Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-03-04 / 285. szám

1994. december 3-4., szombat - vasárnap Társasági Elet 7. oldal Ezen a parázs estén a gólyákra figyelt az egész Számviteli A gólyák lépéseit mindvégig szép lányok tekintetei vigyázták Hódítanak a gólyák - csak mindig így legyen! Gyurién Tibor képriportja A Karancs Szálló pincéreinek is tetszett a buli B izonyára nem csak az elsősök számára marad emlékezetes a salgótarjáni Karancs Szállóban megtar­tott főiskolai gólyabál, ha­nem a meghívott barátoknak és ismerősöknek is. A „toli- pihés” csapat felszabadultan ropta a gólyatáncot, és álta­lában minden résztvevő jól szórakozott a sokrétű prog­ramokon. Mulattatott a ta- nár-táncverseny, a minika­szinó, a tombola, a változa­tos muzsika. A gólyák éjfél­kor tettek esküt, hogy hűek lesznek a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgó­tarjáni Intézetének hagyo­mányaihoz. Csak így tovább, lányok, srácok! A bátraké - no meg a jóké - a világ. Laoszi mesterszakács és remekműve a papírtálcán Krupiék és játékosok. Egész éjszaka tombolt a minikaszinó Ez nem aerobic, ez a modern idők gólyatánca! Társkeresők: sorban jelentkeznek a batyubálra Kedves Társkeresők! Továbbra is növekszik az ér­deklődés rovatunk tevékeny­sége iránt, amit a folyamatosan érkező levelek és a szerda esti telefonok számának növeke­dése jelez. Működésünk eddigi néhány hetes szakaszában job­bára salgótarjáni és közvetlen városkörnyéki társkeresők je­lentkeztek. Újabban azonban már vidéki településekről is ke­resnek, sőt legutóbb egy Heves megyei társkereső is felhívta a 316-455-öt. Az utóbbi napokban többen azért írtak, vagy telefonáltak, hogy részletesebb információ­kat kapjanak a december 17-re tervezett összejövetelünkről. Ez a zártkörű rendezvény - az egyedülállóik í^lubjínak tagsár gával közösen - -azt a célt szol­gálja, hogy az eddig jelentke­zett társkeresők személyesen is megismerhessék egymást. Szí­vesen látunk olyan vendégeket is, akik társkeresés céljából sze­retnének részt venni a rendez­vényen, meghívót igényelnek és elfogadják a részvételi felté­teleket. Meghívót válaszborí­tékkal ellátott levélben lehet igényelni a Társkereső rovat 3100. Salgótarján Pf. 96. cí­men, december 15-ig. „Kék szem” jeligével Heves megyéből jelentkezett a 43 éves, kék szemű, 158 cm ma­gas, gesztenyebama hajú, filig­rán testalkatú tanárnő, aki hozzá illő férfi társat keres. Mint mondta, elsősorban a belső értékeket keresi leendő társában, a külső - noha nem tartja elhanyagolhatónak - számára csak másodlagos. A hölgynek két fia van, unokája, azonban családi házában mégis magányosnak érzi magát. Úgy érzi szüksége van egy hozzá hasonló korú, intelligens, meg­értő társra. Ha valakinek felkel­tette érdeklődését a hölgy, ké­rem küldje el hozzám ezzel kapcsolatos levelét, hogy to­vábbíthassam számára. „Szeretet, amire mind a ket­ten vágyunk” jeligét választotta az a 34 éves elvált úriember, aki 176 cm magas, szemüve­ges, kissé kopaszodó. Nógrád egyik településén lakik, szak­ember, de jelenleg vállalkozó. Korban magához illő hölgyet keres, aki szívesen menne a la­kásába. Azt is elmondta: sze­retné, ha az illető hölgynek nem lenne gyereke, mert ő ragasz­kodna a közös gyermekhez. Végül szeretnék türelmet és megértést kérni azoktól a társ­keresőktől, akiknek jelentkezé- 1 sqt még nem tudtam rovatom­ban feldolgozni. Ez folyamat­ban van, és következő alka­lommal a várakozók is sorra kerülnek. Péter Ezt suttogja falu, város. Í gy év végén, a nagy bevá­sárlások kezde­tén mindenki meg szeretne gazdagodni. Ahogy végignézi az ember a kirakatokat, bizony nem is ár­tana senkinek - vagy leg­alábbis legtöbb embertársunk­nak - a valamivel vastagabb pénztárca. Némely árukörben egyenesen vágtáznak felfelé az árak... Szóval tényleg meg kellene gazdagodni! Sokan totóval meg lottóval próbálkoznak (a kaparós jegyet már rég lát­tam), de a szerencse mostohán bánik a környezetemmel: talán fület kellene gyakrabban mos­nom, de nem hallok milliós nyereményekről. Pénzcsinálás ürügyén annál többet beszélnek viszont a lengyelpiacról, j a határcsem­pészésről meg a hamispénz- gyártásról. Azt rebesgetik pél­dául, hogy az egyik nagy me­gyei kereskedelmi cég szénája azért áll rosszul, mert a feke­tézők, a csencselők bizonyta­lan eredetű és rossz minőségű portékáikkal, valamint olcsó áraikkal (náluk) lenyomják a keresletet. Azt állítják, hogy a csempészés aranybánya. Noha meglehet, hogy erről már múlt időben beszélhetünk. A héten láthattuk ugyanis a tévében azt a Törökországból jött, degeszre rakott, szlovák autóbuszt, amelyet szemfüles vámőreink lekapcsoltak az ál­lamhatáron. Erről a tettről azt terjesztik, hogy bekeményítés volt, és alighanem meglesz a foganatja. Úgyhogy nem vé­letlenül hallani a bárpultoknál könyökölve: jön még a ku­tyára dér, ami annyit jelent, hogy visszakapjuk mi még ezt Fülekről, Losoncról vagy Nagykürtösről hazatérőben. Ugyancsak a bárpultoknál hallani, hogy jöhet-mehet itt az ember annyit, amennyit csak akar, legfeljebb életben tartja magát (munkanélküli­sége közben), de meg nem gazdagszik. A „csencselés- ben” az igazi meggazdagodást az jelenti, ha az ember kamio­nokkal fuvaroz, és a hivatalo­san feltüntetett mennyiségnél jóval kevesebbet szállít, vagy egyáltalán semmit (csak papí­ron), a „kivitt” áru értékét pe­dig áfaként visszaigényli. Ilyenkor az állam - köteles­sége - fizet, mint a katona­tiszt. Nem tudom, mi az igazság. De azt elhiszem, hogy sokan neip (éppen a'legtisztább Úton gazdagodtak meg a nagy át­alakulásban. Istenem, mikor cáfolnak meg? Apolka

Next

/
Oldalképek
Tartalom