Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-12 / 292. szám
1994. december 12., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal OLVASÓSZOLGÁLATUNK FOGADÓSZOBÁJÁBÓL Az ezres útja Bátonyterenyére vezet Amikor történetünk asszonya belépett a szobámba, nem gondoltam, hogy még egy hét eltelte után is tovább él a gondolataimban, beszélek róla, s keresem a múltamban a hozzá hasonlóakat - de eredménytelenül. Szerényen öltözött, szűkszavú, kedvesen mosolygó hölgy volt a vendége a fogadószobámnak. Úgy hatvan felé járhatott már éveinek száma. Ahogy közeledett felém, biztos voltam benne: valami gondja van, segítségért érkezett. Nos, nagyot tévedtem. Nem kérni, hanem adni jött az ő egyszerűségével, természetességével. Ezer forintot szorongatott a kezében, mondván, a beteg gyerekek mikulási ajándékához szeretne hozzájárulni. Mivel a Hírlap Mikulása már érkezése előtt néhány perccel útnak indult, pénzét nem tudtuk édességre, játékra váltani. De senki ne gondolja, hogy az adakozó nagy nyugdíjból él, inkább ennek ellenkezője az igaz. Férje még dolgozik, így hát azt tartja: minden hónapban megengedheti, hogy egy ezrest jótékony célra fordítson. Most éppen a gyerekekre gondolt. Kérdezhetnénk, miért e nagy adakozás. Ennek egyik okát csak sejtem. Sajnos, látogatómnak férjén kívül nincs senkije: sem testvér, sem gyermek, s így unoka sem színesíti életét. Nincs kinek adnia. Viszont van vallása, hite, istene, akiben hisz, s e szerint cselekszik. Tudja, s élete folyamán tapasztalja, adnia kell, segíteni a nála még szegényebbeken, mert az isten nem marad adósa senkinek. Sőt, százszorosán megfizeti azt. Az ezer forint tehát más útra tér. Kérésére Bátonyterenyére indul ahhoz az asszonyhoz, aki lapunk egyik cikkében állította: hamarosan koldulnia kell. S amilyen mosolyogva jött, olyan vidáman húzta be maga mögött az ajtót, kérve, ne kerüljön a neve a lapba. De látszott rajta az igazi megnyugvás, az a tudat, hogy pénze jó helyre kerül. Én pedig még percekig nézegettem, morzsolgattam az ezrest, mintha ilyet most látnék először. Pedig ha jól meggondolom, tényleg csak most. K. M. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR - ÍRJON EGY TÖRTÉNETET! Az adósságot így is be lehet hajtani A falu szélén disznót öltek. Amikor „végeztek” a szegény állattal, az udvar hátsó részén, a karámtól egy kissé távolabb eső részen, már készítették a szalmát a perkeléshez. Az akkori szokás viszont azt diktálta, hogy a tűzgyújtás előtt még bevonultak az „ölök” a szobába, megmosakodni és egy-két kupica bort, kisüstit lehörpinteni - ki, mit akart. A házigazdának egy-két barátja is (akiknek kölcsönnel tartozott a ház ura) tudott ám az ölés idejéről. Elhatározták, csúnyán megtréfálják adós barátjukat. Lesben álltak a kert sötétjében, míg leszúrták a jószágot. Amikor az ölök bevonultak mosakodni és iszogatni, ott termettek a szalmával letakart disznó mellett, munkához láttak, majd eltűntek. Már jó volt a hangulat, amikor kijöttek az „ölök” a gazdával. Megdörzsölték kérges tenyerüket, pipára gyújtottak, megkapatták a szalmát tűzzel. Recsegett-ro- pogott az alom, a láng pedig erősen vöröslött a pirkadatban. Amikor már javában égett a csomó, az egyik ember a vasvillával már kapargatni kezdte, pörkölődik-e rendesen a kamra rúdjára kerülő állat. A villája azonban valami csontkemény tárgyba akadt. Nem tudta, mi lehetett az, így hát újra, még jobban megpiszkálta, meg-megemelgetve rajta a hamvadó parázscsomókat. Hirtelen megrökönyödve, elcsukló hangon dadogta a tulajdonos felé:- Gazduram, ez nem disznó, ez egy taliga...! A munkában résztvevők első meglepetésükben nem tudták mire vélni a dolgot, mert hát valóban saját szemükkel látták, hogy a gazdu- ramék talicskája volt leterítve, amit perkeltek, s már-már használhatatlanságig égettek. S megkezdődött a hajtóvadászat a bűnösök után. Járni kezdték le, s föl az udvart, majd a kertre is sor került, de sehol semmi. A további keresgélés viszont eredményre vezetett. Az egyik szénaboglya tövében rábukkantak a disznó tetemére. A mérges gazda azon nyomban sejtette, hogy itt nem tolvajlás történt, hanem csínytevés. S még azt is gyanította, kik voltak a tettesek. Azt viszont nem is sejtette, hogy míg ők mosakodtak és iszogattak a szobában, addig az „összeesküvők” sebtiben taligára cserélték ki a leölt disznó tetemét, így bosszulván meg gazduramon azt a sok-sok tartozást. Ezzel a tréfának szánt figyelmeztetéssel akarták eszébe juttatni: jó lesz a számlát minél előbb kiegyenlíteni. „Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek”- tartja a közmondás. S hogy ez menynyire igaz, bizonyíték: néhány nappal az eset után magába szállt a gazda, és tartozását kezdte egyenként törleszteni vagy kárpótolni. Kiss József Palotás Szerkesztői Márton Ferencnek üzenjük, Salgótarjánba. A Kíváncsiskodó-rovatunkban közreadott írásra érkezett reagáló levelét megkaptuk, de nem értjük annak tartalmát. Kérjük, ha ideje engedi, egyezüzenet tetés végett keresse fel szerkesztőségünket. Kérjük kedves levélíróinkat, hogy kézzel írott cikkeiket lehetőleg olvashatóan adják postára, hogy esetleges elírásra ne adhasson az okot. Örömszerző Hírlap-Mikulás Jobb kedvre derítette a tarjáni Vaszil gyerekeket is Lázban égtek a Hírlap-Mikulás csomagjainak készítői egy héttel ezelőtt. Már kora reggel megindult a hajsza, a „begyűjtés”, a szortírozás, a csomagolás. A szapora munkára szükség is volt, hiszen a nagyszakállú- nak időben el kellett indulnia, hogy az ajándék várományosai a késleltetett perceket ne érezzék súlyos óráknak. Igaz, a nagylétszámú gyermeksereg mindegyikéhez nem tudott személyesen eljutni, a csomagot viszont útnak indította rendeltetési helyére. Megpróbált a Mikulás az apróságok kedvébe járni, a kért ajándékot a csomagba rejteni, de ez nem járt teljes sikerrel. Nagy volt a kereslet, s a pénztárca hamar kiürült. De azért ajándékokban nem volt hiány. S azt hisszük, a jó szándék, a figyelmesség, a tenniakarás talán egy kissé kárpótolta mindezt. A beérkezett köszönő levelek is ezt bizpnyítják. Szebeni Adám szülei Bá- tonyterenyéről így vallanak e napról :Tisztelendő és megható az a figyelmesség a Gyermekekért Alapítvány, a Vöröskereszt és a Hírlap részéről, hogy felkeresték a beteg gyerekeket, ajándékot vettek nekik, ezzel is pici időre elfeledtették velük, hogy az ő mindennapjaik kicsit mások az egészséges gyermekekétől." Czving Annamária karácsonyi lapon küldi üdvözletét. „Szívből köszönöm a csomagot és az ajándékot. Nagyon megörültem neki.” Sándor Péter levele Rákó- czitelepről érkezett: „Köszönöm, hogy teljesítették a kívánságom. Megkaptam az ajándékot, amit kértem.” Bujákból Bartus Bence és Boldizsár anyukája köszönte meg a figyelmességet. „Köszönjük a sok szép ajándékot. Nagyon boldog volt mind a két gyermekem.” A salgótarjáni Gál testvérek, Mária, Balázs és József írták az alábbiakat: „Nagyon örültünk volna, ha személyesen is találkozhatunk veled, de nagyon ügyes voltál, hogy olyan korán felkerestél otthonunkban. Reméljük, jövőre személyesen is találkozunk. Jó egészséget és békés, boldog új esztendőt kívánunk, és köszönjük a meglepetést, amit okoztál.” Felülvizsgálatot kért Mit mond az illetékes? Vidó György, Karancsla- pujtő, Rákóczi út 171. sz. alatti olvasónk a következő kéréssel fordult hozzánk: 1992. október 28-án levelet írt a gödi polgármesteri hivatalhoz, melyben kérte kényszerkilakoltatásának felülvizsgálatát, mert a határozatot a posta hibájából a fellebbezési határidőnél kilenc nappal később kapta meg. Ezt igazolja a postahivatal által adott másolattal. Azért kérte a felülvizsgálatot, mert a mai napig nem tudja, hol vannak a ruhái és a bútorai. Nem kapott erről sem leltári jegyzéket, sem felvilágosítást. XXX A gödi polgármesteri hivataltól a következő választ kaptuk: „Panaszosuk ügyét a Köztársasági Megbízott Hivatala és a Köztársasági Megbízott Területi Hivatala is megvizsgálta, s mindkét hivatal helybenhagyta az eljárást. Azzal kapcsolatban, hogy nem tudja, hol tárolják a ruháit, mellékelten küldjük a helyszínen készült feljegyzés másolatát, melyből kitűnik - hiszen saját kezű aláírásával igazolja -, hogy mely személyes holmijait vitte el. Illés Gizella alpolgármester Mi ez, ha nem zsarolás? Kora reggel kezünkben a Hírlap 1980-ban az Állami Biztosító kampányt indított a Csoportos Élet- és Balesetbiztosítás (CSÉB 80) sikere érdekében, amely jól jövedelmezett. Az ügyfelek megnyerése érdekében mindent el is követtek. Ám fordult a helyzet, ezt tanúsítja az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. december 2-án érkezett levele. Ebben a biztosító menekülni akar a beszervezett biztosítottjaitól, hiszen 7500 Ft kifizetésével azt ajánlja, hogy szüntessék meg a szerződést. Sőt, jó tanácsokat is ad, pl. a kifizetett összeget kamatoztatni lehet valahol. Ám azt is írja az említett értesítés, hogy aki nem kíván élni a felajánlott „lehetőséggel”, azok részére az eredeti feltételek maradnak érvényesek. Igen ám, de a biztosító december 7-én érkezett, keltezés nélküli levele lesújt azokra, akik nem kívánnak élni a felajánlott lehetőséggel. Egy évre előre kéri a tagsági díjat, és már el is készíttette a postai átutalási megbízást, s az egyik pont szerint, aki nem fizeti be az összeget egyszerre, az 1995. március 31-én önműködően elveszti a biztosítását. Hol élünk, hogy szemérmetlenül így merjen zsarolni a biztosító? E szerint lassan még az is előfordulhat, hogy a havi lakbért egy évre előre fogják kérni. Kinek az agyában született meg ez az antiszociális gondolat, amikor a vállalkozások részletfizetésekkel igyekeznek ellensúlyozni némiképpen a lehetetlen gazdasági viszonyokat? Gondolkozzanak el, és vonják vissza a jó tanácsokkal szolgáló rt. „szakemberei” rendelkezésüket! Biztos vagyok benne, hogy így gondolkoznak a kényszer- helyzet elé állított CSÉB 80-as tagok. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján El kell, hogy mondjam, kézbesítőnk kiválóan látja el feladatát. A lapot már a kora reggeli órákban kézhez kapjuk. A fiatal fiút csak dicsérni lehet gyors tevékenységéért. Bakos Andrásról van szó, aki Dorogházán végzi munkáját az olvasók örömére, megelégedésére. Csak így tovább! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a Nógrád Megyei Hírlap valamennyi dolgozójának sok sikert kívánjak további munkájához. Varga Gáborné Dorogháza OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Mi az eltérések oka? A nyugdíjak visszamenőleges emelése és 1994 november hónapjában történt egyösszegű kifizetése után több nyugdíjas olvasónk is kérdéssel fordult hozzánk, és érdeklődött az Országgyűlés határozata alapján megjelent jogszabályok rendelkezéseiről, mert azt tapasztalták, hogy jelentős eltérések vannak az egyes ismerőseik és szomszédjaik részére és saját részükre kifizetett 8 havi visszamenőleges összeg között. Ösz- szehasonlításukhoz általában az 1994. évi augusztus hónapra kifizetett nyugdíjat vették alapul, de akárhogyan osztanak és szoroznak, nem tudják tisztázni az eltérések okát. A kérdések illetékese a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (1820 Budapest, Váci út 73.) lenne, és a konkrét esetekben a pontos és mindenre kiterjedő válasz onnan lenne várható, de mivel félő, hogy a válaszadás alóli kibúvásnak tekintenék, ha odairányítanám az érdeklődőket, ezért a nyugellátások emelésével kapcsolatos kormányrendeletek rövid ismertetésével és a főbb rendelkezések kiemelésével válaszolok. Jogszabályok:-a 110/1994. (Vili. 6.) sz. Kormányrendelet, megjelent a Magyar Közlöny 82. számában,-a 111/1994. (Vili. 6.) sz. Korm. rend., megjelent a Magyar Közlöny 82. számában. a 134/1994. (X.22.) sz. Korm. rend., megjelent a Magyar Közlöny 104. számában. Az elsőként megjelölt, 110/1994. sz. korm. rendelet értelmében 1994. szeptember 1-jétől 8 százalékkal emelték: az 1994. január 1 -je előtti időponttól megállapított öregségi nyugdíjat - ideértve a korengedményes nyugdíjat is -, a baleseti járadékot, az özvegyi és szülői nyugdíjakat, az árvaellátást, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékát, a szakszövetkezeti tagok növelt összegű és munkaképtelenségi járadékát, valamint az özvegyi és növelt összegű özvegyi járadékot. Emelték a hozzátartozói nyugellátást is. Ehhez annyi hónapnak megfelelő összegű emelés jár, ahány naptári hónapra a hozzátartozói ellátást 1993. december 31-ét követő és az 1994. szeptember 1-jét megelőző időben folyósították. A 111/1994. számú kormányrendelet értelmében a nyugdíjak emelésével egyidejűleg és szintén 1994. január 1-ig visszamenőleg havi 300 forinttal emelték: a nyugdíj- szerű rendszeres szociális ellátásokat, rokkantsági járadékot, az átmeneti járadékot, a vakok rendszeres szociális segélyét, az egészségkárosodási járadékot, valamint a központi szociális segély összegét is és ezeket az emeléseket a jogosultak részére ugyancsak egy összegben fizették ki. A rendszeres szociális járadékban részesülők 1994 decemberében további 2400 forint egyszeri kiegészítést kapnak a 134/1994. számú kormányrendelet 3. paragrafusában foglalt rendelkezések szerint, feltéve, hogy a rendszeres szociális járadékravaló jogosultság 1994. január 1-jén már fennállt. Ha ez a jogosultság 1993. december 31-e után és 1994. szeptember 1-e előtt keletkezett vagy - a jogosult halála kivételével - szűnt meg, a jogosultság időtartamára visz- szamenőlegesen havi 300 forint összegű, egyszeri kifizetést kell 1994 decemberében folyósítani. Áz általam előbbiekben kiemelt esetek is bizonyítják, hogy nem egyszerű szorzás és osztás szükséges a különbözeti összegek megállapításához, hanem ismerni kell a fentebb hivatkozott kormányrendeletekben meghatározott jogcímeket és azt is, hogy 8 százalékkal, vagy havi 300 forint összegű emeléssel kell-e számolni, stb. Remélem, hogy az általam közöltektől ki-ki könnyebben számolhatja a saját esetére vonatkozó emeléseket is, hogy akik november hónapban még nem kapták meg, majd december hónapban nekik is csengetni fog a postás. Dr. Verebélyi Gyula
