Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-28 / 228. szám

2. oldal Külpolitika 1994. szeptember 28., szerda Komoly pestisjárvány pusztít Indiában Támadás Iránban magyar diplomata házaspár ellen Keddre virradóra ismeretlen tettes vagy tettesek betörtek Nagy József magyar kereske­delmi főtanácsos teheráni la­kásába. Megtámadták és sú­lyosan bántalmazták a felte­hetően alvó Nagy Józsefet és feleségét. A támadás követ­keztében Nagy Józsefné a helyszínen meghalt, a férjet életveszélyes állapotban kór­házba szállították. A betörés indítékai egyelőre ismeretle­nek, a rendőrség megkezdte a nyomozást - vált ismeretessé illetékes magyar forrásokból. Az esetről hírt adott az ÍRNA iráni hírügynökség is, és jelentése szerint a gyil­kos(ok) elmenekült(ek) az előkelő Mahmudije negyed­ben lévő lakásból. Az ÍRNA jelentését idéző francia hír- ügynökség, az AFP szerint az iráni hatóságok különbizott­ságot hoztak létre a bűnügy kivizsgálására. A hírszolgá­lati iroda mindehhez azt is hozzátette, hogy Teheránban rendkívül ritkák a külföldiek ellen elkövetett támadások, az iráni metropolis a világ egyik legbiztonságosabb nagyváro­sának számít. Mindazonáltal a bűnügyi ráta az elmúlt 2-3 évben megemelkedett, a kül­földieket sújtó betörések száma megsokszorozódott. Túszul ejtették az egész salvadori parlamentet RÖVIDEN Várat magára az egészségreform Soha rosszabbkor nem jöhe­tett volna az amerikai elnök számára a szenátus több­ségi, demokrata párti cso­portjának bejelentése, hogy az idén lekerült a kongresz- szus napirendjéről az elnök által annak idején hatalmas hírveréssel beharangozott egészségügyi reformprog­ram. Clinton ezt két éve ter­jesztette elő. A prefektus úr nyilatkozata A Rompres hírügynökség ismertette Vlad Casunean, Kovászna megyei prefektus nyilatkozatát a szárazajtai tizenhárom meggyilkolt székely emlékművének va­sárnapi leleplezéséről, il­letve a Háromszék című ko­vásznál magyar napilapnak a történelmi eseményt illető kommentárjáról. A prefek­tus szerint 50 évvel ezelőtt a faluban olyan dráma zajlott le, amely mindkét nemzetet érintette, ugyanis mielőtt a Maniu-gárdisták „sajnálatos önbíráskodással” kivégez­tek 13 szárazajtai székelyt, azelőtt azok „több mint száz, többségében sebesült román tisztet és katonát mé­szároltak le”. Folyik Iránban az atomgyártás Hírszerzők jelentéseinek ki­elemzéséből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy Iránban gőzerővel folyik az atom­fegyver előállításának a kí­sérlete, és a közép-ázsiai or­szág nyolc-tíz éven belül saját gyártású nukleáris esz­közökre is szert tehet - je­lentette ki James Woolsey, a CIA igazgatója egy wa­shingtoni beszédében. A CIA-igazgató megkongatta a vészharangot Irakkal kap­csolatban is. Felmentették Fudzsinami Takaót Felmentő ítéletet hozott kedden a tokiói kerületi bí­róság Fudzsinami Takao, a kabinet egykori főtitkára ügyében, aki több más ve­zető japán politikussal egy­ütt keveredett bele a ’80-as évek végén Recruit-ügy né­ven ismertté vált nagysza­bású megvesztegetési bot­rányba. Fudzsinami ellen az volt a vád, hogy 1984-ben és 1985-ben húszmillió yent kapott a Recruit Co.-től, egy tokiói állásköz­vetítő cégtől, valamint 10 ezer be nem jegyzett rész­vényt vett át a Recruit-cso- porthoz tartozó egyik ingat­lanforgalmazási vállalattól. Egy héttel a tüdőpestis kitörése után Újdelhiben is felütötte a fejét a járvány: az egészség- ügyi hatóságok keddi bejelen­tése szerint két pestises megbe­tegedés történt eddig az indiai szövetségi fővárosban. Újdelhiben kedden négy má­sik olyan személyt is karan­ténba helyeztek, aki a betegség tüneteit mutatta. A fertőző be­tegségek intézetének közlése szerint a két beteg szombaton érkezett a fővárosba az 1850 ki­lométerre délkeletre levő, Gu- dzsarat szövetségi