban magához illő hölgyet keres, aki szívesen menne a lakásába. Azt is elmondta: szeretné, ha az illető hölgynek nem lenne gyereke, mert ő ragaszkodna a közös gyermekhez. Végül szeretnék türelmet és megértést kérni azoktól a társkeresőktől, akiknek jelentkezé- 1 sqt még nem tudtam rovatomban feldolgozni. Ez folyamatban van, és következő alkalommal a várakozók is sorra kerülnek. Péter Ezt suttogja falu, város. Í gy év végén, a nagy bevásárlások kezdetén mindenki meg szeretne gazdagodni. Ahogy végignézi az ember a kirakatokat, bizony nem is ártana senkinek - vagy legalábbis legtöbb embertársunknak - a valamivel vastagabb pénztárca. Némely árukörben egyenesen vágtáznak felfelé az árak... Szóval tényleg meg kellene gazdagodni! Sokan totóval meg lottóval próbálkoznak (a kaparós jegyet már rég láttam), de a szerencse mostohán bánik a környezetemmel: talán fület kellene gyakrabban mosnom, de nem hallok milliós nyereményekről. Pénzcsinálás ürügyén annál többet beszélnek viszont a lengyelpiacról, j a határcsempészésről meg a hamispénz- gyártásról. Azt rebesgetik például, hogy az egyik nagy megyei kereskedelmi cég szénája azért áll rosszul, mert a feketézők, a csencselők bizonytalan eredetű és rossz minőségű portékáikkal, valamint olcsó áraikkal (náluk) lenyomják a keresletet. Azt állítják, hogy a csempészés aranybánya. Noha meglehet, hogy erről már múlt időben beszélhetünk. A héten láthattuk ugyanis a tévében azt a Törökországból jött, degeszre rakott, szlovák autóbuszt, amelyet szemfüles vámőreink lekapcsoltak az államhatáron. Erről a tettről azt terjesztik, hogy bekeményítés volt, és alighanem meglesz a foganatja. Úgyhogy nem véletlenül hallani a bárpultoknál könyökölve: jön még a kutyára dér, ami annyit jelent, hogy visszakapjuk mi még ezt Fülekről, Losoncról vagy Nagykürtösről hazatérőben. Ugyancsak a bárpultoknál hallani, hogy jöhet-mehet itt az ember annyit, amennyit csak akar, legfeljebb életben tartja magát (munkanélkülisége közben), de meg nem gazdagszik. A „csencselés- ben” az igazi meggazdagodást az jelenti, ha az ember kamionokkal fuvaroz, és a hivatalosan feltüntetett mennyiségnél jóval kevesebbet szállít, vagy egyáltalán semmit (csak papíron), a „kivitt” áru értékét pedig áfaként visszaigényli. Ilyenkor az állam - kötelessége - fizet, mint a katonatiszt. Nem tudom, mi az igazság. De azt elhiszem, hogy sokan neip (éppen a'legtisztább Úton gazdagodtak meg a nagy átalakulásban. Istenem, mikor cáfolnak meg? Apolka
