Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-24 / 250. szám
2. oldal Világpolitika - Hirdetés 1994. október 24., hétfő Nincs már esély a jó viszonyra? A magyar-román viszonyról, a két ország közötti párbeszéd alakulásáról írt meglehetősen pesszimista hangvételű cikket Bodor Pál író, a Népszabadság munkatársa a Le Monde című francia napilapnak: a cikk az újság szombati keltezésű számában jelent meg. Bodor mindenekelőtt cáfolja azokat a közkeletű véleményeket, hogy a konfliktusok többsége általában egymás nem ismeréséből fakad, s hogy a jólét fokozódása önmagában is ellenszer lenne a gyűlölet ellen. Mint írja, a magyar-román viszony illetően, nem tud elképzelni olyan tárgyalásokat - tartsák azokat bármilyen szinten -, amelyek lényegi, hosszú távú eredményre vezethetnének. Ennek alátámasztására felsorolja a különböző vitás témákat, ahol a két fél - legalábbis az összeállítás alapján úgy tűnik - valóban mintha a süketek párbeszédét folytatná: a román-magyar békeszerződés, a magyarországi románok számával kapcsolatos vita, a kolozsvári magyar egyetem megnyitásának kérdése. Kifejti véleményét a kelet- és közép-európai problémák, a kisebbségi konfliktusok megoldását célzó, francia kezdeményezésű elképzelésről is. Malária Indiában: többezernyi áldozat Több mint 4000 ember halálát okozta szeptember óta a malária (mocsárláz) India Rajasthan államában - írta az újdelhiben megjelenő Indian Express című lap szombaton. A Pioneer című újság laptársánál kevesebb, mintegy kétezer áldozatról számolt be, ami a tízszerese a hivatalosan elismertnek. Az Indian Express szerint a malária felszámolására Rajast- hanba menesztett küldöttség vizsgálatai igen aggasztó eredményekre jutottak: 173 ezer emberen végeztek maláriatesztet, közülük mintegy 11 ezer bizonyult fertőzöttnek. Hivatalos jelentés szerint a kelet-indiai Manipur államban a hét elején 250-en haltak meg maláriában, s a betegség Uttar Pradesh és Bihar államokban is több száz áldozatot követelt. India jelenleg „szinte egészségügyi zárlat alatt van” a pestisjárvány miatt, amely azonban szeptember óta már csak 57 személy halálát okozta, szemben a malária áldozatainak számával. A malária egy szú- nyogfajta által terjesztett járványos betegség. Hidegrázást követő néhány órás magas lázzal, majd erős izzadással járó rohamokkal jelentkezik. Európában már nem fordul elő, de a trópusi, illetve szubtrópusi, nedves, mocsaras vidékeken gyakori. Tüntetés és ellentüntetés a bősi erőműnél Szombaton, a Duna elterelésének második évfordulóján előre bejelentett tüntetés volt a Bősi erőműnél. A Lipták Béla vezetésével Bősre érkezett hat autóbusznyi magyarországi tüntetőt a helyszínen félszáz erömüpártoló szlovák ellentüntető várta. Az erőmüvet ellenző és pártoló csoportok között heves szócsata, helyenkét dulakodás alakult ki. Az amerikai székhelyű Magyar Környezetvédelmi Alap képviseletében Bősön megjelent Lipták Béla profé sz- szor szónoklatának bevezetőjében a két nép megbékéléséről, és saját szlovák származásáról beszélt, miközben az erümüpártolók kórusban skandálták: „Lipták, go home!”.- Mélyen, őszintén szeretem ezt a népet. Tisztelem az ezeréves szlovák nemzetet. Értük és velük harcolunk, azért jöttünk ide. Az én nagyapám még szlovák népdalt dúdolt borotválkozás közben. A mi rézfedelű családi bibliánk még tót nyelvű - mondta Lipták Béla, de ezzel nem tudta lecsendesíteni az ellentüntetőket, akik továbbra is Lipták személyét és magatartását bíráló jelszavakat harsogtak. A professzor erre azzal válaszolt: — Binder lakájai szégyelljék magukat! Binder úr össze- veszejtette ezt a szerencsétlen, sokat szenvedett két népet egymással, hogy aztán milliókat lopjon. Soha életében nem szerette a szlovák népet. A pénzt szerette, meg azokat a papagájokat, akiket fizet - mondta Lipták Béla, akinek eredménytelen maradt az a többszöri felhívása, hogy valaki vállalja fel szónoklatának tolmácsolását. „Lipták Béla a hazugság professzorra” - hangzott az ellenkező térfélről, ahol közben a szlovák ellenszónok is beszélni kezdett. A jelenlévők körében az egymás közelében, egyszerre elhangzott szónoklatok nem kevés derültséget váltottak ki, miközben az egyes csoportok között kialakult hangos vitatkozás tovább növelt a néhány dulakodásai is tarkított hangzavart. Ezt csak tovább fokozta a magyarországról érkezett „Reális Zöld Alternatíva" nevű, az erőművet pártoló kezdeményezés kislétszámú csoportja, és az erőművet ellenző szlovákiai csoport között kialakult hangos vitatkozás. A tüntetők és ellentüntetők - igyekezvén egymást túlharsogni - az egyik oldalról azt kiabálták, hogy „Binder gengszter” - a másikról pedig, hogy „Gengszter Lipták.” Lipták Béla „sóhivatalnak” nevezte a Hágai Nemzetközi Bíróságot, majd új megoldást jelentett be, amikor elmondta, hogy „megmentjük az itt élő emberek életét, mert Szlovákia számára biztonságos erőművet tudunk biztosítani. Mi majd kiengedjük innen a vizet, helyreállítjuk ezt az összecsapott erőművet, s utána újra beindítjuk”. A szombati eseményen mintegy 400 ember, köztük legalább 100 újságíró és a nagy számban jelenlevő helyi őr- személyzet, illetve a szlovák rendőrség rendfenntartó egységének és közlekedés-rendészetének szolgálatosai voltak jelen. (MTI) ENSZ-közgyűlési határozat Horvátországról Az ENSZ Közgyűlése határozatban erősítette meg elkötelezettségét Horvátország területi épségének és szuverenitásának szavatolása mellett, egyszersmind felszólította az érintett feleket - név szerint kiemelve Jugoszláviát -, hogy teljes mértékben hajtsák végre a Biztonsági Tanács vonatkozó döntéseit. A Közgyűlés sürgette Belgrádot, hogy azonnali hatállyal szüntesse be a szerb ellenőrzés alatt álló horvát területek önkényesen kinevezett hatóságainak nyújtott támogatást. A túlnyomó többséggel megszavazott határozattervezet egyik beterjesztője Magyarország volt. A vitában felszólalt Náthon István magyar ENSZ-képviselő is. Az MTI-hez szombaton eljuttatott beszéde szerint a fődelegátus egyebek között kifejtette, hogy a magyar kormány megérti Horvátország nyugtalanságát és aggodalmát az ENSZ által védett övezeteknek nyilvánított területek helyzete miatt, hiszen a világszervezet által megjelölt három fő célkitűzés - a krajinai területek de- militarizálása, a félkatonai szervezetek felszámolása és a menekültek hazatérése otthonukba - mindmáig nem teljesült. Kijelentette, hogy ha Jugoszláviának valóban nincsenek - mint ahogy a belgrádi vezetés nyilatkozataiban állítja - területi követelései más országokkal szemben, akkor semmi oka nem lehet annak, hogy a jugoszláv kormány ne ismerje el Horvátországot és Boszniát jelenlegi határai között. (MTI) Bábjátékos világtalálkozónak adott otthont Rimbaud városa, Charleville-Mezieres több mint egy héten át. Kilenc nap alatt negyven ország 200 csoportja mutatta be műsorait. Az előadásokat nemcsak a színházban, hanem az utcákon is tartották a bábművészek. (FEB-fotó) ír Legyen a MunkatársunfcJ Salgótarjáni raktáráruházunkba keresünk szakképzett, gyakorlott CSEMEGE-PULTOS ELADÓT Jelentkezés: szakmai önéletrajz beküldésével DUNA FÜSZÉRT Rt, Almásiné Görgey Katalin | 1143. Bp., Zászlós utca 18. Telefon: 251-9666/126,127 mellék Jf OPELASTRA ’95! A GYORS DÖNTÉS 100.000 FORINTOT ÉR! Nálunk már megtekintheti az új Opel Astrát, melyben a vezetőoldali légzsák szériatartozék! Nézze meg és döntsön! Ha októberben megrendeli és december 15-ig átveszi új Astráját*, 100.000 Ft kedvezményt kap! Jöjjön el hozzánk! Várjuk Önt. Hétvégi nyitvatartás: 8-13 óráig. 'Ajánlatunk csak a hazai gyártmányú Astra ötajtós is a Caravan modellekre érvényes. Ezzel egyidöben más kedvezmény nem vehető igénybe B>4 ________o A Z ÖN OPEL MÁRKAKERESKEDŐJE: KENDERES! ÉS TÁRSAI KFT. 3100 SALGÓTARJÁN Rákóczi út 233. Tat.: 32/316-255, Fa«: 32/31Ö-538 SZARVASOK Szarvasok szerelmese III. Addigra sok mindent megtudhat az ember ezekről a nemesen szép állatokról. Követtem hát a rudlit napokon át. Már fáradtan lengedeztek a fák. Az egyik hajnalon jól összeállva találtam őket. Nyolc-kilenc tehenet-börjút láttam együtt két bikával. Az egyik bika fiatal volt, óvatosan az öregebb bikától, oldalról kísérte a sutákat. A testesebb bika olykor-olykor támadóan feléje vágott. Három mély völgyön áthaladtak, az utolsó hajlatot megtermett szálerdő borította. A fák között a kis tisztás friss fűvel és napfénnyel borított. A vezértehén itt sem állt meg. Felvezetett az útjuk a meredek lejtőn a hegyre, ahol nagyon viruló tölgyes erdő várta őket sűrű aljnövényzettel. Itt szoktak nappal megfeküdni a takarásban. Á vezértehén már a hegy gerincén járhatott, amikor váratlanul lövés dördült. Megállapítani, hogy rájuk-e vagy valami másra lőhetett valaki, nem tudtam. Hallom, hogy dübörög vissza a rudli elől, szinte repül a vezértehén a többi nyomába. Csak annyi időm maradt, hogy egy vastag fa mögött keressek védelmet a pontosan felém tartó „szarvasáradat” elől. Rám se hederítettek: tőlem karnyújtásnyira vágtáztak el. Intelligenciájukhoz tartozik az, hogy soha nem a vakvilágba rohannak, hanem egy bizonyos út megtétele után a vezértehén megtorpanva újra tájékozódik. Felemeli fejét, kémleli a környezetét, szimatolja a levegőt, honnan hozhat idegen szagot a szél, míg a rudli hosszú vonalban mögötte mereven áll, szinte láthatóan várja a vezér parancsát. Most is így történt. A két bika azonban kilógott a sorból. A kisebbik közel hozzám, szinte hallottam, mint dobog a szíve. A nagyobbik viszont távolabb az erdő kis tisztásán állt meg. És ekkor az öreg bika halkan ugyan, de félreérthetetlenül felbőgött. Feltehetően ezzel akarta maradásra bírni a teheneket. O a veszélyt valószínű elfelejthette. A vezértehén azonban haragosan visszanézett rá, s villámgyorsan megfordult, elrúgta magát a földtől, és máris mellette termett. Homlokával erőteljesen oldalba lökte a bikát. Mintha parancs hangzott volna el, meglódult a bika, hihetetlen távolságra ugrott, és vele együtt az eddig mereven figyelő rudli is. Folytatták útjukat a biztonság felé. Ilyen egymásra figyelő, egymásra ügyelő megnyilvánulást nem tapasztaltam más vadfajnál, noha nem kétlem, hogy bizonyára lehetséges a hasonló viselkedés. Egyszer hajnalban találkoztam ugyanis egy szép vaddisznó kondával. Nem volt szándékom lőni, csak figyeltem, mit tesznek. Turkáltak kedvükre a vízmosásban. Fölöttük álltam a vízmosás szélén, amikor felém jött egy igazán nyiszlett, kicsi, „güzü” malac. Megállt előttem, alig méternyire, rám nézett, szaglászott, aztán hirtelen megfordult a nagyok közé ugrott, mire mindnyájan úgy eltűntek, akár a kámfor. Olyan félreérthetetlen mozdulatot viszont, mint a szarvas vezértehén, nem tett az a malacka, de más vad sem. Az őz ugatásszerűen riasztja udvarát, úgy menekülnek. A szarvasok viselkedése mégiscsak más. Bőgés idején megint és megint meggyőződhettem a tehenek éberségéről. A bika ebben az időszakban olyan „bamba”, hogy szinte neki menne az embernek is, ha nem vigyázna rá a tehén. Még csak éjfél múlhatott, amikor nagyon keserves vágyódással bömbölt a bika kint a Körtvélyesen. Nagyon jó szar- vasos hely volt az még akkoriban. Rudas erdőnek is nevezik, mert rúdnyi fákkal borított a hegy oldala. Holdvilágnál indultam a jónéhány kilométernyi úton, hogy tisztán láthassam az epekedő nagyurat. Hold melletti világításnál nem lehet a vadat megítélni, tehát lőni sem rá. Lámpával pedig egyenesen tilos, mert a vadászati törvény tiltja. Ki kell várni a virradatot. Egy nagyon jól elkészített cser- keúton haladtam, amikor felbőgött a bika. Ilyenkor a tehénre kell nagyon figyelni, mert az éberebb az éberebbnél is. Már láttam a bika körvonalait, de a tehenet nem. Minden bizonnyal már messziről észlelhetett engem, és várt. (Folytatjuk)
