Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-02 / 284. szám
1994. december 2., péntek Önkormányzatok Négy Eve - Magyargéc 5. oldal Gyökerek és kötődések Anno 1990: Magyargéc község nagy lendületet, mély lélegzetet vesz és elkezd élni az önállósággal. Ováció? Az is akad. Főleg azon szülők részéről, akik nem a szomszéd falu „nagy iskolájába” hanem úgymond a magukéba akarják járatni a gyerekeiket. Hiszen minden itt kezdődik. A fiatal nagyon is jól érzékeli, hogy ragaszkodik-e hozzá a szülőfaluja vagy nagyvonalú nemtörődömséggel szélnek ereszti. A család meg pláne hálás azért, ha a gyerekeket „hazaszoktatják.” Mert így épek maradnak a gyökerek, megerősödnek az egész életüket meghatározó kötődések. Kiiktatható lesz az ettől a korosztálytól idegen kétlakiság, nem lesznek töredéknemzedékek. Hogy miért fontos ez? Azért, mert a kisfalvas közösségeknek akkor van jövője, ha a nyolcéves és a hetvenéves közérzete egyaránt jó. Ha érzik, hogy fontosak, könnyebben adják ki féltett forintjaikat, más szemmel néznek a kerítésükön túlra. A demokrácia nagyszerű régiség, maradandó találmány. De akik „őt” választják, nem felejthetik, hogy az emberek szeretik magukat rábízni valakikre. Ezt tették bizalommal a ma- gyargéci polgárok. FALUHÁZ. Inkább faluház, mint hivatal a fotón látható „falu büszkesége”. Itt találkozhatnak a polgármesterrel, a jegyzővel, ebben a házban kapott szolgálati lakást a rendőr, s ennek falai közt működik az idősek klubja is. Megtanultak ünnepelni is Az újdonság múlandó, de minden új megőriz valamit kezdeti varázsából, ha azok, akikért létrehozták tudnak örülni, képesek ünnepelni. Ezt pedig jó tanító módjára tanítani kell az olyan településeken, amelyek évekig a második vonalban voltak. Mert a jószomszédi társközségi viszonynak is vannak hátrányai, s azok többnyire nem a székhelyeket érintették. A múlt felemlegetésének nincs sok értelme, de kétségtelen, hogy a leváltak többsége ragaszkodik a „szabadságához,” s egy kicsit újra tanul élni. Lépésről lépésre visszateljesednek az intézmények, s ha sikerül pénzt szerezni, - mint itt - a fejlődésnek sincs gátja. Ha alkalmanként ehhez még lakossági felajánlás is társul, ütemesebb, látványosabb lesz a haladás. Innen már csak egy ugrás a következő teendő: megtanulni ünnepelni, az ünnepelendőt. Erőszakkal persze ez sem megy, de az ifjabb korosztály segít. Az ő kedvükért megéri ünneplőbe öltözve összejönni, meghallgatni a beszédet, s nézni a színpadra lépő apróságok kipirult arcát, tapsolni az előadást. így születik az élmény, az emlék, ilyenek a feledhetetlen napok. Magyargécen ünnep volt a kibővített iskola megnyitása, a játszótér, a művelődési ház átadása. A kisgéciek az új temetői útnak, az iskolaépület felújításának, hívők és mások a hőtárolós kályhák beszerzésének, az adományozással megfinanszírozott templomfelújításnak örülhettek. Emlékezetes volt az idősek klubja megnyitása. Új otthonra leltek az idősek. HARMINCNÉGY PÁLYÁZATON KILENCVENHÁROM MILLIÓT NYERT A FALU „Minden korosztálynak akartam adni” Az elején konfrontálódtam, aztán rájöttem, hogy bölcsebben kell közelíteni a dolgokat - fogalmaz Szerémi Nándor, Magyargéc polgármestere. Róla az a hír járja, hogy polgármesterkedése alatt nagyon ügyesen, nagyon sok pénzt szerzett a falunak. Továbbá azt is beszélik, hogy tehetséges karmester: olyan a kapcsolata a képviselő-testülettel, hogy abból a nyolcszázhatvan lelket számláló településnek csak haszna származik. Itt van mindjárt egy nyomós „érv”: Gécnek egy fillér adóssága nincs.-A súrlódások ellenére azt kell mondjam, nem volt nehéz a feladatok rangsorolása. Jórészt ezek adottak voltak. Visszahozni az iskolát, beindítani a napközi otthont, a jegyzőséget, átalakítani a meglévő és közben „kinőtt” intézményeket és sorolhatnám tovább. Tudni kell azt is, hogy az iskola mindössze két tanteremmel működött, s a szülők egy emberként óhajtották, hogy helyben tanuljanak a gyerekeik. Az infrastrukturális fejlesztések - az ivóvízhálózat megépítése, a folyamatban lévő gázberuházás - úgyszólván hab a tortán. Ne rideg oktatási központ legyen! Az iskolánál a lépcsőzetesség elvét érvényesítették, no és persze azt, hogy minőségi munkát csak megfelelő feltételek mellett lehet végezni. A tornaterem után vizesblokk és egy tanterem készült, aztán az udvart tették rendbe. Közös a kívánság a magyargéci tanuló kapja meg mindazt, amit egy városi diák.- Van már zeneiskolánk, nyelvet, néptáncot is tanulnak a gyerekek. A tantermek barátságosak, otthonosak, igényességre nevelnek. Öröm elmenni egy-egy ünnepségre, mert ezeken szinte kivétel nélkül ott vannak a néptáncosok és a kis muzsikusok. A napköziben telt ház van. S itt említeném meg, hogy a családok anyagi gondjainak enyhítésére úgy döntöttünk, hogy minden tanuló kapjon reggelit ingyen. Ezt a célt szolgálta az is, hogy mindenkinek megvásároltuk a tanszereket - emlékeztet a polgármester. Nagyrészt úgy haladtak a tervek megvalósításával, ahogyan azt a nagykönyvben - az éves költségvetésekben - papírra fektették. A lakosok jóleső érzéssel nyugtázták, hogy pezsgőbbé vált a légkör. Ebből az is következett, hogy társadalmi munkában szívesen részt vettek, ha kellett - például a templomfelújításra - adakoztak. Mindent a gyakorlatiasságnak rendeltünk alá Kellett egy új polgármesteri hivatal az elavult, szűk helyiségek helyett, ugyanakkor a művelődési ház is átalakításra szorult. Az igény megvolt az idősek klubja működtetésére is, csakhogy ez is kicsinek bizonyult.- A művelődési ház átalakítása, bővítése megoldotta ezeket a gondokat. Az itt működő óvodának fektetőhelyiséget alakítottunk ki, az idősek klubja új helyre költözött. A szintén „házbeli” szolgálati lakásba nemsokára beköltözött egy rendőr és a családja. Erre szintén szükségünk volt. 1993-ban megszüntettük a körjegyzőséget, s „hazahoztuk” azt is. Mindent a praktikumnak, a gyakorlatiasságnak rendeltünk alá. Az épületkomplexum nagyon mutatós lett, egyesek azt mondták valóságos palotát épített Szerémi Nándor. A szurka-piszkákra azt felelte akkor, amit most:- Nem a hivalkodás volt a törekvésünk, s azt tartottuk szem előtt, hogy minél olcsóbb anyagokból, a legalacsonyabb áron történjen a kivitelezés. így is lett. Igaz, hogy belevittünk egy kis fantáziát, de hát egy falunak adnia is kell magára. Tulajdonképpen a helyzet - vagyis a meglévő épület - adta, mit csináljunk. Tetőtér felhúzása látszott ésszerűnek, kézenfekvőnek. S aki járt már itt, láthatja, hogy nincs kihasználatlan négyzetméter, az idősek jól érzik magukat, kaptak színes tévét, s évente külön ünnepséget rendezünk számukra. A lakosoknak is jó ide belépni. Elsők között emeltek bért a közalkalmazottaknak Jelentősebb eredményeik közé sorolandó, hogy a közalkalmazotti törvényből adódó béremeléseket az első között lépték meg. S ha már a pénznél tartunk Szerémi Nándor nagyon is tisztában van azzal, hogy a pályázatok feltétlen kihasználandó kereseti források. Négy év alatt 34 pályamunkájukat összesen 93 millió forinttal honorálták. Erre igazán büszke lehetne bármelyik kistelepülés.- Rendbe tettük a régi épületeinket, saját erőből finanszírozzuk a gáz gerincvezetékének építését, a további munkálatokat részben szintén pályázati, illetve saját pénzből fedezünk. Az idén befejezik a kivitelezést, öt utcában folynak a bekötések, a többi jövőre kerül sorra. Lényeges a lakossági hozzájárulás is: nem kevesebb, mint hatvanötezer forintról van szó családonként. Ezt az összeget nem lehetett lejjebb vinni, mert a község szerkezeti felépítése - úgymond - rossz. A szükségszerű elképzelésekhez mindig megkapta a testűiéi támogatását, s hasonlóan a faluért felelősséget érző lakosoktól is. Néptánc és siker - kifulladásig Ki hitte volna, hogy az iskolai néptáncoktatás beindítása a vártnál is nagyobb sikert arat a tanulóifjúság körében? Próbáljuk meg, aztán meglátjuk - így kezdődtek a próbák az előző iskolaévben. A szülőknek is tetszett, hogy gyerekeik elsajátítják az általuk is ismert tánclépéseket. Meglehet, nosztalgiát ébresztett bennük, de ezt senki nem veheti rossz néven. Ugyanis, nem csak a korosabbak, hanem az ifjak is tudják, hogy egy falu nem dobhatja sutba a hagyományait. Azt azonban aligha gondolták, hogy a tavaly elkezdett betlehemezésre majd unszolás nélkül, izgalommal készülnek. A fogadtatás azt erősítette meg: jó volna éltetni a szokásokat. Nincs kizárva: ezen a talajon született az újabb ötlet: a lucázás. Valószínűleg a falujárásnak ez a módja is tetszik majd a családoknak. Népi táncra Hájas Tibor, à Nógrád táncegyüttes művészeti vezetője oktatja a gyerekeket. A foglalkozások telt házasak. Ezért tervezik, hogy az összejövetelek számát heti egyről kettőre emelik a közeljövőben. Kedvelik a tánccsoportot a helybeliek. Ők teszik színesebbé, hangulatosabbá a ki- sebb-nagyobb eseményeket. A zeneszóba is mindig benépesül. Szeptembertől már heti két órát zenélnek, - fúvós hangszereken és zongorán - a muzikális tanulók. Segítőik: Barát Attila és Ba- rátné Vitaiina tanárok. S hogy mi vár még a diákokra a jövőben? Van olyan elképzelés, miszerint a virágkötészethez és más, kézügyességet fejlesztő, fantáziát kibontakoztató, játékos tanuláshoz is megteremtik a feltételeket. Egymilliós „injekció” Magyargécen is meghatározza a szociális munka egy részét a folyamatosan növekvő munka- nélküliség. Magas a jövedelempótló támogatásban részesülők aránya, erre a célra évente egymillió forintot költenek. Emellett kihasználják a közhasznú foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket is. Általában tizenöt személyt alkalmaznak, s - az előírások szerint - minden olyan feladatot rájuk bíznak, amely a közhasznú munka címszó alatt elvégezhető. Ne kelljenek szükséglakások! Pályázaton nyert pénzből régi családi házakat újítottak fel a I községben, mintegy kétmillió forintos költséggel. A munka elvégzésének nem elsősorban a külső szépítés, hanem az állagmegóvás volt a célja. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a legnehezebb anyagi helyzetben lévő családoknak a későbbiekben ne kelljen szükséglakásokba költözniük. Ez itt sokkal több, mint látványosság Térplasztika az iskola udvarán? - Ki nevezi így a látványosságnak is beillő játszóteret, a gyerekek kedvencét? - Talán csak néhány helyi vezető. A létesítésének előzményeiről talán csupán néhány bennfentes tud. Az iskola álmodta ilyenre ezt a helyet. Óvatosan, majdnem félve hozták szóba, milyennek szeretnék látni. Hiszen mindnyájan tisztában voltak azzal: szó sincs olcsó mulatságról. Érthető, hogy egy rövid I ideig várniuk kellett a boldogító igenre, de eljött ennek az j ideje is, s megkezdődött az is- j kolaudvar benépesítése faszo- ! borjátékokkal. Idősek és fiata- I lók nagy várakozással tekint- [ gettek be a szépülő kis térre. Ifjabb Szabó István szob- I rászművész alkotásai az I 1992-ben birtokba vett játékok, amelyek „társaságában” I sokak szerint nem csak a leg- j kisebbek érzik jól magukat. Mintha magániskolát vezetnék... Hogy milyen legyen egy színvonalas falusi iskola? Olyan, mint egy városi! Módot és lehetőséget nyújtson a tanórákon kívüli kötetlen összejövetelekre, megpróbáljon úgy működni, hogy a diák ne siessen onnan haza, s megtalálja az egyéniségét kibontakoztató, testre szabott elfoglaltságot. Antal Ferencné az általános iskola igazgatója sokatmondó mosollyal emlékezik a közeli múltra. Arra a pár évre, mialatt kiterebélyesedett, kívül-belül előnyére változott az általa vezetett intézmény.- Szűkös, korszerűtlen körülmények között csak az alsó tagozat tanult itt, aztán fokozatosan felfejlődtünk hatosztályossá. így végzőseink a szé- csényi hatosztályos gimnáziumban folytathatják tanulmányaikat - mondja az igazgatónő. - A gyerekeink zenét, nyelvet, néptáncot, szövés-fonást tanulnak, uszodába járnak. Utóbbiért a szülők fizetnek, de reméljük a benyújtott pályázatunk sikeres lesz és változik a helyzet, az iskola fizetheti majd a költségek egy részét.-Tavaly nyáron elvittük a gyerekeket táborozni. Ide a falu határába, a legszebb erdőrészbe. A pénzt betlehemezés- sel maguk a gyerekek teremtették elő, s persze az önkormányzat is segített. Kaptunk egy hobbikertet is, ahol gyógy- és fűszernövények termesztésével foglalkozunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Kuzselka Ferencné igazgatóhelyettes, aki tizenöt éve Sóshartyánból jár ide dolgozni. - Nagyon hasznos elfoglaltság ez. Rögtön azzal kezdődik, hogy felnőtt és diák megtanulja felismerni, melyik a gyom és melyik a hasznos gyógynövény.- Mindig van új ötletünk, aminek meg kell nyerni a vezetőket. Eddig - ha nem is első szóra - mindig sikerült, remélem ilyen lesz a folytatás is. Komolyan mondom, úgy érzem, mintha magániskolát vezetnék - fogalmaz Antal Ferencné. - Folyamatosan figyelnek, áldoznak ránk. Most éppen Mikulásra kaptunk tízezer forint értékű csomagot.
