Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-03 / 259. szám
1994. november 3., csütörtök Bátonyterenye es Környéke 5. oldal Még majd veszettség üti fel a fejét Van aki támogatja az ebtartást, van aki tűri, sokan meg egyenesen tiltanák. Bátonyte- renyén a Mátra-lakótelepen élők közül legtöbben mindenesetre ez utóbbira voksolnának. Megszaporodtak a kutyák az utóbbi időben azon a környéken, ahol az emeletes házak tövében ott az óvoda, ahol sok kismama fél kitolni a babakocsit, s ahol különösen estelente hovatovább már nem mernek kimenni a felnőttek egy kis friss levegőt szippantani. Errefelé többen ugyanis úgy szeretik a háziasított állatokat, hogy felügyelet nélkül hagyják csatangolni azokat, s mert szeretik az ebet, az eb meg nem a szájkosarat, hát anélkül engedik szabadon azokat. A kutyák pedig kiszabadulva a pár négyzetméteres lakásból, no meg a gazda látószögéből is - mint a rossz gyerekek - olykor vadabb játékba kezdenek. Megmorogják a nekik idegent, odasün- dörögnek a nadrágszárakhoz. Máskor meg, akár éhesek, akár nem, lévén szimatuk jól fejlett, megtalálják a kukában a csábító ételmaradékot. Az meg már fejlett képzelőerő nélkül is elképzelhető, hogy milyen „esztétikai” élményben van részük a hajnalban munkába indulóknak. A kukák környékén a kiborogatott hulladék, a füves tereken, a járdán meg az ürülék. Azt is panaszolják az ott élők, mostanság még az is tetézi a problémát, hogy megszaporodtak a kóbor kutyák is a bányavárosi részen. Ami egyrészt ugye azért aggasztó, mert ki tudja, tán még veszettség is felüti a fejét, másrészt meg a kivert kutyákkal nem szívesen osztja meg a többi eb sem a helyet, sem a kosztot. Üvöltenek a konc felett, háborgatva ezzel a pihenni vágyók nyugalmát. Hírlik, több kutyatulajdonos azért „szereti” tulajdonát, mert kijátszva a vonatkozó jogszabályt, adót sem fizet a többnyire lakásban rejtett állatért. MÁR PICI KORÁBAN ELBŰVÖLTÉK A SZÍNEK Mindent lerajzolt, amit látott KISTERENYE. Sokan szeretnek rajzolni, festeni. Bár tehetségesek, mégis csak úgynevezett hobbi szinten, saját kedvtelésükre művelik, mint Tiszóci Aranka is.-Pici koromban is elbűvöltek a színek. A pasztellszíneket már akkor is nagyon szerettem. Iskolás éveimben is arra törekedtem, hogy az én rajzaim legyenek a legszebbek. Azt hiszem sikerült, mert több iskolai kiállításon szerepeltem, és az első díjat rendszerint nekem ítélték. A rajzolás világéletemben nagy örömet jelentett a számomra. Igazi kikapcsolódást, megnyugvást adott a festészet - mondja Tiszóci Aranka, aki szívesen járt a Radies István festőművész által vezetett, felnőtteknek szóló tanfolyamra, mert sokat tanult ott. Egy sajnálatos kézsérülés azonban véget vetett a rajzművészetben való elmélyülésének. Azt követően keze már nem engedelmeskedett úgy, mint régebben. Tiszóci Aranka rajzai szépek. Művészi megoldásokat tükröznek, kifinomult lélekre vallanak. Régebben, amikor nem volt fényképezőgépe, mindent és mindenkit lerajzolt, ami és aki csak elé került, de - mint mondta- a tájképfestészet áll hozzá a legközelebb. Cserhalmi Adél Tiszóci Aranka csendéletével Expo nélkül is lesz nagy rendezvény A Bátonyterenyei 209. Sz. Szakmunkásképző 1992-ben is nagy fába vágta a fejszéjét, amikor jószerével önerőből megrendezte a bátonyterenyei nemzetközi bemutató napokat, amely akkor négyezer embert mozgatott meg. Az meg már egyenesen elképesztő merészségre vall, hogy a ’96-os expóra is kialakították elképzeléseiket. Pályázatuk elkészült, eljutott a bírálókhoz is. Még egy hónapja sincs, hogy kézhez kapták az értesítést: ötletükben fantáziát látnak, elfogadták. Mindezt akkor, amikor még mindig semmi sem biztos expo ügyben. Legalábbis össztársadalmi szinten, mert a bátonyterenyeiek nagyon is biztosak programjuk keresztülvitelében.- Nem túl nagy falat mindez egy iskolának? — szól a kérdés Bocsó Imrének, az immár Fáy András Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatójának, aki legfőbb gesztora a vállalkozásnak.- Nem az enyém az érdem - mondja az intézményvezető. - Programösszeállításban a tantestület és a külső szövetségesek segítettek. Jobb lett volna, ha fordítva működik a dolog, azaz, ha az iskolát kérik fel mások a közreműködésre. Egyébként csak a túlságosan óvatoskodók vélik azt, hogy nagy a falat nekünk. Tudnillik a mi iskolánk már megtanulta eltartani magát, kitapasztalta hogyan adhatja el képzési programjait. A felnőtt át-és továbbképzésekkel pedig az azokhoz kapcsolt vállalkozási gyakorlatunkkal mostanság is hozzájárulunk a régió gazdasági problémáinak megoldásához.-A két évvel ezelőtti bemutató napokra gondol?-Igen, amit saját erőből, támogatás nélkül rendeztünk meg, mint kiderült, sikeresen. Divatbemutatónak indult külföldi partneriskoláinkkal, akiknél ruhaipari képzés folyik. Végül termék- bemutatóvá, idegenforgalmi eseménnyé nőtte ki magát, s a bevételéből két szakmai konferenciát tudtunk rendezni.- Nemcsak Bátonyterenyét, a városkörnyéki településeket, de távolabbi falvak önkormányzatait is bekapcsolták a programba. Ebbe sem tört bele a bicskájuk.- Azt gondoltuk, miért ne találhatna egymásra a megye többi expo-rendezvénye? Az volt a filozófiánk, erősítsük egymást. A programiroda értesítése után, a pályázat első fordulóját követően széles körű Bocsó Imréék nem adják fel terveiket kampányba kezdtünk; a térség vállalkozóival, polgármestereivel, intézmények, társadalmi szervezetek vezetőivel, no és a külföldi iskolák vezetőivel.- Simán ment?-Voltak zárkózottabbak, és gyorsabban csatlakozók.- Mi lesz, ha az ország végleg lemond a világkiállításról?- Túl soknak, túl sok energiája fekszik már benne eddig is, nem beszélve a gyerekeink készülődéséről. Alakuljon bárhogy a világkiállítás ügye, mi mindenképpen megrendezzük amit terveztünk, megmutatjuk magunkat a világnak. Ha majd expo nem ad erre alkalmat, alkalmat teremt az 1100. év, ami úgy érezzük kötelez is arra bennünket, hogy ne adjuk fel. Az iskolai tanulói már munkáikkal készülnek '96-ra, akár lesz expo, akár nem. Az elsős kézművesek - köztük Kovács Katalin, Holxmik Hedvig, Kosa Tímea - megszerzett ismeretei, remekei sem veszhetnek el Rosszindulat avagy tájékozatlanság? A cigány kisebbség Bátonyterenyén is kezdeményezte a kisebbségi önkormányzat megalakítását. De, mint másütt, nálunk is furcsa hangok hallatszanak az érdekképviseletre hivatott szervezettel kapcsolatban mostanság. Berki Judit, az Ádám Zsig- mond lakóotthon vezetője is a kisebbségi önkormányzat megalakításának kezdeményezője volt. Őt kérdeztük, mi az igazság a híresztelésekkel kapcsolatban.- Azt rebesgetik, azért akarnak kisebbségi önkormányzatot alakítani, hogy majdani képviselőik hasznot húzhassanak belőle, mégpedig anyagi téren.- Hallottam magam is, de azt gondolom, ilyesmit csak a rosszhiszeműek, vagy a teljesen tájékozatlanok állíthatnak. Mindenestre furcsa gondolkodásmódra vall. Bennünket a következők vezettek: mostanra a cigányság differenciálódott. Kialakult egy tehetős vállalkozói réteg közöttük, van egy lefelé csúszó középréteg, de a többség a szegénységi küszöb alatt, máról holnapra él. A városban van egy cigányértelmiségi réteg, akik úgy gondolták érdemes lenne felgyorsítani az eseményeket érdekükben.-A területen voltak eddig is szervezeteik a cigányoknak, léteznek most is.- Csakhogy a szervezetek egymás mellett, nem egymással együttműködve léteznek. Sok konfliktusuk is adódott az elmúlt időben. Mi, az értelmiségi kör szeretnénk kontaktust kialakítani a Roma Kerékasztallal, a Phraliphe-vel is, akik mind kisebbségi önkormányzatot szeretnének, s eszerint jelölteket is mind állít. Szeretnénk közös nevezőre jutni a jelöltállításban is, mert nem önös érdekeket, hanem az egész cigányság érdekeit kell képviselnünk.- Többen azt hiszik, saját hivatali rendszert építenek majd ki, ahol a kebelbarátokat íróasztalhoz ültetik.- Sajnos, ennyire tájékozatlanok az emberek. Szó sincs arról, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak ilyen hatásköre lenne. Az önkormányzat mellett működne, egyfajta közvetítő szerepet töltene be, partnerként. Végre, módunk lenne, hogy saját magunkat képviselhetnénk, hogy magunk alakíthatnánk önmagunk sorsát. Bátonyterenye és környéke RÖVIDEN DOROGHÁZA. A helybeli önkormányzat egy hete számolt be négyéves tevékenységéről. A falugyűlés résztvevői megelégedéssel nyugtázták, hogy az önkormányzat megválasztása óta huszonötmillió forintot költött fejlesztésekre, beruházásokra. Ezek közül legjelentősebbnek számít a négy út kiépítése, az orvosi rendelő, a ravatalozó építése, az iskolák vizesblokkjának elékészítése. De komoly fegyvertény volt a vízelvezetés megoldása, s legutóbb az általános iskola bejáratának felújítása is. MÁTRATERENYE. Az önkormányzat működési területén is - mint másütt is a megyében - évről-évre emelkedik a munkanélküli ellátásból kikerülő emberek száma. Munkanélküli jövedelempótló támogatásban az idei év első felében már kilencvennyolc személy részesült. isbolîèsa übJoHiegmjH I NEMTI. A beígért polgár- mesteri beszámolót reklamálják a faluban. Az ön- kormányzat tájékoztatása szerint az idei évben, illetve a ciklus alatt végzett tevékenységről azért nem adtak számot idáig a településen élőknek, mert a művelődési házat felújították. Most viszont, hogy napokon belül itt a kampányidőszak, a polgármester etikátlannak tartaná, hogy a választások előtt falugyűlést hívna össze a testület. Az eddigi eredmények pedig önmagukért beszélnek. Ezek közé tartozik az intézmények fűtéskorszerűsítése, a fiókgyógyszertár létesítése, a jár- ható úthálózat, a vízbevezetés, vagy épp a telefon ottléte. Az oldalt szerkesztette Tuza Katalin Holnapi számunkban Szécsény és környéke Bányász Alapítvány: mit ér egy doboz cigaretta ára? A bányásznyugdíjasokat tömörítő tíz szakszervezeti alapszakszervezet vezetői a múlt év végén alapítvány létrehozását határozták el. A bányavállalat megszűnt, s a nehéz helyzetbe jutott bányászcsaládokat ebben a formában szándékozták támogatni. Úgy gondolták, hogy társaik a nemes célra jószívvel ajánlják fel töredéknyi részét a hosszú pereskedés után megkapott szénpénznek. Nos, nem egészen ez következett be - tudtuk meg Fiikor Balázsnak, a kuratórium elnökének és Molnár Tibor nyugdíjas főkönyvelőnek a hozzánk küldött leveléből. Mint írták, mindössze 295 forint felajánlását kérték, s reményeik szerint a 8-9 ezer volt bányászdolgozótól összegyűlhetett volna mintegy két és fél millió forint. De csalatkozniuk kellett. Tudniillik a nyugdíjasok 51 százaléka a mai napig egy fülért nem juttatott az alapítvány kasszájába. Az adakozók egy része pedig csupán egyetlen doboz cigaretta árával járult hozzá a kezdeményezés sikeréhez. Mindezek után úgy tűnik fogalmaztak a levélírók, hogy a bányákkal együtt tovatűnt az a példaértékű szolidaritás, összefogás, amely olyannyira jellemezte a nógrádi bányásztársadalmat is. A Bányász Alapítványra az elmúlt nyolc hónapban négyezer-nyolcszáznyolc- van nyugdíjastól érkezett pénz, összesen 964 ezer forint gyűlt össze. Azaz a nyugdíjasok 49 százaléka, átlagosan mindössze 193 forintot „áldozott” a közösségi célra. Az összeg a már említett 295 forintnak csupán a hatvan százalékát teszi ki! A települések egy részéről senki nem adományozott az alap javára. De Salgótarjánból is roppant alacsony, alig 30 százalékos a részvételi arány. A tények elszomorítóak, egyben furcsák. Annál is inkább, mert sokan már azt kérdezgetik: meg lesz-e a jövő évi szénpénz? Aminek összege 13 ezerre rúg majd. Abból vajon fog-e telni az alapítvány támogatására? - teszik fel a kérdést a levélküldők. A szervezés jelenlegi állása szerint az alapítvány nem tudja betölteni eredeti célját - szűrik le a tanulságot. Elvégre nem száz-százhúsz család anyagi segítése volt a cél, hanem annak a tízszerese. Ám a kuratórium tagjai nem adják fel a reményt, s a hogyan tovább?-on gondolkodnak. Ha már a hagyományosan híres bányászszolidaritás eltűnőben van, akkor megpróbálnak más ösvényen járni. Kárpótlási téren próbálkoznak. Terveik szerint a bányavagyon értékesítéséből befolyt összegből is kémek juttatást az alapítványnak. Hozzávetőleg tízmilliós támogatást remélnek ebből, amivel hosszú távon megalapozhatnák a működést. Ennek első eredménye a nagybátonyi kultúrotthon eladásából származó kétmilliós bevétel. A tettre kész bányásznyugdíjasok bíznak benne, hogy mégis lesz a nógrádi bányásznyugdíjasoknak olyan alapítványa, amelyre bízvást támaszkodhatnak. Ehhez hozzájárulhatnának az adományok. Az alapítvány címe: Salgótarján, Rákóczi út 15., bankszámlaszáma: M.H.B. 370-97514-7148. ÚJ TEMPLOM. Az elmúlt hét végétől van hová menniük, ha összegyűlni, imádkozni szeretnének a kisbárká- nyi katolikus emberek. Fotó: Gyurián Tibor
