Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-28 / 280. szám

4. oldal AZ ÖNKORMÁNYZATOK NÉGY ÉVE - SÓSHARTYÁN 1994. november 28., hétfő LEKEZELT TÁRSKÖZSÉGBŐL FEJLŐDŐ TELEPÜLÉS LETT Négy év alatt rendbe tették a községet 1990. október elsején léptem hivatalba, a régi, koszos, füs­tös hivatali helyiségben kezd­tem a munkát - mondta Sirkó József polgármester. - Egy íróasztalt találtam az épület­ben, amit sötétítő függönnyel terítettek le, mert annyira ko­pott volt a teteje. Egy rossz szekrény volt még benn, meg egy táskaírógép, aminek törött volt az egyik betűje, azon írni nem lehetett. Először is ki kel­lett alakítani a hivatalt, kifes­tettük, bevezettük a vizet, vé­cét alakítottunk ki a kinti poty- tyantós helyett, a hagyomá­nyos, szétrepedt kályhát kitet­tük, hőtárolós kályhával oldot­tuk meg a fűtést. Asztal, bútor kellett. A kishartyáni közös tanácshoz tartoztunk, Sóshar- tyán társközség volt, '90. vé­géig közös költségvetésből kellett gazdálkodnunk. Nehéz volt megszerezni a pénzt a kezdéshez. Decem­berben került hoz­zánk Zsiskó Erzsébet jegyző. Januártól négyórás igazgatási dolgozót és pénz­ügyest vettünk fel, de fél év után kiderült, hogy főfoglalkozású munkatársakkal kell dolgoznunk. Itt minden lerom­lott volt. A falu kö­zepe csupa kosz, a községet átszelő árok színig volt iszappal, kinőtt benne a páka - így vettük át a falut. A költségvetés elfo­gadása után jött az óvónő, ne­onégőt kért az óvodába. 45 da­rabot akart venni, mert a 46-ból ennyi kiégett a közös tanácsi évek alatt, de azelőtt hiába kért rá pénzt Ennyire /Icke^hék. a társközséget. * * ¥ Tudnák, hogy az állami normatíva kevés lesz, mert nekünk fejlesztenünk kell. Az iskolásokat szükségtanter­mekben négy helyen tanítot­ták, a kultúrházban tartották a tornaórákat. Négy tanterem­mel bővítettük az iskolát, erre pályázat útján nyertünk pénzt, építettünk tornatermet, beve­zettük a központi fűtést, kiala­kítottuk a vizesblokkot. Meg­építettük a Május 1. utat, kor­szerűsítettük az utcai lámpá­kat, új hivatalt építettünk, fel­újítottuk az orvosi rendelőt, az óvodát. A rendelőbe is bevit­tük a vizet, a fűtést. Az óvodá­ban ki kellett cserélni a kazánt, a kéményt. Buszmegállót épí­tettünk. Ezeket csak nagy utánajárással tudtuk megvaló­sítani. Igaz, figyelembe vették a társközség elmaradottságát. Különböző összeköttetések, pályázatok útján értük el, hogy már tiszta a községközpont, új hivatalunk, tíztantermes isko­lánk, modem orvosi rendelőnk van. Bővítettük az öregek napközi otthonát. Megoldot­tuk az iskoláskorúak ebédelte­tését, mert bővült az óvoda konyhája. Addig az iskolások a bisztróban ebédeltek. Meg­kezdtük a közkifolyós víz be­vezetését, ebben az évben en­nek készen kell lennie. A köz- kutakat, közkifolyókat kell még felszerelni. Megpályáz­tuk a szennyvízberuházást, 70 százalékos támogatottságot kaptunk. Az Országgyűlés egy évvel elhalasztotta a beruhá­zásokat, így ez áthúzódott 1994-95-96-ra. Még ebben az évben megkezdjük a szenny­víztisztító építését, a Nógrádi Regionális Tanács erre 6,3 millió forintot szavazott meg. A szennyvízberuházást Kishartyánnal együtt végez­zük. A gázt társulásos formá­ban vezetjük be, jövőre az is indul. Ha minden sikerül, 1996-ban a gáz, a vezetékes víz is itt lesz a községben, s szennyvizet csatornába terel­jük. Utána aszfaltozzuk majd az utat. A lakosság igényli a víz bevezetését. A közkifolyós víz száz százalékig támoga­tott, ez nem kerül pénzébe a lakosságnak, de mindenki sze­retné bevezettetni, erre lesz lehetőség. * * * A hétfős képviselő-testület­ben a négy év alatt viták igen, de ellentétek nem voltak. Ná­lunk nem érvényesült a párto­kon belüli harc. Volt, aki ke­reszténydemokrataként, kis­gazdaként, függetlenként ke­rült be, de a választások után a pártalapszervezetek is meg­szűntek a községünkben. A képviselőket kicsit meg kellett tanítani a falu érdekében gon­dolkodni, az első másfél év néha zökkenőkkel ment, de ezt az időszakot is át tudtuk vé­szelni. Én 1958-ban vb-titkár- ként kezdtem, utána tanácsel­nök voltam, Államigazgatási Főiskolai végzettségem van, ez átvezetett bennünket a ne­hézségeken. Úgy érzem, nincs szégyenkeznivalója a testület­nek, rendbe tettük a községet. Az intézmények zavartalanul működtek, hitelünk nincs. Másfél millió forintot a közal­kalmazotti bérekre vettünk fel, de ennek kamatait az állam át­vállalja. A számlánkon most is van pénz, még egy intéz­ménynek sem kellett azt mon­danunk, hogy még a papíron is spóroljatok. Végig tudjuk vinni az évet. Úgy érzem, a község nyugalma is jó volt. Sóshartyán lakosainak fele ci­gány. Az itt élők jól megfértek egymással. Ha voltak is ellen­tétek, nem a cigányság és a fa­lusiak között voltak, hanem esetleg egyes hőzöngők kö­zött, akik összetévesztették a jogot és a kötelességet. * * * Az építkezések lecsökken­tek, nagyon sok a munkanél­küli, de még nem halt éhen senki a faluban. Ami járt, mindenki megkapta. Azonkí­vül még különböző tanszerse­gélyeket adtunk, ingyen tíz- óraiztatjuk az iskolás gyere­keket, 2000 forintos támoga­tást adtunk a tanév kezdetén. A normatívában kapott szociá­lis segély nem lett volna elég, de utánajárással mindig meg­kaptuk, amit kértünk, azt hi­szem, hogy ebből feszültség nem keletkezett. Az igaz, hogy a rendkívüli segélyeket leszorítottuk. Sok ilyen igény volt az első két évben. Azon voltunk, hogy folyamatosan segítsük az embereket. Kará­csonyi segélyt ebben az évben is tudunk adni. * * * Közelednek a választások. Az eredmények, a feladatok arra ösztönöznek, hogy ha el is értem a nyugdíjkorhatárt, de még folytatni szeretném, hogy a megtalált kapcsolatok, meg­keresett kiskapuk útján minél több pénzt szerezzünk. Ahhoz, hogy minél keve­sebbe kerüljön a lakosságnak a gáz, a víz, a szennyvíz, még el kell indulnom a választáson. Nem a teljes képviselő-testü­lettel, mert ketten elfáradtak. A lakosságon múlik, hogy ki lesz a polgármester, kik lesz­nek képviselők. Bízunk az emberek józan ítélőképessé­gében. Úgy gondolom, nekik is az az érdekük, hogy ez a község mind jobban fejlődjön. Bízunk abban, hogy a válasz­táson a kisebbség is indul, és olyan képviselőik nyernek, akikkel együtt tud dolgozni az önkormányzat és nem lesz széthúzás. Sirkó József, polgármester Szállást is nyújthat az idősek otthona seknek, étkező, nappali és háló­szoba épült, mosdó és zu­hanyzó is ren­delkezésükre áll. A napközi otthont jövőre úgy szeretné át­alakítani az ön- kormányzat, hogy az szállást nyújtó idősek otthona legyen. Magukra maradt öregekre gon­dolnak, akik éj­szaka is szállást kapnának itt azért, hogy amíg helyben elláthat­ják őket, ne ke­rüljenek szociá­lis otthonba, ne szakadjanak el környezetüktől. Az otthont az önkormányzat tartja fenn, a bő­vítésre a Népjóléti Minisztéri­umtól nyertek pénzt. Tovább viszik a cigányság hagyományait A résztvevők egy része szakmát is szerezhet a Mesterségek Házában Ez évben, október 23-án adták át a Mesterségek Házát. Az öt­let a megyei közművelődési központé és az önkormányzaté volt. A Házban a cigányság fej­lett kultúráját szeretnék hasz­nosítani, és továbbadni meg­lévő adottságaikat. A Nógrád Megyei Közművelődési Köz­pont az Országos Jóléti Alapít­ványtól pályázaton nyert pénzt a programra, amit a megyei Mecénás Alapítvány is támoga­tott. Bekapcsolódott a bátonyte- renyei Fáy András Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szak­középiskola is, ők biztosítják a képzés szakmai hátterét. A Mesterségek Háza műhelyeit a volt polgármesteri hivatalban alakították ki, programja a fel­nőtteket célozza, mintegy rend­hagyó népfőiskolaként, ahol a gyakorlati képzésen van a hangsúly. A Mesterségek Há­zába a környező településeken élőket is várják. A képzés során szakmát is szerezhet a résztve­vők egy része. Sóshartyánban megkezdték a vályogverést. Az Esélyteremtés Alapítvány, a nagybátonyi ISZSZI és a sóshartyáni ön­kormányzat 2,5 millió forintot nyert pályázaton erre a célra. Létrehozásához a téesztől visz- szaigényelt volt lóistálló épüle­tével is hozzájárult az önkor­mányzat, amelynek felújítását a salgótarjáni és a nagybátonyi szakmunkástanulókkal a helyi közmunkások végezték. Két ta­nítói lakás épül majd vályog­ból, ez lesz a minta. Az alapít­vány ingyen adja az alapanya­got. Cigány munkanélkülieket tanítottak meg a vályogvetésre. Tavasszal már megkezdődik a vályogtéglák termelése és pia­cot is keresnek a termékeknek. A község már a betegellátásban is önálló Külön vizsgálóhelyiségben fogadják a beteget Korábban tartályos kis kéz­mosó volt mindössze, de már hideg-meleg víz folyik a sós­hartyáni orvosi rendelő csapja­iból. Központi fűtési kapott a ren­delő a hagyományos fűtésű kályha helyett. Az önkormány­zat megépíttette a vizesblokkot, és külön vizsgálóhelyiséget alakított ki. EKG készüléket vásárolt, és ebben az évben még számítógép-vásárlásra is sor kerül. Sóshartyán az önkormányza­tiság előtt a betegellátás terén is társközség volt, akkoriban Nógrádmegyer tanácsa volt a körzeti orvos munkáltatója. Hosszas egyezkedéssel sikerült csak megoldania a képvi­selő-testületnek az önállóságot. Az Erdélyből, Nagyváradról érkezett körzeti orvos, dr. Fa­zekas Ildikó a községben él, és 1993. májusától gyógyítja a sóshartyáni betegeket. Bővül az ellátás Sóshartyán legnagyobb ellá­tója az Áfész vegyesboltja. Emellett működik még egy maszek élelmiszerbolt a tele­pen, Balázs Jenöné vezetésé­vel. Vojtovszki Ferencné ha­marosan egy harmadik ve­gyesboltot nyit a polgármes­teri hivatal mellett. Vojtovsz- kiné a területet az önkormány­zattól bérli. Sóshartyánban te­hát kereskedelmi verseny­helyzet alakul ki, amivel a vásárlók csak jól járhatnak, hi­szen bővül a község ellátása. Megszokott környezetükben maradhatnak a sóshartyáni idősek Az orvosi rendelő épületében egy helyiségből állt az öregek napközi otthona ez év szeptem­beréig. Az önkormányzat - az óvodához hozzáépítve — na­gyobb helyet biztosított az idő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom