Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-02 / 284. szám
1994. december 2., péntek Bűnügy 11. oldal Tudja-e mi a sértetti vallomás? A sértett olyan információk forrása, amelyek nagy valószínűséggel, mástól nem szerezhetők be sem a feljelentés megtételekor, sem később a nyomozás során. Ugyanakkor a bűncselekmény áldozata a legerősebben érintett az adott ügyben, egyúttal érdekelt az eljárásban, annak eredményes befejezésében. Tulajdonképpen a sértett is tanú, de olyan tanú, akinek a bűncselekmény kapcsán erkölcsi, fizikai vagy anyagi kára keletkezett. Éppen ezért - ami érthető is - elfogult. Gyakran közvetlen észlelője a bűncselekménynek. Ilyenkor viszonylag sok adat jut a birtokába a tettes személyéről, az elkövetés módjáról, más a nyomozás során felhasználható, segítséget adó, jelenségről, történésről. Vagyoni javakat érintő delictum esetén a legjobb tárgyleírás a sértettől várható. Személyiségétől, céljától függően a feljelentő is „tévedhet”. Az okozott sérelmet eltúlozhatja, részben mert úgy is érzi, részben azért, mert arra gondol, hogy a felderítő munka akkor nagyobb intenzitású lesz. Sajnos, nem zárható ki az sem, hogy nagyobb kártérítést kíván elérni, mint amire jogosult vagy súlyosabb büntetés kiszabásában reménykedik. Előfordulhat, hogy éppen az áldozat tud a legkevesebbet, hiszen az őt ért támadás nem egyszer váratlansága, elsöprő ereje miatt, képtelenné teszi arra, hogy bármi érdemleges dologra emlékezzen. A vallomás helytállóságában vagy annak hiányában szerepet játszanak a sértett tulajdonságai, amiket mindig figyelembe kell venni. Ugyanígy a bűncselekmények, hiszen azok lefolyása, jellemzői gyakran súlyos zavarokat okoznak az érintettben, nemegyszer befolyásolva egész életét. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos esetekben a támadók rendkívüli testi erejű, csaknem óriási termetű emberek. Legalábbis a feljelentők szerint, mert senki sem szeretne gyávának mutatkozni és egy nála gyengébb fizikumú személytől sérelmet elszenvedni. A tettesek elfogásakor aztán kiderülhet - többször ki is derül -, hogy az elkövető csak a tavaszi szellőnél erősebb, embertársainál nemigen. A szégyenérzet semmivel sem kisebb befolyásoló tényező. Különösen megmutatkozik a nemi bűncselekmények kapcsán, amikor is a kihallgatást végző nyomozó ta- pasztaltságán, gyakorlottságán és türelmén sok minden múlik. Okozhat persze zavarokat az eljárás során a sértett könnyelműsége, felelőtlensége - ami a bűncselekmény elkövetésében is játszhatott szerepet - hiszen, ha e tulajdonságok vannak többségben vagy akár csak jelen viselkedésében, az általa elmondottak megbízhatatlan információt tartalmaznak. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy néha a feljelentő félelme legyőzi az igaz vallomás megtételét támogató késztetést. A félelem fakadhat saját magatartásából - általa elkövetett jogsértés is ismertté válna - de lehet alapja az elkövető fenyegetése is. Az áldozatban lejátszódó gondolatharc esetenként olyan eredményt is produkálhat, hogy az elszenvedett sérelmet egyszerűen letagadja. A sorba tartozóak a szándékosan megtett valótlan feljelentésekhez vezető olyan negatív emberi tulajdonságok, mint a bosszúvágy, a féltékenység, a felindultság, vagy a hiúság. MEGTÖRTÉNT BŰNÜGYEK-VASÚTI BALESETNEK ÁLCÁZOTT EMBERÖLÉS Elgázolta a vonat, de nem ebbe halt bele A kemény hideg ellenére sokan jelentek meg végső búcsút venni a Rétság környéki kisközség temetőjében a 25 éves A. Andrástól. Fiatal feleséget és egy kisgyermeket hagyott maga után. Részvétet nyilvánított az a két rokon is, akik már-már elhitték, hogy a sír lezáródásával tettük nyomát is elfedte a föld. 1976. január 8-án, 7 óra 55 perckor érkezett telefonon a bejelentés a rétsági rendőrkapitányság ügyeletére, miszerint egy vonat által elgázolt férfi holttestet találtak. A kivonuló szemlebizottság A. Andrásban azonosította az elhaltat. Nem nyugodtak bele Több más tanú mellett T. Károly személyében azt is megjelölték a rendőrség részére, akik éjfél előtt együtt látták Rétsá- gon a „Börzsöny” vendéglőben, majd a kérdéses vasúti átjáró irányába elhaladó személygépkocsiban A-t egy Kóbor András nevű földijével, és egy ismeretlen férfi személlyel. Az elszámoltatott Kóbor ezeket tagadta ugyan, de átadott a rendőröknek egy zsebkést azzal, hogy a bánki „Bárka” vendéglőben vette el A-tól, életveszélyes fenyegetőzése miatt. E fölöttébb gyanús körülmények tisztázatlansága ellenére a kapitányság véletlen vasúti balesetként 3 nap múlva lezárta az ügyet. A vizsgálat befejezéséről értesített hozzátartozók nem nyugodtak bele a haláleset körülményeinek tisztázatlanságába. Addig fordultak írásos panaszaikkal különböző felsőbb fórumokhoz, amíg 1976. április 26-án a Nógrád Megyei Főügyészség vezetője ismeretlen tettes által elkövetett emberölés miatt elrendelte a nyomozást. A nyomozás első szakasza T. Károly állításának ellenőrzésére, valamint a bánki vendéglőben történtek tisztázására irányult. Elmondták, hogy A-t záróra előtt, 22 órakor együtt látták távozni a vendéglőből Kóborral és Heves István nevű földijével. Azt is kijelentették, hogy Heves gépkocsiján hazafelé indulnak. Együttes távozásukat más szemtanúk is megerősítették. A gyanús szerelővas Alapossá vált a gyanú, hogy A. halálesetéhez Kóbornak és Hevesnek valamilyen köze van. A több tanú egymást erősítő vallomásával szemben is tagadó Kóbor Andrást és Heves Istvánt őrizetbe vettük. Az őrizetbe vétel után megszűnt gyanúsítottak vallomás egyeztetési lehetősége. A nyomozóval történő elbeszélgetések során az általuk kitaláltakat mind több megtörtént eseménnyel keverték. A sok ellentmondás láttán Kóbor végül elismerte, hogy elhalt zsebkése valóban nem a Bánki vendéglőben került hozzá, de annak haláláért nem ő, hanem Heves a felelős, tőle kérdezzük annak részleteit. Heves magatartásán is a bűntudat, a felelősségrevonástól való félelem, és az enyhítő körülmények keresése vált érezhetővé. Beismerő vallomása egy váratlan bizonyíték elébe tárásával vette kezdetét. A haláleset után néhány órával egy váci autószerelő kisiparoshoz adta be személygépkocsiját koccanásos baleset miatti javítás végett. A sérülések mellett szerszámairól is fénykép készült, amelyen a gumiszerelő vas helyett egy kombájn-szerelővas volt látható. Egyre inkább érződött, hogy a szerelővasnak rendkívüli szerepe van, ezért elébe tártuk a haláleset után szerszámairól készített fény- képfelvételünket. Mivel azt hitte, hogy Kóbor már „beszélt”, ezért a váratlan bizonyíték láttán egyszerre megtört. Elismerte, hogy a kombájn-szerelővassal ütötte fejbe A-t. Elmondta, hogy valóban A. társaságában indultak el a Bánki vendéglőből.A falujában vezető földútra tért, ezért a vasúti átjáróhoz érve visszafordulásra szólította fel. Erre nem volt hajlandó ezért egy borosüveggel fejbe ütötte, ami eltörött. A sértett zsebkést vett elő, erre ő csomagtartójából a szerelővasat kivéve fejbe vágta őt. A földre eső embert otthagyva Kóborral női ismerőséhez hajtottak. A hölgy azonban már foglalt volt, nem fogadta őket. Idegességében itt egy hídkorlátnak ütközött, amitől világítása meghibásodott. Ennek javítása közben észlelte, hogy a kombájn-szerelővas az átjáróban, A. mellett maradt. Visszamentek hát, hogy a bűnjelet magukhoz vegyék, s meggyőződjenek sértett állapotáról is. Beismerő vallomás A sértettet eszméletlen állapotban, ugyanolyan fekvő helyzetben találták, ahogyan másfél órával azelőtt hagyták. Ekkor gondolt csak rá, hogy mit követett el, s hogy tettét felfedezhetik. Kóbornak azonban „mentő ötlete” támadt: rendezzenek balesetet. Azt hiszik majd, hogy a sértett a vonatra akart felugomi, és eközben baleset áldozata lett. Már hallották is a rétsági 1. sz. megállóból éjfélkor induló vonat zakatolását. A-t párhuzamosan, közvetlenül a sínek mellé helyezték el. A beismerő vallomás felvétele után feltettük a kérdést; „Hová tette a szerelővasat?” Heves ekkor jött csak rá, hogy a döntő bizonyíték nincs még a kezünkben. Azonnal a visszavonulás lehetőségét latolgatta, s nem árulta el annak rejtekhelyét. „A Dunába dobtam!” mondta, s megjelölte annak Vác közelében egy árterületen a helyét is. A területet jelenlétében fémkutatókkal vizsgáltuk át de a keresett tárgyat nem találtuk meg. Az eszköz megtalálásáról továbbra sem mondtunk le. Fénykép alapján ismertük már annak nagyságát, formáját, ezért gyanúsítottak jelenlétében. lakásukon tartottunk házkutatást. Heves lakásának fészer átvizsgálását kezdtük meg, amikor váratlanul megszólalt; „Valószínűleg a padláson lesz, megmutatom, jöjjenek utánam!” A fészert módszeresen átkutattuk, melynek során az egyik bűnügyi technikus a halomba rakott vastárgyak között rátalált a kombájn-szerelővasra. Most már Kóbor sem látta értelmét a tagadásnak. Szemébe mondta bűntársának, hogy miután az üveggel fejbe vágta A-t, az valóban zsebkést vett elő, de ki sem nyitotta azt. Ezt követően rángatta ki a nála gyengébb fizikumú férfit a kocsiból, s ütötte fejbe a szerelővassal. A megérdemelt ítélet Az eszköz megtalálása, és a tényállás teljes felderítése után A. András holttestének kihanto- lására (exhumálás) újrabonco- lására, majd bizonyítási kísérletre került sor. A jelenlévő szakértők megállapították, hogy a sértett koponyacsontján az un. lyuktörést egyedi sajátosságokkal is bizonyíthatóan a bűnjelként lefoglalt kombájn-szerelővassal okozták. Amikor sértettet a vasúti sínekre helyeztek - elgá- zoltatás előtt - még élt. Halálát a koponyaalapi törés és agysérülés, illetve a test kiterjedt durva roncsolódása együttesen idézte elő. A bűncselekmény súlyosabbik része, tehát az elgázoltatás a hatóság félrevezetésére, a bűn- cselekmény leplezésére, a felelősségre vonás előli kibúvás érdekében történt. A Nógrád Megyei Bíróság különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettéért Heves Istvánt 14 évi, Kóbor Andrást 11 évi szabadságvesztésre ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyott. Horváth Nándor rendőr alezredes Kirúgtak száz brit kémet ÖNJELÖLT PARAFENOMÉN - MESEMONDÁS HETVENEZERÉRT Ilonka néni beteg lett, Zoli bácsi csukát fogott Útilaput kötnek több száz brit kém talpára, mert a továbbiakban nincs szükség a munkájukra. A kelet-nyugati szembenállás megszűnése óta ugyanis drámaian megcsappant a kereslet a titkosszolgálati ügynökök iránt. A londoni kormány most a cheltenhami lehallgatóközpont ötszáz alkalmazottjának mondott istenhozzádot. A kémvilágban úgy ismerik az intézményt, mint ahol a legszigorúbb fegyelem uralkodik. A szolgálati szabályzat és az eskü arra kötelez mindenkit, hogy hallgasson, mint a sír. Még azt is tilos elárulni, hogy teát vagy kávét fogyasztott-e a munkatárs a büfében. A bázis egyik legutóbbi bravúros akciója az volt, hogy Cheltenhamban minden szavát lehallgatták annak a magas rangú szovjet politikusnak, aki a Kremlbe sietve autótelefonján adott utasításokat beosztottjainak. Ma már nincs szükség ilyen bravúrokra, ám a hírszerzés tovább folytatódik. Az idős zalaegerszegi házaspár, Ilonka néni és Zoli bácsi a temetőben ismerkedtek meg a velük hasonló korú Feri úrral. (Barátjukat modora miatt illették a jelzővel.) Bensőséges társalgásuk alkalmával Feri úr szerényen említést tett jövőbe látó képességéről. A hitelesség kedvéért azon nyomban megjósolta Ilonka néni eljövendő betegségét, Zoli bácsinak pedig örömteli eseményt helyezett kilátásba. S lön csoda, a mama belázasodott, ágynak esett, a papa pedig élete legnagyobb csukáját akasztotta horogvégre. A véletlen esetek után mindketten vakon hitték Feri úr jövőbe mutató szavait. Leginkább arra voltak kíváncsiak: miként boldogul majd Budapesten élő, építési vállalkozóként dolgozó gyermekük. A válasz nem késett sokáig: „Nagyszerűek a kilátások, ám a fiúnak ellenségei vannak, a bűnös erőket telepátiával lehet legyőzni!” Persze ezért a hatalmas erőfeszítésért már fizetni kellett, kezdtek az ezresek Feri úr bukszájába csordogálni... A gyanútlan vállalkozónak egy esztendő múltán feltűnt, hogy szülei nyakra-főre pénzt kéregetnek tőle, ám a forintoknak nyomuk vész. Éktelen haragra gerjedt, amikor édesanyja a fülébe súgta: „Tudod fiam azért megy jól az üzleted, mert Feri úr telepátiával segít. ..” A felhergelt építész nem méltányolta Feri úr szolgálatkészségét, feljelentéssel fenyegetőzve visszaszerezte tőle a szüleitől kicsalt közel hetvenezer!!) forintot. Az önjelölt pa- rafenomén megfenyegette: magára vessen ha csődbe megy a vállalkozása, mert ő ingyen nem űzi el a rossz szellemeket. Védd magad! - Önvédelmi technikák mindenkinek Életünkben gyakran tapasztaljuk az erőszak jelenlétét. Személyi és vagyoni védelmünk érdekében az erre hivatott testületek sem lehetnek mindig mellettünk. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy meg kell védeni magunkat. Az önvédelem szükséges lehet támadás elhárítása esetén, agresszív személy megfékezésekor, vagy megtámadott ember megsegítésekor. Az önvédelemre való figyelem felkeltése érdekében indítjuk a különböző fogások és technikák bemutatását. Azt viszont tudni kell, hogy az önvédelem is felkészülést és gyakorlást kíván. A fogások megismerése és a gyakorlat megszerzése csak az erre hivatott klubokban lehetséges. A sorozat felvételeit a Botár Béla által vezetett Salgótarjáni Ju-jitsu Klubban, Gyurián Tibor fotóriporter készítette. Az önvédelmi technikát Kovács István és Csancsár Sándor mutatja be: mellső fojtás karsöpréssel történő védése. 1. A mellső fojtás támadásának pillanata 2. Köríves ütést mérünk a támadó áliára 3. Hátra lépés közben a kezek alkaros leütése 4. Végül ütést mérünk a támadó fejére
