Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-17 / 244. szám

1994. október 17., hétfő Balassagyarmat Es Környéke 5. oldal Médiaháború Gyarmaton V alami probléma van Gyarmaton a városi tévé műsorpolitikájával. Az egyik önkormányzati képviselő szóvá tette, hogy érdemes lenne a megkeresni a bajok gyökerét. Némi finom ráha­tásra a képviselők nem tartot­ták fontosnak a kérdés megvi­tatását. Pedig a város lakóinak az a véleménye, hogy a tele­vízió csak szűrt információt közvetít. Hogy ez mennyire így van, erre példa a minapi testületi ülés. Az első napirendi pont a strand helyreállítása körüli visszásságokról szólt. A fő- vállalkozó a kivitelezés egy részét, a Garancia Kft.-nek adta. A kft. nem vette komo­lyan a munkát, közel egyhó­napos a lemaradás. Egy fel­épített fal kidőlt, és gyanít­ható, hogy a munka minősége sem tökéletes. A fővállalkozó új szerződést szeretett volna kötni a megrendelővel, hogy a csúszás okozta kötbért ne kelljen kifizetni. Ez ellen néhány képviselő tiltakozott, és ragaszkodott a kötbérhez. Ebből parázs vita támadt, melyet a városi tévé rögzített. Az egész vitából a Gyarmati Magazinban egyet­len kockát nem mutattak be, és az alpolgármester szavai­ból azt lehetett kivenni, hogy ott nincsenek komoly prob­lémák. Sokakban él a gyanú, hogy egy szűk csoport kisajá­tította magának ezt a városi médiát, és az információk az önkormányzat munkájáról csak megszűrve kerülnek a néző elé. H asonló eset számtalan tör­tént, így igazat kell adni a képviselő úrnak: a tájékozta­tás körül nincs minden rend­ben. —soós— Rekviem egy hotelért Sok sebtől vérzik a Vöröskereszt Kísértetiesen hasonló folyamatok játszódtak le az elmúlt idő­szakban a különféle országos mamutszervezeteken belül. Ahogy a nyilvánosság bővült, ügy jöttek egyre jobban felszínre a problémák. Ami korábban házon belül maradt, mára a bajok egy részéről tudomást szerez a nagy nyilvánosság. Sokan nem örülnek ennek, hiszen reflektorfénybe kerülni nem mindenki számára előnyös. Működött Balassagyarmaton egy hotel. Kitűnő helyen, a vá­ros központjában található az épület. A patinás szállodát né­hány évvel ezelőtt eladták. Ak­kor sem, most sem lehet tudni pontosan, milyen érdekcsopor­tok összefogása eredményeként jött létre az üzlet. Egy biztos: az Ipoly Hotel magányossága nem oldódott azóta sem. A nagy múltú épületben egykor virágzó élet folyt. A földszinti étteremben szólt a ci­gányzene, mellette, a presszó­ban a könnyedebb zene. Meg­szokott volt a telt ház. Fönn, az emeleten jó színvonalú szobák várták a betérőket. Jöttek is szép számmal a vendégek. Igaz, a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére a komfortfokozat már alacsonyabb volt a kívántnál. Különösen a szobákhoz tartozó külön fürdőszobák hiányoztak nagyon. így aztán elkerülhetet­lenné vált a korszerűsítés, mely az új tulajdonosokra várt. Sajnos, azonban az új gazdák még csak hozzá sem kezdtek a munkálatokhoz. A csendben, gyorsan, és állítólag olcsón megszerzett ingatlan már több éve zárva a gyarmatiak és az ide látogató vendégek előtt. Egy időben néhány szakmun­kás ugyan megfordult az épü­letben, de ők is gyorsan letették a szerszámokat. Az okokra csak következ­tetni tudunk. Gondolhatnánk, elfogyott a pénz, ezért csúszik a felújítás. Persze, akkor is lenne megoldás, mert az épületet biz­tosan elfogadná fedezetül bár­mely bank a hitelnél. Beszélnek ezt-azt, ki tudja, mi az igazság. A gyarmatiakat persze legin­kább az érdekli, mikor nyit már ki végre az Ipoly Hotel. Úgy néz ki, hogy bizony erre még hosszú ideig várni kell. Á. T. A Magyar Vöröskereszt hosszú időn keresztül élte a maga megszokott belső életét. A korábbi évtizedekben több­nyire a véradással voltak elfog­lalva az aktivisták és a titkárok. Meg kell hagyni, komoly eredményeket produkáltak. Mára sok új tevékenység is be­lépett, jöttek a szegények, a kü­lönféle jótékonysági akciók. Többen állítják, az országos vezetés és a helyi szervezetek között érdemi kapcsolat nem alakult ki. A vezetők elefánt­csonttoronyba vonultak - egy-egy értekezlettel kipipálták a közös cselekvést. Jól megvol­tak maguknak az országos fő­nökök - állítják a bennfentesek. Csipkés kombiné Új idők jöttek, mégsem vál­tozott semmi. Azaz valami mégis. Kevesebb lett a pénz. Ettől függetlenül a vezetőknek fontosabb volt a gépkocsik cse­réje, mint a kis szervezetek működtetése. Kitalálták hát, hogy legyenek önfenntartók a falusi és városi szervezetek. Azt mondták a főnökök: folytassanak kereskedelmi te­vékenységet a helyi csoportok. Az abszurd ötlet megvalósult, pedig látni lehetett, hogy a ke­reskedelemben járatlan és kép­zetlen titkárok, elnökök nem tudnak megbirkózni a felada­tokkal. Ez azonban nem zavart senkit: a titkárok árulták a ba­kancsokat, meg a csipkés kom- binékat. Valahogy a megyei szervezet vezetői sem tartották érdemben a kapcsolatot a többi szervezet­tel. Legalábbis nem hatéko­nyan. Időnként találkoztak a beosztottakkal, utasítást adtak, ellenőriztek. A kevéske leosz­tott pénz elsőre a megyéhez ke­rült, s abból csurrant-cseppent a többi szervezetnek. Nem kell ezen csodálkozni, más területe­ken is hasonlóképpen működ­tek a reflexek. Külön utakon a gyarmatiak A gyarmatiak mindig is nyughatatlanok voltak. Úgy két évvel ezelőtt kitalálták, hogy kiválnak a számukra egyértel­műen hátrányos társulásból. Az Ipoly-partiak már csak önálló pártiak. Gondolták, így jobban boldogulnak. Szóval, a városi titkár leült az írógép mellé és megírta kérelmét. Válasz azon­ban mind a mai napig nem ér­kezett. így működött, működik a párbeszéd errefelé. Dr. Koós Hutás Ferenc, a gyarmati Vöröskereszt társa­dalmi elnöke hosszú folyamat eredményeként döntött amel­lett, hogy lemond megtisztelő posztjáról. Értelmetlennek látta a további harcot. Koós úr min­den létező fórumon szóvá tette a visszásságokat. Meghallgat­ták őt, aztán maradt minden a régiben. Maradt a tömjénezés, a bajok elhallgatása. Nem a dok­tor úrtól tudom, mennyit har­colt a változásért. O maga nem nyilatkozik, nem akarja kitere­getni a szennyest. Balassagyarmaton az ön- kormányzat átadta a Vöröske­resztnek a volt Tűzoltó kocsma épületét, még pénzzel is segítet­ték a felújítást. Ingyenkonyha és melegedő épült. Pályázatok­ból és egyebekből előteremtet­ték a felújításhoz szükséges pénzt, azt a másfél milliót. A szervezést Fábri Lászlóné, he­lyi titkár vállalta magára. Köz­ben intézte az egyéb ügyeket is. Mi több, az úgynevezett keres­kedelmi tevékenységet sem hagyhatta abba, mert működnie kellett a szervezetnek. Ez lesz lett a veszte. Amúgy az ingyen­konyha elkészült, csak hát a Vöröskereszt tartozik még pár százezer forinttal a munkát végző Garancia Kft.-nek. Nem adják a jegyzőkönyvet Fábri Lászlóné mellett dolgo­zott Gombkötő Jánosné. Mint mondja Fábriné, sokszor zsör­tölődött munkatársa ellen, mert annak munkája kívánnivalót hagyott maga után. Nem volt túl jó a vi­szony főnök és beosztott kö­zött. A titkár sze­rint ide vezet­hető vissza az, hogy Gombkö- tőné „feljelen­tést” írt ellene a megyéhez. A többi között olyan súlyos vádakkal il­lette őt, hogy zsebre dolgo­zott, amikor kereskedett. Vagyis lopott. Juhászné Kin­cses Helén megyei titkár nyomban ki­küldte vizsgá­lódni egyik emberét. A felvett jegyzőköny­vet Fábriné nem láthatta. Pedig törvény szerint neki is alá kel­lett volna írnia. Törvény ide vagy oda, Gi­ziké mind a mai napig nem látta a jegyzőkönyvet, így nem is tudja, hivatalosan mivel vádol­ják. Pedig többször kérte írás­ban a megyei titkárt, ugyan küldjön már neki egy példányt abból az iratból. Fábri Lászlóné 1990 márciu­sától dolgozott a Vöröskereszt gyarmati titkáraként. Azért a múlt idő, mert megelégelve a dolgot, az idén júniusban fel­mondott. Azóta is keresik az utódját. Jelenleg ideiglenesen Janecskó Andrásné rétsági tit­kár végzi a teendőket. Fábri Lászlóné szavát bírjuk, hogy amennyiben megkapja a jegyzőkönyvet, s áttanulmá­nyozza azt, minden kérdésre szívesen válaszol. Már csak az a kérdés, elküldik:e neki a me­gyei vezetők. Ádám Tamás Balassagyarmat és környéke RÖVIDEN ÉRSEKVADKERT. Megkezdődött az oktatás az ifjúsági házban a népfőis­kola harmadik évfolyamán. A hallgatók elsőként a felté­teles forgalmi minősítésű növényekkel kapcsolatos előírásokkal ismerkednek. Aki megszerzi a megfelelő ismereteket, az úgynevezett zöld könyvhöz is hozzájut. HONT. A község szélén már több éve folyik egy ben­zinkút építése. Az építkezés döcögősen haladt, aztán új tulajdonosa lett az állomás­nak. Ez sem segített a léte­sítményen, mivel így sem haladnak gyorsabban építke­zéssel. Igaz, a tartályokat már beépítették, felhúzták a kiszolgáló helyiség falait, és elkészült a fedett kocsifo­gadó is. A befejezés messze van, az időjárás kikezdte az árván hagyott építményt. DEJTÁR. Nem ment zökkenők nélkül a szenny­víztisztító építésének előké­szítése. A legnagyobb gon­dot a hely kijelölése okozta. Vita támadt a tervező és a kivitelező között. Most végre közös megegyezésre jutottak az illetékesek, kez­dődhet az építkezés. BALASSAGYARMAT. Egyre szaporodnak a vízel­vezető csatornákra történő illegális rákötések. A becs­lések szerint 400 és 800 kö­zött lehetnek azok, akik a vízelvezető csatornába en­gedik a szennyvizet. így a szennyes folyadék tisztítat­lanul ömlik az Ipolyba. A felelőtlen cselekedetre az sem mentség, hogy a város szennyvízcsatorna kiépített­sége mindössze negyven százalék. Az illetékesek szi­gorú szankciókat helyeztek kilátásba. Az oldalt szerkesztette Ádám Tamás Holnapi lapszámunkban Rétság és környéke Hiába, hogy hidegre fordult az idő, Érsek- vadkert főterén virítanak a rózsák. Valóságos virágerdő borítja a területet. Szép a tér, csak néhány helyen bomlik meg az idill. A polgármesteri hivatal előtti kis parkba ró­zsabokrokat ültettek a falubeliek. Gondos kezek metszhették -, a virág meghálálja a szeretetet. Különféle színű rózsák pompáznak a kertben. A tanácsi híradó (így van írva) tábláját is körülve­szik a gyönyörű virágok. A Hősök terére min­dig is nagy gondot fordí­tottak a vadkertiek. Hatalmas fák, telt bokrok tisztelegnek a hősök emléke előtt. Na és persze rengeteg rózsa. Nem illenek a képbe az utca túlfe- lén, az élelmiszerbolt szomszédságában mere- dező méteres kórók. Ezeket nem gondozza senki, mégis gyorsan nőnek. A mozi rozsdás tábláján csak két betű olvasható. De a rózsák tényleg gyönyörűek. (-dám) Vadkerti rózsák Senki nem tudja, mikor nyit ki újra a hotel Időnként így étkeznek a hajléktalanok. A Vöröskereszt újabban felvállalja az elesettek támogatását. A gyarmati munkaügyi központ állásajánlatai Mátyás Gmk., Balassagyarmat: 30 fő varrónő, 13-15 ezer Ft; Gevege, Becske, varroda: 15 fő varrónő, 9-15 ezer; Munka- és Védőruházat, Bér­céi: 14 fő varrónő, 9-12 ezer; Finomkötött Rt., Balassagyar­mat: 20 fő varrónő, 11-15 ezer, 1 fő keresk. vezető, 20-40 ezer, 3 fő szálazó, 11 ezer; Elsa Elektronika, Szécsény: 30 fő betanított m. 18-20 ezer; Faker Bt., Szügy: 6 fő faipari gépmunkás, 13-22 ezer; Tereprendező Gmk.: 2 fő ne­hézgépkezelő, 13-20 ezer, 4 fő műa. hegesztő, 1 fő építész- technikus, 28 ezer; J+K Kft. Sztár Hotel, Balassa­gyarmat: 3 fő felszolgáló (meg­egyezés szerint), 2 fő szakács (megegyezés szerint); Nofa Kft., Dejtár: 5 fő asztalos, (teljesítménybérben); N. N. Biztosító, Balassagyar­mat:^ fő pénzügyi tanácsadó (üz­letkötő), 60 ezer (jutalékos); Generáli Biztosító, Balassagyar­mat: 6 fő pénzügyi tanácsadó (üzletkötő), 15-50 ezer, jutalé­kos; Szt. János Kórház, Budapest, XII. : 9 fő ápolónő, segédnővér, adminisztrátor, 98 Ft/óra; Compack Csomagoló, Balas­sagyarmat, Nyírjes: 1 fő cso­magoló, 98 Ft/óra, 1 fő targon­cás 110 Ft/óra; Mikszáth Művelődési Központ, Balassagyarmat: 2 fő elektro­technikus, 18 ezer; Fincsi Gm., Balassagyarmat: 4 fő eladó, 11 ezer; Fémipari Kft., Balassa­gyarmat: 6 fő hegesztő, meg­egyezés szerint; Tünde Gmk., Balassagyarmat: 2 fő eladó, 13 ezer; Salgótar­jáni Konfekció Rt., Balassa­gyarmat: 20 fő varrónő, 12-16 ezer; Építőipari Szövetkezet, Balas­sagyarmat: A2 - fő kőműves, 15-25 ezer forint; Ipoly Bútor Rt., Balassagyar­mat, Nyugati Ipartelep: 1 fő ka­zánfűtő, megegyezés szerint; Antal és Bálint Menedzserügy­nökség, Székesfehérvár: ügy­nök, jutalékos; 31. Alt. Építő és Csúszózsalus Kft., Budapest: 10 fő ács, 26 ezertől, + különélés, étk. hozzá­járulás; Huzián István vállalkozó, Bu­dapest: 3 fő kőműves, 20-40 ezer, 2 fő festő 20-40 ezer, 2 fő parkettázó, 20-40 ezer; Medenter Bt.: ápoló, külföldi, izraeli munkára, 600 USD/hó; Rendőrkapitányság, Balassa­gyarmat: 1 fő bűnügyi nyo­mozó, 30 ezer; Tüzeléstechnika, Balassagyar­mat: 3 fő kéményseprő díjbe­szedő, 11-14 ezer; Drog union, Mohora: 4 fő gyógynövény-válogató, 13-15 ezer Ft. ■. Fura figura az Ipoly-parti közéletben Lengyel Péter művész-tanár a gyarmati közélet fura figu­rája. Ugyanis úgy közéleti, hogy nem is annyira az. Ezt valahogy meg kellene fejteni. Péter, ha ideje engedi, részt vesz a városi rendezvényeken, de ennél sokkal többre tartja a munkát, és lényegesebbnek, hogy a képei legyenek közéle­tiek. Vagyis, éljenek a köz tu­datában. Lengyel úr amúgy rajzot ta­nít a Dózsa iskolában. Humorá­ért szeretik, szakmai tudásáért tisztelik a diákjai. Egyik mon­data már szállóige: „Fiam, te az elkövetkező harminc évben ne vállalj portréfestést!” Mindig világosan fogalmaz. Rajzain, festményein a vonalak határo­zottak. Nem híve a hókuszpó­kusznak. Született realista min­den tekintetben. A képei is azok. Péter nem hisz a mesék­ben, csak a kitartó munkában. Lengyel Péter - » Vallja: előbb meg kell tanulni a szakmát, aztán jöhetnek csak a kísérletek. A művész-tanár kedvvél dolgozik a freskókon is. Néme­lyiket saját maga készíti, a töb­bit pedig restaurálja. Ő festette a gyarmati posta homlokzatán lévő postakocsit is. Ugyanak­kor a Szabó Lőrinc iskola név­adója is az ő alkotása. De felsorolni is sok lenne minden művét. A kitartó munka néha meghozza a gyümölcsét: díjak sora jelzi az életutat. A minap a szécsényi Városi Mű­velődési és Ifjúsági Centrumból jött a levél: „Értesítem önt, hogy a III. Szécsényi Őszi Tár­lat zsűrije önnek ítélte Balassa­gyarmat város díját.” Péter örül a díjaknak, ám nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget a kelleténél. Másnap ugyanúgy kezébe fogja az ecsetet, mintha r»i se'fp történt-volna, < í-más>

Next

/
Oldalképek
Tartalom