Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-25 / 278. szám

1994. november 25., péntek Zenevilág 11. oldal —p—r ëy——J­^ RÁHANGOLÓ - zenei magazin * Népdalosok versenye Pásztó. A Rajeczky Benja­min Zeneiskola november 29-én rendezi meg - néva­dójának emléket állítva - a Rajeczky Benjamin II. me­gyei népdaléneklési ver­senyt. A hagyományteremtő (ta­lán inkább már hagyomány- őrző) rendezvényre 52 isko­lából érkező 120 versenyző produkcióit neves szakem­berekből álló zsűri bírálja el. Hogy csak kettőt említsek közülük: Vikár László pro­fesszor, aki Rajeczky mun­katársa, vagy Tari Lujza, aki egykor „Béni bácsi” növen­déke volt. Az egész napos progra­mot dr. Dobrovoczky István Pásztó város polgármestere nyitja meg, majd kezdetét veszi a verseny, amelynek keretében a résztvevők egy kötelező és egy szabadon választott népdalt adnak elő. A délutáni eredményhirde­tés után - ahol díjak és kü- löndíjak találnak gazdára - a zsűritagok és az Esz-tam zenekar közreműködésével, közös énekléssel ér véget a nemes vetélkedő. A vállalkozók is támogat­ják a rendezvényt. S hogy mindez nem hiábavaló, azt a jelentkezők nagy száma jelzi, mint ahogy bizonyítja azt is: igenis él a magyar népdal fiatalságunk köré­ben. Köszönet a támogatók­nak és a felkészítő pedagó­gusoknak, akik átérzik en­nek súlyát és tesznek azért, hogy megőrizzük a népdalt, nemzeti kultúránk e fontos részét. Bartus László.., Adventi koncert Balassagyarmat. December 4-én, vasárnap 18 órakor a Ró­zsavölgyi Márk Zeneiskolában tartja adventi koncertjét a bá- tonyterenyei Doráti Kamaraze­nekar. Műsorukon az alkalom­hoz illő Corelli, Vivaldi, Bach, Donizetti és Purcell művek sze­repelnek. Közreműködik a Balssagyarmati Dalegylet és a helyi zeneiskola tanárai. Diplomakoncert a Zeneakadémián Matuz Csilla, a salgótarjáni zeneiskolában Virág Lászlóné nö­vendékeként kezdte tanulmányait, majd a miskolci zeneművé­szeti szakiskolában Kiss Zsuzsa, a tanárképző főiskolán Rőczey Ferenc tanítványa volt. 1987-ben szerezte meg zongoratanári diplomáját, azóta a salgótarjáni zeneiskola tanára. Tanulmányait ezután sem szakította meg, orgonálni kez­dett Virágh Andrásnál, majd eredményes felvételi vizsgát tett a Zeneakadémia orgona szakára. Oktatómunkája mellett Ruppert István irányításával végezte el a zeneakadémiát. A művészi diploma elnyeré­séhez a jelölteknek hangverse­nyen kell bizonyítaniuk felké­szültségüket. Matuz Csilla, diplomakon­certjét november 15-én tartot­ták a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében. Műsorát a salgótarjáni hang­versenylátogató közönség előtt is jól ismert Koloss István or­gonaművész, zeneszerző II. szonátájával nyitotta. A lendü­letes kezdés, a második tétel népdalt idéző bensőséges han­gulata, a változatos regisztrálás a jelenlévő szerző tetszését is elnyerte. Marcel Dupré, századunk neves francia zeneszerzőjének szimfónia méretű orgonada­rabja — Symphonie-Passion - Jézus életének négy zenei tétel­ben feldolgozott grandiózus áb­rázolása: A világ várja a Messi­ást, Születés, Keresztrefeszítés, Feltámadás. A mű mind mére­A salgótarjáni zenetanárt jeles érdem jeggyel avatták művésszé teiben, mind technikai köve­telményeiben a legnagyobb erőpróba elé állítja az előadót. Matuz Csilla ezeknek az elvá­rásoknak tökéletesen megfelelt, és ami külön komoly fegyver­tény, hogy mind a Koloss-mű- vet, mind a mintegy 40 perces Dupre-darabot kotta nélkül ját­szotta. Szünet után/. S. Bach művek következtek, hisz' egyetlen or­gonaművész repertoárjából sem hiányozhatnak az orgonairoda­lom e nagyságának darabjai. Ezúttal a D-dúr prelúdiumot és fúgát tűzte műsorára az előadó, a két tétel között egy szép ko- rálfeldolgozással. Stílusos, kor­rekt előadást hallottunk. A koncert befe­jezéseként F. A. Guli- mant Szim­fónia orgo­nára és zene­karra című műve hang­zott el, mely lényegében orgonára és zenekarra írt versenymű. A lassú tétel hangulata és a zárótétel virtuóz elő­adása méltó befejezése volt a nagy­szerű hangversenynek, amely­nek sikeréhez hozzájárult a Torják Vilmos vezette salgótar­jáni szimfonikus zenekar is. A közönség - soraiban szép számmal voltak salgótarjáni kollégák, ismerősök, barátok - hosszas tapssal köszöntötte a művésznőt, akivel Salgótarján zenei élete is gazdagodott. Csak úgy „mellékesen”: a diploma- hangverseny érdemjegye: jeles. Virág László (Arch, fotó) Jövőre 20 éves lesz a Nógrád táncegyüttes. Idei karácsonyi koncertjüket december 16-án tartják, másnap a 15. születésnapját ünneplő Dűvő együttes ad hangversenyt. Szálljon az ének! Október 28-i magazinunk­ban arra kerestük a választ: ugyan vannak-e még kóru­sok az általános iskolákban? A kérdésekkel, panaszok­kal most a városi polgármes­teri hivatal művelődési osztá­lyát kerestem meg, ahol rög­tön közösen nosztalgiáztunk, emlegetve többek között a Salgótarjáni Ifjúsági Zenei Napokat. Milyen szépek is voltak a kórushangversenyek a Besz­terce iskolában, a Madáchi­ban, milyen felemelőek a gá­lakoncertek a sportcsarnok­ban, ahol több száz torok együtt zengte: „Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat!” A szakma döntsön! Különleges, élménynek számított, amikor Kodály Zol­tán felesége adta át a díjakat... Sorolhatnánk. A művelődési osztály munkatársa szerint fontos a SIZN, szép hagyomány. Kár lenne végleg kihagyni a város kulturális életéből. Támogat­ják a gondolatot, de pénze nem volt az osztálynak. Rendelkeztek ugyan javas­lati joggal, de a döntés a kul­turális bizottság kezében volt. Érzik a reális igényt, de a fel­tételek megteremtéséhez az önszerveződés lenne a kívá­natos, a megrendezésben is az a bizonyos „alulról jövő kez­deményezés”. Az osztály tá­mogató, mecénáló szerepet szeretne csak felvállalni, az esemény rendezését nem. Ezt - szerintük - szakmailag talán a Kóta tudná leginkább meg­oldani. Félek, magára marad né­hány lelkes pedagógus, akik­nek szíve, ereje ugyan lenne a megszervezéshez, de pénz még akkor sem. A hivatal szerint változtatni kell a támogatási rendszeren. A szakma döntsön! Átfogó művészeti koncepcióra van szükség, középtávúra (kevés a 4 év!), melyben ki kell jelölni a fő hangsúlyokat. Megfo­galmazni koncepcionálisan, hogy mik a megőrzendő vá­rosi művészeti értékek. Itt eszembe jut az a levél, amit a polgármester úr, vala­mint a kulturális és sportbi­zottság elnöke írt alá a vállal­kozókhoz címezve. Ezen egy ajánlati lista, amit adóbefize­tésükkel támogathatnak. Ezt végignézve, alig találok olyan rendezvényt, ami a 10-14 éves korosztály művelődését szolgálná. Talán egyedül a zeneiskolai hangversenysoro­zat. Régen volt már, amikor az emlegetett SIZN rendezését maga a városi (akkor még) tanácselnök-helyettes vál­lalta! S hiába kerestem, kere­sem az illetékes kulturális bi­zottság elnökét, nem sikerül megtalálni. így csupán a kér­dések maradnak:- Ugyan miért vetették el a Í3 Kóta helyi vezetőségének d 1993. június 8-i keltezésű, de '94 tavaszára szóló pályáza­tát? Hol volt a szakma a dön­tésekben? Nem lehetne-e az előbb említett vállalkozói lis- : tára felvenni kóruseseménye- i két is, esetleg a Tarjáni Ta- T<j vasz keretén belül? Maga az 4n önkormányzat próbált-e pá­lyázni ilyen nemes célok) ügyében? Szponzor is kellene Most az új önkormányzat \ választása előtt hadd álljon itt még néhány kérdés, talán fi­gyelemfelhívásként:- Lesznek-e az új kulturálisa és sportbizottságnak külön a speciális szakmai kérdéseket megvitató, a döntéseket elő­készítő csoportjai? Egyálta­lán lesz-e művészeti koncep­ciója? S e célokra szánt pénze? Milyen nagyszerű lenne, ha a szponzorok sem csupán a szépségversenyt, a sporteseményeket, a könnyű­zenei rendezvényeket (ope­rettgálák), hanem egy kicsit a „nehezebbnek” titulált műfaj programjait is értékelnék! Mert ifjúságunk egyre igény­telenebbé válik a lassan tra-\ gikus értékdegradációval. Várjuk az új önkormányzat pozitív hozzáállását, zeneba­rát (ha tetszik, kórusbarát) tet­teit, hogy önfeledten szállhas­son az ének! B.Á. IK 2 án loi Városszéli decrescendo (a szertárban) Az oldalt szerkesztette Gálné Horváth Mária Zenei rejtvény Témánk ezúttal a német klasszikus zeneszerző, Johann Sebastian Bach. 1. / Melyiket szerezte ő az alábbi müvek közül? a/ Karácsonyi történet, b/ Karácsonyi oratórium, c/ Karácsonyi koncert. 2. / Mely városban van a Ta­más-templom, ahol orgonáit? a/ Lipcsében, b/ Drezdában, c/ Münchenben. 3. / Melyik magyar szerző írt Bach nevét kiadó hangokra zenét? a/ Dohnányi Ernő, b/ Liszt ! Ferenc, c/ Bartók Béla. j 4./ Melyik kedvelt ital nevét viseli híres kantátája? a/ Kávé, b/ Tea, c/ Bor. 5./ A Máté-passión kívül hány passiót komponált? a/ egyet, a János-passiót, b/ kettőt, János és Lukács evangélista szövegére, c/ egyet sem. A megfejtéseket december 10-ig kérjük. Október 28-i rejtvényünk megfejtéséért könyvjutalmat nyert Vin- czéné Pálinkás Erika (Palo­tás, Bajcsy-Zs.u.13.) gyre halkabban, egyre ke­vesebben, egyre öregebben, egyre reményvesztettebben. Ne­tán el halóban?... Sajnos, inkább visszafogni, mintsem keresni kényszerülök mindazon szomorú kifejezése­ket, amelyek az immár 116 éves, egykor patinás acélgyári fúvószenekart manapság jel­lemzik. No, nem a komolyzene leg­fontosabb alkotó műhelyét, nem is a polgári műveltség vágyál­mait jelentették ők Salgótarján történelmében. Csupán egy sa­játos, hevesen és hangosan do­bogó csücskét a város szívének. S mi tagadás, az enyémnek is. A minap a gyári tűzoltószer­tárban tartották próbájukat, mivel a fenntartó művelődési központban már harmadik éve nincs fűtés, a bérleti díjat pedig másra tartogatják. Néhány fe­hér holló gyakoriságú fellé­pésre és a szegényes próbadí­jakra, melyek plafonja áfával együtt is csak 75 forint. Ennél ma már a helyi járat is többe kerül. Temetni olykor még elhívják őket. Hol egy volt gyári kollé­gát, hol egy régi táncost vagy színjátszót, hol éppen egy ma­guk közül valót búcsúztatnak. A szerkesztőség ablakán ki­nézve jól láttam őket a sarok­épületben. Mindössze tízen, ti- zenketten lehettek. Kezükben frissen szidolozva csillogtak a gondosan ápolt rézhangszerek, mintegy keretbe foglalva az is­mert, ősz zenészek barátságos arcát, hetven vagy még annál is több életévét. Fulladt a bariton, levegőt gyűjtött a harsona, erőlködött a trombita, suttogott a fuvola, elpityeredett a klari­nét. Aztán mégis erőre kaptak, összerendeződtek, és „Mesélt a bécsi erdő”. Vajon játék közben mire gondoltak az öreg „reze­sek” , és miben reménykedett az a néhány ügyes fiatal, akit még ma is büszkeséggel tölt el, hogy közöttük lehet? Mesélt a valcer, de szá­momra sem Strausst és a köny- nyed csillogást idézte. Hogy is tehette volna itt, az acélgyári fenyves erdő elsötétült aljában. (Ghm) Ha komoly a zene... Az élet teljeségét ábrázolja. Nagy szenvedélyeket, áb­rándokat, a lélek nem egy­szer tragikus ellentéteit. Megjeleníti a hősiességet, a lángoló szerelmet, az élet szépségeiben megfürdő vi­dámságot; a táj fenséges költészetét. Egy nép, a szü­lőföld, az emberiség iránt érzett lángoló érzelmeket! A „komoly zene” nemcsak az egyén muzsikás tükörképét vetíti felénk, hanem egy , egész kor, egy egész nemzet hatalmas tükröző felületét. így tükrözi a beethoveni zene a forradalom és csá­szárság vasba, fegyverbe öl­tözött korát, és magát az embert, ki élet-halál küz­delmét vívja szabadságáért, így tükröződik az egységes Olaszországért harcoló olasz nép minden szenve­delme, hősiessége Verdi operatermésének partitúra­lapjairól. A komoly zene - talán 1 így fogalmazhatnók meg a legjobban - az életet, a va­lóságot, a lehető legmélyeb­ben akarja feltárni. Az ér- I zelmi élet olyanféle képét nyújtja, mint a festő, aki a j portré „külső burka” mögé odavarázsolja az ábrázolt modell belső életét is. A kohász fúvósok szeptemberben nagy sikerű koncertet adtak a nyugdíjasoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom