Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-29 / 229. szám

1994. szeptember 29., csütörtök Bátonyterenye Es Környéke 5. oldal Erről jut eszembe... B evallom, szeretek tévét nézni. A szabad időm je­lentős részét - jobb híján - e bűvös doboz előtt töltöm. Szerencsére van mit nézni, hiszen Bátonyterenyén a bá­nyavárosi lakásokban már 3 földi és 8 égi csatorna közül választhatunk. Már amikor minden rendben működik, nem úgy mint a legutóbbi hét végén, amikor három műhol­das adó is foghatatlan volt. És erről jut eszembe. Nem­rég az egyik kedvenc adóm, a DSF minden előzetes bejelen­tés nélkül eltűnt, és helyette láthattam a TNT-műsort, amely 20 óráig rajzfilmet, utána 60-as, 70-es években készült angol nyelvű filmeket sugároz. És ezzel nem csak az a gondom, hogy sportrajongó lévén, sportműsor helyett kénytelen vagyok filmeket nézni, hanem az, hogy ben­nünket, előfizetőket meg sem kérdeztek. Pedig fizetünk - az utóbbi időben már többet is - a szolgáltatásért. Kíváncsi vagyok, hogy ki döntötte el - kinek volt bátor­sága egyedül eldönteni - az adócserét. Nem az lett volna a normális, hogy bennünket, lakókat is megkérdeznek? Vagy még nem tartunk itt...? No, de maradjunk a tévé­műsornál. A minap az egyik késő esti műsorban megdöb­bentő filmkockákon mutatták be a kóbor ebek sorsát. Kiderült, hogy „kutya­nagyhatalom” vagyunk. Ná­lunk a legmagasabb az egy emberre eső kutyák száma. Láthattunk kiskutyát, amint gazdája kiteszi a kocsiból, majd elhajt. így lett a gyere­kek által kényeztetett kis ked­vencből kóbor eb. A kiskutya egy állatmenhelyen kötött ki, ahol sorsa beteljesedett: egy „humánus” injekció után mo­sópor-alapanyag lett belőle. És erről jutott eszembe, hogy bizony nálunk is sok a kóbor eb. Mi lesz ezeknek a sorsa? Észrevették már, hogy a kóbor ebek milyen félén­kek? A legritkább eset, hogy az ilyen kutya emberre támad. Egyik szemükkel a minden­napi betevő falatot keresik, míg a másikkal azt nézik, hogy mikor dobják meg egy kővel, mikor rúgnak beléjük. Mire számíthatnak ezek a kutyák? Sintértől nemigen kell tartaniuk, mivel az csak ritkán teszi tiszteletét a város­ban. Arra kévésüknek van esélye, hogy gazdára találjon. Marad tehát a kivert kutya sorsa a végelgyengülésig. Ez még mindig jobb, mint tápláléka lenni egy kedvtelés­ből tenyésztett vérebnek. Mert - mint ahogy a megyei lapban olvashattuk - váro­sunk egyik újgazdag vállal­kozójának fiú csemetéje a több tízezer forintot érő ku­tyáit kóbor ebekkel eteti. Nem mintha nem futná a kutyaele­delre, de így izgalmasabb. Erről jut eszembe, hogy mi lesz ebből a gyerekből ha felnő. Ma még csak kutyáival eteti meg az elesett, gyengébb állatokat, de ha felnő, ak­kor...? M aradva a kutyáknál: en­nél talán még mindig „humánusabb” az a bizonyos injekció, hiszen így még pusz­tulásukkal is azt a lényt szol­gálják, akihez mindennek el­lenére továbbra is a legjobban kötődnek az emberhez, mo­sópor formájában. K. L. Találkozás a végső igazsággal Homokterenyén Lakatos József arról ismert, hogy már több mint négy éve karatézik, a kyokushinkai-jal foglalkozik. A kyo­kushinkai jelentése: találkozás a végső igazsággal. Ez abban kü­lönbözik a többi karatétól, hogy nem csak imitálva mutatják be az ütéseket, rúgásokat, hanem teljes erővel beviszik.- Ezt a szakágat a japán Ma- sutatsu Oyama találta ki, aki két hónappal ezelőtt halt meg - kezdi a sportember. - A mester puszta kézzel megölt 53 bikát, közülük három az első ütéstől kimúlt. A kyokushinkainál nem csak az erő dominál, tudni kell azt is, hová üssön az ember. Emberünk hetedik osztályos korában kezdte elsajátítani az alapokat, aztán középiskolás­ként a salgótarjáni sportcsar­nokban folytatta a karate tanu­lását. Jelenleg zöld öves.- Nagyon sokat köszönhetek edzőmnek, Ringeisen Tamás­nak, akitől rengeteget tanultam - folytatja. - Egyébként a zöld öv eléréséhez már tizenöt em­berrel küzdöttem, akik két per­cenként, pihenten jöttek elle­nem. Az ellenfélnek teljes erő­bedobással kell küzdenie, mert ha nem, akkor érvénytelen a vizsga. Ez most nem azt jelenti, hogy mind a tizenöt ellenfelet meg kell verni, hanem bírni, állni kell az ütéseket és küz­deni, védeni magamat. A 19 éves fiatalembert fel­kérték, hogy a helyi iskolában oktassa a sportágra a gyereke­ket. Nos, ő örömmel vállalta a feladatot. Elmondta, hogy éles­ben még nem kellett alkalmaz­nia a karatefogásokat. De jó, ha az ember megtudja védeni ma­gát. Az edzések, vizsgák során előfordulnak orr-, ujj-, lábujj-, bordatörések és egyéb balese­tek, dehát ez ezzel jár. Cs.A. RÖVIDEN BÁTONYTERENYE. A Gázláng Kft. egyeztette a bátonyterenyei önkormány­zattal a gázvezeték építésé­hez való lakossági hozzájá­rulást két településrészen. Eszerint az év végéig még a régi áron, 57 ezer forintért lehet az utcai gázvezetékre való csatlakozási díjat befi­zetni a Dózsa-telep és a fa­lusi településrész lakóinak. Jövőre a csatlakozási díj 70 ezer forintra emelkedik. MÁTRANOVÁK. Tá­mogatásaival jobbá teszi a tanévkezdést az önkor­mányzat. Az óvodás gyere­kek 1500, az általános isko­lások 2500, a középiskolá­sok 3000, a főiskolás és egyetemista hallgatók 5000 forintos támogatást kapnak fejenként. Ezenfelül vala­mennyi általános iskolás ta­nulónak az önkormányzat fizeti ki a tankönyveket is. Mátranovákra a bányatelep­ről utazó iskolásoknak a buszbérlet költségét is az önkormányzat állja. A tá­mogatást azok a mátrano- váki általános iskolások is megkapják, akik Homokte­renyén tanulnak. MÁTRATERENYE. A három településrészből - Nádújfalu, Homokterenye, - álló községben 2200 lakost számlálnak. Ebből a jól működő nyugdí­jasklubban több, mint 300 idős, hetven éven felüli személyt tartanak számon. MÁTRANOVÁK. A 2400 lakosú településen a művelődési ház könyvtárá­nak állománya megközelíti az 5 ezer kötetet. A köl­csönzött könyvek havi átla­gos forgalma meghaladja a kettőszázat, a nyilvántartott nyolcvan könyvtári taggal. Helikoptert gyárt a homokterenyei ezermester pes. A csilléket húzó kismoz- dony gyerekeket is elbír. A több száz hajómodell ugyan­csak mind-mind üzemképes. Ha a televízióban látható egy-egy hajós, vagy repülős so­rozat, annak biztos, hogy rövid időn belül elkészíti a kicsinyí­tett másolatát. Ezen kívül már áramfejlesz­tőt is készített. Ahogy mondja, meglehetősen költséges szóra­kozást választott magának.-Terveimet saját elképzelé­seim szerint valósítom meg - újságolja. - Persze, eleinte ta­nulmányoznom kellett a szak- irodalmat is, hogy az alapokat el tudjam sajátítani. De most már a „kútfőből” fakad. S hogy mi lesz a felső határ? Azt még magam sem tudom... Néhány éve kiállításon mu­tatta be gazdag gyűjteményét. El is hozta az első díjat...- Hogy érdekességet említ­sek, búvárkodással is foglalkoz­tam: saját készítésű palackkal merültem le a jánosaknai tóba. Amikor a kertből a szomszédos bolt falára vetítettem, még a forgalopi is megállt. Rengete­gen összegyűltek az árokpar­ton, nézték a filmet. A kertemet is azzal a traktorral művelem, amit én eszkábáltam, és az au­tómat sem látta még szerelő.- Sajnos, a fiamat nem na­gyon kötik le ezek a szerkeze­tek - folytatja -, őt inkább a számítógépek vonzzák, de én nagyon szívesen csinálom, és valósítom meg az ötleteimet. Mátranovákon él Kuborczik Péter, aki 1971-ben került a Volánhoz. A 23 év alatt több, mint 500 ezer kilométert veze­tett le balesetmentesen. Per­sze, nem csak a buszvezetés révén ismerik öt, hanem azt is tudják róla, hogy nagyon sze­reti a lovakat.- Nekem ez már a véremben volt gyermekkoromban is - mondta derűsen a férfi -, hiszen apám parádés kocsis volt a bá­nyánál. Régóta szerettem volna már egy lovat, és most lesz egy éve, hogy Karancsberényben megvettem Olgát. Azóta hajnali háromkor kelek, megetetem, lecsutakolom, aztán indítom a buszt és megyek az utasokért. Szerencsére a feleségem, Ica sokat segít. A két és fél éves kancát Ku­borczik úr igencsak kíméli, hi­szen csak kedvtelésből tartja. Sokba kerül, sok a baj vele, de az öreg nováki emberek által is gyönyörűnek tartott jószágot nem adná oda semmiért.- Amikor kikocsizom, az idős emberek szokták nekem mondani, hogy: „Ilyen ló még nem taposta Novákot!” Nagyon szeretek vele foglalkozni, befo­gom a szekér elé, és elmegyünk az erdőbe, a jó levegőre. Van Olgát, a táltost a gazdája semmi pénzért nem adná el úgy, hogy csak szőrén megülve kilovagolok. Kuborczik úr, amikor meg­vette a lovat, már másnap fuva­rozott vele. Halottat vitt Mátra- cserpusztára. Pár nap múlva szüreti felvonulást tartottak a faluban, és a felvonuló fiatalo­kat kocsikáztatta.- Autóverseny volt tavaly, és az utat lezárták. Az autók a pa­takmedernél, az iszapos részen, sorban akadtak el, én meg a lo­vas kocsival áthajtottam rajta. Úgy kiabáltak utánam, hogy húzzam ki őket a sárból. Más­nap mutattak a televízióban. A terepjárók álltak a vízben, én meg szépen jöttem át mellettük a patakon. Az ismerősök vide­óra vették, és hozták a kazettát mutatóba. Olga már a tévében is szerepelt! - mondta nevetve a férfi. -Cs­A homokterenyei Kapás Vilmos arról híres, hogy több ezer mozdony, repülőgép helikopter és egyéb szerkentyű található a házában. E jármüveket, maketteket mind Kapás úr készítette, ráadásul valamennyi üzemképes. Ez ám az arzenál! Kapás Vilmos ezermester a saját ké­szítésű mini harckocsival, helikopterekkel-Már iskolás fejjel elkezd­tem bütykölgetni a szerkezete­ket, és azóta is ez maradt a hobbim. A Ganz-gyárban, a tmk-ban dolgozom, ezen kívül én vagyok a helyi tűzoltók pa­rancsnoka, és éjszakánként a polgárőrségben tevékenyke­dem. Szerencsére így is marad elég időm a modellek - repülő­gépek, harckocsik, helikopte­rek, hajók és szárazföldi jármű­vek - elkészítésére. A hobbim egyébként kapcsolódik a szak­mámhoz is, mert géplakatos, elektrolakatos és hegesztő va­gyok, s_ van még öt-hat szak­mám. Általában szombaton és vasárnap szoktam bütykölgetni. Kapás Vilmos ezermester portáján található a háromszor négy méteres terepasztal, me­lyen a 12 féle mozdonyon kí­vül, autópálya és függővasút is működik, különféle váltókkal, visszajelzőkkel, egyebekkel. A helikopterek és a repülő­gépek forgó pilonokon üzemel­nek. Legalább harmincféle re­pülőgépet számlál. A harckocsi távirányítással működik, és ri­asztó lövedék kilövésére is ké­Bátonyterenye és környéke Az oldalt szerkesztette Vendel Lajos Pénteki lapszámunkban Szécsény és környéke Ilyen paripa még nem taposta Novák utcáit TORNACSARNOK MATRAVEREBELYBEN. Az új tanévben a mátraverebélyi álta­lános iskolások birtokukba vették a várva várt, vadonatúj tornacsarnokot. Képünkön a nyolcadik osztályos gyerekek Tajti József tanár irányításával a kosárlabdázás fortélyai­val, technikájával ismerkednek. Fotó: Kun Király József • « Ötvennégy évig sütötte a kenyeret Fekete András bácsi ötven­négy évig pékeskedett. Nem­űben él, de ma már nem süti a kenyeret, mert a fia vette át a „stafétabotot”, a péklapátot.-Tanoncként Éőwyhez jár­tam Kisterenyére, később Za- char Ottóhoz kerültem Salgó­tarjánba. Fölmentem vele Bu­dapestre, ahol cukrászdája és vendéglője volt. Sajnos, sze­rette a lóversenyt és kijárt rend­szeresen. Ott aztán elvesztette mindenét, még a felesége is el­hagyta. Visszajöttünk Tarjánba, ahol egy év alatt ismét talpra állt. Recsken is dolgoztam Kellner Józsefnél. Ő arról volt nevezetes, hogy nyolc nyelven beszélt. Mindegyik mesterem nagyszerű ember volt. András bácsi 1941-ben be­vonult katonának.- Fogságba kerültem, ahol négy és fél évet töltöttem le. Ez idő alatt három évig pékséget vezettem az oroszoknál. Azt mondták, ha öt évig maradok megkapom az állampolgársá­got, mert ilyen jó munkásokra szükségük van. Dehogy akar­tam én ott maradni! Amikor le­hetett, rögtön hazajöttem. Egyébként nem volt rossz so­rom, odakinn a pékeket megbe­csülték. Rengeteg kenyeret sü­töttünk, mert nemcsak a fogoly­tábort láttuk el, hanem egy kór­házat is, és Moszkvából is jár­tak hozzánk teherautókkal. Áb- ból is pénzt csináltunk, hogy az üres liszteszsákokat továbbad­tuk nőknek, abból varrtak ma­guknak ruhát.- Egyszer bizony bajba is ke­rültem - folytatta -, mert elad­tunk egy csomó kenyeret. Bün­tetésből lehelyeztek három hó­napra a bányába. Ott csak egy napig dolgoztam a föld alatt, mert jól tudtam oroszul, és ki­neveztek tolmácsnak. Aztán hazakerült Nemtibe, megnősült, családot alapított, és már itthon sütötte a finom kenyereket.- Salgótarjánban dolgoztam. Hajnal négykor volt szabad kezdeni, így szólt a rendelet. Úgy oldottuk meg, hogy korán reggelre kész legyen a kenyér, hogy befüggönyöztünk, elsöté­títettünk, és úgy dagasztottunk. András bácsi fia először cuk­rásznak tanult, majd később le­vizsgázott pékmesterségből is.- Most már nem nagyon kel­lek a kemence mellett. A fiam ügyesen megcsinál mindent, csak az a baj, hogy nem nagyon fogy a kenyér. Talán úgy van vele sok háziasszony, hogy ha elmegy a boltba, akkor megve­szi ott a kenyeret, és nem jön el hozzánk. Pedig jó kenyér! Két hétig is eláll, nem penészedik és nem szárad! Ilyet ma már nem süt senki! -Cs-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom