Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-26-27 / 279. szám
1994. november 26-27., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Riport 9. oldal Mihalik Júlia riportja Megrögzött lelépők, visszatérők - Van, aki meg sem állt a légióig Huszonhárom név a bejelentett nógrádi eltűntek listáján A kamaszok megszöknek az intézetből, az idős asszony alkonyaikor vaktában nekivág az erdőnek, a 42 éves férfi már három éve nem ad életjelet magáról. Amennyiben tartósnak bizonyul különös távozásuk, előbb-utóbb a rendőrség is keresi őket. Öt évi hiábavaló kutatás után eltűntnek nyilváníttatnak. De miért mennek el szótlan az emberek? Miféle késztetés parancsára hagyják el megszokott környezetüket, családjukat, szeretteiket? Egy dolog bizonyos: helyváltoztatásukkal nemet mondanak addigi világukra. Néha rettenetes űrt, magányt, fájdalmat, meg nem értést hagyva hátra. Sok-sok kipróbált ösvény után lábukkal új utat tapogatnak. Merészek. És aztán? A nehezebbet vagy talán a könnyebbet válasszák azzal, hogy kihívják maguk ellen a sorsot? - Borzongatóak a válaszok. Igaz mese: elbujdokoltak az Óperenciás-tengeren túlra Két tizenéves fiú pár éve a rossz bizonyítvány miatt búj- dokolt el. Képtelenek voltak szembesülni a helyzetükkel. Magukhoz vették szüleik pénzét, némi ruhaneműt, és meg sem álltak Amerikáig. Lubickoltak egyet az óceánban, ám a furcsa, rózsaszín kaland hamar elszürkült: elfogyott a pénzük. A nagykövetség segített, az eltűnésből happy and lett. Néha az idősek is menekülnek. Szociális otthonból, kórházból a hozzátartozóikhoz indulnak. Végül mégsem ott kötnek ki. Nem akarják hallani a feddő szavakat... Elegük van abból, hogy: „Hát nem érti, anyuka? Nem tudunk magára állandóan vigyázni!”. Jámak-kelnek, míg le nem roskadnak egy padra, ahol rájuk találnak, visszaviszik őket. De megteszik ezt újra és újra, s egyre fásultabbak, mikor „hazaérnek.” A bizonytalanság első hetvenkét órája Dávid Gyula, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője egy mappát tart a kezében. Benne nevek, dátumok, személyleírások. Hány név szerepel jelenleg a nógrádi eltűntek listáján?- Huszonhárom. Zömmel nevelőotthoni lakókról van szó. Ez a szám szinte naponta változik. Nem találják a tizenhét éves, bujáki O. K.-t, aki október 30-án már nem először hagyta el otthonát. Nem lelik a húszéves, pilisszántói Szabó Ri- chárdot. Ő Rétságon katonáskodott, kórházi kezelés miatt került el innen október végén, s nem tért vissza. A bátonytere- nyei Adám Zsigmond Nevelő- otthonból a fiatalkorú R. A. április 2-án, T. 1. június 21-én, V. [. március 29-én, a huszonkét éves Rácz János március 24-én, B. M. szeptember 23-án ismeretlen helyre távozott. A salgótarjáni B. J. holléte március elseje óta ismeretlen. Iványiné Zsíros Judit eltűnését szeptember 19-én, Oravecz Gyulánéét március 25-én, Cs. Zs.-é t október 28-án jelezték.- Hogyan kezdik el a keresésüket?- Az első hetvenkét órában a szűkebb környezetben, a rokonoknál, ismerősöknél és egyéb valószínű tartózkodási helyen, például kórházakban, rendelőkben alkoholelvonó intézetekben kérdezősködünk utánuk. Ha nem kerülnek elő, országos körözés indul — mondta Dávid Gyula. Holttá nyilvánították az idős rétsági férfit- Milyen esetben kerül sor nagyobb mozgósításra, „hajtóemlékszem. Egy rétsági illetőről van szó, akit az eredménytelen eljárás után holttá nyilvánítottak. Egyébként nagy százalékban sikerül nyomára akadni az ismeretlen helyre távozott személyeknek. Kevés az igazán problémás esetünk - válaszolta az osztályvezető.- Ön szerint leginkább mi a mozgatórugója az eltűnéseknek?- Idősebbeknél a konfliktushelyzetek kilátástalansága, a társtalanság. Fiatalabbaknál a fellazult kapcsolatok, a valamitől való félelemmel kombinált kalandvágy. Mivel nem akarják, hogy a környezetük visszatartsa őket, nem közük az úti céljukat, szándékukat. Emlékszem, az egyik eltűnt férfi meg sem állt az idegenlégióig. Nyitva az intézet kapuja, de nem csak ez a csábító Dr. Szondi Béla, a Nógrád Megyei Gyermekvédő Intézet igazgatója jól ismeri a tizenegy Mindent eltüntet ilyen körözó'levéllel köröznek vadászatra?”- Ha az eltűnéssel együtt, ahhoz kapcsolódóan bűncselekmény gyanúja merül fel.- Mi a teendőjük, miután megtaláltak egy személyt?- Az október végén életbe lépett új rendelkezés a korábbinál jobban védi a személyiségi jogokat. Hogyha bűncselekmény nem történt, a bejelentővel csak akkor közöljük a megtalált tartózkodási helyét, ha az utóbbi a beleegyezését adja ehhez. Szabad kezet ad a rendőrségnek fotók leközöltetésé- hez.- Volt-e már példa az elmúlt években eltűntté nyilvánításra?- Az utóbbi tíz év alatt egyetlen ilyenre A 17 éves bujáki O.K-t is keresik szökésben lévő fiatalkorú szokásait. Tudja, hogy melyikük milyen mértékig fogadja, illetve nem fogadja el otthonának az intézetet. Ki az, aki a családja hajlékába fut, illetve az élettársához siet.- Egy részük holléte most sem titok előttem, azonban öten-hatan - ahogy mi mondjuk - tartós szökésben vannak. A tennivalóink a következők: azonnali jelzés a rendőrségre, s a szülőt is értesítjük. Természetesen mi is megtesszük, ami tőlünk telik. Megvallom, minden szökésnél vannak rossz érzéseim. Attól félek, hogy valamiféle mézesmadzaggal, jól hangzó külföldi „munkára” csábítják el az országhatáron túlra a gyerekeinket - tudatja az igazgató. Visszatérők - az életről Mindig megpróbálják hazatérésre bírni az elérhető fiatalokat.- Megkísérlem szép szóval meggyőzni őket a jobb sorsuk felől. Erőszakos fellépésről szó nem lehet. Előfordul, hogy hiába minden. Az apává serdült fiú, vagy a teherbe ejtett lány nem hajlik a szóra.-Nem egy olyan lakónk van, aki megrögzött meglépő. Viszont önként visszatér, aztán elfordítom a fejem, és két perc múlva már hűlt helye. S két nap múlva újra felbukkan. Sanyi időnként bizony visszapasszolja a pofonokat Kockás ing, pelyhedző, fekete bajusz. O. Sanyi, a tizenéves fiú már nem először használta ki, hogy nyitva a gyivi kapuja.- Hová szoktál innen menni?- Mindig csak haza, a szüléimhez, testvéreimhez.- Édesanyád hogyan fogadott, mikor legutóbb „megkerested?”- Jól leb...tt, hogy minek csinálok ilyet...- Mit feleltél erre?- Hogy igaza, van, de... (hallgat) Hiányoznak? Lesüti a szemét, bólint. Anyja azon kevesek közé tartozik, aki tudja, hogy mi a kötelessége és visszairányítja a fiát. Sanyi kamaszfiú mivoltában is a súlyosabb egyéniségnek tűnik. Tulajdonképpen magával van baja. Egész pontosan azzal, hogy feleslegesen eljár a keze. Ha begurul, annak adja vissza Imre holttestét a napokban találták meg a pásztói fenyvesekben az élettől kapott pofonokat, aki az útjába kerül. Időbe telik, míg megtanulja féken tartani az indulatait és a mehetnékét. Anya, én most rosszat csinálok, haragudni fogsz A tizenöt éves, salgótarjáni Oláh Nikolett és a vele egykorú barátnője a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnáziumból ez év november 18-án nem tért haza. Stoppal felmentek Budapestre. Menjünk? Ne menjünk? - tudakolta levelében társnője szándékát az „elutazást” megelőzően a kislány. A másik levelét az osztálytársak gondjaira bízta azzal: adják át a címzettnek, de csak, ha már elmentek. Azok eleget tettek a kérésnek. „Anya, én most rosszat csinálok. Haragudni fogsz rám, mert rosszak a jegyeim és két napot lógtam az iskolából. Ezért el kell mennem... Hiszen ti azt mondtátok, hogy kiírattok a gimiből, ha leromlik a tanulmányi eredményem” - írta Nikolett. Édesanyja visszapergeti az elmúlt napok gyötrelmes perceit:-Amikor tudomást szereztünk a történtekről, a rendőrséghez fordultunk, de mi is elindultunk a vélhető nyomukon. Tudtam, hogy a lányomnak van egy pesti ismerőse. Azt hittem, hozzá mentek. Jól is gondolta, csakhogy a szóban forgó valaki elköltözött, a lányok nem találták meg. így akkor este a lépcsőházban éjszakáztak. Másnap egy másik ismerőssel próbálkoztak és ugyanígy jártak... Mondd, miért hagytál itt engem?! Közben a fiatalok munkát kerestek és találtak is. Oláhné pedig az anyjával makacsul, kitartóan járta a fővárosi vasút- és metróállomásokat, a forgalmasabb csomópontokat. A nagymama egész idő alatt azzal a meggyőződéssel rótta az utcákat, hogy „isten segítségével” ráakad az unokájára. Ezen a héten szerdán úgy határozott a két asszony, hogy még egyszer megpróbálják megtalálni a lányokat. Bolyongásuk közben eljutottak a kispesti metró végállomásához. Ott a nagymama egyszerűen le- cövekelt, kérlelte a lányát: várjanak egy kicsit. Oláhné tanácstalanságában benézett a metró folyosójára is. S azt hitte, a szeme káprázik, mikor meglátta Nikolett lilás színű orkán- dzsekijét. Odasietett, és a két kamasz döbbent tekintetével találta szembe magát. Sírva ocsúdtak fel bénultságukból. Örültek. Egymásra találtak. Az anya csupán ennyit tudott mondani: mondd, miért hagytál itt engem?!
