Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-17 / 244. szám
1994. október 17., hétfő Olvasóktól - Olvasóknak 7. oldal A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. EZ A HELY EZER FORINTOT ÉR Küldjön egy történetet! Cigányasszony - ajándékba A NÁÉV szakszervezeti bizottságán történt évekkel ezelőtt e kedves epizód. A húsvéti ünnepeket követő első munkanapon megjelent az egyik cigány kubikus brigád, hogy OMB-előleget kérjenek. Jó ismeretségünk bizalmat, lehetőséget adott közvetlen beszélgetésünkre.- A kutya szentségit - mondtam -, még most volt fizetés, és már előlegért jöttök. Persze, mert esztek, isztok, váltogatjátok az asszonyokat, de egyikőtöknek sem jutna eszébe, hogy egy jóképű cigánylányt nekem is szerezzen. Mintha valami benső hang adta volna a jelzést, szinte egyszerre összenéztek, és köszönés nélkül elhagyták az irodát.-Na, ezt ügyesen elintéztük - mondtam adminisztrátoromnak, és folytattam munkámat. Alig telt el egy negyedóra, kopogtak az ajtón, és egy csinos, 16 év körüli cigánylány állt meg az asztalomnál.-Tessék - fordultam feléje.-Itt vagyok, Pista bácsi - nézett a szemembe huncutkás mosollyal. Majd nyílt az ajtó, s a brigádvezető dugta be fekete fejét.-Jó lesz-e, Pista bácsi? - kérdezte, s brigádjával együtt máris a szobámba tódultak. Meglepetésemből lassan ocsúdva fordultam hozzájuk.- Melyikőtök felesége ez a csinos kis asszonyka?- Az enyém - felelte az alig 18 éves legény.- És nekem adnád?- Magának hát, Pista bácsi - felelte mosolyogva, a világ legtermészetesebb hangján. Ezek után már nem volt más mondani- és tennivalóm, gyorsan elintéztük az előlegüket. Vidáman, nevetve köszöntek el. Adminisztrátorommal ösz- szenézve mi mást tehettünk volna: mi is mosolyogtunk. , B. Kovács István Salgótarján FEDEZZÜK FEL ÉRTÉKEINKET! Unokáink is látni fogják? Október 10-i számunkban tettük közzé azt a felhívást, amely - reményeink, szándékunk szerint - értékmentő fényképfelvételek készítésére buzdítja olvasóinkat. A beküldött fotókért szerkesztőségünk 500 forintos vásárlási utalványt ajánl fel jutalmul. Hogy valójában milyen fénykép- felvételekre gondolunk? Az alábbi képanyagunk talán utat mutat ahhoz, hogy kedves olvasóink merre is induljanak kamerájukkal. A Gyurián Tibor fotóján látható szobor Pásztón, a Kövicses-patak Malom-érnek nevezett egykori ága feletti kőhíd oldalán áll, nem mesz- sze a román stílusban épült római katolikus plébánia- templomtól. Megformálása - a műemlékes szakemberek szerint - vidékies. Eredetileg egyébként nem ez a szobor állt azon a helyen, valamikor a nyolcvanas évek során került oda. Mivel a híd műemléki szempontból védett, így a szobor is annak tekinthető. A szobor származása, alkotója ismeretlen. Szerkesztői üzenetek Kérjük a Gázos bébik című cikk szerzőjét, adja meg a nevét és címét, hogy legközelebbi ösz- szeállításunkban helyet tudjunk adni írásának. * Kérjük mindazokat a kedves olvasóinkat, akik a Küldjön egy történetet! című rovatunkhoz írást küldenek, hogy a honorárium kiutalásához elengedhetetlenül szükséges adatokat - név, pontos lakcím, személyi szám - tüntessék fel a beküldött írásukon. Az oldalt összeállította: Kovács Margit Saját szemünkkel láttuk: áll még Krasznahorka vára! Krasznahorka - előtérben az Andrássy-mauzóleum, a háttérben a nevezetes vár A mizserfai és a szentkúti szociális otthon lakói egynapos szlovákiai kiránduláson vettek részt nemrégiben. Úti céljuk egyike volt a Sajó partján fekvő, mintegy 25 ezer lakosú, járási-városi székhely, Rozsnyó, ahol 1706 őszén II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem is tartózkodott, s intézte az ország ügyeit. Megnézték az Andrássy-mauzólemot, valamint a 70 hektáron fekvő Betléri kastélyt. Ezután a program szerint Krasznahorka következett. Megtudhatták a résztvevők, hogy, 1678—1719-ig Gömör vármegye székhelye volt. A rozsnyói országgyűlés idején II. Rákóczi Ferenc itt lakott. Krasznahorka vára 1906 óta vármúzeum. Az egy nap bizony elég rövid idő volt a szociális otthon lakóinak ahhoz, hogy mindent megnézzenek. De ennek ellenére mégis felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevőnek, főleg azoknak az idős embereknek, akik most jártak először Szlovákiában. Takács Lajosné Salgótarján Somoson időben kérték a kazán megjavítását A Nógrád Megyei Hírlap október 8—9-i számában Befű- tenek Somoson? címmel - T. K. monogrammal - kerettel kiemelt írás jelent meg, amely súlyosan érinti iskolánkat. Az újságíró iskolánk fűtési gondjait ecseteli. Célozgatásával, sejtetéseivel nem kívánok foglalkozni. Viszont adatokkal és tényekkel tudom igazolni, hogy hamis az az állító kérdőmondat, amelyből az derülhet ki, mintha az iskolavezetés nem törődött volna ezzel a „tárgyi feltétellel.” Éppen ellenkezőleg! Több szinten és többször sürgettük a mielőbbi megoldást. 1. Még 1993 (!) októberében egy beszámolóban írtunk erről, ez idő tájt észlelve a várható meghibásodást. 2. 1993 decemberében a következő, vagyis a mostani év költségvetésének egyeztetésekor nyomatékkai felhívtuk a figyelmet a kazánok állapotára. 3. Az önkormányzat illetékeseit (gazdasági osztály, művelődési osztály) többször személyesen és szóban is kerestük, 4. 1994. május 5-én benyújtottuk a Létesítményfenntartó és Szolgáltató Kft. írásos javaslatát is, amely egyértelműsítette a kazánok műszaki állapotát. 5. A helyzetet idejekorán ismertettük a településrész ön- kormányzati képviselőjével, Erdei Imrénével, aki többször eljárt az ügyünkben. Tájékoztatója szerint még interpellált is. 6. A helyzet súlyosságára való tekintettel 1994. szeptember 5-én a szülői munka- közösséget is tájékoztattuk. Levélben fordultunk Kenyeres Istvánhoz, az önkormányzat illetékes osztályvezetőjéhez. 7. Időközben egy kedves szülő saját kezdeményezésére hasonló tartalmú levéllel fordult Gusztos Istvánhoz, az oktatási bizottság elnökéhez. Végre a munkálatok elkezdődtek. ígéret szerint október 13-án próbafűtés lesz. Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy a fűtéskorszerűsítés, a kazáncsere és a kazánjavítás nem rokonértelmű szavak. Más-más műszaki tartalmat, más-más költségigényt jelölnek. Iskolánkban kazánjavítás folyik, amelynek a fentiek értelmében rég be kellett volna fejeződnie. Arra pedig joggal tartunk igényt, hogy Somoskőújfalu vezetékes gázzal történő ellátása esetén iskolánkban is fűtéskorszerűsítésre kerüljön sor. Ami viszont nem azonos a kazáncserével. Hallgattassék meg a másik fél is! — szól a latin mondás. Ha ez megtörtént volna, ha T. K. a helyszínen tájékozódik, nem követett volna el súlyos sajtóetikai vétséget! Végül még azt a képtelen feltételezést is megengedi magának, hogy mi talán még a tüzelőt sem szereztük be időben. Remélem, eltekintenek tüzelőszámlánk benyújtásáról. Pál Józsefné a Somoskőújfalui Általános Iskola igazgatója XXX A szerző ez esetben csupán az adatgyűjtés körülményeit ismertetheti. Azt, hogy az információ birtokában legelsőül az iskolaigazgatót kereste. Többször is, ám sikertelenül. Aki ahelyett, hogy tájékoztatást adott volna az ügy hátteréről, a városi művelődési osztálynak passzolta a labdát. Ott azt a választ kapta az érdeklődő, forduljon a műszaki osztályhoz, akik illetékesek a témában. A T.K. aláírás egyébként Tuza Katalint fedi, de korántsem azért, hogy fedve legyen. s Úgy döntöttem: ezen a vonaton még ingyen sem utazom Hatvanból Salgótarjánba utaztam október 5-én, a 17.29 órakor induló személyvonaton. Azaz, csak utaztam volna. Az ugyanis csak döcögött, s szülte az alkalmat arra, hogy sok elképesztő bosszúság érjen minket, utasokat. Ott, kezdeném, hogy a szerelvény 7 fokos „hőségben”, hitetlenül indult. Recsegett, ropogott, zakatolt, sivított, csikorgott, csak nem haladt előre. Hogy a szerelvény minden állomáson megállt, az természetes volt. De az már igenis idegőrlő, hogy lassan haladt, több helyen értékes perceket veszítve azzal, hogy megvárta (vagyis meg kell, hogy várja) a szemből jövő vonatot. Kérdem én: nem tudnák az illetékesek elkészíteni úgy a menetrendet, hogy az idő nekünk dolgozzon? Azt sem értem, Kisterenyén tudják, avagy sem, hogy mikor lehet a vonatot indítani? Mert ezen a helyen kétszer is elindult a vonat nagy füstkilökéssel, és pár méter után hirtelen megállt. A nagy zökkenéstől feleszmélve merült fel bennem a kérdés: miért adtak szabad utat a szerelvénynek, ha azonnal meg kellett állnia és perceket várnia? Különleges jelenségnek tartom azt is, hogy a hidegtől ösz- szezsugorodott emberek az útszakasz felénél kezdték csak észlelni a fűtést. Miért vártak ezzel mindaddig, amíg az utasok összefagytak? Szerintem a MÁV van az utasokért, és nem fordítva. Ezek után fel merem tenni a kérdést: miért nem enyhítenek az utazás fáradalmain azok, akikre mindez tartozik? Kmetyi Ferenc Salgótarján OLVASÓINK KÉRDEZTEK - JOGÁSZUNK VÁLASZOL ____ B űncselekménynek minösül-e a protekció? Szokatlan kérdést kaptam egyik olvasónktól, s noha büntetőjogi kérdésekkel nem, vagy nem szívesen foglalkozom, a kérdés mögött fellelhető társadalmi segíteni akarás szándékát értékelve, most kivételt teszek. Olvasónk panaszának és kérdésének lényege: többször hallotta, de tapasztalta is, hogy hatalmi pozíciót betöltő személyek egymás kezére játszanak. Említette, hogy protekció hatására - a későbbi megvásá- rolhatóság céljából - lakást, helyiséget utalnak ki olyanoknak, akiknek rászorultsága jóval kisebb másokénál - azoké- nál, akik már régen várnak a kiutalásra, mert igen rossz körülmények között élnek. Kérdés: büntethető-e a protekció, illetve büntethető-e a protektor, akinek beavatkozása nélkül például ilyen lakáskiutalás szóba sem jöhet? Olvasónk szerint ilyen és hasonló jelenségek sokakban rosszallást válthatnak ki, és jó lenne már elérni, hogy ilyen ügyek ne rontsák az egyébként is sok teherrel küszködő közéletünket. Azzal kell kezdenem, hogy a protekciót hatályos jogunk nem minősíti bűncselekménynek, tehát nem rendeli büntetni. Ennek több oka lehet. Kiemelek egypárat. A pro- tektort legtöbbször minden hátsó gondolat nélkül vezeti a segítés szándéka és semmiféle viszontszolgáltatást nem kér, nem kap és nem fogad el. Lehetséges az is, hogy a protektor éppen a kiszolgáltatott ember érdekében lép fel, és beavatkozásával esetleges visszaélést gátol meg. Ezek az esetek semmi esetre sem fenyegethetők büntetéssel. Hasonlóan nehéz lenne erkölcsileg a büntetőjogi felelősség a rokonnak nyújtott támogatás esetében is, ha az nem jogellenes célra irányul. Ilyen és hasonló okok lehetnek, ami miatt jogunk afféle „bocsánatos bűnnek” tekinti a protekciót. Nem kétséges azonban, hogy a protekció többször elítélendő visszaéléseket is eredményez, ezért olvasónkban is és sokakban joggal vált ki rosszallást. Van olyan álláspont is, hogy a protekciót a közélet tisztasága elleni bűncselekmények között büntetni kellene, mert melegágya lehet a kialakuló érdekkapcsolatoknak, és a hiánygazdálkodás, munkanélküliség időszakában egyre gyakoribb bűnügyeknek is. Miután szélesebb megvilágítást ígértem, hivatkozom arra, hogy hatályos büntetőjogunk a bűncselekményekké minősített tevékenységek között fogalmazta meg többek között a hivatali visszaélést és a vesztegetést is. A hivatali visszaélés bűn- cselekménye alkalmas lehet a hatalommal való visszaélések megszüntetésére is, amit közhivatalokban foglalkoztatott személyek esetében eredményesen lehet alkalmazni. A vesztegetés törvényi megfogalmazása pedig a Büntető Törvénykönyv (Btk) 250. paragrafusának 1./ bekezdésében a következőket rendeli: „Az a hivatalos személy, aki működésével kapcsolatban előnyt kér, avagy előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Véleményem, hogy az a protekció, amely jogellenes célra irányul, más megfogalmazásban a hatályos büntetőjogunk szerint is büntethet, ezért bízom abban, hogy egyre ritkább társadalmi jelenséggé szűkül. Dr. Verebélyi Gyula
