Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

2. oldal Évforduló 1994. november 3., csütörtök r Százéves a közcélú villamosenergia-szolgáltatás Észak-Magyarországon A villamosság történetében a magyar tudósok maradandót alkot­tak. Déri, Bláthy, Zipernovvszky találmányai nyitották meg az utat a kísérletektől az alkalmazásig, melyre a világ élvonalával szinte egy időben került sor hazánkban is. A mai Émász Rt. ellá­tási területén 1894 novemberében indult diadalútjára a közcélú villamosenergia-szolgáltatás az egri erőmű üzembe helyezésével. A Vízválasztói Eró'mű (Előtérben a vízválasztói osztá­lyozó) 1890-ben érlelődött meg Eger várös vezető testületében az a szándék, hogy a közvilágí­tást meg kell oldani, hiszen ab­ban az időben mindössze 221 db. petróleumlámpa szolgál­tatta az éjszakai világítást. A korszerűsítési szándék hírére több ajánlat is érkezett a testü­lethez. Ezek között szereptelt az akkor „modem” közvilágítás­nak számító légszesz (gáz) és a Ganz és Társa Részvénytársa­ságtól érkezett javaslat a villa­mos világításra. A testület több menetben történt tanácskozás után 2 napos folytatólagos ülé­sen (1893. január 20. és 21.) 12 kérdés fogyasztóinkhoz Játékra hívjuk Önöket az alábbi totóval. Ha a fenti ismertetőt figyelmesen elolvasták, abban néhány kérdésre ott rejlik a he­lyes válasz. A többit Önöknek kell eltalálni, dehát ettől játék a játék. Kérjük, a helyesnek ítélt válaszokat a kérdések után kö­vetkező három lehetséges válasz közül karikázzák be és névvel, lakcímmel ellátott borítékban küldjék meg az Émász Rt. PR Iroda címére (3525 Miskolc, Dózsa György u. 13.) legkésőbb november 10-ig. A hibátlanul tippelők között energiatakarékos fényforrásokat sorsolunk ki. (Az Émász Rt. dolgozói és hozzá­tartozói nem vehetnek részt a pályázaton!) 1. Hol kezdődött elsőként a közcélú villamosener­gia-szolgáltatás Észak-Ma- gyarországon? a. Eger 1894. b. Miskolc 1897. c. Sátoraljaújhely 1892. 2. Magyarország hány me­gyéjében van jelen az Émász Rt.? a. 3, b. 4, c. 5. 3. Mit gondol, hány ház­tartásban találkoznak az Émász Rt. szolgáltatásai­val? a. 45 ezer, b. 325 ezer, c. 647 ezer. 4. A lakossági fogyasztás el­számolása milyen időközön­ként történik? a. kéthavonta, b. havonta, c. évente. 5. A lakossági tarifa hány sávot tartalmaz? a. 1, b. 2, c. 3. 6. Mit gondol, egy üveg üdítő (20 Ft) áráért mennyi ideig nézheti a televíziót? a. 12 óra, b. 37 óra, c. 23 óra. 7. Magyarországon mikorra tervezik elérni az értékará­nyos villamos energia ára­kat? a. 1995, b. 1996, c. 1997. 8. Ha díjbeszedőnk nem ta­lálja otthon, hány napon be­lül kell kiegyenlítenie vil­lanyszámláját? a. 10, b. 8, c. 5. 9. Mikor kell fizetni az elfo­gyasztott villamos energiáért? a. előre, az előző havi fo­gyasztás alapján, b. a fogyasztással egyidő- ben, mint minden más ter­méknél, c. csak utólag kell fizetni, az áramszolgáltató egy hóna­pon át hitelez a fogyasztónak. 10. 1994 végére az Émász Rt. hány fogyasztói irodá­val rendelkezik ellátási te­rületén? a. 7, b. 3, c. 10. 11. Mit gondol, új közvilágí­tási lámpatest felszerelése iránti igény esetén kihez kell fordulnia? a. Émász Rt., b. területi önkormányzat, c. rendőrség. 12. Milyen új fogyasztóvé­delmi intézmény jött létre 1994-ben? a. Magyar Energia Hivatal, b. Magyar Energia Köz­pont, c. Energiafelügyelet. A város villamosítására kibocsátott korabeli részvényjegy megszavazta a Ganz-gyár ajánlatát, majd Heves várme­gye közössége az 1893. ápri­lis 26-án tar­tott bizottsági ülésen jóvá­hagyta a város által előter­jesztett tervet, illetve szerző­dést. Ezután a város déli ré­szén a Sas üt 5. sz. alatti terü­leten megkez­dődött a szén­tüzeléses erőmű építése. A ma is fenn­álló épület és műhely nem egészen húsz hónap alatt felépült. Ah­hoz képest, hogy akkor még nem volt számítógépes építési program, ez igencsak méltányolható fu­tamidő... De nem csak az épüle­tek készültek el, hanem a gépi berendezések is a helyükre ke­rültek. Elkészült a város villa­mos hálózata, felszerelték a szükséges transzformáto­rokat, a közvi­lágítási izzó- és ívlámpákat. Mindez lehe­tővé tette, hogy 100 év­vel ezelőtt, 1894. novem­ber 3-án meg­indult az áramszolgálta­tás a városban. A centenári­umi megemlé­kezések sorá­ban 1994. no­vember 3-án emléktáblát avatnak e he­lyen. Az Észak-Ma­gyarországi Áramszolgál­tató Részvény- társaság, mely jelenlegi ellá­tási területén: Borsod, He­ves, Nógrád megyékben, il­letve Pest és Szolnok me­gyék egy ré­szét is érintve lényegében öt megyében több mint hatszáz­ezer lakossági fogyasztóval áll kapcsolatban, a centenárium­hoz ezt a dátumot tekinti Észak-Magyarországon a köz­célú villamosenergia-szolgálta­tás kezdő időpontjának. Addig azonban, amíg két világháborút is átvészelve és azok pusztítá­sait helyrehozva 1962-ben az utolsó villamosítatlan falut is bekapcsolva a különböző szer­vezeti átalakulások után 1992. január 1-én a mai Émász Rt. megalakult, eseményekben gazdag száz év telt el. A századfordulót követően a villamos energia térhódítása az észak-magyarországi régióban is felgyorsult. A városok szinte kivétel nélkül „villanytelepe­ket” építettek az első évtized végére, melyet magán-, vagy városi társaságok üzemeltettek. Egy évszázad távlatából is em­lítésre méltó Salgótarján (1895), ahol a mai Émász telep területén létesült a város keze­lésében - akkori elnevezéssel - a helyi erőtelep, melynek fel­adatát 1925-ben a Salgótarjáni Kőszénbányák által épített Vízválasztói Erőmű vette át. Az 1925-ben megszűnt első erőte­lep helyét a közelmúltban fel­avatott emléktábla jelöli. Sátoraljaújhelyen ugyancsak 1895-ben egy Kun Frigyes nevű tehetős, világot járt ember ang­liai és franciaországi tapasztala­tai alapján a lakásához telepített egy 120 lóerős gőzgéppel meg­hajtott egyenáramú dinamót, melyet Angliából hozatott. Ké­sőbb, mint bankigazgató, a pénzintézet épületében is vil­lamos világítást alkalmazott, majd néhány közvilágítási lám­pát szereltetett fel a lakása és bank közötti útszakaszon. A zempléni városban ezt tekint­hetjük a közcélú villamosener­gia-szolgáltatás kezdetének, hi­szen az említett útszakaszon a villanyvilágítás előnyeit az ott közlekedők is élvezhették. Gi- bárton, a Hemád folyón Flar- kányi János földbirtokos épít­tette meg 1903-ban a ma is üzemelő vízierőművet, első­sorban jajhalmi birtokának energiaellátására. Egyidejűleg azonban a magánkézben lévő erőmű „közcélú” is lett, hiszen az uradalmon kívül Abaúj- szántó, Tállya, Mád és Sze­rencs igényeit is fedezte. Jász­berényben Fecske János ma­lomtulajdonos fogott hasonló vállalkozásba 1905-ben, ami­kor is két gőzgéppel meghajtott egyenáramú generátort helyez­tetett üzembe. Ezt megelőzően Hatvanban, ugyancsak gőzgé­pekkel hajtatott generátorokkal táplálták a kisfeszültségű háló­zatba a közvilágítást szolgáló villamos energiát. Gyöngyös városa 1909-ben létesítette az első dízelmotorral hajtott erőte­lepet, amely 15 kilométernyi hálózatot táplált. Az emlékeze­tes 1917 évi nagy tűz utáni építkezések során az erőművet gőzüzeműre alakították át. Miskolcon ugyancsak ma­gánkezdeményezésből alakult meg 1897-ben a Miskolci Vil­lamossági Részvénytársaság, amely az első erőtelepet a Ba­ross utcában, részben a mai strandfürdő helyén és annak szomszédságában létesítette. Az idősebb miskolciak ezt a te­rületet még ma is „villanyte­lepként” emle­getik. A rész­vénytársaság, amelynek veze­tői báró Rad- vánszky Géza földbirtokos és Soltész Nagy Kálmán polgár- mester voltak, előbb csak vil­lamos vonta­tásra kötött szerződést a vá­rossal és a meg­állapodást - a légszeszgyáro­sok erős ellenál­lása miatt - csak 1900-ban egé­szítették ki a közcélú villa- mosener- gia-szolgálta- tásra vonatkozó koncesszióval. Az első vi­lágháborút kö­vetően a gazda­sági konszolidá­ció nagymérvű beruházásokban jelentkezett a villamosener- gia-ipar terüle­tén is. Az észak-magyarországi térségben megkezdődött a községek vil­lamosítása és főleg műszaki te­rületen mutatkozni kezdtek az első jelek a villamosener­gia-szolgáltatás rendszerének kiépítésében. A rohamos fejlő­dés ellenére is 1945-ig csak a települések 37,7 százalékát vil­lamosították és a második vi­lágháborúban e villamos be­rendezések je­lentős része nagy károkat szenvedett, vagy teljesen megsemmi­sült. A cente­náriumra ké­szülődve nyugdíjas, idős dolgozó­ink visszaem­lékezéseiből tudjuk, milyen áldozatos - és nem veszélyte­len - munkát kellett végezni az áramszol­gáltatás újra­indításáért. A teljes faluvil­lamosítást megelőzően a közcélú villa­mosener­gia-szolgáltatás hősi időszaka volt ez. A centenáriumon hálá­val és tisztelettel hajtunk fejet az úttörők, az egykori kétkezi munkások, műszakiak, tudó­sok, mérnökök művei előtt! 1951 augusztusában az Ál­lami Villamosenergia Szolgál­tató Nemzeti Vállalat egri, mis­kolci és salgótarjáni üzletigaz­gatóságaiból alakult meg rész­vénytársaságunk jogelődje, az Észak-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat. E munka- szervezet életéből három jelen­tős dátum emelhető ki. 1962: a faluvillamosítás befejezése a teljes működési területen, 1969: a háromlépcsős (vállalati köz­pont, üzemigazgatóság, kiren­deltség) szervezeti felépítésre való áttérés és 1992: a rész­vénytársasággá történt átalaku­lás. Az átalakulás után a ko­rábbi hat üzemigazgatóságból öt - a miskolci, egri, gyön­gyösi, salgótarjáni, sárospataki - üzletigazgatóság alakult, amelyekhez 39 kirendeltség tar­tozik. Az Émász Rt. mind szervezeté­ben, mind arculatában megújulva kidolgozta a kor követelményei­nek megfelelő fejlesztési stratégi­áját. Ennek fontos része a fogyasz­tók minőségi kiszolgálása mellett a tudatos közvéleményformálás és a környezet befolyásolása. Ezeket a törekvéseket társaságunk jel­mondata foglalja össze: „Minden energiánkkal a fogyasztókért!” Ezt kívánjuk szolgálni a 39 kiren­deltség mellett a már meglévő - miskolci, sárospataki, szerencsi, gönci és az év végéig átadásra ke­rülő mezőkeresztesi, kazincbarci­kai, pétervásárai - fogyasztói ta­nácsadó irodáinkkal is, ahol díjta­lanul, készséggel állunk Tisztelt Fogyasztóink rendelkezésére. Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. (X) Ég és föld között. Munkában a szerelők 1925-ben megszűnt első erőtelep helyén felállított em­léktábla Salgótarjánban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom