Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-02 / 284. szám

1994. december 2., péntek Önkormányzatok Négy Eve - Magyargéc 5. oldal Gyökerek és kötődések Anno 1990: Magyargéc köz­ség nagy lendületet, mély lé­legzetet vesz és elkezd élni az önállósággal. Ováció? Az is akad. Főleg azon szülők ré­széről, akik nem a szomszéd falu „nagy iskolájába” hanem úgymond a magukéba akarják járatni a gyerekeiket. Hiszen minden itt kezdődik. A fiatal nagyon is jól érzékeli, hogy ragaszkodik-e hozzá a szülő­faluja vagy nagyvonalú nem­törődömséggel szélnek ereszti. A család meg pláne hálás azért, ha a gyerekeket „haza­szoktatják.” Mert így épek maradnak a gyökerek, meg­erősödnek az egész életüket meghatározó kötődések. Kiik­tatható lesz az ettől a korosz­tálytól idegen kétlakiság, nem lesznek töredéknemzedékek. Hogy miért fontos ez? Azért, mert a kisfalvas közös­ségeknek akkor van jövője, ha a nyolcéves és a hetvenéves közérzete egyaránt jó. Ha ér­zik, hogy fontosak, könnyeb­ben adják ki féltett forintjai­kat, más szemmel néznek a kerítésükön túlra. A demok­rácia nagyszerű régiség, ma­radandó találmány. De akik „őt” választják, nem felejthe­tik, hogy az emberek szeretik magukat rábízni valakikre. Ezt tették bizalommal a ma- gyargéci polgárok. FALUHÁZ. Inkább faluház, mint hivatal a fotón látható „falu büszkesége”. Itt találkozhatnak a polgármesterrel, a jegyzővel, ebben a házban kapott szolgálati lakást a rendőr, s ennek falai közt működik az idősek klubja is. Megtanultak ünnepelni is Az újdonság múlandó, de min­den új megőriz valamit kezdeti varázsából, ha azok, akikért lét­rehozták tudnak örülni, képesek ünnepelni. Ezt pedig jó tanító módjára tanítani kell az olyan településeken, amelyek évekig a második vonalban voltak. Mert a jószomszédi társközségi viszonynak is vannak hátrá­nyai, s azok többnyire nem a székhelyeket érintették. A múlt felemlegetésének nincs sok ér­telme, de kétségtelen, hogy a leváltak többsége ragaszkodik a „szabadságához,” s egy kicsit újra tanul élni. Lépésről lépésre visszatelje­sednek az intézmények, s ha si­kerül pénzt szerezni, - mint itt - a fejlődésnek sincs gátja. Ha alkalmanként ehhez még lakos­sági felajánlás is társul, üteme­sebb, látványosabb lesz a hala­dás. Innen már csak egy ugrás a következő teendő: megtanulni ünnepelni, az ünnepelendőt. Erőszakkal persze ez sem megy, de az ifjabb korosztály segít. Az ő kedvükért megéri ünneplőbe öltözve összejönni, meghallgatni a beszédet, s nézni a színpadra lépő aprósá­gok kipirult arcát, tapsolni az előadást. így születik az él­mény, az emlék, ilyenek a fe­ledhetetlen napok. Magyargécen ünnep volt a kibővített iskola megnyitása, a játszótér, a művelődési ház át­adása. A kisgéciek az új teme­tői útnak, az iskolaépület felújí­tásának, hívők és mások a hőtá­rolós kályhák beszerzésének, az adományozással megfinanszí­rozott templomfelújításnak örülhettek. Emlékezetes volt az idősek klubja megnyitása. Új otthonra leltek az idősek. HARMINCNÉGY PÁLYÁZATON KILENCVENHÁROM MILLIÓT NYERT A FALU „Minden korosztálynak akartam adni” Az elején konfrontálódtam, aztán rájöttem, hogy bölcseb­ben kell közelíteni a dolgokat - fogalmaz Szerémi Nándor, Magyargéc polgármestere. Róla az a hír járja, hogy pol­gármesterkedése alatt nagyon ügyesen, nagyon sok pénzt szerzett a falunak. Továbbá azt is beszélik, hogy tehetséges karmester: olyan a kapcsolata a képviselő-testülettel, hogy abból a nyolcszázhatvan lel­ket számláló településnek csak haszna származik. Itt van mindjárt egy nyomós „érv”: Gécnek egy fillér adós­sága nincs.-A súrlódások ellenére azt kell mondjam, nem volt nehéz a feladatok rangsorolása. Jórészt ezek adottak voltak. Vissza­hozni az iskolát, beindítani a napközi otthont, a jegyzőséget, átalakítani a meglévő és közben „kinőtt” intézményeket és so­rolhatnám tovább. Tudni kell azt is, hogy az iskola mindössze két tanteremmel működött, s a szülők egy emberként óhajtot­ták, hogy helyben tanuljanak a gyerekeik. Az infrastrukturális fejlesztések - az ivóvízhálózat megépítése, a folyamatban lévő gázberuházás - úgyszólván hab a tortán. Ne rideg oktatási központ legyen! Az iskolánál a lépcsőzetes­ség elvét érvényesítették, no és persze azt, hogy minőségi munkát csak megfelelő feltéte­lek mellett lehet végezni. A tornaterem után vizesblokk és egy tanterem készült, aztán az udvart tették rendbe. Közös a kívánság a magyargéci tanuló kapja meg mindazt, amit egy városi diák.- Van már zeneiskolánk, nyelvet, néptáncot is tanulnak a gyerekek. A tantermek barátsá­gosak, otthonosak, igényes­ségre nevelnek. Öröm elmenni egy-egy ünnepségre, mert eze­ken szinte kivétel nélkül ott vannak a néptáncosok és a kis muzsikusok. A napköziben telt ház van. S itt említeném meg, hogy a családok anyagi gondja­inak enyhítésére úgy döntöt­tünk, hogy minden tanuló kap­jon reggelit ingyen. Ezt a célt szolgálta az is, hogy mindenki­nek megvásároltuk a tanszere­ket - emlékeztet a polgármes­ter. Nagyrészt úgy haladtak a tervek megvalósításával, aho­gyan azt a nagykönyvben - az éves költségvetésekben - pa­pírra fektették. A lakosok jól­eső érzéssel nyugtázták, hogy pezsgőbbé vált a légkör. Ebből az is következett, hogy társa­dalmi munkában szívesen részt vettek, ha kellett - például a templomfelújításra - adakoz­tak. Mindent a gyakorlatiasságnak rendeltünk alá Kellett egy új polgármesteri hivatal az elavult, szűk helyisé­gek helyett, ugyanakkor a mű­velődési ház is átalakításra szo­rult. Az igény megvolt az idő­sek klubja működtetésére is, csakhogy ez is kicsinek bizo­nyult.- A művelődési ház átalakí­tása, bővítése megoldotta eze­ket a gondokat. Az itt működő óvodának fektetőhelyiséget alakítottunk ki, az idősek klubja új helyre költözött. A szintén „házbeli” szolgálati lakásba nemsokára beköltözött egy rendőr és a családja. Erre szin­tén szükségünk volt. 1993-ban megszüntettük a körjegyzősé­get, s „hazahoztuk” azt is. Min­dent a praktikumnak, a gyakor­latiasságnak rendeltünk alá. Az épületkomplexum na­gyon mutatós lett, egyesek azt mondták valóságos palotát épí­tett Szerémi Nándor. A szurka-piszkákra azt felelte ak­kor, amit most:- Nem a hivalkodás volt a tö­rekvésünk, s azt tartottuk szem előtt, hogy minél olcsóbb anya­gokból, a legalacsonyabb áron történjen a kivitelezés. így is lett. Igaz, hogy belevittünk egy kis fantáziát, de hát egy falunak adnia is kell magára. Tulajdon­képpen a helyzet - vagyis a meglévő épület - adta, mit csi­náljunk. Tetőtér felhúzása lát­szott ésszerűnek, kézenfekvő­nek. S aki járt már itt, láthatja, hogy nincs kihasználatlan négyzetméter, az idősek jól ér­zik magukat, kaptak színes té­vét, s évente külön ünnepséget rendezünk számukra. A lako­soknak is jó ide belépni. Elsők között emeltek bért a közalkalmazottaknak Jelentősebb eredményeik közé sorolandó, hogy a közal­kalmazotti törvényből adódó béremeléseket az első között lépték meg. S ha már a pénznél tartunk Szerémi Nándor na­gyon is tisztában van azzal, hogy a pályázatok feltétlen ki­használandó kereseti források. Négy év alatt 34 pályamunká­jukat összesen 93 millió forint­tal honorálták. Erre igazán büszke lehetne bármelyik kiste­lepülés.- Rendbe tettük a régi épüle­teinket, saját erőből finanszí­rozzuk a gáz gerincvezetékének építését, a további munkálato­kat részben szintén pályázati, il­letve saját pénzből fedezünk. Az idén befejezik a kivitele­zést, öt utcában folynak a bekö­tések, a többi jövőre kerül sorra. Lényeges a lakossági hozzájárulás is: nem kevesebb, mint hatvanötezer forintról van szó családonként. Ezt az össze­get nem lehetett lejjebb vinni, mert a község szerkezeti felépí­tése - úgymond - rossz. A szükségszerű elképzelé­sekhez mindig megkapta a tes­tűiéi támogatását, s hasonlóan a faluért felelősséget érző lako­soktól is. Néptánc és siker - kifulladásig Ki hitte volna, hogy az isko­lai néptáncoktatás beindítása a vártnál is nagyobb sikert arat a tanulóifjúság körében? Próbáljuk meg, aztán meglát­juk - így kezdődtek a próbák az előző iskolaévben. A szü­lőknek is tetszett, hogy gye­rekeik elsajátítják az általuk is ismert tánclépéseket. Meg­lehet, nosztalgiát ébresztett bennük, de ezt senki nem ve­heti rossz néven. Ugyanis, nem csak a koro­sabbak, hanem az ifjak is tud­ják, hogy egy falu nem dob­hatja sutba a hagyományait. Azt azonban aligha gondol­ták, hogy a tavaly elkezdett betlehemezésre majd unszo­lás nélkül, izgalommal ké­szülnek. A fogadtatás azt erősítette meg: jó volna éltetni a szoká­sokat. Nincs kizárva: ezen a talajon született az újabb öt­let: a lucázás. Valószínűleg a falujárásnak ez a módja is tet­szik majd a családoknak. Népi táncra Hájas Tibor, à Nógrád táncegyüttes művé­szeti vezetője oktatja a gye­rekeket. A foglalkozások telt házasak. Ezért tervezik, hogy az összejövetelek számát heti egyről kettőre emelik a közeljövőben. Kedvelik a tánccsoportot a helybeliek. Ők teszik színe­sebbé, hangulatosabbá a ki- sebb-nagyobb eseményeket. A zeneszóba is mindig benépesül. Szeptembertől már heti két órát zenélnek, - fúvós hangszereken és zon­gorán - a muzikális tanulók. Segítőik: Barát Attila és Ba- rátné Vitaiina tanárok. S hogy mi vár még a diá­kokra a jövőben? Van olyan elképzelés, miszerint a vi­rágkötészethez és más, ké­zügyességet fejlesztő, fan­táziát kibontakoztató, játé­kos tanuláshoz is megterem­tik a feltételeket. Egymilliós „injekció” Magyargécen is meghatározza a szociális munka egy részét a folyamatosan növekvő munka- nélküliség. Magas a jövede­lempótló támogatásban része­sülők aránya, erre a célra évente egymillió forintot költe­nek. Emellett kihasználják a köz­hasznú foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket is. Általában ti­zenöt személyt alkalmaznak, s - az előírások szerint - minden olyan feladatot rájuk bíznak, amely a közhasznú munka cím­szó alatt elvégezhető. Ne kelljenek szükséglakások! Pályázaton nyert pénzből régi családi házakat újítottak fel a I községben, mintegy kétmillió forintos költséggel. A munka elvégzésének nem elsősorban a külső szépítés, hanem az ál­lagmegóvás volt a célja. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a legnehezebb anyagi helyzet­ben lévő családoknak a ké­sőbbiekben ne kelljen szük­séglakásokba költözniük. Ez itt sokkal több, mint látványosság Térplasztika az iskola udva­rán? - Ki nevezi így a látvá­nyosságnak is beillő játszóte­ret, a gyerekek kedvencét? - Talán csak néhány helyi ve­zető. A létesítésének előzményei­ről talán csupán néhány benn­fentes tud. Az iskola álmodta ilyenre ezt a helyet. Óvatosan, majdnem félve hozták szóba, milyennek szeretnék látni. Hi­szen mindnyájan tisztában vol­tak azzal: szó sincs olcsó mu­latságról. Érthető, hogy egy rövid I ideig várniuk kellett a boldo­gító igenre, de eljött ennek az j ideje is, s megkezdődött az is- j kolaudvar benépesítése faszo- ! borjátékokkal. Idősek és fiata- I lók nagy várakozással tekint- [ gettek be a szépülő kis térre. Ifjabb Szabó István szob- I rászművész alkotásai az I 1992-ben birtokba vett játé­kok, amelyek „társaságában” I sokak szerint nem csak a leg- j kisebbek érzik jól magukat. Mintha magániskolát vezetnék... Hogy milyen legyen egy szín­vonalas falusi iskola? Olyan, mint egy városi! Módot és lehe­tőséget nyújtson a tanórákon kívüli kötetlen összejövete­lekre, megpróbáljon úgy mű­ködni, hogy a diák ne siessen onnan haza, s megtalálja az egyéniségét kibontakoztató, testre szabott elfoglaltságot. Antal Ferencné az általános iskola igazgatója sokatmondó mosollyal emlékezik a közeli múltra. Arra a pár évre, mialatt kiterebélyesedett, kívül-belül előnyére változott az általa ve­zetett intézmény.- Szűkös, korszerűtlen kö­rülmények között csak az alsó tagozat tanult itt, aztán fokoza­tosan felfejlődtünk hatosztá­lyossá. így végzőseink a szé- csényi hatosztályos gimnázi­umban folytathatják tanulmá­nyaikat - mondja az igazga­tónő. - A gyerekeink zenét, nyelvet, néptáncot, szövés-fo­nást tanulnak, uszodába járnak. Utóbbiért a szülők fizetnek, de reméljük a benyújtott pályáza­tunk sikeres lesz és változik a helyzet, az iskola fizetheti majd a költségek egy részét.-Tavaly nyáron elvittük a gyerekeket táborozni. Ide a falu határába, a legszebb erdő­részbe. A pénzt betlehemezés- sel maguk a gyerekek teremtet­ték elő, s persze az önkormány­zat is segített. Kaptunk egy hobbikertet is, ahol gyógy- és fűszernövények termesztésével foglalkozunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Kuzselka Fe­rencné igazgatóhelyettes, aki tizenöt éve Sóshartyánból jár ide dolgozni. - Nagyon hasznos elfoglaltság ez. Rögtön azzal kezdődik, hogy felnőtt és diák megtanulja felismerni, melyik a gyom és melyik a hasznos gyógynövény.- Mindig van új ötletünk, aminek meg kell nyerni a veze­tőket. Eddig - ha nem is első szóra - mindig sikerült, remé­lem ilyen lesz a folytatás is. Komolyan mondom, úgy ér­zem, mintha magániskolát ve­zetnék - fogalmaz Antal Fe­rencné. - Folyamatosan figyel­nek, áldoznak ránk. Most éppen Mikulásra kaptunk tízezer fo­rint értékű csomagot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom