Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-12-13 / 267. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Nógrádi Alkotók 1994. november 12—13., szombat - vasárnap CSIKÁSZ ISTVÁN LEGÚJABB VERSE Volkmann utca tíz Szabó Lőrinc emlékezetének RIGÓK PÁZSIT mint az árnyék: lopakoes harangvirágok: ahogy az időben visszafelé eszméletemben utat vágok fenyők ezüstjén átsüt a MÚLT HA VOLT a JELEN HA VAN: s a régi illatokban csak kergetem magam... AZ ÉVTIZEDEK egymásra hullván átcsapnak rajtam mint fuldoklón a hullám s nem tudtam: elvisz vagy egyszer inkább idehoz a víz: homályos tükröt tart nekem a VOLKMANN UTCA TÍZ CSENGET A MÚLT ajtót nyitok: egy arc két mély barázda „MAGA A ROKONFIÚ...?” kérdez magázva kezitcsókolom én vagyok „AZ IDŐK EGYÜTT” még tudattalan ŐOSON dik mint a fénytelenség a halvány városon kezében fáskosár nagynéném kijön suttognak: nekem még minden titok „VIGYÁZZ... SENKINEK SE MONDD ÜLDÖZIK ŐT AZ OROSZOK SZABÓ LŐRINC - A KÖLTŐ ahogy keresem ködlő tekintetét rám feszül a két tükröző üveg s nem látom szemét - megrettenek: - szeretnie kell engemet: a hőseinket rajzolom s titokban írok verseket KÖLTŐ FÁSKOSÁRRAL: költő versek nmek és ritmusok: esendő harcok és önző szerelmek dallamával aztán sok délután bámészkodtam még odaát A SZOMSZÉDBAN EGY ÓRIÁS LAKIK úgy hívják: LÓCI - és büntetésből az asztal alatt tartják valakik «tfe. Csikász István: Föld, víz, tűz, levegő című rajza MAGNÓLIÁK: AZ IDŐK EGYÜTT: „te vagy...? - én vagyok...” A SORS HULLÁMA ELSODOR: s az én partjaimat koptatja most A ZORD IPOLY Elment a Görög, szíve mondta fel a szolgálatot PERÉNYI ANNA SZURDOKPÜSPÖKIBEN A VILÁGRÓL Alkot, müvésztelepet szervez, galériát alapít Emlékszel, Imre, azok a forró hangulatú Komjáthy köri ösz- szejövetelek. ízekre szedtük a verseket. Mi a gyengébb munkáknál kerülgettük a lényeget, te pedig röviden csak ennyit mondtál: ez így pocsék, ahogy van. Mindig utáltad a mellébeszélést, a pátoszt. Aztán haza indultunk, későre járt, de nem annyira, hogy a kocsmák is bezártak volna. Ott folytattuk a beszélgetést... Keveseknek adtad ki magad - velem kivételt tettél. A bohém, sziporkázó, könnyednek tűnő figura mögött zárkózott ember lapult. Tele voltál kétségekkel. Éjszakába nyúló beszélgetéseink nyomán előtűntek az angyalföldi gyerekévek, a gyár, ahol dolgoztál. Később a diplomák és a tanítói évek. Hosszú haj, napi harcok, tipikus nemzedéki életút. A verseidet elemezve azt mondta az egyik országosan ismert kritikus: cinizmusod üdítő. Ennek örültél, huncut- kásan megcsillant a szemed. Szikár négysorosaid vihart kavartak. Kegyetlenül őszinte kritikát szórtál mindenkire, magadra is. Sokra vihetted volna bármelyik művészeti ágban, de nem akartad igazán. A művész megszólítást is csupán azért tűrted, mert gúnyt ereztél benne. Féltél attól, hogy az esetleges sikerek által volt, és most ez a szív mondta fel a szolgálatot. A fejfádon ez áll: Görög Imre, élt 43 évet. Ez nem felel meg teljesen a valóságnak, hiszen örökre köztünk maradsz. Drága barátom! Tudom, nem örülsz annak, hogy könnyeket hullatok érted, most az egyszer bocsásd ezt meg nekem. Ölel: Ádám Tamás Görög Imre versei Hogyan is Hogyan is látnátok, tócsába nézve, hogy trikó alatt, görnyedő gerinccel vezetem a landolástól fosztott fehér repülőket. Reggel A hajnali csillanó fény felült a keresztekre. Harmatkönnyüket ejtik pléhkrisztusok és madár-kattogással emel nap-sorompót a bakter. Útravaló Anyámtól kértem tejét, Apámtól egy férfi könnyeit, Péktől puha kenyerét, Kovácstól, hogy védekezhessek, nagy, csontos ökleit! tárlaton is részt veszek. Jelenleg a szécsényi őszi tárlaton van akvarellem, de rendszeresen kiállítok a bujáki művésztelep anyagával is Pásztón és másutt. Pedagógus képzőművészek kiállításain, pályázatain is mindig ott vannak műveim.-Nem csak alkotóként, hanem szervezőként is tevékenykedik a képzőművészeti életben.- Alighogy Szurdokpüspökibe kerültem, máris fölkértek a Pásztón működő amatőr képzőművészeti csoport vezetésére. Ez a gárda az 1980-as évek közepéig nagyon jó munkát végzett, értékes alkotások születtek itt, de ahogy a fiatalok kikerültek, a csoport megszűnt. Mátrakeresztesen 1973-ban megszerveztünk egy művésztelepet. Sikerült kapcsolatot találni Csohány Kálmán grafikusművésszel, aki részt is vett a telep munkájában. Később ez átalakult. Ezért határoztuk el Antal András keramikus művésszel, hogy létrehozunk egy új telepet Bujákon, amelyhez nagy segítséget kaptunk Patkós István polgármestertől. Nyaranként már három éve dolgozunk Bujákon, amely nemzetközi teleppé nőtte ki magát. Egyébként mostanában több művész kollégám munkáiból rendezek kiállításokat például a szurdokpüspöki iskola Radnai galériájában. (K. L.) elveszíted önmagad. Talán igazad volt, mert így Görög maradtál végig. Te voltál A Görög. Senkit nem ismerek rajtad kívül, aki ennyi évtizeden keresztül megtartotta egyéniségét. Végig ugyanaz tudtál maradni. Teljes a pályád, pedig korán elmentél. Mindig te lettél a társaság központja. Elképesztő szellemességeden mindenki ámult. Tulajdonképpen oda sem figyeltél, mégis a lényegre tapintottál... Előző este is itt viháncoltál nálunk. Ittad a söröd és József Attilát idézted, meg Villont. Őket szeretted. Mondtad, visszajössz még aznap. Akkor láttalak utoljára. Itt hagytad a feleséged, két gyermeked, és persze engem is. Jó szíved Görög Imre 43 évet élt Perényi Anna művészeti és pedagógiai tevékenysége, szervező munkája hosszú idő óta széles körben ismert Nógrád megyében, különösen Pásztó környékén. Alkotásai mind a csoportos tárlatokon, mind pedig egyéni kiállításokon sikert aratnak.- Hogyan kezdődött?- Már általános iskolás koromban sokat rajzoltam, majd Debrecenbe kerülve arra biztattak, hogy fejlesszem rajztudásomat. Ezért beiratkoztam egy képzőművészeti szakkörbe, ahol Bíró Lajos tanár észrevette pedagógiai érzékenységemet is, és javasolta ezt a pályát. így kerültem az egri tanárképző főiskolára, ahol rajz-biológia szakon végeztem. Ezután pályáztam Nógrád megyébe. Szurdokpüspökibe kerültem pedagógusnak.- Milyen műfajok érdeklik?- Debrecenben és Egerben is kiállításokon vettem részt, és több művem kapott díjat. Akkoriban általában tájképeket és csendéleteket festettem. Ma már érdekel a grafika, a pasztell és a tollrajz, s foglalkozom rézkarccal, tűzzománcképek készítésével is. Több mint egy évtized alatt számos egyéni kiállításom volt, elsősorban Nógrád megye városaiban és falvaiban, valamint Szlovákiában, például Besztercebányán, a pásztói művelődési ház segítségével. Évente két-három csoportos Zsidó temető' Tokajt ábrázoló rajz (Perényi Anna rajzai) sett. Az ablaktörlő ütemesen terelgette az esőcseppeket. Gyér volt a forgalom. A városból kijövet csak egyetlen teherkocsival találkozott. Szeme le-lecsukódott a fáradtságtól. Az értekezlet kissé elhúzódott. A kortárs irodalom égető problémáit vitatták meg: a fiatalok olvasottságát, a kiadók hanyagságát stb. Már nagyon unta az ilyen összejöveteleket. Mintha pár ember az asztal körül megoldaná a gondokat. Telefonálni kellene a feleségének - gondolta -, minek aggódjon feleslegesen. De eszébe ötlött, hogy nem először késik, otthon megszokhatták már. Közben csendesen leszállt az est. A reflektor fényében lankadatlan táncoltak az esőszemek. A fák koronái védőburkot fontak az út fölé. Most tűnt fel neki, milyen elhagyatott vidék, pedig nem először jár erre. A lányt a kanyar után vette észre. Az út szélén állt, bőrig ázva. Régóta várhatott. Már biztosan lemondott arról, hogy egy erre tévedt autó felveszi. Ilyen időben kevesen kelnek útra. Mégsem indult el gyalog, a fák ágai úgy-ahogy óvták az esőtől. Hosszan fékezett. Nem szokása ismeretlent felvenni, de ezt a szerencsétlen lányt mégsem hagyhatja itt.- Merre megy? - kérdezte. A választ nem értette a szél zúgásától. Mindegy -gondolta- biztos útba esik, erre más út nem vezet.- Szálljon be! - szólt rá. A lány engedelmesen huppant az ülésbe. Néhány percig mindkettő hallgatott. Ideje volt őt ^zem- ügyre venni. Tizenhat-t: nhét éves k. taszlány. Átá. tt szőke haja állát verdes: A mellén ke en feszült a farmerzakó. j ibb zseb felett néhány kitűz tép- szerű együttesek képei., >vid Villant József A lány bőrszoknya csöppet sem takarta hosszú, formás lábait. Vizsgálódásából a lány kellemes hangja ébresztette:-Megengedi, hogy rágyújtsak? Az igenlő válasz után zsebéből néhány szétázott cigarettát húzott elő.-Ebből vegyen! - kínálta őt a sajátjából. Mélyen szívta le a füstöt, erős dohányos módján. Az utast nézve akaratlanul is a délutáni értekezleten felszólalt egyik kolléga szavai jutottak eszébe. A mai fiatalok életvitelét kritizálta. Ez a téma mindig kellemetlenül érintette, hiszen még ő is az új generációhoz tartozott. A felszólaló szerint a fiatalok istene az alkohol, a szex, a kábítószerek. Az élet úgymond nagy kérdései hidegen hagyják őket. Az olvasást teljesen háttérbe szorítja a rockzene, a diszkó. Ha mindennel nem is értett egyet, az irodalom kiszorulását az érdeklődés középpontjából ő sem tagadhatta. Efféle gondolatok kavarogtak a fejében, mikor magát is meglepve a következő kérdést intézte a lányhoz:-Megmondaná, hány könyvet olvas el évente? Az utas kissé csodálkozva felelte:-Tíz-tizenkettőt, attól függ, az időm hogy engedi. Egy-egy jó könyvre mindig szakítok időt. Az ön könyvét is olvastam a Zsákutcát.- Oh! Hát megismert - fordult a lány felé. - Nem tudtam, hogy ilyen népszerű vagyok.-Láttam a fényképét az újságban - mondta a lány -, de egy kicsit másnak képzeltem. Tudom, az írók különleges emberek. De, hogy az első kérdés, amit hozzám intéz az lesz, mennyi könyvet olvasok... Ez egy kicsit meglepett.- Bocsásson meg - mosolygott barátságosan. - Nem is tudom, minek kérdezek ilyeneket.- Abban az újságcikkben - folytatta a lány - arról beszél, nem tartja magát írónak. Ezt valóban így gondolja?-Igen. Megírtam egy regényt. Egyet. Lehet, hogy ez jól sikerült. De folytatás, azt hiszem, nem lesz.- Ha így is volna, mégis irigylem Ont. Hímeve van, pénze, szép felesége. Ön elégedett ember. Eszébe jutottak kamaszkori évei, mindenkori határozatlansága, szerelmi csalódásai, felesége fagyos pillantásai, a bizalmatlanság ördögének mérge, amelyre rászolgált akkor is, ha nem csalta meg hitvesét. Vagy talán most gondolatban már meg is tette?- Elégedett, igen - fordította el az arcát, ne lássa a lány, hogy hazudik. Az utas mégis észrevett valamit.- Inkább nekem kellene irigykednem - folytatta. - Mindig olyan szerettem volna lenni, mint maguk maiak. Ilyen szabadok, kötetlenek...- De hisz még Ön is mai, még semmi sem késő - szakította félbe a lány.-Talán nem - fejezte be a beszélgetést. Elérték a falut. A hídnál állt meg, ahogy a lány kérte. Mielőtt kiszállt, visszafordult és egy parányi csókot lehelt borostás arcára. Majd gyorsan távozott. Hirtelen nyelte el a sötét. M ég néhány percig várt, aztán lassan elindult. A felesége már biztos türelmetlenül várja. Talán kimenti magát az idő miatt. Egész éjszaka esett. * A balassagyarmati Komjáthy Jenő Kör tagja.
