Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-04 / 260. szám

1994. november 4., péntek Bűnügy 7. oldal Az FBI-ügynökök a mellékhelyiségekbe sem mennek fegyver nélkül Tavaly nyáron Magyarországon járt Louis Freeh úr, az FBI igazgatója, aki igen jó tapasztalatokat szerzett a magyar rend­őrségről. Akkor jött létre megállapodás a két szervezet között magyar rendőri vezetők kiképzésére. E megállapodás alapján a napokban kéthetes tanulmányúton jártak az Egyesült Álla­mokban a megyei rendőrfőkapitányok. A látogatás költségeit az USA külügyminisztériuma fedezte. Az FBI központja, az amerikai rend jelképe Washingtontól száz mérföldre Amerikában a legjobb közál­lapotú európai országnak Ma­gyarországot tartják, s az FBI a magyar rendőrségben látja a legnagyobb fantáziát az együttműködésre. Ezért foglal­koznak azzal a tervvel, hogy kiképző központot létesítenek hazánkban rendőri szakembe­rek oktatására.- A tanfolyamra nagy szigo­rúság volt jellemző. Reggel nyolctól este hatig folytak a tantermi foglalkozások. Ezt még csak nehezítette, hogy a főkapitányok azért már nem mai gyerekek a tanulásra, ugyanakkor nehezen tűrték azt is, hogy Amerikában a középü­letekben nem lehet dohányozni - mondta dr. Rafael Károly Nógrád megyei főkapitány, visszaemlékezve a tanulmány­útra. Az FBI Washingtontól száz mérföldre lévő központja Quanticóban mintegy negyven hektáros területen fekszik, kö­zösen a haditengerészettel. A jó elhelyezésű, ultramodern fel- szereltségű központban minden megtalálható, ami ehhez a munkához szükséges.- Nagyon szokatlan volt számunkra, hogy egy lépést sem tehettünk FBI ügynöki kí­séret nélkül, különösen ha az objektumon kívül tartózkod­tunk. Az ügynökök még a mel­lékhelyiségbe sem mennek fegyver nélkül. Vendéglátóink rendkívüli módon féltettek minket. Egy hét után derült fény rá, hogy miért. Ugyanis náluk a közbiztonság kiszámít­hatatlan. Bármelyik pillanatban előfordulhat, hogy valakire rá­lőnek vagy egy narkós bele­szúrja a kést. Érthető, hogy számunkra szokatlanok voltak ezek a közállapotok. Elmond­ták például, hogy a nagyváro­sokban vannak olyan negyedek, ahová rendőr egyedül nem megy be.- Önök mit szóltak ehhez?- A magyarok természetesen egyből ilyen negyedbe akartak bemenni. Ezt nem tették szá­munkra lehetővé a rendkívüli biztonsági intézkedés miatt.- Mit lehet tudni az FBI-ról?- Annyi ismert nálunk is, hogy ez a szervezet az Ameri­kai Szövetségi Nyomozó Iroda. Mi jobbára a filmekről ismer­hetjük az ügynököket, akik olyanok, mint nálunk a bűnügyi nyomozók. Az FBI az igazság­ügyi minisztérium felügyelete alatt dolgozik. Nagyon felké­szült szakapparátussal műkö­dik, amelynek komoly tekinté­lye van. Több mint húszezren dolgoznak ott, ebből tizenkét­ezer az ügynök, illetve speciális ügynök. A nyomozó iroda ha­tásköre csak a nagyon súlyos bűncselekményekre terjed ki. Elsősorban azokra, amelyeket a szövetségi törvény üldöz. Ilye­nek a terrorista cselekmények, a szervezett bűnözés esetei, a súlyos „fehérgalléros” bűn­ügyek, amelyek több államot érintenek. De van olyan eset is, amikor a rendőrség kéri fel őket közbeavatkozásra.- Milyen a rendőrség?-Az Egyesült Államokban tizenhétezer féle rendőrség van. Ezek közül nagyon sok a ma­gánjellegű. Szinte minden in­tézménynek külön rendőrsége van. Az állami rendőrségekből van tizenkétezer. Elképesztő számok és méretek.^ Nagyon sok a rendőr az USÁ-ban, tíz méterenként lehet velük talál­kozni. A bűnözés pedig olyan, amilyen.- Mit tapasztalt az FBI-nál?- Lépten nyomon azt a szem­léletet, miszerint ők a világ leg­jobb szakemberei. Mindent meg tudnak oldani, kiválóan fel vannak készülve. A bűnözést ugyan nem képesek felszá­molni, de erről azt mondják, hogy nem csak az ő dolguk, ez társadalmi probléma. A kábító­szer kérdésről azt vallják, hogy több mint húsz éve harcolnak ellene, nagy eredményeket nem tudtak elérni, éppen ezért meg kell gondolni, hogy mennyi energiát fektetnek bele a jövő­ben. Az tény, hogy hihetetlen ma­gas követelmények vannak, éveket kell várni, hogy valaki bejuthasson az FBI-hoz. A hu­szonhárom éves kor betöltése, kellő fizikai állapot, egyetemi végzettség, jó kapcsolatteremtő készség kell a bejutáshoz. Nagy a szigorúság. Az ügynök pél­dául nem fogyaszthat rövid italt, szolgálati kocsit magán­célra nem használhat, mert ezért eltávolíthatják a szerve­zettől. Ez érthető is, hiszen olyan az ügynökök anyagi megbecsültsége, ami amerikai viszonyok között is nagyon magas. Egy FBI ügynök hat­hétezer dollárt keres havonta, egyéb kiegészítéseken túl. Azért fizetik meg őket ilyen jól, hogy megkövetelhessék az igen szigorú normákat. Az FBI-nál nem igazán is­merik azt a fogalmat, hogy anyagi nehézségek. Azt vallják, hogy aki azért felelős, az döntse el, hogy kell-e pénz a bűnözés megfékezésére, vagy nem kell.-Milyen képzést kaptak a tanfolyamon?-A tanfolyam egyik célja volt a menedzserszemlélet megismerése. Ők azt mondják, hogy a rendőri vezetőknek is menedzsereknek kell lenniük, az üzleti élethez hasonló jegye­ket kell felmutatniuk, és nem szűkülhetnek be szakmai terü­letre.- Önt mi ragadta meg leg­jobban az előadásokból?-A precizitás, a pontosság. A közép-kelet-európai bűnö­zésről szóló előadás arról ta­núskodott, hogy mennyire ala­posan ismerik az ukrán vagy az orosz maffiát, ami már betette a lábát az USA-ba is. Az előadó előrejelzést adott a várható helyzetről. Elmondta, hogy ne­künk is fel kell készülni az uk­rán és az orosz maffia elleni harcra. A másik a geng-bűnö- zés, amit csoportos bűnözésnek lehetne fordítani. Egy-egy ilyen bűnözésből élő, 100-150 főből álló csoport, jól felfegyver­kezve rettegésben tart városré­szeket. A csoportok különféle tetoválásokkal jelzik a hovatar­tozásukat. Egyik gengben a ta­gok a könyökükre pókhálót te- továltatnak, s amikor valakit megölnek, akkor egy legyet te- továltatnak a pókhálóra. (Pénteken folytatjuk) Pádár András Rendőrbarátság: Rafael Károly és Louis Freeh kézfogása Kiskorú unokahúgára vetette ki a hálóját Noha csupán 24 éves, K. Já­nos gyakorlott „szakember­ként” állt a bíróság elé. Könnyű testi sértések, magán­laksértés, garázdaság, vala­mint rablás miatt ugyanis már többször volt alkalma szokni a bírósági tárgyaló- termek nehéz atmoszféráját. A fenti repertoárból az is ki­tűnik: nem ijedős, mit ne mond­jak válogatós ifjonc K. János. Legutóbbi visszaesése azonban talán még ő magát is meglepte. Mert, aki a saját unokahúgára veti ki hálóját, azzal bizony nincs minden rendben. Ha pe­dig ezt erőszakkal tetézi...- Hááát, mit ne mondjak . .. Márpedig K. úr (?) ezt tette. Tavaly november 8-dikán, egy bozótosban. De nézzük, hogyan is keveredtek oda. Az említett napon a faluban futott össze testvére tizenegy esztendős lányával. A gyerek hazafelé igyekezett biciklijén, de a bátyó leszólította, mond­ván: üljön a csomagtartóra, majd ő elviszi. Mivel a lányka vonakodott, sebtében állón rúgta, megpofozta kissé, és a kerékpárt magához ragadva út­nak indultak. Egy cserjés rész­hez érve Jánosunk behúzta ál­dozatát a bokrok mögé, földre rántotta, ráfeküdt és ráparan­csolt, hogy vetkőzzön. Katica (nem ez a valódi neve!) hiába tiltakozott sírva, az unokabáty lehúzta mind az ő, mind a saját nadrágját. Épp ekkor járt arra egy falu­beli asszonyság, aki meghallva a sírást, könyörgést (Hagyjál, Jani, mert nagyon fáj!) bekuk­kantott a bozótos mögé. Bár első meglepetésében szóhoz se jutott, végül sikerült erőt venni magán, rászólt a fiúra. Jani ahelyett, hogy elszé- gyellte volna magát, ráförmedt a nálánál jóval idősebb nőre: - Mi van, maga is pályázik a kegyeimre?! ... A felmentő „sereg” rémül­ten, igaz, hangosan méltatlan­kodva távozott. De nem ered­mény nélkül! Az inzultus hevé­ben ugyanis vagy János férfias­sága lett oda, vagy „bátorsága” inait el - mindenesetre felha­gyott az erőszakoskodással és hazaküldte a lányt. A gyermekkorú sértett már másnap megtette törvényes képviselőjével a feljelentést. K. mindvégig tagadta, hogy esze ágában is lett volna a nemiség, csak néhány nyaklevest ismert el. Azokat is nevelő célzattal osztotta ki - állította. Ám a többi tanú, illetve Ka­tica vallomásai kétségtelenné tették a fent leírtakat, így a Ka­zincbarcikai Városi Bíróság - tekintettel arra, hogy a cselek­mény kísérleti stádiumban ma­radt - három év és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte K. Já­nost. Ezt hagyta helyben a me­gyei bíróság dr. Ficsor József vezette büntetőtanácsa.- fecjan ­Kilakoltatás Rimaszombatban - bilincsbe verve (Szlovákiai tudósítónktól) B. L. rimaszombati lakos eddig 45 364 koronával maradt adósa a helyi székhelyű lakásszövet­kezetnek, amely a lakbér befi­zetését elhanyagoló férfi ellen eljárást kezdeményezett. Ami­kor a hatóság megjelent a la­kásban, B. L. egy konyhakést ragadott és kislánya torkához szorította, majd felszólította a rendőröket, hagyják el azonnal a lakást, különben elvágja a kis­lány torkát. Á rendőrök eleget tettek a férfi „kérésének”, de néhány nap múlva visszatértek. A csa­ládapát bilincsbe verték és a családot a város központjában lévő kétszobás lakásból egy há­romszobásba költöztették a „fekete városba”, vagyis a ro­matelepre. Kérdésünkre, hogy a munkanélküli férfitól hogyan hajtják be a tartozást, a lakás- szövetkezet egyik megbízottja elmondta, hogy a bírósági vég­zés vonatkozik a különböző jut­tatásokból való levonásra is. A család ezentúl kevesebb szociá­lis segélyt kap a hónap végén kézhez. Hasonló drasztikus intézke­dést hozott a hőszolgáltató kft. az Energobyt is, amely a roma­lakótelepen csak a múlt héten csütörtökön kezdte meg a fűtési idényt. A „fekete városban”, ahol 150 lakásban összesen több mint 800 roma lakik, ed­dig hidegek voltak a radiátorok. A hőszolgáltató társaság csütör­tökön fegyveres őrséget rendelt az irodájába és a szociális se­gélyt szállító postást, valamint a romacsaládok képviselőit. A postás az irodában fegyveres őrök jelenlétében fizette ki a romák havi szociális .segélyét, akik ott nyomban törlesztették a lakbérhátralékuk egy részét. Amint azt a kft. vezetői el­mondták, továbbra is hasonló módszerrel hajtják be a tartozá­sokat, azonban a fűtést - ellen­tétben a tavalyi évvel - nem kí­vánják télen „szüneteltetni”. TELE VOLT AZ ÜRESNEK VÉLT PISZTOLY TÁRA Véletlen emberölés a laktanyában (Szlovákiai tudósítónktól) A rimaszombati laktanyá­ban október elején halálos kimenetelű szerencsétlenség történt, amelynek részletei csak a napokban kerültek napvilágra. T. H. sorkatona, E. B. sza­kaszvezető és még egy társuk reggel fél nyolckor a szolgá­latvezető irodájában várták a napi parancsot. Az ezredes irodájában az asztalon egy ha­lom fegyver hevert tisztításra várva. T. H. kezébe vette az egyiket, éppen azt a 7,65-ös kaliberű pisztolyt, amelynek tárjábán benne maradtak a töl­tények, s a vele szemben álló szakaszvezetőre tartva, meg­húzta a ravaszt. A golyó a 21 éves fiú szíve tájékán hatolt a mellébe. A gyors orvosi beavatkozás sem mentette meg az ifjú szakasz­vezető életét, aki négy nappal a történtek előtt járt odahaza, s édesanyjával megvette a civil ruhát, amelyet novemberben ölthetett volna magára. Az eperjesi sorkatonát ide­gileg megviselte a baleset, az­óta a rózsahegyi katonai pszi­chiátrián kezelik. A szakasz­vezetőt odahaza, Nagytapol- csányban temették el. Noha a két fiú között időnként voltak nézeteltérések, konfliktusok, a vizsgálat kiderítette, - ezt ta­núsíthatja harmadik társuk is - nem volt szándékos T. H. sor­katona cselekedete. Kíváncsi ön arra, hogy mi a puhatolás? A detektívtörténetek iránt ke­vésbé érdeklődőknek is bizo­nyára számtalan olyan élménye van, ami az ügy felderítésével megbízott nyomozó informáci­ószerző tevékenységét mutatta be. A tipikus forma az adat­gyűjtés, amikor nyíltan kívá­nunk minél többet megtudni az adott ügyről, a kérdéses sze­mélyről. Előfordult azonban, hogy a tevékenység tényleges célját valamilyen ok miatt el kell tit­kolni. Éehet, hogy a cél feltá­rása esetén a meghallgatandó személy nem nyilatkozik, ada­tokat elhallgat, esetleg félreve­zető közléseket tesz. Az ilyen magatartást is több dolog befolyásolhatja: félelem, harag, bosszú, barátság, szere­tet stb. Ezekre az esetekre is kell megoldást találni, amelyek egyike a puhatolás. Ez pedig egy olyan adatgyűjtő tevékeny­ség, amelynek során az eljáró a beszélgetés tényleges célját lep­lezve, újabb információkat sze­rez be vagy korábbiakat ellenő­riz. Vagyis nem a nyomozó ki­léte marad titokban az adat- szolgáltató előtt, hanem az az ismeret, ami miatt a puhatolás folyik. À beszélgetés irányított és leplező. Bármily könnyednek és egyszerűnek tűnik a puhato­lás, nem könnyű feladat. Min­denekelőtt alapos felkészülés előzi meg a már ismertté vált anyagból a puhatolás helyéről, a kiszemelt környezetéről, a személyéről is. Ezek után meg kell határozni a követendő tak­tikát és biztosítani kell a végre­hajtás feltételeit. Az adatszol­gáltatóval közvetlen kapcsola­tot kell teremteni. Ez lehet al­kalmi, véletlenszerű találkozás, kevésbé fontosnak tűnő érdek­lődés. A puhatolás során feltáruló új formációk, az ellenőrzést se­gítő adatok között helyet kell kapjon a beszélgetőpartner megnyilvánulásának megfigye­lése, szükség esetén elemzése is. A leplezett témára vonat­kozó minden kijelentés, meg­jegyzés utalhat ugyanis a titok­ban tartott személyre, ismeret­lensége esetén kilétére, a hozzá fűződő kapcsolatára, esetleges segítő vagy ártó szándékára. A nyomozónak arra is fel kell készülnie, hogy a kiválasz­tott személy is figyeli az ő ma­gatartását, igyekszik kifür­készni jövetele célját. Ennek elkerülése végett az adatszol­gáltató személye, problémái iránti érdeklődés látszik a köve­tendő magatartásnak. A puhatolás eredményekép­pen adatok kerülhetnek az el­járó birtokába, melyeket érté­kelni kell, meg kell állapítani felhasználhatóságukat és az an­nak érdekében teendő intézke­déseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom