Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-10 / 238. szám

1994. október 10., hétfő Ovasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Nekem csak 18-ra jön ki a 25 % Bevallom mindig gyenge vol­tam a matematikából. Az érett­ségin is csak elégséges volt a dolgozatom. Még e szerény tu­dásom mellett is felfigyeltem a Nógrád Megyei Hírlap október 6-ai számában közölt „Emelt nyugdíj: nem ajándék és még mindig kevés a megélhetéshez” című cikkének a 8 százalékos nyugdíjemelés visszamenőle­ges kifizetéséről szóló kitételé­hez, mely így szól: „Ezzel meg­valósul a nyugdíjak törvényben előírt 25 százalékos emelése." Ezzel sehogy sem tudok zöldágra vergődni. Mert ugye január elsejétől augusztus 31-éig 10 százalékos nyugdíj- emelést kaptunk. Szeptember elsejétől az 1993. december 31-ei nyugdíjra kaptunk 8 szá­zalékos emelést, s ezt az új ren­delet értelmében visszamenő­leg megkapjuk november hó­ban egy összegben. Én akár­hogy forgatom a számokat, ne­kem ebben az évben 18 száza­lékos nyugdíjemelés jön ki és nem 25 százalék. Neves matematikusok, vagy e tárgyból jelesen végzett hon­fitársaim majd felvilágosítanak. Mucsi Lajos Salgótarján EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR Küldjön egy történetet! Gombaszüret A természet által előcsaloga­tott októberi esőfelhőknek megörültek az öregedő topo­lyafák, a házak ablakainak párkányára kihelyezett mus­kátlik, nem is szólva az erdő csodálatos ajándékairól, a nö­vekedni vágyó gombákról. A hirtelen eleredt zivatar elől ázott cinegék, verebek csicsergő hada keresett me­nedéket fák lombjai között, ereszek alatt. Csigák kacsin­gattak egymásra teleszkópos szemeikkel a vizesárok part­ján, nem is sejtve, hogy ha­marosan összeszedik őket... A zivatar, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan átadta he­lyét a ragyogó délelőtti napsü­tésnek. Mivel a természet bo­londja vagyok, gondoltam, elhívom Laci barátomat gom­bázni. Közvetlen az erdő mel­lett laknak, nem kell sokat ku­tyagolni. A tarisznyába beke­rült egy jókora szalonna, vö­röshagyma, két üveg sör. Már a kerten át haladtunk, amikor barátom hatéves kis­lánya utánunk szólt: - Apu vigyetek engem is gombázni!- Erzsiként - válaszolta kedvesen az apja - menj visz- sza szépen, segíts anyunak főzni! A kislány szája pityergésre állt, szeme mégis huncutul csillogott, mikor bement a házba. Már több, mint egy órája jártuk az erdőt üres szatyorral, hol a bokrok alá nézve, hol egymásra. És akkor ... Az öreg töl­gyes fái között megjelent egy csodálatos látomás, egy káp­rázatos tünemény. Barátom­mal úgy néztünk rá, mint két viharvert, éhenkórász egy mesebeli, dúsgazdag tün­dérre. A kislány kezében nagy kosár volt, melyet szinte már az avaron húzott. Hajtincseit összekócolta az őszi szellő és aranysárgára varázsolta a lombok közé belopakodó napsugár. — Apa! — szólt Erzsiké ka­cagva - találtam néhány kiló gombát és öt szál virágot. Az utóbbit odaadjuk anyucinak, a gombából pedig készítünk egy nagy fazék pörköltet. Bagyinszki Zoltán Salgótarján FEDEZZÜK FEL ÉRTÉKEINKET! Vajon, unokáink is látni fogják? Ismét egy új, szép és érdekes­nek ígérkező kihívás elé néz­hetnek azok az olvasók, akik az elfelejtett értékek, különle­gességek felkutatását, s ezzel együtt a fotózást is kedvelik. Vajon, unokáink is látni fog­ják? címmel olyan fényképfel­vételeket várunk —kis magya­rázó szöveggel ellátva—, ame­lyek megyénk településein még fellelhető, régi, formájukban különleges és szinte még alig ismert, vagy a múlt ho­mályába került alkotásokat mu­tatnak be. Lehet ez szobor, em­lékmű, kút, épület, vagy annak valamely része, esetleg dísze stb. Bizonyára akad olyan ol­vasó, aki karnyújtásnyira van ilyen „kincstől”. Most az a „feladat”, hogy próbálja meg­keresni ezt, saját s mindannyi­unk örömére. A beküldött fotókért 500 fo­rintos vásárlási utalvány a juta­lom. Várjuk hát olvasóink érték­mentő fényképfelvételeit! Szerkesztői üzenetek Olvasóink közül már többen tet­ték fel szerkesztőségünknek azt a kérdést, hogy a talált tárgya­kat hol adhatják le, illetve elve­szett értékeik után hol érdek­lődhetnek. Ezúton közöljük, hogy mindkét esetben a város­házán (Salgótarján, Múzeum tér 1.) fsz. 005-ös szobában mindenki rendelkezésére áll­nak. * Ugyancsak többek figyelmébe ajánljuk, hogy az Olvasóktól olvasóknak című összeállítá­sunkban csak a teljes névvel és pontos címmel megjelölt leve­leknek tudunk helyet adni. Pintér Sándor salgótarjáni levélírónk cikkét nem tudjuk közölni, mivel részünkről ezt az ügyet már lezártuk. De ha a jel­zett felháborító jelenségeket ismét tapasztalja, jogában áll azt az illetékes hatóságnak je­lenteni. Olvasószolgálat Felhívjuk olvasóink szíves fi­gyelmét, hogy péntekenként szerkesztőségünkben jogse­gélyszolgálat áll a rendelkezé­sükre. Dr. Verebélyi Gyula 9-től 12 óráig fogadja az ér­deklődőket. Ugyancsak pén­tekenként I3-tól 15 óráig Ko­vács Margit tart olvasói ügy­félszolgálatot. Mikor kerül végre eredeti helyére az emléktábla? A 25. Losonci Gyalogezred domborművé jelenleg a temetőben van Naponta én is elmegyek a templom kőfala mellett. Nem­régiben arra lettem figyelmes, hogy ezen a helyen egy idős ember, túl már a nyolcvanon, megemelte kalapját, felnézett, de amit keresett, nem látta már. Tőlem próbált választ kapni arra, hová is lett a 25. Losonci Gyalogezred hősi halottainak emlékére készített dombormű a templom támfaláról. Honnan is tudhatná, hiszen - mint ahogy elmondta - ő már a második vi­lágháború óta nem volt szülő­városában. Megvallom őszintén, elszé­gyelltem magam, s vele együtt könnyeztem. Az én apám is 1914-ben az orosz fronton halt meg, ki tudja hány bajtársával együtt. Jóformán nem is ismer­tem, még szeretetet sem kaptam tőle, mivel csak kétéves voltam akkor. Elment és soha többé nem jött vissza. Az idő elmúltával is jól em­lékszem; a felszabadulás után, amikor az új támfalat építették, az akkori városi tanács elnöke megígérte: mihelyt végeznek az építők, helyére kerül a szimbó­lum. De nem, az még most is várat magára. Ott van eldugva a temető ravatalozója mögötti fa­lon. Ennek ellenére mi még min­dig reménykedünk, hiszen Zagyvapálfalván is visszaállí­tották már a katona szobrát, s apró falvaink legtöbbjében is a hősöknek kijáró tisztelettel gondozzák, s ápolják az emlék­helyeket, emlékműveket. Balázs László nyugdíjas festő Salgótarján Hímzőkiállításon jártunk Mezőkövesden Példaadóan őrzi, ápolja a hajdani mezőváros éle­tének hagyományait a mezőkövesdi önkormány­zat. Sokféle gyűjtemény, kiállítás mutatja be - többek között a Matyó Múzeumban, a városi ga­lériában - a település hétköznapjait, díszes ünne­peit. A nyár közepén a kiállítások száma egy régi-újjal bővült. Immár harmadik alkalommal hirdették meg az idén a nevezetes mezőkövesdi hímzőasszony, Kis Jankó Bori tiszteletére az or­szágos hímzőpályázatot. A legszebb kézimun­kákból, faragott, festett bútorokból júliusban nyílt kiállítás a Mezőkövesdi Közösségi Házban. A rendezők között van a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat, a Magyar Művelődési Intézet népi iparművészeti osztálya és természe­tesen Mezőkövesd Önkormányzata. A felhívásra mintegy félezer népi iparművész küldte el munkáját. Közülük több mint kétszázat talált alkalmasnak a kiállításra az igényes zsűri. A rangos kiállítást gazdagítja hagyományőrző klubunk egyik tagjának: Andó Tóth Józsefnének szép, palóc hímzéssel díszített köténye és töröl­közője. A megtiszteltetés ugyan a hagyomány- őrző klub egyik tagjának szól, de méltán voltunk büszkék mindannyian. hagyományőrző kézimunkázó nők klubja Salgótarján Pár keresetlen mondat egy patakról, ami már nincs Andó Tóth Józsefné munkái jelenleg Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban is láthatók Fotó: Gyurién Tibor Nem akarok senkit megsérteni, de ami itt Salgótarjánban törté­nik az autók érdekében az em­ber hátrányára, az már több a soknál. Néhány évvel ezelőtt elte­mették a patakot, ami pedig fontos lett volna egy poros vá­ros szempontjából. Most azt hallani, hogy parkírozó lesz. Mi a város lakói pedig ful­ladjunk meg, vagy haljunk meg esetleg tüdőrákban? Dr. Kárászi Benőné Salgótarján Az autóvezetőnek is igaza lehet... Történt egy alkalommal, hogy a rend őre úgy látta, a személygépkocsi vezetője késve - miután elhagyta a helység végét jelző táblát - kapcsolta be a tompított fényszórót. Az autó vezetője ugyan­akkor jól látta, hogy rend­őrök közúti ellenőrzést tar­tanak, ezért a táblához érve bekapcsolta fényszóróit, s kíváncsian várta a vele egy­ütt utazó társával, hogy va­jon mit találnak majd a rendőrök. Hibát nem találtak, azon­ban feljelentést tettek a gépkocsivezető ellen a későn felkapcsolt fényszóró miatt. Az ügyet kivizsgálták, s az autóst megbüntették. A büntetés összegének kisza­básánál figyelembe vették, hogy az autós szabálysértést ezt megelőzően nem köve­tett el. így „csak” négyezer fo­rint bírságot kellett lerónia. De mi van, ha az autóve­zetőnek van igaza? Semmi, hisz' a rendőr „nem büntet­hető”. Ő a rend őre. Deme Lajos az autó vezetője OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL Az özvegyi nyugdíj feléledéséről Lapunk 1994. évi augusztus 29-ei számában választ adtunk egyik olvasónknak „az állandó özvegyi nyugdíjról”. Ezt köve­tően keresett meg másik olvasónk és elmondta saját esetét, majd javasolta, hogy hasonló késedelmek elkerülése érdeké­ben a rovatunkban is tudatosítsuk a teendőket. Olvasónk munkahelyi bal­esete folytán olyan sérülést szenvedett, melyen csak hosz- szú kórházi kezeléssel is járó csonkolásos műtéttel tudtak segíteni az orvosok. Ekkor már özvegy volt s korábban egy évig már ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapott, tehát úgy ér­tékelte, hogy ezzel már nem kell foglalkoznia. Saját baleseti rokkantsági nyugdíjigényét a hosszadal­mas kórházi kezelés és gyó­gyulás miatt csak később je­lenthette be. Sajnos, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az első- és másod­fokú orvosi bizpttság(ok) szakvéleménye alapján mun­kaképességének csökkenését csak 40 százalékosnak fogadta el, ennélfogva csak baleseti já­radékra találta jogosultnak. Ez ellen a határozat ellen olvasónk kénytelen volt az il­letékes bírósághoz kereseti ké­relmet benyújtani, melyben igazságügyi orvosszakértő be­vonásával kérte annak megál­lapítását, hogy munkaképes­ség-csökkenését legalább 67 százalékban elvesztette s álla­potában már nem várható javu­lás, következésképpen, állapít­sák meg baleseti rokkantsági nyugdíjigényének jogosságát és rendeljék el visszamenőle­ges hatállyal annak folyósítá­sát is. A bíróság olvasónk ere­deti kérelmének - a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakvéleménye alapján - helyt adott és ennek eredmé­nyeként a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság rokkantsági nyugdíjmegállapító határoza­tot hozott és megkezdték a nyugdíjának kifizetését is. Sajnos, a korábbi özvegyi nyugdíjat nem vették figye­lembe, ezért az egyesített ellá­tást nem állapították meg. Amikor olvasónk emiatt pa­naszt tett, arra hivatkoztak, hogy ezt korábban nem kérte, ezért most már csak a Buda­pesti Nyugdíjfolyósító Igazga­tóságtól kérheti az özvegyi nyugdíj feléledését, illetve an­nak alapján az egyesített ellá­tást is. Ez meg is történt, de a késedelmes igénybejelentés miatt veszteség érte. A nyugdíjtörvényként is­mert, többször módosított és kiegészített 1975. évi II. tör­vény 98. paragrafusa akként rendelkezik, hogy egyes ellá­tásokat - így az özvegyi nyug­díjat is - csak írásban lehet igényelni és ezen igényt visz- szamenőleg legfeljebb 6 (hat) hónapra lehet érvényesíteni. Igaz, hogy a fentebb hivat­kozott nyugdíjtörvény 60. pa­ragrafusának rendelkezése szerint állandó özvegyi nyug­díjra az egyéb feltételek fenn­állása mellett az is jogosult, aki rokkant, tehát olvasónk joggal lehetett abban a felte­vésben, hogy a saját nyugdíja mellett ezt figyelembe véve a korábbi özvegyi nyugdíjat is be fogják számítani. Sajnos té­vedett, mert miután az özvegyi nyugdíjat csak írásban lehet igényelni, az özvegyi nyugdíj feléledését is ennek megfele­lően kell kérni! Aki tehát hasonló helyzetbe kerül, erre nagyon ügyeljen, ellenkező esetben úgy járhat mint olvasónk, aki a hossza­dalmas eljárással járó saját rokkantsági nyugdíjának inté­zése mellett és jogban járatlan­sága folytán több mint 6 hónap eltelte után igényelte özvegyi nyugdíjának feléledését, így csak hat hónapra visszame­nően számolták el az egyesített nyugdíját, tehát valóban vesz­teség érte. Feltételezzük, hogy az idő­ben történő igénybejelentés a nyugdíjmegállapító hivatal munkáját is gyorsabbá és ha­tékonyabbá tenné, ehhez vi­szont a jogosult tájékoztatá­sára is nagyobb gondot kell fordítani. Ezt szolgáljuk mi is a fenti jogeset közzétételével. Dr. Verebélyi Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom