Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-10-11 / 291. szám

1 Látványos, bohókás divatgála jótékony célra 1994. december 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Társasági Élet 7. oidai Aki nem lép egyszerre, nem kap puszit estére Elegánsan, vidáman, akárcsak egy fogadáson A tarjáni modern táncosok ördögei a színen L átványos divatgála szórakoztatta a közelmúltban a salgótar­jáni József Attila Művelődési Központ nagyérdemű közön­ségét a helyi Holnapért Alapítvány szervezésében. Telt ház tap­solt a kényelmes ruháknak és bájos bemutatóiknak. Bizonyára sok fiatalasszony szívét megdobogtatták a látottak, aminek vél­hetően csak a zordabb lelkületű férjek nem örültek. Gyurián Ti­bor képriportja a kellemes este néhány pillanatát idézi. Ezt egy picit feljebb, ezt egy picit arrébb... Félalkalmi viselet irodai Előre is tekintettek: ta­alkalmazottaknak vaszi, utcai öltözék A divatos babakocsik divatos bemutatói Késő’ ősszel, télen így öltözködhetünk Játékos meglepetésekkel is várjuk a batyubál résztvevőit Ezt suttogja falu, város... Kedves Társkeresők! December 17-én délután öt órai kezdettel rendezzük meg a társkeresők első személyes ta­lálkozóját. Amikor ezek a sorok megjelennek a meghívókat már bizonyára megkapta minden társkeresőnk. A batyubálra szóló meghívó minden lénye­ges ismeretet tartalmaz, ezekről külön nem szólok. Csupán any- nyit fűzök hozzá, hogy minden címzettet szeretettel várok. Mi­vel szeretnénk pontosan kez­deni, kérek mindenkit, hogy az érkezésében legyen pontos. Az egyedülállók klubjának tagságával közösen szervezett rendezvényünk iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. Számosán jelentkeztek te­lefonon, levélben és igényeltek meghívót - szeretnének részt venni a batyubálon. Mivel a rendezvény kifejezetten zárt­körű, és elsősorban az egyedül­állók és társkeresők részére szerveztük, kénytelenek vol­tunk szigorúan behatárolni a résztvevők körét. Bizonyára mindannyian ér­deklődéssel várják az első sze­mélyes találkozást, hogy meg­ismerjük egymást, és sokat re­mélnek ettől az alkalomtól. Nos, hogy reményeink meny­nyire teljesednek, az kizárólag rajtunk, mindannyiunkon mú­lik. Mi, a rendezők tartogatunk egy-két kellemes, játékos meg­lepetést a résztvevőknek, de az természetes, hogy a jókedvet senki sem hagyhatja otthon. Mivel egy-két társkereső között a Nógrád Megyei Hírlapban közölt adatok alapján ismeret­lenül is kialakult már az egy­más iránti érdeklődés, ez a ta­lálkozó hozzájárulhat a szemé­lyes megismerkedéshez is. A „Virág" jeligéjű, divato­san molett, 36 éves hölgy, aki imád olvasni és szeret kirán­dulni olyan, elsősorban lelkiek­ben gazdag, belső értékekkel rendelkező társsal szeretne is­meretséget kötni, aki nem csak őt, hanem két gyermekét is tiszta szívvel vállalná. Üzenem neki és kérem, hogy a címére küldött meghívást fogadja el. A „Várok rád”, „Megtalál­lak” , és a „Kék szem" jeligére üzenem, hogy jelentkezésüket elfogadtam, a batyubálon talál­kozunk. A „Boldogság és sze­retet" jeligés társkereső hölgy­nek köszönöm segítő szándékú jelentkezését. Péter 4 < TTogy mivé IL lesz az em­beriség! Már a pletykások is mondanak iga­zat. Képzeljék el, azt suttogták a tarjáni Pla­tón, hogy az egyik háztulajdo­nos foséba került a szomszéda­ival, és vélt igazát már nem csak a bíróságon keresi, ha­nem utcai feliratokat is készít. Mindenki elolvashatja. Beszél­ték, hogy olyanokat írt fel fe­hér krétával a fatáblára a ha­ragos ember, hogy az arra já­rók a hasukat fogták nevesük­ben. Olvashatta boldog-bol­dogtalan: „A hír valóban igaz: állandóan ittas, részeg vagyok. Tudja a bíróság is. De ki törte be az ablakokat, lopta el a kerékpárt, szedte ki a zöldséget.” Elég sokat tapasztaltam már az életben, de kicsi agyam zegzugos tekervényeiben se­hogyan sem akart megvilágo­sodni, hogy valaki mi célból állít ilyent magáról. Mert a közlemény vége még csak-csak érthető, no de az eleje? Szóval nem hittem el a szóbeszédet, aztán elvezetek a hájhoz, és hinnem kellett.. Mit mondjak ezek után? Hát nem vagyunk egyformák! Most már azt is el kell hinnem, hogy az egyik polgártársunk tényleg feljelentést tett a bíróságon az egyik borkereskedő ellen, mert az hamisított bort adott el neki. A beadvány egyetlen tényre alapozódott. Honfitár­sunk berúgott a megvásárolt bortól, és a kánikulai, tűző napsütésben végignyújtózott a járdaszélen. Már pedig - bi­zonygatta - normális körülmé­nyek között az ilyen lehetetlen, ő nem rúg be egyetlen liter bortól, nem olyan gyenge le­gény o. Az csak úgy fordulha­tott elő - okoskodott -, hogy pancsolt volt a bor! Ezt a fel­séges megvilágosodást követte a feljelentés. Bezzeg mi, szegény válasz­tók, a lehető legnagyobb sötét­ségben botorkálunk. Nekünk mostanában nem nagyon fé­nyesítik ki a gondolkodásun­kat, senki párt vagy párt fia nem sulykolja belénk a gya­korlati tudnivalókat, mi mó­don ikszeljünk a sok cédulára meg listára. Mintha nem is volna fontos, szavazunk-e és hogyan. Ó, azok a régi szép kockázat nélküli szavazások! Amikor minden olyan egy­szerű volt... AJo, de állj csak meg, Api! 1 V Nehogy nosztalgiázni kezdj! Mert az Isten sem mossa le rólad, hogy a jelen és a jövő kerékkötője vagy. Apolka «

Next

/
Oldalképek
Tartalom