Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-15 / 269. szám

1994. november 15., kedd Rétság Es Környéke 5. oldal NÉPSZAVAZÁSON DÖNTÖTTEK Tolmács januártól önálló A község választásra jogosult polgárai ez év májusában helyi népszavazáson döntöttek közigazgatási önállósulásukról. Ezt megelőzően hosszú éveken keresztül társközségi vi­szonyban, majd Rétság várossá válását követően annak te­lepülésrészeként jegyezték. A különválás okáról, a jelenlegi helyzetről Havai László, a képviselő-testület tagja, polgár­mesterjelölt adott tájékoztatást. Elmondta, hogy nem vélt, vagy valós sérelmekben jelöl­ték meg az okokat. Rétság vá­rosrészeként sem alárendelt szerepet töltött be Tolmács. A képviselő-testületbe négyen kerültek annak idején. Azt elismerik, hogy lakos­ságarányosan Tolmácsra több pénz került az elmúlt négy esztendőben, mint Rétságra. Egyebek között megépült az úgynevezett Zarándoki út. Törlesztették a korábban ve­zetékes gáz építésére felvett hitelt. Rendezett anyagi felté­telekkel jelenleg épül a tele­fonhálózat. Zökkenőmentes volt az intézmények műkö­dése, felújítása. Megfelelő az alapellátás és a lakossági szolgáltatás. Nemcsak az itt élőknek van helyben munka- lehetőségük, hanem a kör­nyékről is sokan járnak a tol­mácsi üzemekbe dolgozni. Mégis, azt vallják a lakók, hogy bizonyos lehetőségeket jobban ki tudna használni a település, ha önálló lenne. Ezek felvállalásával szoro­sabb lenne az emberek ér­zelmi kötődése lakóhelyük­höz és összetartóbb falukö­zösség alakulhatna ki. Jelenleg három polgármes­ter és kilenc képviselő-jelölt gyűjti a támogató aláírásokat. A választott tisztségviselők feladata elsősorban az önálló­ság megalapozása lesz. Az egyik legfontosabb fel­adat a helyi hivatal kialakítása a kultúrházban. Ez hamarosan befejeződik. A továbbiakban az új kép­viselő-testületek döntenek majd a vagyonmegosztást és a jegyzőséget illetően. S. J. Most is a sarkukra állnak BERKENYE. Morcosak az emberek a faluban. A gázhá­lózat átadása késik, pedig leg­többen nem vettek maguknak tüzelőt. Nincs olyan nap, hogy ne állítaná meg valaki Schmidt Józsefné polgármes­tert - a helyi szövetkezet el­nökét -, hogy érdeklődjön, mennyi fát, szenet rendeljen az átmeneti időre. De a pol­gármester asszony sem tehet mást, mint széttárja a karját. A berkenyeiek viszont nem hagyják magukat. Naponta tele­fonálgatnak, érdeklődnek, s megpróbálnak mindent, hogy meggyorsítsák a dolgot. Mintegy 600 ember él Ber­kenyén. A korábbi évtizedek­ben bizony fel-felsejlett a re­ménytelen jövő, az a félelem, hogy lassan elnéptelenedik a falu. Az utóbbi időben azonban már fejlődés tapasztalható, mert az emberek helyben is találnak munkát, s azt érzik, hogy ennek a településnek van jövője. Jel­lemző, a bármely városnak is díszére váló községházát úgy építették meg, hogy Berkenye minden hadra fogható lakója három éven át közmunkát vál­lalt, s .az iparosok is kitettek magukért. Sőt, a tetőtérben panziót is kialakítottak, s a jövő évben már hivatalosan is várják a turistákat. Borzolja az idegeket a gázhálózat késedelmes átadása MA NEM JÓ ÖREGEMBERNEK LENNI - VALLJA A PSZICHIÁTER Orvosok - két malomkő között... Nemrég sötétedés után egy hatvanhat éves asszony lesétált a fo­lyópartra, levetkőzött, ruháit összehajtogatta, majd besétált a vízbe. Holttestét másnap fogták ki a révészek. Búcsúlevelét sírva olvasta a család. Két nap múlva az egyik községben egy hetvenkét éves férfi érezte úgy, hogy mindennek vége. Vadász­puskájával fejbe lőtte magát. Sokszor leírtuk: Magyarország az öngyilkosok országa. Nem génjeinkben hordozzuk az átkot, sokkal rosszabb: megtanuljuk, hogy a konfliktusmegoldás egyik lehetséges eszköze lehet az öngyilkosság.- Van-e kiút? - Erről, s a mindenna­pok tapasztala­tairól beszél­gettünk dr. Lesch György pszichiáterrel, a több Rétság környéki tele­pülésnek is el­látási kötele­zettséggel ren­delkező váci Jávorszky Ödön Kórház II. pszichiát­riai osztályá­nak főorvosá­val.- Az ön- gyilkosságok száma ingado­zást mutat, bár az utóbbi idő­ben némileg emelkedett - mondta. - Hozzánk csak a sikertelen öngyilkossági kísérletet el­követett embe­rek kerülnek, akik meghal­nak, azokról nincs semmilyen adatunk. Az viszont általános tapasztalat, hogy nagyon összetett az ilyen esetek társadalmi, családi és egyéni háttere. Sajnos, azt kell mondanom, hogy benne él a társadalomban, az emberek tu­datában az a lehetőség, hogy adott esetben az öngyilkosság­hoz nyúljunk. Ezt generációról generációra tovább is adjuk. Vannak veszélyeztetettebb ré­tegek, sőt falvak. A szokások­ban él tovább a hajlam, s pél­dául megesik, hogy bizonyos konfliktus helyzetekben azért követ el valaki öngyilkosságot, mert azt hiszi, hogy ezt várják el tőle a falubeliek.- Melyek a leggyakoribb eszközök, amelyeket az öngyil­kosok használnak?- Az első helyen a gyógyszer áll. Ezt a vegyszerek követik. Ritkábban a drasztikus módsze­rek, mint az önakasztás. Csak igen ritka az, hogy mondjuk va­laki a vonat elé veti magát.- Milyen mély az öngyilkos- sági hajlam az emberekben?- Azokban a családokban meglehetősen mély, amelyek­ben már gyermekkorban a rossz szociális problémamegoldáso­kat tanulják meg a fiatalok. Ez sokszor kapcsolódik a kóros személyiségfejlődéshez. Az átér segítsen a rászorulón?- Csodatevők mi sem va­gyunk, de amit lehet, megte­szünk. Sokkal nehezebb viszont a családok belső problémáit rendbe tenni. Gyakori, hogy e kis közösségeken belül az idős embert háttérbe szorítják, s in­kább beadnák a szociális ott­honba, csak ne legyen otthon. Borzalmas, amikor egy gyermek idáig eljut! Nem egy­szer előfordul, hogy a szeren­csétlen öreget meg sem láto­gatják, s amikor már hazame­hetne, kiderül, hogy nem tud­juk kiadni, mert nincs hová mennie. A csa­ládba visszake­rülve ugyanis a pokoljárás foly­tatódna. Viszont pénzügyi szem­pontból nagy luxus egy idős embert a kór­házban tartani, s törvénysértő is valakit, bár álla­pota nem indo­kolja, elmeosz­tályon kezelünk.- Önök akkor két malomkő kö­zött őrlődnek: a humánum és az előírások között. Egyszer csak azt kell mondani a betegnek, hogy haza kell men­nie.- Mindent megpróbálunk, hogy megfelelő körülmények közé kerüljön a tőlünk távozó. Szerencsére azért vannak ren­des családok is, ahol várják, örülnek, ha hazatér a papa, a mama, vagy a nagyszülő. A legnagyobb gondunk akkor van, amikor az öregnek nincs hová mennie. A szociális ott­honokra kitehetnék a megtelt táblát, s az elmeotthonokban szintén minden hely foglalt. Emiatt tartunk fenn osztályun­kon egy külön részleget.- Melyik volt az ön praxisá­ban a legmegrázóbb eset?- Sok ilyennel találkoztam már. Ezek mély nyomot hagy­nak az emberben, elsősorban azért, mert valamilyen kapcso­latom volt már ezekkel az em­berekkel. Volt betegem, sőt ép­pen az osztályon ápolt idős em­ber követett el öngyilkosságot, de megéltem, hogy az egyik kollégám nyúlt ilyen módszer­hez. A legfrissebb élményem is nagyon megrázott. Egy idős nénit hoztak be néhány napja, aki gyógyszert vett be. El­mondta, hogy meg akar halni, mert nincs értelme az életének. Kiderült, hogy depressziós ál­lapotban van. (Fu - Zo) A magány legtöbbször rossz tanácsadó (illusztrációs fotó) öngyilkosságra készülők szinte mindig sok jelzést adnak a kör­nyezetüknek. Ezt hívják az utolsó segélykérésnek. Egy-egy levél, célozgatás, megjegyzés jelezheti, hogy mire készül va­laki. Az embereknek nem egy­forma a tűrőképességük, s akiknél gyengébb, hamarabb kimerülnek, elkeserednek, s végül arra a következtetésre jutnak, hogy csak az öngyilkos­ság ad számukra megoldást.-Egy hatvanhat, vagy het­venkét éves ember vajon miért lesz öngyilkos?- Az utóbbi időben hátrá­nyosan változott meg az idős emberek helyzete a társada­lomban. Nagy bajnak tartom, hogy a régi nagy családok, amelyekben több generáció együtt élt, szétestek. Az öregek folyamatosan elszigetelődnek, magányosakká válnak s erköl­csileg is egyedül maradnak. A legtöbbjük súlyos megélhetési gondokkal küzd. Sokan érthe­tően elkeserednek amiatt, hogy negyven-negyvenöt évet dol­goznak, s a nyugdíjukból nem tudnak megélni. Azt kell mon­danom, ma nem jó idős ember­nek lenni.- Mekkora esély van arra, hogy egy sikertelen öngyilkos­ság után az orvos, a pszichi­Rétság és környéke RÖVIDEN RÉTSÁG. Két helyen is félsávos útlezárás miatt kell figyelmesebben vezetni Rétság környékén. Közvet­lenül a város elején, a vasúti átjárónál dísztéglából lassító sávokat alakítanak ki mind­két irányból. Ezen áthaladva a hangosabb súrlódási zaj figyelmezteti a járművek vezetőit a fokozottabb óva­tosságra. Szendehely előtt pedig a kapaszkodósávot újították fel. Az építők telje­sen felmarták az elhaszná­lódott aszfaltot, s a tervek szerint - ha az időjárási kö­rülmények is engedik - né­hány napon belül elkészítik az új burkolatot. LEGÉND. A helyiek sze­rint községükben jelenleg húsznál több eladó ház ta­lálható. A zömében elköltö­zés, kisebb részben elhalá­lozás miatt lakatlanul ma­radt házaknak több mint a fele jó állapotban van. A hosszabb ideje lakatlan por­ták Viszont természetesen elhanyagoltak, rossz álla­gúak. Az utóbbi években több lakás is gazdára talált. Az új tulajdonosok a ha­gyományokat tisztelve mu­tatósán helyrehozzák az épületeket és megművelik a kerteket. Eddig öt holland es tizenöt budapesti család vá­sárolt pihenőhelyül ingat­lant az erdő és egymásba simuló dombok között lévő faluban. A kínálat azonban jóval nagyobb mint az ér­deklődés. RÉTSÁG. Debre Györgyi amatőr festő kiállítással mu-' tatkozik be Rétságon a vá­rosi közművelődési intéz­ményben. A berkenyéi al­kotó képeit november 16-ától 26-áig tekinthetik meg a képzőművészet iránt érdeklődők. Az oldalt szerkesztette Furucz Zoltán Holnapi számunkban Pásztó és környéke Egyenlő vállalkozási esélyek csak a mesében léteznek Szinte hetente jelennek meg híradások, nyilatkozatok az ilyen-olyan mezőgazdasági támogatási formákról, kedvezmé­nyekről, hitellehetőségekről. Ám ezek nem, vagy csak erőltetett menetben érnek le a falvakba. Vagy mégsem olyan lelkesítőek földközelben, állatközelben? / Állásajánlatok A diósjenöi rehabilitációs intézet 1 fő ápolót (16 ezer forint) és 1 fő főiskolát vég­zett gyógypedagógust venne fel (18 ezer forint). A Híradástechnikai Anyagok Gyára Romhány- ban 8 fő betanított női mun­kást venne fel (15 500- 20 100 forint között). 6 fő ügynököt alkalmazna a rétsági AB-Aegon Bizto­sító Rt. jutalékos rendszer­ben, feltétel érettségi bizo­nyítvány. (15-50 ezer forint között). Diósjenőn, Szabó István vállalkozó 1 fő traktorveze­tőt, 1 fő motorfűrész-kezelőt és 3 fő betanított munkást alkalmazna. (Teljesítmény­bérezés: 10 500 -25 000 fo­rint). A Tereskei Általános Is­kola felvesz 1 fő ált.iskolai tanítót (20 000 forint). Sok az akadály és a buktató-Hogyan boldogul az ősa­gárdi gazda?-Ahogyan a kényszerhely­zet engedi - mondja Töreki Ar- pádné.- Elsősorban ez irányítja, ha­tározza meg a mi vállalkozá­sunkat. Annyi az akadály, a buktató, hogy ezt még számba venni is nehéz, hát még eliga­zodni közöttük. Az ami máshol gond, az itt is fáj, csak még ki­egészül szűkebb környezetünk ellentmondásaival is. Tizenhat tehenünk és négy vemhes üszőnk van. A férjem­mel, gyerekeimmel együtt öten dolgozunk e családi vállalko­zásban, mégis nehezen jutunk valamire.- Hol értékesítik a tejet?- Korábban a váci tejipar vette át. Gyakran akadozott a kifizetés. Aránytalanul nagy a termelői és a piaci ár közötti kü­lönbség. Nehezen érthető, hogy a termelőtől literenként húsz forint körül átvett tejből, ho­gyan lesz a boltokban ötven fo­rintos tej. A biztosabb fizetés és a nagy jövedelmezőség remé­nye kényszerített bennünket arra, hogy egyéni megrendelé­sek alapján négy településen ér­tékesítjük a terméket. A napi maradékból túró, tejföl lesz és házalunk ezekkel is.- A szükséges takarmányt hogyan biztosítják az állatok­nak? Szántóföld csak papíron- Eddig úgy béreltük a föld­területet a tömegtakarmány termesztéshez. Tavaly kárpót­lási jegyen vettünk pár hektárt, van bérelt földünk is. Nagyobb területű tagi részarány kiadását várjuk több, mint egy éve a he­lyi szövetkezettől. Megegye­zéssel sem sikerül a földhöz ju­tás. Egy-egy területre többszö­rös a túljelentkezés. A helyi földkiadó-bizottság nem mű­ködik. így csak papíron van kö­zel ötven hektárnyi szántónk mégsem tudjuk megalapozni a jövő évi takarmánytermesztést. Többhónapos utánjárással 2 millió forintos gépvásárlási kölcsönhöz jutottunk, hogy a saját eszközeinkkel, munkánk­kal majd jelentősen csökken­teni tudjuk a takarmányozási költségeket. Most kihasználat­lanul itt állnak az új gépek és rajtunk kívülálló okok miatt nem tudjuk a nehezen megte­remtett lehetőségeinket kihasz­nálni.-A háromszáz négyszögöl­nyi telken van a családi ház, az istálló, itt tárolják a takarmányt és a gépeket. Elég zsúfolt így a porta?- Pedig lenne más lehetőség is. Például a szövetkezet tehe­nészeti telepe üresen áll, az enyészeté és lassan széthordják. Összesen egymillió forintnyi családi vagyonrészünk van a közösben. Kértük, hogy ennek fejében adjanak a tulajdo­nunkba egy épületet. A vezető­ség ebbe nem egyezik bele. Most tehetetlenül akár azt is el kell tűrnünk, hogy a szövetke­zet felélje a vagyonúnkat. Ezek után hol beszélhetünk egyenlő gazdálkodási esélyekről? „Akkor sem adjuk fel.. Vagy nem kaphatunk még bérbe sem a kertünk végében lévő földterületből annyit, hogy az állatok tartását, elhelyezését megoldjuk. Ehelyett el kell tűrni a szomszédok veszekedé­sét, mert kihajtáskor az állat közel megy a kerítéséhez. Mi, jobb híján kényszerhely­zetből vállalkoztunk. Ingázás helyett a mezőgazdasági vállal­kozásból szeretnénk biztosítani a megélhetésünket. A család­ban valamennyiünknek közép­fokú szakirányú mezőgazda- sági végzettsége van. A lá­nyom, Szilvia felsőfokú agrár­mérnökire jár. Ehhez értünk és nem adjuk föl. Surányi János l

Next

/
Oldalképek
Tartalom