Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15-16 / 243. szám
1994. október 15-16., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Exkluzív 9. oldal Ádám Tamás riportja MEGYEI „Szégyellem magam, hogy az ország kapujában ezt látják a külföldiek » Parassapusztán pár évvel ezelőtt áldatlan állapotok uralkodtak. Ekkor tetőzött a lengyel invázió. Buszok hosszú sora kígyózott több kilométeren keresztül. A várakozók sokszor megfeledkeztek magukról, elszórták a papírokat, műanyag flakonokat. És bizony kis és nagy dolgukat is bokrok között végezték. tett konténer. Nem tudom, milyen állapotban van a bolt, mert arrafelé nemigen járok. Ennek ellenére elismerem, nem a legszebb látvány. Én eléggé emAz óriási forgalomban üzletet szimatoltak a kereskedők - egészen hontig nyúlt az árusok sora. Közvetlenül a határ szomszédságában sorra nőttek az ízléstelenebbnél ízléstelenebb butikok, talponállók. Nemigen törődtek az építkezők holmi építési engedéllyel, mifenével. Káosz, összevisszaság uralkodott mindenfelé. Kimérés, vendégpatkányok Múlt az idő, csökkent a forgalom, és a honti önkormányzat is a sarkára állt, rendeletben szabályozta a kereskedők tevékenységét. Elkészült a rendezési terv is. Be kell vallani, ebből még nem sok minden valósult meg. Tagadhatatlan viszont, hogy a régi állapotokhoz képest javult a helyzet. De az egykori káosz nem lehet a mérce. Sok még a tennivaló az ország kapujában. Hiszen kirakat ez, fontosak az első benyomások. A hazánkba tévedő külföldi gyorsan ítél. A honti önkormányzaté a határ szomszédságában a parkos rész. A kereskedői, vendéglátóipari egységek közigazgatásilag szintén a honti ön- kormányzathoz tartoznak, így ők adják ki az lap alakú valami italkimérés lehet, gondolom, merthogy előtte kőbányai sört isznak az emberek. Jóleshet nekik ebben a nyárias őszben. El nem tudom képzelni, hogy az önkormányzat engedélyt adott a bódék felállítására.- Megmondom őszintén, Virágh András, a Hont Étterem tulajdonosa felvetette már ezt a problémát - mondja Stra- uszné. — Egy jugoszláv menekülté az emlíA határ szomszédságában különféle tákolmányok csábítgatnak Az építési engedéllyel nem igen töró'dtek Virághék panasza meglehetősen hatástalan berbarát vagyok, sajnálom a szerencsétleneket. Egyébként palackozott italok árusítására kapták az engedélyt. Megjegyzem, most jártak kinn a polgármester úrék a helyszínen, s úgy jöttek vissza, semmi kivetnivaló nincs az üzletben. A terület nem az önkormányzaté, de az engedélyeket az ön- kormányzat adja ki. A parkoló egy- része a KPM-é, a másik fele pedig a helyi téeszé. Annyi bizonyos, hogy az önkormányzat megtűri ezt az állapotot. A jegyző szerint javult a helyzet, különb az üzlet, mint korábban volt. El lehet képzelni, hogy nézett ki régebben a konténer és annak könyéke.- A Hont Étterem tulajdonosainak, Virághéknak talán az fáj, hogy elszipkázza a vendégeket az olcsó hely - mondják, az elhanyagolt terüle- folytatja a jegyző. - Azt mond- ten gyakran látott vendég a pat- ják Virághék, hogy azért nincs kány. vendégük, mert csúnya a kör- -Tudom, és bizonyos fokig nyezet. Valóban szebb lehetne meg is értem, hogy segíti az önkormányzat a jugoszláv hölgyet - mondja Virágh András. — De talán nem így kellene támogatni a vállalkozót. Az a kellemetlen az egészben, hogy jönnek a vendégek, kinn a teraszon ebédelnek, s látják azokat a ronda konténereket, a kiteregetett alsóneműket. Ha csupán egy éve lenne így, nem szólnék semmit, de négy éve semmi változás nincs. Jönnek a turis- Fotók: Rigó Tibor ták, keresik a honti szakadéa bolt, dehát szerencsétlen menekült nőnek csak ennyire telik. Talán előbb-utóbb megoldódik ez a probléma. Virághék előre szaladtak az időben, hiszen éttermük megelőzi a kort. Tisztaság, rend mindenütt. Udvarias a kiszolgáló személyzet, minden feltétel adott a kulturált étkezéshez. Csak hát a környék nem a leggyönyörűbb. Szemben a palackozott italkimérő konténer, az étteremtől ötven méterre pedig egy rozsdásodó, félig kész benzinkút. Na, jó, negyedig. Állítólag már a negyedik tulajdonost koptatja. A faluba vezető út mentén, a leágazás után méteres kórók éktelenkednek. Amar- rébb furcsa kinézetű tartályok, és valami buszszerű tákolmány. AztBodega, bodega hátán a meggazdagodás reményében kot, és helyette megtalálják a csúnya italkimérést.-Engem nem érdekel, hogy mit árul a jugoszláv - veszi át a szót Sára asszony, a feleség, ti Tegyen oda egy szép, szuper boltot. Szó nincs itt konkurenciáról. Aki ezt mondja, az nincs tisztában a dolgokkal. A benzinkutat is szorgalmazom, hogy épüljön, pedig nem az enyém. Es az biztos, ha felépül a kút, építenek mellé egy autós bárt is. Aki gyorsan akar ételt bekapni, úgysem jön ide. A látvány érdekel. Sajnos, az a baj, hogy az önkormányzatnak esze ágában sincs megszüntetni a büfét. Állandóra rendezkedett be a jugoszláv hölgy, hiszen betonalapot^ építtetett a konténerek alá. Én már mondtam, adjuk össze a pénzt, és vegyünk neki egy kis házat Honton. Virághék próbálkoztak a polgármesteri hivatalban is, és kérték a község vezetőit, találjanak valami megoldást. Minden létező fórumot megkerestek, ám eddig nem sok sikert értek el. Legutóbb a Köztársasági Megbízotti Hivatal megyei irodájához nyújtották be panaszukat. A hivatal, mint rendesen, kiadta az ukázt a honti ön- kormányzatnak, vizsgálják ki az ügyet. Ők pedig cso- dák-csodá- jára saját maguknak adtak igazat. Ki gondolta volna.- Szégyellem magam, hogy az ország kapujában ezt látják A sokat emlegetett palackozott italkimérés építési és működési engedélyeket is.- Elkészült a határmenti terület rendezési terve — mondja Strausz Józsefné, a község jegyzője. - Már csak akkor adjuk ki az építési engedélyt, ha az építendő üzlet beleillik az elképzelésbe. Azt szeretnénk, ha a külföldiekben jó vélemény alakulna ki rólunk. Egyébként a kereskedőknek is az az érdekük, hogy kulturált üzletük legyen, mert úgy szívesebben keresik fel a boltot az emberek. Strauszné láthatóan meglepődik, amikor mondom neki, hogy még most is épülnek bádogkuckók. Azt válaszolja a jegyző asszony, ők ugyan nem adtak az említett tákolmányra építési engedélyt, úgyhogy azt lebontatják. Amúgy a többi üzlet, miniétterem sem éppen épületes látvány. Egy biztos: a jegyző állítja, rend lesz itt hamarosan. A határtól olyan kilométerre található a Hont Étterem, s vele szemben az út túlfelén egy parkoló, annak szélén pedig két bódé. Ha kerekeket raknánk alájuk, biztosan indulhatnának a roncsderbin. Az egyik téglaA kifogástalan kinézetű, tisztán tartott Hont Étterem egy kilométerre az országhatártól a külföldiek - folytatja Virágh András. - Honinak is érdeke lenne, hogy a turisták térjenek le a kettes útról, és menjenek be a faluba, s hagyják ott a pénzüket. Az önkormányzat nem ismerte fel az idegenforgalom jelentőségét. Butiksort terveztek a falu szélére, kimérték a telkeket, de abból sem lett semmi. Nézze meg a területet, menynyire elhanyagolt. Arra nem képesek a hivatalban, hogy a közhasznú munkásokkal leka- száltassák az árokpartot. Hont lehetne a virágoskert Szó, ami szó, butiksort sehogyan sem lehet találni. Néhány víkendház forma építmény felépült ugyan, más semmi. Pedig meglehet, sokan megélnének az árusításból. Parassapuszta az ország kapuja, Hont lehetne a virágos- kert. Ez azonban még odébb van. Javult valamit a helyzet, tagadhatatlan, ez azonban kevés. Jó lenne hinni, hogy hamarosan rendezett körülmények lesznek itt - parkok, szép üzletek fogadják a külföldieket. Gyanítom, erre még várni kell olyan emberöltőt.
