Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-27 / 227. szám
1994. szeptember 27., kedd Látóhatár 7. oldal VITAIRAT A KÉPVISELŐ-TESTÜLETI MUNKÁRÓL Vál(asz)tás előtt Közelednek az önkormányzati választások, s a testületeknek számot kell adniuk a végzett munkáról. Gusztos István salgótarjáni SZDSZ-es képviselő háromrészes írását gondolat- ébresztőnek, vitára serkentőnek szánjuk. Azt szeretnénk, ha minél többen megismernék a képviselői munka természetét, tartalmát, s ha minél többen elmondanák véleményüket az olvasottakról. Várjuk olvasóink észrevételeit. T ájékozatlan, vagy nagyon buta volna az a párt, az az ember, amelyik, illetve aki a leendő testületre irigykednék. Tisztázatlan jogi háttérrel, nagy adósságot örökölve a legnehezebbel, a költségvetés elkészítésével kell kezdenie munkáját. Egyelőre nincs ok abban reménykedni, hogy a gazdálkodás feltételei jövőre javulnának. Olykor elviselhetetlen légkör A költségvetés elkészítéséről külön és hosszan kellene írni. Mint sok mindenbe, ebbe is beletanultunk úgy-ahogy, de igazán semmit sem tanultunk meg. A'zí sem tudjuk, hogy ki készítette el a ciklus költségvetéseit. Az apparátusi Nagyrészt igen, de felelősség-áthárítás volna ez ügyben az apparátus diktatúrájáról beszélni. A képviselő-testületi Igazából arra sem voltunk képesek, hogy a többség által vállalt prioritásokat fogalmazzunk meg. Igaz, gyakran éreztük úgy, hogy alapvető információkat hosszú ideig rejtegetnek előlünk. Ha ez így volt, a felelősség elsősorban a testület tisztségviselőire (polgármesterekre, bizottsági elnökökre) hárul. A törvények által megkívánt egyeztetések úgy-ahogy megtörténtek, bár időnként a formális kívánalmaknak sem feleltek meg. Az egyeztetések, tájékoztatások légköre néha szinte elviselhetetlen volt. A város tényleg nagyon nehéz helyzetben van, s korántsem kizárólag (talán nem is elsősorban) a távozni készülő testület hibájából. De éppen ezért kell megtanulni, hogy a város költségvetése a legfontosabb politikai kérdés: a tényleges helyzet és a lehetőségek megismerése, a döntések előkészítésében való részvétel a lakosságot képviselő szervezeteknek, intézményeknek, s minden egyes érdeklődő és segíteni tudó embernek törvény adta joga. Ebből következően időben kell őket tájékoztatni, időben kell véleményt kérni, s a képviselőcsoportoknak (pártoknak) e szempont, figyelembevételével kell dolgozniuk. S munkájukért, intézményükért, városukért aggódó embereket sértegetni akkor sem szabad, ha ők maguk indulatosak, ha néha igazságtalanok, s ha okkal, ok nélkül sírva fakadnak. Megsértett szabályzat De jelen írásban a költségvetés lényegi kérdéseire nem akarok kitérni. Inkább visszatérek még egy kicsit korábban érintett témákhoz. Helyes lenne, ha az új testület - miközben a költségvetésről töpreng - nyomban megkezdené a szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatát, megtenné a szükséges módosításokat. Garanciális szabályokra és szankciók beépítésére is szükség lehet. A testület munkájával kapcsolatos törvényességi észrevételekről a frakcióvezetőket s talán a bizottsági elnököket is haladéktalanul tájékoztatni kellene. Az sem tragédia, ha ilyesmiről a közvélemény is tudomást szerez. Hibázni a legfölkészül- tebb, legjobb szándékú emberek is szoktak - nincs azon mit szégyellni. Az pedig közérdek, hogy a szándékos törvénysértések ne maradjanak titokban. Változtatni kell azon is, hogy ma akárhányszor megsértheti valaki az szmsz-t következmények nélkül. Ne fordulhasson elő, hogy tárgyalni lehessen olyanok jutalmazásáról, akiknek előterjesztéseit többször is tárgyalásra, illetve határozat- hozatalra alkalmatlannak találta a testület, vagy olyanokéról, akiket nem egyszer kellett (volna) elmarasztalni ilyen-olyan, néha súlyos szabálytalanságért. Ha a testület a várható törvénymódosítások után fs munkáltatója lesz a polgármestereknek, élnie kell jogaival, s értékelnie kell az illetők munkáját (a jutalmazást nem szabad formális aktussá tenni). Furcsa mosolyok röpködnek Módosítások várhatók az összeférhetetlenség törvényi szabályozásában. A jog azonban nem minden: erkölcsi megújulásra is szükség van. A képviselőnek a ciklus egészére meg kell őriznie elfogulatlanságát. A mi képviselő-testületünk egy ideje nyilvánosan kimondhatatlan, ám annál rombolóbb gyanakvások mérgező légkörében dolgozik. Cinikus vagy éppen kesernyés mosolyokkal adjuk egymás tudtára: „tudom ám, miért viselkedsz most így, máskor meg úgy...” Némelyek egyéni érdekei elfogadhatatlan módon kapcsolódnak az önkormányzathoz - ezt szinte mindenki ténynek tartja, s már fel sem háborodik. Az új testület nagy feladata, hogy a törvényben megköve- teltnél szigorúbb íratlan normákat igyekezzék meghonosítani. Képviselő, vezető beosztású apparátusi dolgozó ne üzleteljen az önkormányzattal - még csendestársként sem. Se maga, se családja. Saját üzleti célokat az önkormányzatban, apparátusban betöltött pozíció révén érvényesíteni - mindenki tudja -, nemcsak erkölcsi, hanem jogi szempontból is értékelhető dolog. Tiszta lap kellene Tagadhatja-e őszintén bárki, hogy e tekintetben túlságosan sok a mendemonda? Ártatlanságot vélelmezve is tény, hogy bizonyos szerepvállalások (szerepzavarok) óhatatlanul pletykákra adhatnak alkalmat. Ha a négy évet értékelni akartam volna, ugyanekkora terjedelemben írhattam volna pozitívumokról is. Sor kerülhet még rá, vagy megteszik majd mások. Jelenleg inkább a problémák érdekelnek. Tudom, nem írtam semmiről, ami természet- ellenesnek vagy salgótarjáni specialitásnak nevezhető. Nem kívülállóként szóltam: a bírálat - igaz, távolról sem minden elemében! - önbírálat is. Nem szeretnék nagyon naivnak látszani: hibátlan önkormányzat elképzelhetetlen. Tökéletesen tiszta lapot sem lehet nyitni. De meg kell próbálni! (Vége) Gusztos István AMERIKAI-OROSZ ŰRREPÜLŐTÉR-TERV. A tervek szerint 1995-ben kapcsolják a Mir űrállomáshoz az amerikai Atlantic rakétával fellövésre szánt Orbiter űrállomást. Az igen komplikált műveletet egy Kristal modullal fogják végrehajtani. Rajzunkon a dokkolás után látható új közös űrállomás. FEB-fotó SZTRÁJKOLÓ FELESÉG. A detroiti, kilenc éve házas, kétgyermekes Denise Alexander szeptember 6-án sztrájkba lépett férje ellenében. Kijelentette: miután mindketten állásban vannak, és nyolc órát dolgoznak, az otthoni munkából is egyformán kell részesülniük. FEB-fotó Megyénk az országos sajtóban A Comitatus című folyóirat idei összevont augusztus-szeptemberi számában megjelent Sára Jánosnak, Nógrád Megye Közgyűlése alelnökének írása. A szerző arra vállalkozott, hogy „Regionális területfejlesztési szervezetek szerepe a gazdaságátalakítási folyamatokban” címmel összefoglalja az északi régió és Nógrád megye tapasztalatait e témakörben. A Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének folyóiratában megjelent írás előadás formájában hangzott el Krakkóban, az Európai Régiók Tanácsának kelet-nyugati albizottsága ülésének szemináriumán. Bár Nógrád megye Magyar- ország egyik legkisebb megyéje, a gazdaságátalakításban szerzett tapasztalatai megoszthatók másokkal. Az északi régióban jelentkező súlyos gondok: a munkanélküliség, a nehézipari szerkezet átalakítása, a szűkös pénzügyi helyzet pedig megköveteli a régióhoz tartozó megyék együttműködését. Sára János írásában bemutatja azt az utat, amelynek eredménye megyei és regionális fejlesztési társaságok létrejötte. 1993-ban Nógrád megye hat városa központi hozzájárulást kapott vállalkozásfejlesztési alapítvány kialakítására. 1994-ben pedig más megyékkel közösen egy új típusú fejlesztési szervezet, regionális kockázati tőketársaság kialakítása kezdődött el. A Nógrád megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány elsősorban kis magánvállalkozások létesítését, támogatását végzi. A jelenleg szerveződő Regionális Fejlesztési Tőkekockázati Társaság megalakítását a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank vezényli. Az induló tőke 25 százalékát az egyes megyei és települési önkormányzatok adják. A szerző ír a már minden megyében megalapított, területfejlesztéssel foglalkozó másik szervezet, a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány működtetéséről is. Megyei szinten a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 50 százalékos mértékben tulajdonos, a másik 50 százalékot pedig a megyei és települési önkormányzatok, érdekképviseleti szervek és vállalkozók adták össze. Ez a program PHARE-támogatásban részesül s az előzővel szemben nonprofit szervezet. (A Comitatus eddig megjelent négy évfolyama olvasható a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban.) Bódi Györgyné SZARVASOK Honnan vezet az út? II. És akkor lövés hallatszott, amelynek hangját a fagyos föld megsokszorozta. Hallottam már szólni ezt a sörétes húszast, de ilyen élesen nem csattant soha a hangja. Lehet, a félelem erősítette fel robaját? Amikor Laci bátya kivitt magával az erdőre, még szerettem is hallani. Csetlettem-bot- lottam mögötte, meg dideregtem, hisz’ vagy kora hajnalban, vagy későn este, az éjszakáig barangoltunk a vad nyomán. Mert a vad éjszaka indul. S emlékszem, az egyik hajnalon a szarvasok nyomát követtük. Már együtt jártak, nászra készülve, a kerülőnek ismernie kell útjukat. Mögöttem a Tigris, Laci bátyám kedvelt kutyája caplatott. Nem volt ez nagy kutya, inkább kicsi és vörösbama színű, rendkívüli szaglóérzékű fajta. Egyszerre váratlanul megugrott mögülem. Szőre felállt, akár a keféé, vicsorítva vágódott a sűrűbe. Csaholt, fel-felsivalko- dott. Laci bátya, a puskát lövésre tartva, megállt. Én mögötte dermedten lecövekeltem. Sejtelmem nem volt, mi történik a sűrűben, amig a Tigris majdnem a lábunk elé - ki nem perdült összeakaszkodva egy megtermett vadmacskával. Lőni a kutya miatt nem lehetett. Laci bátyám a vastag kam- pósbotját forgatta, hogy a macskát leüsse a kutyáról. A civakodásból ítélve, meg a macska termetéből is, úgy láttam, közel a macska győzelme. Végül, mégis a macska menekült a Tigris fogai közül, egy előttünk lévő derékvastagságú fára kapaszkodva. Laci bácsi ezt várta. Botjával a macska után vágott, csakhogy a Tigris is ugrott a ragadozó nyomába, és az ütés őt érte. Felsivalko- dott, szemrehányó tekintettel nézett gazdájára, és kinyújtózkodott. A vadmacska már a harmadik fán menekült tova, de csak mert a Tigris megsérült, különben a huszas biztosan ott tartja őt örökre. De most Laci bátyám kétségbeesetten a kutyájával volt elfoglalva. Ekkor láttam felnőtt embert kutyáját igazán szeretni. Az öreg egyre azt hajtogatta, miközben a kutyát dédelgette: Vizet, vizet! Rohantam a patakig, sapkámat megmerítve vízzel meg vissza, ezzel locsolta, itatta kutyáját a kerülő. A kutya feleszmélt, és esküszöm, szemében a megbocsátást véltem felvillanni. Mindez addig futott át az agyamon - a lakás egyik szögletébe húzódva és remegve az én kutyámért -, amíg Laci bátyám a lövés után vissza nem tért. Aztán megjött, friss levegőt hozott magával. Nem szólt, lerakta szerelését, nem is kérdezték, csak néztek rá, tudván, hogy nem illik kérdezni, amíg nem szól ő maga. Laci bátya aprókat köhécselt. Valaki asz- szony elvesztette a türelmét:- No, mondja már, mi volt?- Veszett kutya, lánccal. Helyemen összehúzva magam figyeltem. Honnan a fenéből tudhatja az öreg, hogy a kutya veszett volt. De hiszen akkor a Picim is veszélyben van, szorult össze a torkom. Be kell ereszteni, mondtam volna, de valaki kinyitotta az ajtót. A kutyám az átélt izgalmaktól reszketve állt meg a lakás közepén. Az asszonyok riadtan felsikol- tottak: Veszett? Laci bácsi nyugtatta őket. Engem is a félelem mardosott, nem mertem a kutyámat megszólítani. A Pici összehúzta magát, fejét lehor- gasztotta, mint aki tudja, hogy eljött a végórája. Néhány napra megjött a lelet a városból. A kóbor kutya levágott fejéből megállapították a veszettséget. Megint csak Laci bátyának lett igaza. Á kutyámat néhány napra rá lelőtték. (Folytatjuk)
