Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19-20 / 273. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Közélet 1994. november 19-20., szombat - vasárnap A megye és a megyei jogú város Salgótarján 1994-ben megyei jogú város lett. Talán korábban is elnyerhette volna ezt a jogállást és régebben élvezhetné kétség­telen előnyeit. A lehetőség 1990 óta adott; Nógrád megye legna­gyobb városa most tudott vagy akart élni vele. így egyetlen me­gyeszékhely - a kis lélekszámú Szekszárd - nem megyei jogú közigazgatási egység. Mennyiben változhat ettől a város hely­zete, a megye és székhelye eddigi viszonya? Minden város egy vidék köz­ponti települése. Éppen ezért város minden város, mert sok faluból és a kisebb városokból ide járnak középiskolába, főis­kolára, kórházba, sportver­senyre, szórakozóhelyre, hiva­talba a környékbeli emberek. Furcsa kettősség A magyar önkormányzati törvény a város és vidéke kap­csolatát közigazgatási értelem­ben mégsem veszi figyelembe. Megyei jogú városaink önálló közigazgatási egységek, vagyis jogi és igazgatási szempontból nem kapcsolódhatnak hozzá más települések. Ez a helyzet két értelemben nevetséges és természetellenes. Van olyan megyei város, amelyik egyben nem megyeszékhely. így pél­dául Nagykanizsa, Baja, Sop­ron vagy Hódmezővásárhely nem része megyéjének, nem függ megyéje székhelyétől és nem lehet kapcsolata a kör­nyékbeli településekkel. A me­gyeszékhely megyei jogú város viszont úgy független a megyé­től, hogy közben annak minden lényeges tekintetben központja. Most, Salgótarján is az utóbbi városok sorába lépett. Decemberben külön közgyűlést választ a város és egy másikat dális és államszocialista zárvá­nyokat makacsul őrző szelle­mének a hibája. Nógrád megye közintézménye­inek zöme, hivatal, kórház, lé­tesítmény Salgótarjánban ma­rad. Valamilyen vagyon átadó bizottság valahogyan szétvá­lasztja a tulajdonost és a keze­lési jogokat. A megyei közgyű­lés majd megegyezik a megyei jogú város közgyűlésével arról, hogy melyik intézmény tulaj­dona melyiküké lesz. Talán könnyebben rendeződik a viták tulajdoni része. Meglepő előnyök Annál nehezebb lesz méltá­nyos egyezséget kötni a közös kezelésben maradó intézmé­nyek sorsáról, fenntartásáról. Mert például a megyei kórház továbbra is együtt látja el a vá­ros egész lakosságát és a me­gyei betegek többségét. A köz­ponti állami költségvetési tá­mogatást bármelyik esetleges kórháztulajdonos megkaphatja, viszont ki állja a további (nem állami) fejlesztési költségeket? Milyen arányban viselik a fej­lesztés terheit a megye, a többi települések, illetve a megyei jogú város? Nem megoldhatat­lan, de igen nehéz a kérdés... Salgótarján megyei jogú vá­ményeit így eleve kivédheti Salgótarján. Örüljenek neki, mert a többieknek kevés örömre lesz oka. Nógrádban lesz legalább egy szabad, önálló város. A megyei jogú város a többi településsel szükségszerűen új­fajta kapcsolatokra lép. Salgó­tarján feltehetőleg számtalan önkormányzati együttműködési szerződést köt vonzáskörzete falvaival. Hisz' esetleg minden közlekedési, oktatási, művelő­dési viszonyt újra kell szabá­lyozniuk. Egészen valószínű, hogy Salgótarján és Balassagyarmat példásan együttműködik közös érdekek alapján. Például mind­két város elemi érdeke a kom­munális közművek tulajdoná­nak teljes szétválasztása, a me­gyei tulajdonok maradványai­nak felszámolása. A megyei önkormányzat és a megyei közigazgatás viszont az új megyei jogú városban hirte­len kaphat egy nagyon önálló, nagyon erős vitapartnert. Könnyen vége lehet a régi szép megyei időknek, amikor a me­gyei érdeket megyeszékhelyi érdekként is automatikusan hirdethették némely megyei hi­vatalnokok. Ne a falvak kárára! Oldást és kötést tehát egy­szerre jelenthet a megyének és székhelyének teljes közigazga­tási különválása, egyenjogúso- dása. Salgótarján szerencsés történelmi pillanatban jutott előnyösebb jogálláshoz. A me­Salgótarján a közelmúltban megyei jogú város lett Fotó: Rigó Tibor Nógrád megye többi települése. A külön választás senkinek sem okozhat gondot, a különválás senkinek sem okozhat gondot, a különválás esetleges erőltetése annál inkább vezethetne tragi­komikus helyzetekhez. Ad ab­szurdum a lőcsei bíró és a Sze- pes vármegyei alispán kóros esete is előfordulhatna. Mert a külön választás és a közigazga­tási különválasztás ellenére a valódi különválás egyhamar nem történhet meg! Ez azonban nem társadalmi ellentmondás, hanem önkormányzati törvé­nyünk életidegenségének feu­rosként köteles teljes iskolahá­lózatát maga működtetni. Isko­láiba azonban nagyon sok tele­pülésről járnak diákok. Hogyan járni hozzá az iskolák fejleszté­séhez a megye, pontosabban miből jut erre pénze? Szintén fogas kérdés. A város szempontjából a tel­jes közigazgatási önállóság természetesen mégis egyértel­műen előnyös. Az önállóság nagyobb döntési szabadságot, gazdálkodási lehetőséget, fej­lődési teret biztosít. A megyék ismét erősödő igazgatási, anyagi hatalmának következ­gye és a város esetleges igazga­tási vitáinak jövője igazából most kevésbé érdekes. Ezerszer fontosabb mintegy száznegyvenezer, kistelepülé­sen élő nógrádi ember és az öt- venezres megyei nagyváros za­vartalan jó viszonya. A nagyvá­ros - a maga nehéz helyzete el­lenére - ne próbálja a falvak ká­rára érvényesíteni megnöveke­dett önállóságát. Mert ezek a kisebb települések akkor is a vonzáskörzeti központ jóindu­latú együttműködésére vannak utalva, ha a törvény nem vesz erről tudomást. Bilecz Endre MAGYARORSZÁG KITÖRÉSI PONTJAI - BESZÉLGETÉS MEZEI ANDRÁSSAL Egy költő, aki üzleteket hoz össze Az egyik legismertebb magyar költőt akár a gazdasági kap­csolatok élénkítőjének is nevezhetnénk. Ez majdnem olyan, mintha valaki fából próbálna vaskarikát csinálni, az ő eseté­ben azonban van benne logika. Hatvannégy esztendős korára ugyanis eljutott oda, hogy szaván fogták. Ha már éveken át cikksorozatokban foglalkozott a hazai feltalálókkal, ha már könyvekben dolgozta föl a magyar találmányok sorsát, akkor most, a kilencvenes években lehetőséget adtak neki arra - le­hetőséget szerzett magának? -, hogy elképzeléseit a gyakor­latban is megvalósítsa. A Társaság a Keleti Piacokért Egyesü­let főtitkára az Andrássy úti Esterházy-palota földszintjén fogad, fényűző környezetben, faragott bútorok között.- Meglepő ez a környezet.- Kell az üzletkötéshez. Az emeleten az orosz gazdasági kamara lakozik, tőle béreljük ezt a kétségkívül mutatós iro­dát.- Szabad tudni, hogy meny­nyiért?-Évente több mint három­millió forintért. Együtt a keleti piacokért-Ezt a pénzt meg is kell termelni.- Egyesületünknek kilenc­ven tagja van, vállalatok az or­szág minden részéből. Olyan cégek, amelyek meg akarják tartani vagy szeretnék vissza­szerezni a keleti piacokat. Ők dobják össze a bérleti díjat. Eddig megérte nekik.- Azt nem kérdem, hogy mi­vel foglalkozik az egyesület, mert az imént végigültem egy megbeszélést, amelyen ameri­kai, orosz és magyar üzletem­berek vettek részt. A tapasztal­tak alapján jól értem-e, hogy egy alanyi költő külföldi befek­tetőket és hazai vállalkozókat köt össze?- Egy kicsit bonyolultabb a helyzet. Mondok egy példát, jó? Sok nálunk a magyar­orosz vegyes vállalat. Ez na­gyon szép eredmény, a baj csak az, hogy egyiknek sincs pénze. Mi tőkéhez segítjük őket. A magyar gazdaságnak ugyanis jó hírneve van Nyuga­ton, egy magyar cégnek van hitele a nyugati bankoknál. Nos, ebből a hitelből indulhat fejlődésnek a magyar-orosz, a magyar-ukrán, a magyar-ro­mán, a magyar-szlovák ve­gyes vállalat. Fogalmazhat­nám úgy is, hogy mi vagyunk a közvetítők és közvetlen meghatározók.- Említene konkrét példát?- Azzal a feltétellel, ha csak Mezei András: Olykor százöt­ven-kétszáz üzletember is találkozik nálunk V. Polgár Judit felvétele minden második olvasó ismer rá a körülírt vállalatra. Akad Magyarországon egy óriási autóbuszgyár, amely piaci gondokkal küszködik. Ponto­sabban szólva; termékeire volna piac, ha a megrendelők tudnának fizetni. Talán sikerül néhány tízmillió dollárt fölhaj­tani, s hamarosan megépülhet innen vagy kétezer kilométer­nyire egy autóbusz összesze­relő üzem. Ez mindkét, sőt mindhárom félnek komoly hasznot jelenthet, ha megvaló­sul majd. Menedzserek és költészet- És a publicisztika, másik kedvenc műfaja?-A legutóbbi négy évben hallgatott a publicista Mezei András. Nem vettem részt az úgynevezett Csurka-\itában, nem vitatkoztam Csoóri Sán­dor nézeteivel. Őszintén azt gondolom, hogy egykori író­barátaim, akik egyébként pa­raszti származásúak vagy kö­zel vannak a néphez, nem akartak rosszat. Az viszont tény, hogy a korábbi kor­mányzattal együtt közremű­ködtek a magyar mezőgazda­ság szétverésében, a keleti kapcsolatok eljelentékteleníté- sében. Ez sokkot okozott. A megrendülést írom ki magam­ból hajnalonta. Tény versek­nek nevezem ezeket a rövid írásokat.- Lehet verset írni például a mezőgazdaság szétveréséről?- Verset mindenről lehet írni, talán még erről is. Én azonban inkább a han­gulatot próbálom megérzékíteni. Mind­azt, amit az említett sokkállapot kiváltott belőlem.- Járja az országot, üzletemberekkel talál­kozik. Néha még olva­sókkal is?- Miért ne lehetne egy üzletember olvasó is? Úgy gondolja, hogy, aki vállalkozik, az már megszűnt vers­olvasónak lenni?- Úgy gondolom, hogy nincs a versekre idejej- Érdekes, nekem az a tapasztalatom, hogy az úgynevezett mene­dzserek a legtájékozottabb emberek közé tartoznak. Azt nem állítom, hogy minden verseskötetet elolvasnak, de arra már rájöttek, hogy ha a „placcon” akarnak maradni, akkor figyelemmel kell kísér­niük a legfontosabb esemé­nyeket. Kitörési pontok- És úgy véli, hogy a versek manapság a legfontosabb események közé tartoznak?-A fene tudja, hogy kinek mi a fontos. Azt viszont bizto­san tudom, hogy jártam- ban-keltemben olyan embe­rekkel találkozom, akik meg­hallgatják a verseimet, és szí­vesen beszélgetnek velem a gazdasági helyzetről is.-Hogyan jellemezné a be­szélgetőpartnereit?- Olyan érdeklődőknek tar­tom őket, akik nem zárkóznak el a kultúrától sem, s akik sze­retnék tudni, hogy ebben a mostani helyzetben milyen ki­törési pontjai vannak Magyar- országnak. Zöldi László Magyar filmszemle - jövőre szerényebben A 26. magyar filmszemlét 1995. február 4-e és 8-a között rendezik meg - jelentette be Kézdi-Kovács Zsolt, a film­szemle igazgatója. A fesztiválon 19 játékfilmet és 129 dokumentumalkotást mutatnak be, ebből 15 játékfilm és körülbelül 30 dokumentum­film vesz részt a versenyben. A filmszemle anyagi okok miatt nem lesz olyan reprezen­tatív, mint a legutóbbi. A vetí­téseket nem a Budapest Kong­resszusi Központban, hanem az Uránia és a Művész moziban tartják. A 180 külföldi vendég helyett csak 70-et hívnak meg. A zsűri a játékfilm- és doku­mentum-kategóriában egy-egy fődíjat és több alkotói díjat oszt ki. A külföldi kritikusok ismét odaítélik a Gene Moskowitz-dí- jat, a Színház és Filmművészeti Főiskola diákjai pedig a Nyak­kendő-díjat. Terveik szerint há­rom életmű-díjat is átadnak. Nehéz kereszt manapság a Vöröskereszt Tizenöt és félmillió forint a Vöröskereszt megyei szervezetének éves költségvetése, ebből nem egészen öt és félmilliót meg is kapnak. A többit magának kell előteremtenie, s a „hogyan”-ra legfeljebb tippeket kap. Az előzményekről itt csak annyit, hogy a szervezet '48-ban visszaadta vagyonát az államnak, mely cserébe ígérte: eltartja. Majd a szervezet kari­tatív jellegére apellálva kivo­nult a finanszírozásból. A mun­kát alapvetően megváltoztató következményekről dr. Döm- södy Péterrel, a megyei Vörös- kereszt elnökével, és Juhászné Kincses Helénnel, a megyei tit­kárral beszélgettünk.- Tizenhárom aktív dolgo­zónk van, Balassagyarmatot most a rétsági titkár látja el, mivel még nem történt meg a közelmúltban megüresedett ál­lás betöltése. Működtetni kell a két intézményünket, a gyarmati nappali melegedőt és népkony­hát, valamint a salgótarjáni éj­jeli menedékhelyet, ahol most telt ház van. A lapokban is megjelent gyarmati üggyel kapcsolatban csupán annyit jegyzek meg, hogy ötszázezer forintos tartozás maradt ránk. Ebből kétszázezret már kifizet­tünk, s van egy ígérete a helyi önkormányzatnak, miszerint a hiányzó összeget kifizetik - mondja Juhászné Kincses He- lén. A megélhetés nagy szó. Ma­gára valamit adó szervezet nem megy el a pályázati lehetőségek mellett, nekik viszont a bizony­talansága mellett is ez az egyik legbiztosabb forrás.- Rendkívül megváltozott az elmúlt öt évben a vöröskereszt profilja - veszi át a szót dr. Dömsödy Péter. - Míg koráb­ban a szociális tevékenység minimális volt, most elsősorban erre, a karitatív munkára van szükség, amit állami pénzből nem lehet csinálni. így marad a kereskedés, vásározás. Szpon­zor csak a mesében van. Az adományozás ma azt jelenti, hogy a szegény támogatja a még szegényebbet. A többi önmaga reklámozására, mene­dzselésére költ. A véradásszervezés a másik jelentős feladat, de ezért jelen­leg a véradó állomás kapja meg a pénzt.- Mivel vérre a jövőben is szükség lesz, az érte járó elis­merést akkor kaphatnánk meg, ha saját vérellátó szolgálatunk lenne. Ehhez viszont végre kell hajtani az egészségügyi refor­mokat - mondta a megyei szer­vezet elnöke. (Mihalik) Riasztó választási kampányszórólapok (névtelen levelek formájában) Ferter János rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom