Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-06 / 235. szám
i 1994. október 6., csütörtök Diákpanoráma i. oidai VERSENYEZNEK A KÖZÉPISKOLÁK Játékos és komoly a Suligála Lapunk Suligálára, játékos-komoly vetélkedőre hívja megyénk valamennyi középfokú iskoláját, az újságírás iránt kedvet érző és fogékony diákokat. Lehetőséget szeretnénk teremteni önmagatok kipróbálására, a többi iskolával való különös megismerkedésre. Nekünk pedig, újságolvasóknak és -íróknak sok-sok örömet jelent majd tehetségetek felfedezése, világotok, problémáitok, humorotok megismerése. Teljes újságoldalon mutathatjátok be a suli életének legsajátosabb, legizgalmasabb vonásait. írjatok bármiről és minél több műfajban, készítsetek fotókat, és rajzoljatok karikatúrát! Legyetek diákosak, kellemesek, eredetiek! Szakértőkből álló, valamint diákzsűri értékeli majd az egyéni teljesítményeket (cikkeket, fotókat, karikatúrákat). A legjobb oldalak rangsorát a közönségszavazatok alapján állapítjuk meg. A díjakat játékos, szórakoztató program keretében osztjuk ki a verseny lezárása, értékelése után. Jelentkezzetek személyesen vagy írásban szerkesztőségünkben! Nevezzétek meg képviselőtöket, akivel megbeszélhetjük a megjelenés időpontját s minden más részletet! Várjuk jelentkezéseteket 1994. október 20-áig a Nóg- rád Megyei Hírlap szerkesztőségébe, a Diákpanoráma címére. Túra szalonnasütő-versennyel Néhány bátrabb társunk a Balti-tenger 13-14 C-fokos vizében is megmártózott Iskolánk, a pásztói Mikszáth Kálmán francia-magyar kéttan- nyelvű Gimnázium diákjai közül sokan még mindig a nyári úti élmények és nyelvgyakorlás izgalmas emlékeit idézgetik. A hagyományokhoz híven, ebben az évben is megrendezte a Táncsics Mihály Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola szokásos őszi túráját. A szervezők különös figyelemmel fordultak az új diákok felé, hiszen ez egyben az elsősök napja is volt. Az idő szerencsére kedvezett nekünk. A Kercsegre vezető úton kellemesen elfáradtunk, de csak ezután jött az igazi próba. Feladataink között szerepelt szalonnasütés is. A sült szaNagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy szeptember elején természeti táborba megyünk. Induláskor igencsak izgultunk, mert a buszok késve jöttek. A folytatás szerencsére sokkal jobb volt. A programok között akadályverseny is szerepelt. A feladatok a természethez, a környezethez kapcsolódtak: megvizsgáltuk az erdei patak tisztaságát, tutajt készítettünk. Kirándultunk a nem messze lévő cseppkőbarlangba. Bent nagyon hideg volt, két pulonna és „csöpögtetős kenyér” színét, ízét egy 3 tagú zsűri bírálta el. Volt logikai játék - természetesen ügyességi, szintén. A feladatok közben zenét hallgattunk. A felsőbb osztályok kötélhúzásban mérték ösz- sze erejüket, amit a 4-esek csapata nyert meg. A végén jókedvűen baktattunk hazafelé. Vertich Lilla Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, Salgótarján lóvert is fel kellett vennünk. De nem bántuk, mert olyan szép volt, mint egy palota. Én mégis legjobban a gőz- mozdonyos vonatozást élveztem, mert eddig még nem utaztam vonaton. Az utolsó napon számháborúztunk. Senki nem akart védő lenni, ezért Zsuzsa néni jelölte ki a két csapatot. Maszkabállal búcsúztunk a tábortól. Majoros Dániel 4. d osztály, Gagarin Általános Iskola, Salgótarján Tíz csodálatos napot töltöttünk a németországi Malchin- ban, a Balti-tengertől mintegy 150 km-re. Három tanár kísért bennünket, nulladikos, másodikos és harmadikos francia tagozatos diákokat. Családoknál laktunk, ahol velünk egyidős gyerekek szintén a francia nyelvvel ismerkedtek az iskolában, több-kevesebb sikerrel. A francia mellett németül, oroszul, angolul igyekeztünk kommunikálni egymással. Az első napokban a családdal, a várossal, az iskolával ismerkedtünk. A városházán tett Avatás. Miért olyan gyakori beszédtéma ez mostanában az iskolák táján? Mert egyre jobban elharapózik az elsősök avatásának egy barbár, titkos módja. Nemcsak a katonák között ismert a hatalommal, erővel való visszaélés fogalma. Ugyanez folyik egyes középiskolák, kollégiumok fiú tagjai között is. De míg a hadseregben keményen büntetik a kiképző tiszteket, ha túl brutális módon bánnak a kopaszokkal, addig az ilyen iskolákban „maximum” egy igazgatói figyelmeztetés és szülői elbeszélgetés a büntetés. S hogy mi történik az ilyen avatásokon? A színhely az iskolában gyakran a WC, ahol kevésbé kell a tanári jelenléttől tartani. Negyedikesek vezénylik az elsős fiú- kórust, kezükbe nyomják a WC-pumpát, hogy abba a mikrofonba énekeljenek. És csinálni kell akkor is, ha már az arcukra fagyott a mosoly. Szerelmet kell vallaniuk egy kilincsnek vagy egy lovat ábrázoló képnek. Órára akkor indulhatnak, ha a nagyok megengedik. Hogy dolgozatot írnak? Az nem számít. Ahányszor elmennek a negyedikesek mellett, köszönniük kell. Néha cipelni a holmijukat. Nem sok iskola van, ahol nem éreztetik az elsősökkel „alacsonyabb rendűségüket". A kollégiumokban pedig még több lehetőség kínálkozik. A kakukkos óra helyett ők ébreszlátogatás során a polgármester is fogadta csoportunkat. A továbbiakban a vendéglátóink által szervezett kirándulásokon vettünk részt. Eljutottunk Rostockba, Wamemündébe, a Balti-tenger partjára, ahol a bátrabbak megmártózhattak a 13-14 C-fokos tengerben. A családok is változatos programot szerveztek számunkra: kerékpártúra a közeli tóhoz, hangulatos vacsora egy kínai étteremben és a fantáziadúsan berendezett pizzériában. A tíz napot közös est zárta az iskolához tartozó tanyán, ahol tenek, s ha a felsősöknek játszani támad kedvük, ők berregnek, mint egy motor, vagy az ágyak alatt közlekednek, mint a metró az alagútban. Az otthonról küldött csomagból csak a dézsma után ehetnek. Ezek közül egy s más néha humoros is lehet, de többnyire mindezt a nagyok állítják. Es vannak dun’ább dolgok is. A vizes törülközővel való csapdosástól kezdve az ablakon való kilógatáson keresztül a fej vécébe dugásáig mindent el lehet képzelni. Nem könnyű kicsinek, elsősnek lenni. Mindenki átesik az avatáson. Pár év múlva ő fog ugyanilyen agresszívan viselkedni. A csordaszellem teljes mértékben érvényesül. Még elnyomja azokat is, akik nem értenek egyet az erőszak, ilyen hússütéssel, sporttal és jókedvvel búcsúztunk el Németországtól és barátainktól. Mint minden válás, ez is nehéz volt. De várjuk majd őket hasonló a vendégszeretettel, kedvességgel, mint amelyet ők nyújtottak nekünk. Köszönjük három kísérő tanárunknak - Bottyán Zoltán igazgató úrnak, dr. Hímé Fodor Erikának és Nádai Zoltánnak - a kirándulás lehetőségét, a munkát, a gondoskodást, a türelmet. És végül köszönet a két pásztói buszsofőrnek, akik készségesen szállítottak bennünket háztól házig, ezzel is kellemesebbé téve utazásunkat. Herczeg Vera IV./F Klacskó József III./F megnyilvánulásaival. A bosszú, az egyént ért sérelmek megtorlása a fő hajtóerő. A módszerek közt nem válogatnak. Az egyes évfolyamok mindig túl akarják szárnyalni elődeiket. Eszközeik, ötleteik egyre megalázóbbak, egyre kegyetlenebbek. Aztán a nagy negyedikesek majd kiskatonák lesznek, majd őket avatják az öregek, majd őket alázzák meg, majd ők sírnak. És megesküsznek, hogy visszaadják. Kiknek? Az új kopaszoknak. Mit lehet tenni? Talán büntetni. Talán újra kellene olvasnotok Nemecsek vagy Nyilas Misi történetét. Ki kellene kölcsönöznötök a könyvtárból a Legyek urát... Ezek a könyvek segíthetnének eligazodni saját telketekben. És emberségből is magasabb osztályba léphetnétek. Fél nyolc előtt kapunyitásra várva Nálunk szeptember 5-én kezdődött a tanítás de már a megújult iskolában. Az első pár napban próbáltunk beilleszkedni az új iskolai rendszerbe. Bevezették a váltócipő használatát, ami kisebb bonyodalmakat okoz a negyedik szünetben, amikor kötelező kimenni az udvarra. Vannak olyan diákok, akik úgy fejezik ki iskolába járó kedvüket, hogy fél nyolc előtt már az iskolaépületnél várakoznak. (Pedig csak fél után nyílik meg az iskola kapuja). Milyen jó érzés, hogy együtt a nyolc osztály, és nem kell már igénybe venni a múlt szükségtantermeit! Iskolánk bővült még egy tornateremmel, ahol már lehetőségünk van a tomagya- korlatok végzésére, bordásfalon való „csüngésre” labdajátékokra is. Ma már nincs gond az öltözködéssel, mert van fiú- és lányöltöző, hozzátartozó zuhanyzóval. Az épületben kialakított könyvtár a kötelező olvasmányokkal és rengeteg izgalmas, érdekes könyvvel várja az olvasni vágyó diákokat. Akik pedig még tanítás után is csevegésre vágynak, azok felkereshetik a klubhelyiséget. A folyosó falain Presits Lujza csodálatos alkotásai láthatók. Ezeket nézve egy kiállításon érezzük magunkat, ahonnan nehéz elszakadni. Ám a csengő hívó szavára vissza kell térnünk az osztályterembe. Godó Viktória 8. osztály, Általános Iskola, Ságújfalu Diákok a könyvtárban a zene idei világnapján A Balassi Bálint Könyvtár ebben az évben is ünnepi megemlékezést rendezett a zenei világnap alkalmából. A műsorban közreműködtek városunk jeles kórusai és tehetséges diákjai. Az esemény egy játékos vetélkedővel kezdődött, majd a felnőtt kórusok mellett a Kodály Zoltán Általános Iskola 6.b osztálya, a zeneiskola növendékei adtak műsort a - sajnos, kis létszámban megjelent - zeneszeretőknek. Nagy sikert arattak a kodályosok az Európa peremén és a Négy földrész című művekből előadott részletekkel. Reméljük, jövőre több érdeklődővel ünnepeljük a zene világnapját. P.Á - N.Á. - S.É. Az oldalt szerkesztette: Sándor Mária Az oldal mondata „Ti jók vagytok mindannyian, miért csináltok hát rosszat?” József Attila (1905-1937) Egy természeti tábor élményei Emberségből magasabb osztályba léphet(ne) „Alombakók” Egy kellemes, ámde fárasztó, meleg nap után amint teheted, téij nyugovóra! Nyújtózz végig az ágyon, gondold végig a napodat! Emlékezz vissza, milyen szerelmesen nézett rád a könyvtárban a srác, és a ruha, amit ma vettél, milyen jól áll! Lassanként pedig engedd át magad az álmok birodalmába! Na, mi történt? Csak nem rosz- szat álmodtál? E pillanatban őrült hadonászásba kezdesz, de aztán ismét erőt vesz rajtad az álmosság; Ám, ez a kellemes, sajátos zümmögés, amely csupán egy oktávval magasabb, mint a „szakmában elismertebb” nagy tekintélyű darazsaké, állandóan füledbe cseng. Nem kétséges: valaki van még rajtad kívül a szobában. Nem, nem a fiú a könyvtárból. S ezt te is pontosan tudod, hiszen kipata szobádban tansz az ágyból, lámpát gyújtasz, s egy párnával eszeveszett csapkodásba kezdesz. Rendben. Ügyes vagy. A szemtelen kis „álombakó” már alulról szagolja az ibolyát. Bújj szépen vissza ágyadba, s most már valóban csak egy van hátra: az alvás. Mit? Hogy ismét zümmögést hallasz? Á! Kizárt dolog. Biztosan cseng a füled. Ám, te nem hagyod magad. Lesállásba helyezkedsz, és figyelsz. De úgy látszik a kis ravasz megtréfált. Csalódottan oltod le ismét a lámpát. Már megint itt van? Ne csüggedj! Lehet, hogy nem is akar megcsípni, zümmögését csupán altatódalnak szánta. Megcsípett? Pech. De azért ne add fel a reményt! Holnap éjjel talán tudsz aludni egy picit. Talán... Kurucz Éva Bp. Arany János Gimnázium Várbörtöntől vízesésig A nagyvisnyói természetvédő táborra most is szívesen emlékszem vissza. Ütünk első állomása Eger volt. A várat és börtönét látogattuk meg, majd felmentünk a minaretbe, ahova 97 szűk és sötét lépcsőn kellett felkapaszkodnunk. Magyarország második legnagyobb templomát is megcsodáltuk. A Bükki Nemzeti Parkban sosem látott dolgokat fedeztünk fel, láttunk öt szép szalamandrát és sok ganajtúrót. Felmásztunk a dédesi várhoz, jártunk a bélapátfalvi cementgyárban is. Nekem a legjobban a golyósmalom tetszett. Ez őrölte a mészkövet. A szilvásváradi múzeumban megnéztük az erdészek szobáját és fegyvereiket, utána a vadon élő állatokat. Elsétáltunk a Sza- lajka-völgybe, megcsodáltuk a Fátyol-vízesést. Onnan kisvasúton utaztunk lefelé... Koronczi Tímea 5. b„ Balassagyarmat, Szabó Lőrinc iskola KUEmc* ScÁta GYEREKEK, VIRÁGOK, GOMBÁK... Egy természetvédő tábor élményeit idézi Kurucz Beáta rajza, aki 5. b osztályos tanuló a balassagyarmati Szabó Lőrinc iskolában. Kényszeredett mosollyal nézi a kicsi táskája kiürítését romiák a metró az alaeúthan. Az otthon- évfolvamok mindig ti