állambeli Szúratból. A járvány gócában, Szúrat- ban hivatalos közlés szerint 44 halálos áldozata van a pestis­/ Az Egyesült Államok egy olyan kompromisszumos meg­oldást fontolgat, amelynek ér­telmében elhalasztanák a Bosznia elleni fegyverszállítási tilalom feloldásának gyakorlati végrehajtását, még ha a Bizton­sági Tanács jóvá is hagyja a kezdeményezést. Amerikai for­rásokból jelezték, hogy elkép­zelhető: az öt hatalmat tömörítő közvetítő csoport külügymi­niszterei a héten megvitatják a felvetést. A terv szóba került Bili Clin­ton amerikai és Alija Izetbego­vic bosnyák elnök vasárnapi ta­lálkozóján is. Úgy tudni, hogy a kompromisszumos megoldást maguk a muzulmánok kérték, és a bosnyák államfő az ENSZ Közgyűlés ülésszakán kedden elhangzó beszédében részlete­sen ki fogja fejteni az elgondo­lást. Állítólag azt kívánja java­nek, a betegek száma a város­ban 450, Gudzsarat állam más részein pedig 200. A kétmilliós iparvárosból már mintegy fél­millióan menekültek el a jár­vány elől. A szomszédos Mahá- rástra államban eközben a tü­dőpestisnél kevésbé veszélyes bubópestis-járvány, amely egy hónapja néhány faluban kezdő­dött, már elérte Beed városát, ahol eddig 31 betegről tudnak. A pestises megbetegedések­kel foglalkozó orvosok Rómá­ban folyó nemzetközi tanács­kozásukon igyekeztek meg­nyugtatni az Indiában kitört pestisjárvány miatt aggódó nyugati közvéleményt: a nyu­gati államokban a fejlett köz­solni, hogy a Biztonsági Tanács egy olyan határozatot hozzon, amely konkrétan rögzített, de jövőbeli időponthoz kötné a ti­lalom megszüntetését. Ameri­kai forrásokból hat hónapos átmeneti időszakot említettek. A megoldás mögött az a számítás húzódik meg, hogy a feloldás tényleges megvalósítá­sának elhalasztása talán köny- nyebben elfogadható lesz az Egyesült Államok partnerei, nevezetesen Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország számára. Most valamennyien ellenzik a fegy­verembargó beszüntetését. London és Párizs azt is egyér­telművé tette, hogy a feloldás esetén kivonná csapatait az UNPROFOR-kötelékből. A helyszínen bekövetkező hirte­len változásoknak a boszniaiak sem örülnének, mert katonai egészségügyi hálózatnak és a megfelelő higiéniának köszön­hetően nem fenyeget ez a be­tegség. A pestist terjesztő baci- lussal foglalkozó IV. nemzet­közi szimpózium hétfőn kez­dődött az olasz fővárosban. Az újságírók kérdéseinek kereszt­tüzébe vett szakemberek egye­lőre nem tudnak magyarázatot adni arra, hogy milyen változá­sok miatt ütötte fel a fejét har­minc év elteltével ismét a pestis Indiában. Bár véleményük sze­rint Európa fejlett részét nem fenyegeti veszély, elővigyáza­tosságot javasolnak. Azt ajánl­ják, hogy most lehetőleg senki ne utazzon Indiába. (MTI) szempontból még nem élvez­nék a tilalom megszűntének az előnyeit, ellenkezőleg, tarta­niuk kellene a szerbek felerő­södő műveleteitől. Egyelőre azonban az is két­séges, hogy a Biztonsági Ta­nács megszavazza az embargó feloldását. Bili Clinton elnököt a kongresszusnak adott szava kötelezi, hogy október 15-e után kezdeményezze a lépést az ENSZ döntéshozó testületében. Az amerikai törvényhozás hétfőn egyébként a jövő évi ka­tonai költségvetéshez csatolt törvénykiegészítésben nem kö­telezte az elnököt a tilalom egyoldalú felrúgására, csupán azt mondta ki, ha a boszniai szerbek nem fogadják el a köz­vetítőcsoport béketervét, és a BT sem lép, akkor az USA „be­szüntetné a tilalom betartatásá­hoz nyújtott hozzájárulását”. A salvadori hadsereg obsitosai elfoglalták a parlament épüle­tét, miközben egy másik kö­zép-amerikai országban, Nica­raguában a sandinista hadse­regtől leszerelt katonák szállták meg Venezuela managuai nagykövetségét. Az akciók oka mindkét esetben hasonló: pénzt, illetve megélhetési lehe­tőséget követelnek a munka nélkül maradt harcosok. A salvadori kormány és a ge­rillaszervezet 1992-ben kötött békeszerződését követően a hadsereg létszámát a felére csökkentették, és a megállapo­dásban előirányozták az elbo­csátott katonák végkielégítését, illetve megművelhető földek kiosztását a volt harcosok kö­zött, függetlenül attól, hogy Az Északi Ligának tett enged­ményekkel elhárul az olasz kormánykoalíción belüli szaka­dás veszélye, amelyet az állami televízió és a rádió, a RAI új szakmai vezetőinek kinevezése okozott. Az olasz kormánypár­tok első számú vezetőinek hét­fői maratoni egyeztetésén a ko­alíció egységének megőrzése és megerősítése mellett voksoltak. Az egység bizonyításaként egyhangúlag elfogadták azt a költségvetési megszigorító programot, melynek révén a kormány a költségvetési hiány és a csillagászati összegre rúgó belső eladósodás további növe­kedését próbálja megállítani. A terv a hónap végén kerül a tör­vényhozás elé. Ä koalíciós pár­tok egységes kiállása azért is rendkívül fontos, mert a nagy szakszervezeti szövetségek a szociális kiadások lefaragása és különösképpen a nyugdíjrend­melyik oldalon álltak. A parla­mentbe behatolt mintegy száz fegyveres ennek a személyen­ként mintegy 1500 dollárnyi juttatásnak az azonnali kifizeté­sét és a földosztás meggyorsítá­sát követeli. Ugyancsak pénz­segélyt kémek a polgárháború lezárultát követően feloszlatott félkatonai osztagok egykori tagjainak is, noha a véres meg­torló akciókban részt vett bri­gádok számára szerződés ilyet nem írt elő. A 230 képviselő, illetve par­lamenti alkalmazott csak az éj­szakai órákban távozhatott az épületből, miután a túszejtők ígéretet kaptak arra, hogy a kormány illetékes tagjai köz­vetlenül tárgyalnak velük köve­teléseikről. szer tervezett reformja miatt a lassan három éve életben lévő szociális megegyezés felrúgá­sával, általános sztrájkkal fe­nyegetőznek. A koalíció sorainak összezá- rásához azonban feltétlenül szükség volt arra, hogy megbé­kítsék az Északi Ligát, mely a RAI új szakmai vezetésének kinevezése miatti felháborodá­sában késznek mutatkozott al­kalmi szövetségre lépni a leg­nagyobb ellenzéki erővel, a Baloldal Demokratikus Pártjá­val. A párt irányítója, Umberto Bossi a kinevezések megsem­misítését és a RAI igazgatói ta­nácsának távozását követelte. A Ligának tett első ajánlatban a RAI milánó központjának „át­adása", egy rádiós híradó program és az egyetlen állami tulajdonban lévő országos napi­lap, az II Giorno irányítása sze­repel. mm \ _____ P aradicsomháború. Spanyolországban minden évben egy napon „feldolgozzák” a megmaradt paradicsomot. Ez a nap a vörös nap, a paradicsomháború napja. A kisváros, Bunol négy teherautót fogadott 125 tonna zöldségfélével, estére egy ép darabot sem le­hetett találni. Mindenütt folyt a paradicsom leve. (FEB-fotó) Újabb vita a boszniai fegyverembargóról Engedmény az Északi Ligának Ukrajna Európában: támpillér vagy válsággóc? Az ukrán függetlenség 1991-ben történt deklarálása óta folyamatosan foglalkoztatja a nemzetközi politika elméleti és gyakorlati művelőit egyaránt az, hogy vajon életképesnek bi- zonyul-e az új állam Éurópa ke­leti felén. Az ország politikai jövőjének jelentősége - mérete­inek és stratégiai pozíciójának köszönhetően - jócskán túlmu­tat a regionális kereteken, és komoly figyelmet kap Nyu- gat-Európában, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Sokan vélték az európai biz­tonság egyik alappillérét látni a függetlenné vált Ukrajnában, amely mintegy ütköző állam­ként ellensúlyozza és elvá­lasztja Európától Oroszorszá­got. Ez év augusztusában egy tanulmány jelent meg az Arms Control Today nevű tekintélyes biztonságpolitikai szaklapban, ami viszont Ukrajnával, mint Európa következő lehetséges krízisével foglalkozott. Keleti szomszédunk a volt szocialista országok jellegzetes „posztkommunista” problémá­inak összes lehetséges változa­tával néz farkasszemet. A poli­tikai élet ziláltsága az egyik kü­lönösképpen szembetűnő vál­ságjelenség az ukrán parla­mentben (rada). A demokrati­kus intézmények gyengék, a politikai pártok között mély szakadék tátong olyan alapvető kérdésekben, mint a gazdasági átalakulás, illetve a naciona­lizmus. Ennél sokkal súlyosabb kö­vetkezményekkel jár viszont az a gazdasági válság, amely 1991 óta sújtja Ukrajnát. A Szovjet­unió felbomlását követően a nemzeti jövedelem 11-15 szá­zalékkal csökkent minden év­ben, és az infláció mértéke 1993 végén elérte a havi 100 százalékot. Ráadásul mindez je­lenleg a gyors és érezhető pozi­tív változás legcsekélyebb ese- lye nélkül megy végbe, mivel az eddigi kormányok elmulasz­tották a gazdasági reformok következetes végigvitelét, s az utóbbi időkben még a tervgaz­dálkodáshoz való visszatérés jelei is mutatkoztak. Az akut energiahiány még tovább nehezíti a helyzetet. Az ukrán gázimport 90 százaléka és az olajimport mintegy 50 százaléka Oroszországból származik, ami Kijevet rendkí­vül kiszolgáltatottá teszi Moszkva politikai és gazdasági hullámverésének. Az igazság azonban az, hogy ami miatt az elmúlt években a keletről jövő csatornák elzárultak néha, az nem holmi politikai szeszély vagy megszorultság volt Oroszország részéről, hanem a teljes ukrán fizetésképtelenség. A politikai és gazdasági krí­zis, az életszínvonal szabad­esése egy pont után újabb vál­ságokat gerjesztett. Ukrajna több pontján feléledt a szepara­tizmus, ami tovább növelte az ország túlélését veszélyeztető tényezőket. Az egyik törésvo­nal Kelet- és Nyugat-Ukrajna között húzódik. Az ukránlakta keleti résszel, amely a fő bázisa volt az ukrán függetlenségi mozgalomnak, élesen szemben áll az ország túlnyomóan orosz ajkúak által lakott nyugati fele. Ez utóbbi a nehéz- és hadiipar központja is, tehát gazdaságilag is erős szálakkal szövődik Oroszországhoz. Az ország egységének másik gyenge pontja a jól ismert Krím, amely 70 százalékban oroszok által van benépesítve, minthogy a te­rület csak 40 évvel ezelőtt, 1954-ben került Ukrajnához, „bőkezű” hruscsovi döntés eredményeképpen. A krími par­lament 1992 májusában meg­szavazta függetlenségét, és az­óta elkeseredett háború folyik a kijevi és szimferopoli képvise­lők között - szerencsére egye­lőre csak az alkotmányosság frontján. A vitába azonban orosz rész­ről is beleszóltak, ami csak to­vább növelte az ukránok egyébként is túlburjánzó ruszo- fóbiáját. Az ukrán-orosz kap­csolatok súlyosan meg vannak terhelve egyik oldalról az orosz értetlenségek az ukrán függet­lenségi mozgalom és a jelenlegi szituáció irányában, a másik oldalról pedig az orosz biro- dalmiság és expanzionizmus feléledése miatti félelemmel. Emiatt Ukrajna megpróbálta elkerülni a FÁK-ban való rész­vétel minden formáját, viszont gazdasági létérdekei (orosz nyersanyagokra való rászorult­ság) éppen az ellenkező irányba dolgoztak. Ukrajna csapdája éppen ab­ban rejlik ekképpen, hogy on­nan kíván szabadulni, ahova a leg erősebb szálakkal van kötve. Bár mind az Európai Unióval, mint a szomszédos közép-európai országokkal (így Magyarországgal is) szépen fej­lődnek kétoldalú kapcsolatai, az orosz medve szorításából való kiszabadulást célzó kísér­let még nem ért el átütő sikert. Ennek fő oka, hogy a partnerek egyike sem rendelkezik ele­gendő tőkével az ukrán gazda­sági szekérnek a jelenlegi ká­tyúból való kimozdításához. A szomszédos közép-európai kis­államok esetében az egy plusz­fintora az életnek, hogy éppen azokban van a legkisebb esélye kapacitás hiányában segíteni, akiknek leginkább érdeke a független ukrán állam tovább­élése. Márkusz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom