Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22-23 / 249. szám
8. oldal Hétvégi Magazin - Közélet 1994. október 22-23., szombat - vasárnap TÖBB MINT TIZENNÉGY ÉVET HÚZOTT LE A LÉTEZŐ SZOCIALIZMUS SZINTE VALAMENNYI MAGYAR BÖRTÖNÉBEN Megnyugszik-e végre Jecsmenik Andor, az örök háborgó? A Nógrád megyei ötvenhatosok között - de meglehet, nem csak közöttük - unikumnak számít. Míg kortársai, egykori harcostársai élik a maguk békés polgári életét, ő nyilvános szerepléseivel szinte folyamatosan felhívja magára a figyelmet. Pár esztendeje elszántan hadakozott a megyeszékhely azon köztéri szobrai ellen, amelyek szerinte a letűnt szocialista rendszert, a diktatúrát jelképezik vagy dicsőítik, s javarészt még ma is a helyükön állnak. Tavasszal szórólapokat hordatott szét, és hangosított személygépkocsival járta az utcákat, maga mellett iga- tálva, minthogy országgyűlési képviselő szeretett volna lenni. 1926. augusztus 8-án született Salgótarján egyik külterületén, Forgách-bányatelepen. Felmenői béresek, zsellérek és bányászok voltak. Hét testvére közül négyen nőttek fel. Egyik bátyja bányász, a másik üvegfúvó, húga segédmunkás lett, maga az esztergályos mesterséget tanulta ki. Ma már csak az üvegfúvó fivér él, a többiekkel - édesanyjukhoz hasonlóan - a rák végzett. Jecsmenik Andor nem elégedett meg az ipari szakiskolai végzettséggel; letette a művezető képzőt, s a bányagépipari technikum negyedik osztályába járt, amikor letartóztatták. 1956. december 8-át írtak akkor... 1963. augusztus 18-án szabadult. 1966 szeptemberének végétől versei miatt - rosszindulatból és besú- gásra - újra börtönbe került. A szabadság 1973 augusztusának közepén köszöntött ismét rá. Balassagyarmat, Vác, Kőbánya, Sátoraljaújhely, Mária- nosztra, a budapesti Markó utca, Tököl voltak állomáshelyei, melyeket az - ahogyan egymás között ironikusan emlegették - az Ismerd meg hazád börtöneit! * mozgalom keretén belül „bebarangolt”. Szabadulása után esztergályosként dolgozott a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, a Vegyépszemél, s végül a Volánnál. 1986 decemberében nyugdíjazták. Két házassága ment tönkre. Gyermeke egyikben sem született. Élettársával a Forgách-telepen egy elavult kolóniái lakásban él. Beszélgetésünk elején verset nyom a kezembe. Két és fél oldal gépelve. Egy párizsi utcalány sanyarú sorsát, nyomorúságát, boldogság utáni sóvárgását és kitörésének lehetetlenségét szedte rímekbe. Amikor a börtönparancsnok elolvasta az említett verset - meséli -, utána csak Andornak szólította, nevelőtisztje pedig sajnálkozott, hogy ilyen körülmények között találkoztak... Börtönévei alatt és után rendszeresen írt verseket. Csaknem kivétel nélkül a kétkezi kisember, a melós ki- semmizéséről és annak tűrhe- tetlenségéről szólnak. Egy szociálisan membránérzékenységű, rendíthetetlen igazságkereső emberről vallanak.-Tizennégy év és egy hónapot töltött börtönben. Mikor csukták le először?- 1944 tavaszán. A bányánál dolgoztam. Túlóráztunk, mert kellett a szén az országnak. A túlóradíjat azonban nem fizették ki, meg az ígért kedvezményeket sem adták meg. Megtagadtam hát a munkát, és letartóztattak, mint szabotőrt, kommunistát. Az agyam, mint a magnó, felvette, amit Nádasdi ezredes mondott: „Te piszkos kommunista, te fekély vagy a társadalom testén, amely megfertőzi a társadalom vérkeringését. Nekünk az a feladatunk, hogy kimetszük a társadalom testéből az ilyeneket, mint te.”... Egy-két hét után, amikor kivizsgálták az ügyemet, elengedtek. Az internálást, amit az üzemvezető kért rám, megúsztam, de utána egyetlen hadiüzemben sem alkalmaztak. Alkalmi munkát végeztem.- Később a népi demokráciában, a létező szocializmusban kétszer is börtönbe került. A Horthy-rendszer után Jecsmenik Andor: A józan ész irányába kéne menni tehát a kádáriban is. Maga mindig összeütközött a fennálló törvényekkel. Miért?- Mert a törvények nem a közérdeket, az igazságot szolgálták. Nem bebizonyosodott az én igazam? A kommunista törvénykezés az egész világon megbuktatta magát - erkölcstelenségével és rossz gazdasági politikájával.- 1944-ben nem volt kommunista törvénykezés...- Akkor fasiszta volt... Ugyanaz. Velem a fasisizmus kibabrált, én meg szembehelyezkedtem vele, jártattam a pofámat...- Ahogyan aztán később is szembehelyezkedett a hatalommal. 1956 októberétől december elejéig fényes napok követték egymást az életében. A 80-as évek végi rendszerváltás időszakában a forradalom valóságos eufóriával töltötte el a magyar társadalmat. Napjainkban azonban egyre kevésbé lelkesednek az emberek. Mintha közömbösek lettek volna '56 iránt...- Mert ma egészen más a helyzet. A forradalom idején egységben voltak az emberek, ma pedig megosztottak. Még családon belül is. Az unoka lehurrogja a nagyapát, az apát, hagyják már 56-ot, hiszen ez tette tönkre az életüket.- Ezek szerint rosszfelé haladnak a dolgok?- Rosszfelé.- Merre kellene haladniuk?- A józan ész irányába. Hogy aki felülre verekedte magát szellemileg, abban maradna humánus érzés, és nem felejtené el a származását, s azért harcolna, hogy a prolirétegnek meglegyen a minimális lehetősége a jobbra. Az kellene, hogy a proli is kulturáltan, tiszta, angol vécés lakásban élhessen, jó ruhában járhasson. Mert a proli igénye lényegében nem több, mint naponta háromszor jóllakjon, esetleg ihasson valamit, megnézze a tévét. De a világ nem erre megy. Nézzen szét, mennyi nyomorult ember van ebben az országban!- Mit kellene tenni ellene?- A társadalomnak kellene segíteni, és meggyőzni őket, hogy amiben élnek, az rosszabb az állaténál, hogy ők is em- Idén április berek, és ahhoz méltóan kell élniük.-Valóban rengeteg ember él nyomorszinten. Úgy gondolja, ez nem szükségszerű?-Természetesen. Csak akarat és jó szándék kellene hozzá. De hiányoznak. Nézze, én indultam volna az országgyűlési választásokon, csináltattam szórólapokat, hangszórót vettem az autóra. A szórólapon - ahogy elmondták nekem - megdöbbentő dolgokat írtam le. Volt, aki azt mondta, az a világ, amit én akarok megvalósítani, az nem működik. Hiába mondták, hogy igazam van. Leírtam például, hogy ha a világ bűnü- lödözése összefog ellenünk, prolik ellen, akkor mi miért nem fogunk össze a bűnözők ellen. Felvetettem, hogy az ENSZ szavaztassa meg a világ népeit, akamak-e háborút. Nyilván nem akarnak...Hát ezekre mondják, hogy amit én akarok, az képtelenség.- Mindenesetre elég sajátosak a kívánságai.„Mondja, öregségére kívánt először bejutni a parlamentbe?- Igen. Most nyílt rá lehetőségem. A kárpótlási jegyből finanszírozni tudtam. De csak 3-400 közötti ajánlószelvényt sikerült összegyűjtenem. Elug- rott rá kétszázezer forintom.- Kit képviselt volna a Tisztelt Házban?-A melósokat. Persze elismerve azt, hogy valakinek szellemi teljesítménye birtokában joga van akár százszor is többet keresni. De ugyanakkor nekem és másoknak is legyen meg az a Az évek során végigjárta Magyarország számos börtönét; a kőbányai gyűjtőfogház- ban az Orion gyárnak dolgozott Két börtön között kiai Füleken minimális életszínvonala, hogy ne putriban kelljen nyomorogni, ne lavórban kelljen a mocskot lemosni magunkról.-Maga mindig másokat is említ, mindig másokért is harcba ment. Aztán - finoman fogalmazva - mindig balul ütöttek ki a dolgai.- Én mindig azzal magyaráztam a fanatizmusomat, hogy én be akarok olvadni a szürke tömegbe, és a tömeggel együtt akarok felemelkedni a jólétbe. Hát ez nem megy.- Vagyis a tömeggel együtt nem lehet felemelkedni...- Dehogynem lehet. Hány nyugati államban bebizonyosodott, ha kis szépséghibákkal is, hogy aki elfogadja a tanulás, a munka szükségességét, és ha lehetősége van, él is vele, az jól boldogul. De nálunk hiába ismeri el valaki a munka szükségességét, hiába van iskolája, szakmája, nincsen munkája.- Mindig akart valamit, ám szövetségesek valahogyan nem sorakoznak fel maga mögé...- De '56-ban igen...Most meg - amint már említettem mindenki csak magával törődik, a családok is szétesnek. Nagyon sok fiatalember kóvályog céltalanul, pedig már rég családot kellett volna alapítania. De ők magukkal sem tőrödének, nemhogy mellém állnának. Ezt tette az elmúlt 38 év nevelése... '56-ban egészen más volt. Mint bányatröszti műszaki ellenőr kijártam az üzemekbe, hallgattak rám az emberek, elfogadtak. Saját jószántamból mentem vissza a bányatrösztből közéjük, és úgy dolgoztam, hogy ember maradtam... Össze kellene fogni most is, a közös cél érdekében. Beszélni kellene ezért akár a kommunistákkal is...-Kibékülne a kommunistákkal, akik olyan hosszú időre lecsukták?-Nem, mert a kommunista rendszer - ahogy szintén említettem - megbuktatta önmagát. Engem mondanak bolondnak, pedig ők a fanatikusok. De tudni kell azt is, hogy sok ember egyszerűen nem kommunista volt, hanem karrierista. 1964-ben a szlová 5-én átveszi a Magyar Köztársasági Arany Erdemkeresztet Volt esze, és élni akart. Beláttam, én voltam a marha, széllel szembe „vitorláztam”. Az eseményeket nem tudtam befolyásolni, csak az életem ment rá. Semmi nem valósult meg a céljaimból.- Tehát mégiscsak közeledne hozzájuk. Valaki említette, hogy az egyik munkáspárti vezetőnél be is jelentkezett támogatásért a közelgő önkormányzati választásokra...- Én csak megkérdeztem, nem támogatnának-e, mert nem egy kommunista mondja nekem Forgách-on, mikor civakodunk: ha úgy beszélnél, ahogy kell, akkor jó vezető volnál. Persze hát éppen ez az, én úgy beszélek, ahogy kell. Ne ők mondják meg nekem, hogyan beszéljek. De velük semmi bajom, engem nem ők csuktak le, hanem a hatalom. Sokakkal beszéltem már azóta, tudják, hogy lényegében mi jót akartunk: közmegegyezést, közjólétet, benne a miénket. Én hiába vagyok most milliomos, át kell vennem a szomszéd hangulatát, aki - mint mindenki - szomorú és dühös.- Alakoskodnia kell?- Nem. Csak ha mindenki vidám körülöttem, én is vidám leszek. Normális embernek tartom magam. Ha ránézek a sétálóutcára, a Kálvária-feljáróra, örülök, de ha a Karancs utcában, a Zagyva-rakodón, Somlyón, Forgách-on vagyok — és sok ilyen hely van az országban -, akkor elszomorodom, any- nyira le vannak rongyolódva. Az emberek teljesen el vannak tunyulva, butulva, bele vannak süllyedve a nyomorba.- Úgy látom, szociális érzékenysége nem hagyta cserben. De a szépérzéke? Arra célzok, hogy pár éve nagyon haragudott Salgótarján jónéhány köztéri szobrára. Most mi a véleménye róluk?- Ugyanaz. Hiába magyarázza nekem bárki, hogy jogosan maradtak a helyükön, hogy a történelem részei...Gondolok például a Kun Béla-szo- borra ( a tanácsköztársasági szobor - a szerk.)... Ilyen alapon megtarthattuk volna Szálasi szobrát is, vagy a horogkeresztet...Nekem azok a szobrok nem tetszenek, amelyek a kommunista diktatúrára emlékeztetnek.-A Fáy András körúti szökőkút szobrának egyenesen kalapáccsal ment neki.- Mert az a pitypang az egész világot akarja beszórni a csillagaival. De ismétlem: a kommunizmus az egész világon megbukott!- A forradalom emlékére felállított szobor azonban csak tetszik már...- Az sem tetszik. Az avatáskor Für Lajos jól mondta: e bronzalak meghajlik a hatalmat jelképező betontömb előtt. És sokan így is értelmezik, s virágaikat a betontömb lépcsőire rakják...Egyébként a szobor nagyon szép, egy meggyötört, megkínzott, lemeztelenített alak...Megdöbbenve hallottam a buszon, hogy egyesek gatyás istennek nevezik, meg púposnak. Rá is szóltam a Somlyói nyaralójukba igyekvőkre: uraim, mi ilyen beszédért öt-hat évet kaptunk volna...Szóval nekem a szellemisége nem tetszik a szobornak.-Azért a salgótarjáni sor- tűz-per, amely Budapesten zajlik, csak megnyugtatja...- Az levezényelt valami. Több pufajkással beszéltem: miért nem viszitek el a balhét? Tudja mindenki, hogy, lőttetek; úgy sem kaptok egy nap büntetést se; viszont a múltat fel kell tárni, minden szennyével, mocskával, és lezárni... A jelennel kellene foglalkozni, beszélő viszonyban lenni mindenkivel, és az alapvető kérdéseket közösen megoldani.„A per el fog laposodni. Ha kapnak is valami büntetést, azonnal felmenti őket a bíróság, vagy amnesztiát kapnak. Le van rendezve a dolog; nincs bizonyíték, a tanúk ellentétesen beszélnek, a bűntett elévült...Ez látszólagos feltárása és lezárása a történteknek.-Mi nyugtatná meg végül is Jecsmenik Andor?- Ha a küzdelmem nem lenne hiábavaló. Az emberi társadalom felismerné egymásra utaltságát, és segítene egymásnak. Legyen meg a civilizáció teremtette sokszínűség, de az emberek dolgozzanak össze, mint gépben a fogaskerekek.-Annyi baj, keserűség és csalódás után hogy gondolja: megérte, amit tett, a folytonos küzdelem?- Nem bántam meg. Mert én úgy tudnék boldog lenni, ha körülöttem mindenki elégedett lenne. Ilyen őskeresztényi a gondolkodásom.- Minthogy az emberek elégedettsége messze még, újrakezdené a harcot?- így nem! Jecsmenik Andor kérésére a cikk végére írom egyik versének négy sorát: Nekünk már a háromszor nyolc jogos!/ Egy nyolcból élni még ma sem lehet!/ Míg az igény jogosan sokszoros!/ Oly kevés az, mit a nép megvehet!. Sulyok László
