Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-26-27 / 279. szám

4. oldal Salgótarján Es Környéke 1994. november 26-27., szombat - vasárnap SALGÓTARJÁN PRO ARTE-DIJÁT KAPTA Korán törtek pálcát fölötte Minden ember életében vannak mérföldkőnek tekinthető ese­mények, dátumok. Virág Lászlóéban ilyen volt 1994. október 23-a, amikor a salgótarjáni képviselő-testület Pro arte-díjjal tüntette ki a város zenei életében kifejtett többévtizedes mun­kássága elismeréseként. Ebből az alkalomból beszélgettünk.- Maradjunk a mérföldkö­veknél? Mit tekint még annak a korábbi évekből?-Hát azt feltétlenül, hogy lévén dunántúli, vasvári szüle­tésű, 1952-ben Salgótarjánba, az acélgyári általános iskolába helyeztek, amikor elvégeztem a tanárképzőt. Akkoriban ez így ment.- Pedig annak több mint negyven éve ... Ami azt illeti nem futó vendégnek érkezett.- Most már elmondhatjuk, hogy nem, pedig nehezen szok­tam itt meg, el is akartam menni, de valami mindig visz- szatartott. 1953-ban például az, hogy megnyílt az állami zene­iskola, ahová igazgatóhelyet­tesnek neveztek ki a közel­múltban elhunyt igazgató Váczi Gyula mellé. O 1959-ben ment el a városból, s akkor én lettem az igazgató. Rendkívül mos­toha körülmények között dol­goztunk (nem véletlenül nevez­ték egy cikkben zeneistállónak a patak parti ipartestület hátsó épületét), de mindig abban bíz­tunk, hogy lesz még szebb ott­honunk is. S hosszú évek vi­szontagságai után (volt időszak, amikor 8-10 helyen tanítot­tunk) 1979-ben sikerült a jelen­legi szép, korszerű, zeneiskolai célra létesített épületbe költöz­nünk.- Ehhez azonban önt nem csupán kellemes emlékek fűzik.- Valóban ott kellett megér­nem, hogy 28 év után - három évvel a nyugdíj előtt - felállí­tottak az igazgatói székből, - mondván, hogy „leszálló ágba” kerültem - annak elle­nére, hogy tele voltam tervek­kel, félbemaradt tárgyalások­kal. Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy jólesett ez a döntés, pedig csodálatos időszak kö­vette. 1988-tól ugyanis 5 éven át Finnországban dolgoztam, ahol nagyszerű körülmények közé kerültem és minden támo­gatást megkaptam a munkám­hoz. Az élet ajándéka volt ez számomra.- Ha visszatekint a pályáján, mivel elégedett igazán?- Talán azzal, hogy sok min­denben élen jártam, úttörőnek minősültem 1960-ban például sikerült leraknom a városi szimfonikus zenakar alapjait. Én voltam az alapító karnagya a városi pedagógus kórusnak is, melyet harminc évig vezet­tem. Büszke vagyok rá, hogy kezdemé­nyezésemre a me­gyében megvalósult az Élő zenét a falusi kisiskoláknak mozga­lom, melyet Finnor­szágban is meghono­sítottam. Az általam irányított zeneiskola volt az első a vidé­kiek közül, amelyik a nyolcvanas évek ele­jén orgonát kapott. Ez adta az ötletet, hogy megrendezzük az orgonista növen­dékek országos talál­kozóját Salgótarján­ban. Azonban sok­szor kerültem olyan helyzetbe, hogy én vetettem, de mások arattak helyettem.- Mit érzett amikor tudomást szerzett a kitüntetéséről?- Váratlanul ért, mert azt hit­tem, hogy a finnországi évek alatt itthon már teljesen elfe­ledkeztek rólam, illetve a mun­kámról. Természetesen az em­ber nem a díjért dolgozik, de jólesik, ha észreveszik, amit csinál. Ezt a díjat én nagy meg­tiszteltetésnek tartom.- Családjában hogyan ha- gyományozódott tovább a zene­szeretet?- Én is zenész családban nőt­tem fel, hegedűn és klarinéton játszom. Feleségem zongorata­nár. Az egyik fiamból hivatásos zenész lett: a rádiózenekarban hegedül. Másik két gyermekem is zeneértő, tanultak hangszeres muzsikát.- Hogyan képzeli el a jövő­jét?- Miután nyugdíjas vagyok, bárhol segítek, ahová hívnak, ahol úgy érzik, hogy szükség van rám. Most például a bá- tonyterenyei zeneiskolában ta­nítok hegedűt és fuvolát. Csongrády Béla Virág László: Sok mindenben sike­rült úttörőnek lennem Fotó: verebéiyi a. SILÓK KÜLFÖLDRE. A Salgótarjáni Vegyipari Gépgyárban német piacra gyártják a kavics- és cementsilókat. Eczet János automata gépen lemezalkatrészeket készít. KÖZÖS LÓNAK TÚRÓS A HÁTA VIZSLÁSON, KAZÁRON ÉS MÁTRASZELÉN IS Három falu népe marakodik a gáz miatt Vizslás, Mátraszele és Kazár önkormányzata térségi társulás­ban tervezte a gázberuházást. Tanulmánytervet készítettek, majd ennek alapján pályáztak az Állami Fejlesztési Intézethez. Nyertek is, majd sorra indultak a falugyűlések - összhangban a három településen -, ahol a képviselő-testületek, élükön a pol­gármesterekkel, ismertették az elképzeléseket, lehetőségeket. A beruházást elkezdték, a gerincvezeték kész, a műszaki átadás közeleg. S akkor kiderül, Kazár önkormányzatának pálfordu- lása emberek ezreit zárhatja ki a gázellátásból. A három önkormányzat kép- viselő-testülete 1994. május 16-án együttes ülésen határozta el a beruházás elindítását, és megbízta az érintettek polgár- mestereit a kivitelező kiválasz­tására - tudtuk meg Vizslás és Mátraszele polgármesterétől, akik megpróbálták sommázni az eseményeket. Kinek az érdeke?- A májusi közös ülésen dön­tés született a kivitelezőt ille­tően - ragadta magához a szót Sándor Tibor, a vizslásiak pol­gármestere -, illetve megvitat­tuk a teherviselés százalékos megosztását, a beruházás költ­ségeinek alakulását.- A százalékos megosztást a tanulmánytervben kalkulálták ki - folytatja Vincze László mátraszelei polgármester -, mégpedig a várható gázfo­gyasztás arányában. A pályáza­tot az abban foglaltak alapján nyerte el a három település. A határozati javaslatot Vizs­lás és Mátraszele önkormány­zata elfogadta. A májusi ülés jegyzőkönyvébe - amelyet az érintettek nyolc nap helyett csak júliusban kaptak meg -, hogy, hogy nem, már két válto­zat is szerepelt a teherviselésre vonatkozóan: az egyik a hatá­rozati javaslatnak megfelelően, a másik pedig már a kazáriak érdekei szerint.- Eszerint a kazári önkor­mányzat képviselői úgy döntöt­tek, hogy a gerincvezetéket százalékos megosztásban, míg a belterületet mindenki önmaga finanszírozza - mondja Sándor Tibor. - Azaz Kazár olyan elő­nyökhöz juttatná magát, ame­lyet a másik két önkormányzat - éppen polgárai érdekében - nem vállalhat fel. A kazáriak elképzeléseik szerint nekünk kellene állni a cehhet. A dolog pikantériája, hogy a pályázatot - a feltételekkel együtt - májusban mind a há­rom polgármester elfogadta. Mindeközben az önkormányza­tok a saját erőforrásaik mellé szükséges hitelkérelmeket el­küldték az OTP-hez. Ezt az ön- kormányzatok a beruházás ösz- szességére is százalékosan igé­nyelték, ahogy az a határozati javaslatban szerepelt, s amely­nek alapján a beruházási ala­pokmány is készült. Ötezer ember bánhatja- A gerincvezeték Mátrasze- léig le van fektetve - tudatja Sándor úr -, s amikor szakasz­számlázásra kerül a sor, azaz fizetni kell a kivitelezőnek, ki­derült, hogy nincs jogszerű megállapodás a három önkor­mányzat között. Vizslás és Mátraszele sze­rette volna az önkormányzati törvény értelmében jogilag rendezni a problémát, így került sor a november 16-i, sokadik közös testületi ülésre. Vizslás és Mátraszele ezen immár a ne­gyedik azonos döntését hozta meg, Kazár viszont a számára kedvezőbb változathoz ragasz­kodott. Az ÁFI-hoz benyújtott pályázatban három község tár­sulásáról volt szó. A maradék kettővel nem kötnek szerző­dést. így az önkormányzatok nem juthatnak az állami pénz­hez, nem tudnak fizetni a kivi­telezőnek. Vincze László szerint nagy gáz van. Kazár önkormányzata ötezer ember ellátását hiúsít­hatja meg:- A közös beruházás költségmegosztását nem csatá­ban, kivont karddal kell eldön­teni, hanem észérveken alapuló közös megállapodással.- Lehet, hogy Kazárnak nincs szüksége állami támoga­tásra - folytatja Sándor Tibor -, de Vizslás és Mátraszele lakos­sági érdekek miatt nem mond­hat le róla. Nem adnak ajándékot Vizsláson és Mátraszelén most arra keresik a megoldást, hogy a két önkormányzat közö­sen oldja meg a beruházást. Ugyanis Domonkos Imre, a kazáriak polgármestere azt mondja, hogy Kazár nem fog a két falunak négymilliót aján­dékba adni, s a gázberuházás okmányai az ő igazukat bizo­nyítják. Ők ahhoz a megállapo­dáshoz tartják magukat, amelyre a szerződést kötötték. Amúgy pedig Kazár hitel nél­kül is tud fizetni a kivitelezők­nek. Úgyhogy náluk lesz gáz. Egyébként pedig a térségi gáz­ellátást együtt kezdte el a há­rom település, s az erkölcs és a jogszerűség azt diktálná, hogy együtt is fejezzék be. Tuza Katalin Salgótarján és környéke RÖVIDEN KARANCSALJA. Vél hetően az utolsó testületi ülésre kerül sor ebben a vá­lasztási ciklusban, amit hét­főn tartanak. A képviselők többek között megvitatják a '95. évi költségvetési kon­cepciót, ami a jövő évi mű­ködés alapját adja. KARANCSLAPUJTŐ. Hat új szemetes konténerrel gazdagodott a község, akik­kel segíthetik a szemétszál­lítás zökkenőmentes lebo­nyolítását. KISHARTYÁN. Nagy gőzerővel folyik a települé­sen a vezetékes ivóvízháló­zat kiépítése. Előre látható­lag ebben az évben befeje­zik a beruházást, megköny- nyítve sok-sok lakos életét. KARANCSBERÉNY. A községben is tervbe vették a gázvezetékrendszer kiépíté­sét. Tegnap délután erről tá­jékoztatták az egybegyűlte­ket, és megbeszélték az építkezés anyagi feltételeit. KARANCSLAPUJTŐ. A településen nyár óta negyvenöt embert foglal­koztatnak közhasznú mun­kavégzés céljából, akik kö­zül harmincnak lejárt a szerződése. Az elsősorban földmunkákkal foglalkozó dolgozók alkalmazására ta­vasszal nyílik ismét lehető­ség. A többi foglalkoztatott­nak még 5 hónapra szól a szerződése. Egyebek között erről is szó volt a tegnapi testületi ülésen, ahol a har­madik negyedévi költségve­tés és a helyi intézmények beszámolói is napirendre kerültek. Döntöttek arról is, hogy december 3-án, szom­baton 18 órától falugyűlést tartanak. Az oldalt szerkesztette Dániel Tamás Hétfői lapszámunkban Balassagyarmat és környéke A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ állásajánlatai Salgótarjánban és térségében BN Werk Kft., Salgótarján: 4 fő minősített hegesztő; Hídvégi Kft., Salgótarján: 3 fő hegesztő, lángvágó, 15-21 ezer, 1 fő szobafestő-mázoló, 14-20 ezer, 1 fő festő (műa. festékszóró m.), 16-20 ezer; Linea ’94 Kft., Mátraballa: 4 fő szalagfűrész-kezelő, 16-22 ezer; Traumtex Gyártó és Keres- kedelm., Etes: 1 fő műszerész (általános), 13-20 ezer, 5 fő szabó-varrónő, 13-20 ezer, 2 fő szabászati terítő, 13-20 ezer, 1 fő vasaló, 13-20 ezer, 3 fő be­tanított varrónő, 13-20 ezer; Salgó Ipari Szövetkezet, Sal­gótarján: 37 fő cipőfelső­rész-készítő (női), 12-17 ezer; Kazinczi Sándorné vállal­kozó, Salgótarján: 10 fő szabó-varrónő, 10,5-15 ezer; Somoskői Zsolt, Karancske- szi: 1 fő tehergépkocsi-vez., au­tószerelő, 15—18 ezer; Centrum Áruházak Rt., Sal­gótarján: 3 fő élelmiszerbolti eladó, pénztáros, 11-15 ezer; Palóctáj Kft., Salgótarján: 4 fő cukrász, 19-33 ezer; M + K Bt., Salgótarján: 1 fő felszolgáló, 10,5-20 ezer; Petrucsik Kft., Salgótarján: 2 fő vendéglátóipari eladó, 15 ezer; Kálvária Kávézó Kér. és Vend.: 2 fő vendéglátóipari el­adó, 10,5-14 ezer; Szlávik Viktorné, Salgótar­ján: 1 fő vendéglátóipari eladó (pultos), 9-10,5 ezer; Elektronikai és Mechanikai Ter., Szécsény: 55 fő betanított munkás (női), 13-22 ezer; Geofor Kft., Salgótarján: 5 fő földmérő, 20-30 ezer; Városgazdálkodási és Üze­meltet.: 2 fő közhasznú segéd­munkás, 15 ezer; Karancsberényi Önkor­mányzat: 1 fő jegyző, 40-63 ezer; NN Biztosító Rt., Salgótar­ján: 10 fő üzletkötő, 60-120 ezer; Colonia Biztosító Rt., Salgó­tarján: 4 fő biztosítási üzlet­kötő, 30-40 ezer; Mahir Salgótarjáni Kft.: 14 fő üzletkötő, 22-25 ezer; Vegye Vigye Hird. és Inf. He­tilap, Eger: 5 fő hirdetésszer­vező, 10,5-20 ezer; Hungária Biztosító, St.: 4 fő ügynök, 20-10 ezer; Dolinaturist Oktat, és Utaz. Salgótarján: 1 fő utazásszer­vező (angol ny.), 35-50 ezer. ÜGYES KEZŰ TANULÓK. A Salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakkö­zép- és Szakmunkásképző Iskola negyedikes vendéglátóipari tanulói rendszeresen állí­tanak össze különböző állófogadásokra svédasztalokat. Képünkön egy sikeres munka, amely Zagyvái Béla szakoktató irányításával készült. Fotó: Gyurián Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom