Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-24 / 250. szám

2. oldal Világpolitika - Hirdetés 1994. október 24., hétfő Nincs már esély a jó viszonyra? A magyar-román viszonyról, a két ország közötti párbeszéd alakulásáról írt meglehetősen pesszimista hangvételű cikket Bodor Pál író, a Népszabadság munkatársa a Le Monde című francia napilapnak: a cikk az újság szombati keltezésű szá­mában jelent meg. Bodor mindenekelőtt cáfolja azokat a közkeletű véleménye­ket, hogy a konfliktusok több­sége általában egymás nem is­meréséből fakad, s hogy a jólét fokozódása önmagában is el­lenszer lenne a gyűlölet ellen. Mint írja, a magyar-román vi­szony illetően, nem tud elkép­zelni olyan tárgyalásokat - tart­sák azokat bármilyen szinten -, amelyek lényegi, hosszú távú eredményre vezethetnének. En­nek alátámasztására felsorolja a különböző vitás témákat, ahol a két fél - legalábbis az összeállí­tás alapján úgy tűnik - valóban mintha a süketek párbeszédét folytatná: a román-magyar bé­keszerződés, a magyarországi románok számával kapcsolatos vita, a kolozsvári magyar egye­tem megnyitásának kérdése. Kifejti véleményét a kelet- és közép-európai problémák, a kisebbségi konfliktusok meg­oldását célzó, francia kezdemé­nyezésű elképzelésről is. Malária Indiában: többezernyi áldozat Több mint 4000 ember halálát okozta szeptember óta a malá­ria (mocsárláz) India Rajasthan államában - írta az újdelhiben megjelenő Indian Express című lap szombaton. A Pioneer című újság laptársánál kevesebb, mintegy kétezer áldozatról számolt be, ami a tízszerese a hivatalosan elismertnek. Az Indian Express szerint a malária felszámolására Rajast- hanba menesztett küldöttség vizsgálatai igen aggasztó ered­ményekre jutottak: 173 ezer emberen végeztek maláriatesz­tet, közülük mintegy 11 ezer bi­zonyult fertőzöttnek. Hivatalos jelentés szerint a kelet-indiai Manipur államban a hét elején 250-en haltak meg maláriában, s a betegség Uttar Pradesh és Bihar államokban is több száz áldozatot követelt. India jelenleg „szinte egész­ségügyi zárlat alatt van” a pes­tisjárvány miatt, amely azonban szeptember óta már csak 57 személy halálát okozta, szem­ben a malária áldozatainak számával. A malária egy szú- nyogfajta által terjesztett járvá­nyos betegség. Hidegrázást kö­vető néhány órás magas lázzal, majd erős izzadással járó ro­hamokkal jelentkezik. Európá­ban már nem fordul elő, de a trópusi, illetve szubtrópusi, nedves, mocsaras vidékeken gyakori. Tüntetés és ellentüntetés a bősi erőműnél Szombaton, a Duna elterelésének második évfordulóján előre be­jelentett tüntetés volt a Bősi erőműnél. A Lipták Béla vezetésével Bősre érkezett hat autóbusznyi magyarországi tüntetőt a helyszí­nen félszáz erömüpártoló szlovák ellentüntető várta. Az erőmüvet ellenző és pártoló csoportok között heves szócsata, helyenkét du­lakodás alakult ki. Az amerikai székhelyű Magyar Környezetvé­delmi Alap képviseletében Bősön megjelent Lipták Béla profé sz- szor szónoklatának bevezetőjében a két nép megbékéléséről, és saját szlovák származásáról beszélt, miközben az erümüpártolók kórusban skandálták: „Lipták, go home!”.- Mélyen, őszintén szeretem ezt a népet. Tisztelem az ezeré­ves szlovák nemzetet. Értük és velük harcolunk, azért jöttünk ide. Az én nagyapám még szlo­vák népdalt dúdolt borotválko­zás közben. A mi rézfedelű csa­ládi bibliánk még tót nyelvű - mondta Lipták Béla, de ezzel nem tudta lecsendesíteni az el­lentüntetőket, akik továbbra is Lipták személyét és magatartá­sát bíráló jelszavakat harsogtak. A professzor erre azzal vála­szolt: — Binder lakájai szégyell­jék magukat! Binder úr össze- veszejtette ezt a szerencsétlen, sokat szenvedett két népet egymással, hogy aztán millió­kat lopjon. Soha életében nem szerette a szlovák népet. A pénzt szerette, meg azokat a papagájokat, akiket fizet - mondta Lipták Béla, akinek eredménytelen maradt az a többszöri felhívása, hogy valaki vállalja fel szónoklatának tol­mácsolását. „Lipták Béla a hazugság professzorra” - hangzott az el­lenkező térfélről, ahol közben a szlovák ellenszónok is beszélni kezdett. A jelenlévők körében az egymás közelében, egy­szerre elhangzott szónoklatok nem kevés derültséget váltottak ki, miközben az egyes csopor­tok között kialakult hangos vi­tatkozás tovább növelt a né­hány dulakodásai is tarkított hangzavart. Ezt csak tovább fo­kozta a magyarországról érke­zett „Reális Zöld Alternatíva" nevű, az erőművet pártoló kez­deményezés kislétszámú cso­portja, és az erőművet ellenző szlovákiai csoport között kiala­kult hangos vitatkozás. A tüntetők és ellentüntetők - igyekezvén egymást túlhar­sogni - az egyik oldalról azt ki­abálták, hogy „Binder gengsz­ter” - a másikról pedig, hogy „Gengszter Lipták.” Lipták Béla „sóhivatalnak” nevezte a Hágai Nemzetközi Bíróságot, majd új megoldást jelentett be, amikor elmondta, hogy „meg­mentjük az itt élő emberek éle­tét, mert Szlovákia számára biz­tonságos erőművet tudunk biz­tosítani. Mi majd kiengedjük innen a vizet, helyreállítjuk ezt az összecsapott erőművet, s utána újra beindítjuk”. A szombati eseményen min­tegy 400 ember, köztük leg­alább 100 újságíró és a nagy számban jelenlevő helyi őr- személyzet, illetve a szlovák rendőrség rendfenntartó egysé­gének és közlekedés-rendésze­tének szolgálatosai voltak jelen. (MTI) ENSZ-közgyűlési határozat Horvátországról Az ENSZ Közgyűlése határo­zatban erősítette meg elkötele­zettségét Horvátország területi épségének és szuverenitásának szavatolása mellett, egyszer­smind felszólította az érintett feleket - név szerint kiemelve Jugoszláviát -, hogy teljes mér­tékben hajtsák végre a Bizton­sági Tanács vonatkozó dönté­seit. A Közgyűlés sürgette Belgrádot, hogy azonnali ha­tállyal szüntesse be a szerb el­lenőrzés alatt álló horvát terüle­tek önkényesen kinevezett ha­tóságainak nyújtott támogatást. A túlnyomó többséggel meg­szavazott határozattervezet egyik beterjesztője Magyaror­szág volt. A vitában felszólalt Náthon István magyar ENSZ-képviselő is. Az MTI-hez szombaton el­juttatott beszéde szerint a főde­legátus egyebek között kifej­tette, hogy a magyar kormány megérti Horvátország nyugta­lanságát és aggodalmát az ENSZ által védett övezeteknek nyilvánított területek helyzete miatt, hiszen a világszervezet által megjelölt három fő célki­tűzés - a krajinai területek de- militarizálása, a félkatonai szervezetek felszámolása és a menekültek hazatérése ottho­nukba - mindmáig nem telje­sült. Kijelentette, hogy ha Ju­goszláviának valóban nincse­nek - mint ahogy a belgrádi ve­zetés nyilatkozataiban állítja - területi követelései más orszá­gokkal szemben, akkor semmi oka nem lehet annak, hogy a jugoszláv kormány ne ismerje el Horvátországot és Boszniát jelenlegi határai között. (MTI) Bábjátékos világtalálkozónak adott otthont Rimbaud városa, Charleville-Mezieres több mint egy héten át. Kilenc nap alatt negyven ország 200 csoportja mutatta be műso­rait. Az előadásokat nemcsak a színházban, hanem az utcákon is tartották a bábművé­szek. (FEB-fotó) ír Legyen a MunkatársunfcJ Salgótarjáni raktáráruházunkba keresünk szakképzett, gyakorlott CSEMEGE-PULTOS ELADÓT Jelentkezés: szakmai önéletrajz beküldésével DUNA FÜSZÉRT Rt, Almásiné Görgey Katalin | 1143. Bp., Zászlós utca 18. Telefon: 251-9666/126,127 mellék Jf OPELASTRA ’95! A GYORS DÖNTÉS 100.000 FORINTOT ÉR! Nálunk már megtekintheti az új Opel Astrát, melyben a vezetőoldali légzsák szériatar­tozék! Nézze meg és döntsön! Ha október­ben megrendeli és december 15-ig átveszi új Astráját*, 100.000 Ft kedvezményt kap! Jöjjön el hozzánk! Várjuk Önt. Hétvégi nyitvatartás: 8-13 óráig. 'Ajánlatunk csak a hazai gyártmányú Astra ötajtós is a Caravan model­lekre érvényes. Ezzel egyidöben más kedvezmény nem vehető igénybe B>4 ________o A Z ÖN OPEL MÁRKAKERESKEDŐJE: KENDERES! ÉS TÁRSAI KFT. 3100 SALGÓTARJÁN Rákóczi út 233. Tat.: 32/316-255, Fa«: 32/31Ö-538 SZARVASOK Szarvasok szerelmese III. Addigra sok mindent megtud­hat az ember ezekről a nemesen szép állatokról. Követtem hát a rudlit napokon át. Már fáradtan lengedeztek a fák. Az egyik hajnalon jól összeállva találtam őket. Nyolc-kilenc tehenet-bör­jút láttam együtt két bikával. Az egyik bika fiatal volt, óvato­san az öregebb bikától, oldalról kísérte a sutákat. A testesebb bika olykor-olykor támadóan feléje vágott. Három mély völ­gyön áthaladtak, az utolsó haj­latot megtermett szálerdő borí­totta. A fák között a kis tisztás friss fűvel és napfénnyel borí­tott. A vezértehén itt sem állt meg. Felvezetett az útjuk a me­redek lejtőn a hegyre, ahol na­gyon viruló tölgyes erdő várta őket sűrű aljnövényzettel. Itt szoktak nappal megfeküdni a takarásban. Á vezértehén már a hegy gerincén járhatott, amikor váratlanul lövés dördült. Meg­állapítani, hogy rájuk-e vagy valami másra lőhetett valaki, nem tudtam. Hallom, hogy dü­börög vissza a rudli elől, szinte repül a vezértehén a többi nyomába. Csak annyi időm ma­radt, hogy egy vastag fa mögött keressek védelmet a pontosan felém tartó „szarvasáradat” elől. Rám se hederítettek: tőlem karnyújtásnyira vágtáztak el. Intelligenciájukhoz tartozik az, hogy soha nem a vakvilágba rohannak, hanem egy bizonyos út megtétele után a vezértehén megtorpanva újra tájékozódik. Felemeli fejét, kémleli a kör­nyezetét, szimatolja a levegőt, honnan hozhat idegen szagot a szél, míg a rudli hosszú vonal­ban mögötte mereven áll, szinte láthatóan várja a vezér paran­csát. Most is így történt. A két bika azonban kilógott a sorból. A kisebbik közel hozzám, szinte hallottam, mint dobog a szíve. A nagyobbik viszont tá­volabb az erdő kis tisztásán állt meg. És ekkor az öreg bika hal­kan ugyan, de félreérthetetlenül felbőgött. Feltehetően ezzel akarta maradásra bírni a tehe­neket. O a veszélyt valószínű elfelejthette. A vezértehén azonban haragosan visszanézett rá, s villámgyorsan megfordult, elrúgta magát a földtől, és má­ris mellette termett. Homloká­val erőteljesen oldalba lökte a bikát. Mintha parancs hangzott volna el, meglódult a bika, hi­hetetlen távolságra ugrott, és vele együtt az eddig mereven figyelő rudli is. Folytatták útju­kat a biztonság felé. Ilyen egymásra figyelő, egymásra ügyelő megnyilvánu­lást nem tapasztaltam más vad­fajnál, noha nem kétlem, hogy bizonyára lehetséges a hasonló viselkedés. Egyszer hajnalban találkoztam ugyanis egy szép vaddisznó kondával. Nem volt szándékom lőni, csak figyel­tem, mit tesznek. Turkáltak kedvükre a vízmosásban. Fölöt­tük álltam a vízmosás szélén, amikor felém jött egy igazán nyiszlett, kicsi, „güzü” malac. Megállt előttem, alig méter­nyire, rám nézett, szaglászott, aztán hirtelen megfordult a na­gyok közé ugrott, mire mind­nyájan úgy eltűntek, akár a kámfor. Olyan félreérthetetlen mozdulatot viszont, mint a szarvas vezértehén, nem tett az a malacka, de más vad sem. Az őz ugatásszerűen riasztja udva­rát, úgy menekülnek. A szarva­sok viselkedése mégiscsak más. Bőgés idején megint és megint meggyőződhettem a tehenek éberségéről. A bika ebben az időszakban olyan „bamba”, hogy szinte neki menne az em­bernek is, ha nem vigyázna rá a tehén. Még csak éjfél múlhatott, amikor nagyon keserves vá­gyódással bömbölt a bika kint a Körtvélyesen. Nagyon jó szar- vasos hely volt az még akkori­ban. Rudas erdőnek is nevezik, mert rúdnyi fákkal borított a hegy oldala. Holdvilágnál in­dultam a jónéhány kilométernyi úton, hogy tisztán láthassam az epekedő nagyurat. Hold mel­letti világításnál nem lehet a vadat megítélni, tehát lőni sem rá. Lámpával pedig egyenesen tilos, mert a vadászati törvény tiltja. Ki kell várni a virradatot. Egy nagyon jól elkészített cser- keúton haladtam, amikor felbő­gött a bika. Ilyenkor a tehénre kell nagyon figyelni, mert az éberebb az éberebbnél is. Már láttam a bika körvonalait, de a tehenet nem. Minden bizonnyal már messziről észlelhetett en­gem, és várt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom