Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-05 / 208. szám
1994. szeptember 5., hétfő Balassagyarmat Es Környéke 5. oldal A fehér holló meg a suszter A Tehéz frázisok nélkül be- 1V szelni arról, mennyire megdrágult az élet. A növekvő árak forintcsökkenő értéke arra kényszerít bennünket, hogy megfogjunk minden fillért. Ma már nem tehetjük meg azt, hogy több kenyeret vásárolunk, mint amennyire szükségünk van. De arra sem vetemedhetünk, hogy kidobjuk a fél éve vásárolt cipőnket, mert levált a talpa. Ezek a zsivány kölykök már csak olyanok, hogy koptatják a lábbelit. Képesek pár hónap alatt ronggyá taposni még a legjobb minőségű cipőt is. Bérből-fizetésből élő képtelen ilyen gyakran új lábra valót vásárolni. Marad a suszter. Azaz maradna, ha még lennének cipészek. De már nincsenek, pedig ahogy elnézem megtapasztalom, akkora igény mutatkozik az ilyen szolgáltatás iránt, hogy az csuda. És ez az elkövetkezendőkben csak egyre nőni fog. Mikor, ha nem a tanévnyitó előtt váljék le szeretett leányom cipőjének a sarka. Sürgősen meg kellene javíttatni, nyakamba veszem a várost. Sorra járom az összes utcát, ahol korábban suszter folytatta áldásos tevékenységét. Butik mindenhol, cipészmester sehol. Kétségbeesésemben érdeklődöm mindenkinél. Még az ősz gyarmati lakosok is tanácstalanul bámulnak a képembe - dolguk nincs - merre találok műhelyt. Hosz- szas keresgélés után végül az Ipoly Aruház szomszédságában meglelem a feliratot: Cipőjavítás. Csak hát néhány hétig szabadság miatt még be vagyon zárva a holt. Mondom magamban, nincs mese, a gyerek négy szeme mezítelen tap- panccsal áll majd az évnyitón. Szerencsémre a Springa- domb eldugott sarkán piciny cipészműhelyre lelek. Sikerült, mily boldog vagyok, ly ritka a cipész az Ipoly-parti városban, mint a fehér holló, igény pedig lenne, a munkanélküliség meg van. Szerintem, sok suszter megélne Gyarmaton. Csak még nem érezték meg a szakemberek az új szelek fuvallatát. Vagyis hát a régi időkét. (ádám) Pirosat kapott a közlekedési lámpa BALASSAGYARMAT. Akkorává duzzadt a forgalom, hogy piaci napokon gépkocsival szinte lehetetlen közlekedni. Egymást érik a dugók és a koccanások sem ritkák. Néhány testületi ülésen foglalkoztak a városatyák az elterelő utakkal, a közlekedési lámpák telepítésével, de nincs pénz. LESZ-E REGIONÁLIS VÁSÁR? Magyarnándorban már több éve megrendezik az Ipoly elnevezésű regionális vásárt. A népszerű eseményen a szomszédos Szlovákiából is számos cég mutatta be termékeit. Jövó're, de leginkább 1996-ban, a világkiállítás idején tovább szeretnék bővíteni a kínálatot. Most azonban, hogy a kormány kimondta: nem lesz expo, ez az elképzelés aligha válik valóra. Sándor István polgármester azonban bizakodó: a vásárt az elkövetkezendő években is megrendezik. Az idei szeptember 23-25-ei Magyarnándori Ipoly Szlovák-Magyar Regionális Kiállítás és Vásár sajtótájékoztatóját épp holnap tartják. Az aranykoszorús gazda száz hektára Bevallom, már az első pillanatban szöget ütött a fejembe: mit csinálhat egy falugazdász a városban? A titok nyomába eredtem, s megtaláltam Bacsa Bélát Balassagyarmaton. Különösen aktuálissá tette látogatásomat, hogy a falugazdász a minap vette át az Aranykoszorús Gazda kitüntető plakettet.- Milyen területet ölel át jelenlegi munkája?- Balassagyarmat, Szügy, Csesztve, Mohora, Ipolyszög falugazdásza vagyok.-Mi a dolga egy falugazdásznak?- Hozzám bárki jöhet, mindenkinek szívesen adok tanácsot, ha igénylik, s tudok, segítek. Legutóbb éppen az aratási munkákat szerveztem meg a területen. Élete a mezőgazdaság-Nem falugazdász az, aki maga nem gazdálkodik. Ön hány hektár földet művel meg?- Közel száz hektáron gazdálkodom.- No, akkor ön már tényleg nagygazda!- Ha a területet nézzük, meglehet. Bár hozzáteszem, a fele földet bériem.- Megtérül a rengeteg munka?- Dehogy! Magyarországon a mezőgazdaságban, ha valaki tízszázalékos hasznot produkál, az maga a csoda. Mindent elvisznek a nagyon magas kamatok.-Akkor mégis miért gazdálkodik?-Nézze, aki szereti ezt a mesterséget, az akkor is kínlódik vele, ha nem éri meg. Néha azon kapom magam, arra gondolok, kiszállok az egészből. Pedig nekem az életem a mezőgazdaság. Mégis bízom abban, hogy idővel helyére kerül a magyar mezőgazdaság.- Külföldön viszont merőben más a mezőgazdaság helyzete.- Most voltunk Burgenland- ban, ott tapasztaltam, hogy egy kiló búzáért három-hat schil- linget fizetnek. Az itteni felvásárlási árakat mindenki ismeri. Az összehasonlítás eredménye akkor szembetűnő, ha tudjuk, hogy kinn egy kiló búzáért két kilogramm műtrágyát lehet venni.- Nálunk éppen fordított az arány. Hozhatnék példákat Bacsa Béla Szlovákiából is. Albániát kivéve, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben Európában.- Igen nehezen lehet hozzájutni mostanság olcsó traktorhoz, egyéb mezőgazdasági gépekhez.- Akinek van elég pénze, annak nem gond a vásárlás, a legtöbb gazda szegény, ezért arra kényszerül, hogy olcsó gépeket hozzon be Nyugatról. Pár ezer márkáért már lehet venni traktort. Az olcsóságnak azonban nagy ára van, mert valójában roncsgépek ezek. Bagóért privatizáltak- Hogyan érintette a mezőgazdasagot a rendszerváltás?- A legnagyobb hibát ott követték el az illetékesek, hogy bagóért privatizálták az élelmiszeripart -nem a termelőknél kezdték a fejlesztéseket, a privatizációt. Fordítva történtek a dolgok. A franciák megvették a cukorgyárakat, a húsfeldolgozókat más ország tőkései, a tejipart a Parmalat. Innentől kezdve ők diktálnak - ez minden csak nem piacgazdaság. -Egy nyugati cégnek nem az az érdeke, hogy magyar mező- gazdasági termékek elárasszák az országaikat.- Miért, ön szerint a magyar termékek megállnák a helyüket a nyugati piacokon?-Vegyük példának Hollandiát, ahol hihetetlen magas technikai színvonalon termesztik a paradicsomot. Egy fóliasátorban több emelet magasra futtatják a szárat. Komplett technológiai soron megy keresztül a termék egészen a csomagolásig. Az ilyen neonfényes paradicsom gyönyörű szép, de víz íze van. A hollandok bizony nem is tudják, milyen az igazi paradicsom.- Amikor megkínáltam őket hazai, napfényen érlelt paradicsommal, egyszerűen nem tudtak vele betelni. El lehet képzelni, ha ezzel a paradicsommal bekerülünk a világpiacra, mi történik -kiszórni a holland termék. Mert a vevő az ízlete- sebbet és az olcsóbbat veszi meg. Tehát egész biztosan nem vallanánk szégyent külhonban sem. Jön az agrárkamara- Lát-e esélyt arra, hogy megváltozzanak a jelenlegi körülmények?-Talán hosszabb távon lesz némi javulás. Ma viszont elkeserítő a helyzet. Hogy egy sport-hasonlattal éljek: egy százméteres versenyfutáshoz felsorakoznak a versenyzők, köztük a magyar is. Hazánkfia lábát bebetonozzák és a verseny után kérdőre vonják, miért nem győzött.- Hogyan lehetne leküzdeni az akadályokat? Kaphatnak-e valamilyen segítséget?- Nagyon bízom a most formálódó agrárkamarában. Fejlett országokban a kamarának közvetlen beleszólása van minden mezőgazdaságot érintő döntésbe. Ha ez a rendszer nálunk is kialakul, nem lesz reménytelen a helyzet. A. T. Telekgondban van a városi önkormányzat Különös dilemma elé került a balassagyarmati önkormányzat huszonnégy telek értékesítésének kapcsán. A városatyák - mint eddig négy éven keresztül - újabb telkeket jelöltek ki építkezés céljára. A gyakorlat most is az volt, hogy a felajánlott telkek köz- művesítetlenek voltak olyan formában, hogy az eladó csak a villany és a víz kiépítését végezte el. A többi közmű elkészítésének időpontja a „majd egyszer” időmeghatározás keretein belül fog elkészülni, ha lesz rá pénz. Néhány képviselő azt javasolta, hogy közműve- sítve kínálják fel a telkeket az igénylőknek. A szkeptikusok azzal érveltek, hogy így a telek egy egész vagyonba fog majd kerülni. Próbaképpen a műszaki osztályon megtörténtek a számítások, és a kétkedőknek lett igazuk. Amennyiben az ön- kormányzat közművesíti a telkeket (nem is teljesen), úgy egy telek ára közel egymillió forintot taksál. Ennyi pénzért Gyarmaton már egészen jó lakást lehet vásárolni. Arról nem beszélve, hogy nincs az önkormányzatnak annyi pénze, hogy előre meghitelezze az infrastruktúra költségét és csak utólag szedje majd be a pénzt. Mégsem vetették el a képviselők teljesen a telkek ilyen formájú értékesítésének lehetőségét a vásárlóra bízva a döntést, hogy számára elfogadható-e a magasabb árért a közművesített telek, vagy maradna a 400 ezer forintos házhely mellett. Amennyiben a többség vállalná a magasabb összeget, akkor ott végre európai módon lehetne egy új utcát kialakítani.- soós Balassagyarmat és környéke RÖVIDEN ŐRHALOM. A községben is folytatódik a gázprogram. Az előzetes felmérések azt mutatják, hogy nagyon sok család igényli a vezetékes gázt s nem szegte kedvét a lakosságnak a várható áremelés sem. Ha nem lesz váratlan fennakadás a munkálatokban, egy év alatt elkészül a gázvezeték. ÉRSEKVADKERT. Az új szabályozás értelmében a közterület-foglalási engedélyek kiadásáról ezen a településen is a helyi önkormányzat gondoskodik. A közterület-foglalás szabályozását napirendre tűzte a képvielő-testület és határozatban rögzítette a rendelkezéseket. PATVARC. Nem ritka eset, hogy a község határában lévő földek terményeit illetéktelenek megdézsmálják. A magántulajdonban lévő földek tulajdonosai sürgetik a gyors intézkedést a tolvajok kézrekerítésében. Ám a gazdák némelyike addig sem tétlenkedik: megszervezte a figyelést. Egyikük már nyakon is csípte az egyik környező községből érkezett hívatlan „anyagbeszerzőt”. MOHORA. A helyi ön- kormányzat erejéhez mérten támogatja a különböző kiadványokat is. Legutóbb Jeli Ferenc Mohora története című könyvéhez nyújtott anyagi támogatást. De nem sajnálják az áldozatot különböző kiállításoktól sem. Terveik között szerepel, hogy sajtótörténeti dokumentumokból bemutatják a község életét, az elért eredményeket, a feszítő gondokat. Az oldalt szerkesztette Ádám Tamás Holnapi lapszámunkban Rétság és környéke Tálas Györgyné 1964 óta dolgozott a gyárban, húsipari technikumot végzett, és az anyaggazdálkodási osztály vezetője.- Többször mondogatták nekünk, bezárják a gyárat, de valahogy nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhet -kezdi mondandóját Tálasné.-Az utóbbi másfél évben már éreztük a bajt, tudtunk a likviditási gondokról, mégis óriási csalódás ért bennünket, amikor bekövetkezett a vég. Tavaly október negyedikén közölték velünk, még a meglévő alapanyagokat feldolgozzuk, és nincs tovább! Ideiglenes termelésszüneteltetés címén mindenkit hazaküldtek. Mondták, fizetik a százszázalékos bért, addig, míg ki nem alakul valami. Mikor nagy csapás éri az embert, hetekig nem tud mit kezdeni magával. Én sem tudtam feldolgozni magamban a történteket. Egy ideig bizakodtunk, hogy újra indul a gyár, s ha nem is háromszáz embernek, de legalább száznak lesz munkája. EGYRE FOKOZÓDÓ NYUGTALANSÁG Lesújtott a bárd a balassagyarmati vágóhídra IY. Nem értettük, miért halasztódik a dolog. Egyre nyugtalanabbak lettünk, a bizonytalanság miatt új munkahelyet sem kereshettünk. Sok szóbeszéd, találgatás *fm EJT,* Tálas Györgyné kelt lábra a dolgozók között. Nagy-nagy türelemmel vártak az alkalmazottak, hátha jobbra fordul a sorsuk. Sokukat zavarta, hogy munka nélkül veszik fel a fizetésüket. Nem ehhez szoktak.-Jöttek a hírek, Kovács úr megveszi a gyárat - folytatja a volt osztályvezető.- Egyszer csak behívatott a munkástanács, kértek, csináljam meg a munkaruha megrendelést. Rop- pant furcsán éreztem magam, amikor kiderült, négyszáz öltönyt kell rendelnem. Tudtam, a szakmunkások összesen nincsenek többen száznál. ígért fűt-fát az új tulajdonos. Megrendült a hitem Kovács úrban. Ez egy komolytalan ember - gondoltam magamban. - Nem értettem, miért hagyták őt intézkedni. Az újságban azt nyilatkozta, több százezer forintot fizetett ki a munkálatokra, pedig a mai napig nem fizetett ki semmit. Szerintem a vállalati biztos olyan embert támogatott, akiről tudni lehetett, soha nem teremt itt munkahelyet. Vagy éppen ez lehetett a célja? Az otthon ülő dolgozók utolsó reménye a felszámolás volt. Bíztak benne, valami csak ínyencfalatokat készítettek itt valamikor történni fog. Tálasné várta az értesítést, hogy menjen be a gyárba leltározni. Mindhiába.- Amikor elolvastam az új pályázati kiírást, keserű mosoly jött a számra.-150 millió forintért vajon ki fogja megvenni a gyárat- zárja mondandóját Tálas Györgyné.- Kéthetente voltam benn, sok mindent nem találtam a helyén, számos eszköz Ceglédre vándorolt. Magam láttam a teljes számítógéppark elszállítását. Fogalmam sincs, így ki fogja megvásárolni az üzemet?! Hullik a csempe, lepusztultak a csarnokok. Húzzák az időt, könnyen megeshet, hogy minden elpusztul. Telnek a hónapok, nem tudom, miért nem reális árat állapítottak meg? Szerintem valakinek az az érdeke, hogy gátolja a gyár privatizálását és ez érthetetlen. Ádám Tamás (Folytatjuk a holnapi számunkban)
