Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17-18 / 219. szám
6. oldal Női dolgok 7. oldal Nyílt tér 8. oldal Élet-képek XllSi Arcok-harcok 9. oldal Mozaik 10. oldal Vadászat 11. oldal KULTÚRA - MŰVÉSZET 5. oldal HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL Nagy Pált méltatja a Palócföld Megjelent a Palócföld című folyóirat ez évi negyedik (júliusi-augusztusi) száma, amelyet a szerkesztők ezúttal teljes egészében a salgótarjáni születésű, s 1956 óta Párizsban élő Nagy Pál író élete és munkássága ismertetésének, illetve méltatásának szenteltek, hatvanéves születésnapja alkalmából. Parancs János: Köszöntő helyett Megértük hát ezt is: Nagy Pál hatvanéves Hívőszavak: Párizs, Antony, Montrouge, Emilienne, rue Jean Jaurès, novellák és regények, magyarul és franciául, Sulyok Vince és Szakái Imre, „a malacok mennyországa”, szervezkedés, Magyar Műhely, alapzatul a népiek, majd a modernség, a vágtató, keserű avantgárd, „Reménység, hosszú évek”, szövegek, képversek, videók, alkotói, elméleti kompilációk, Kassák-díj, Molnár Kati, Hévíz, kiscserkész és próféta, öregedőben a porondon Mi tagadás, kedvelem őt, a nehéz helyzetben is megbízható, egyenes embert, akire számítani lehet. Az irodalmi kérdésekben, sajnos, nem értünk már egyet, de azon kevesek közé tartozik, akire végveszélyben, amikor hiúság úgy foszlik le rólunk, mint csillogó, ócska rongy, rá merném bízni az életem. Köszöntő helyett a lehető legtöbbet kívánom neki (és magamnak is): a gyötrelmes élet minden pillanatában legyen övé a választás joga. S amíg élni kíván, segítsék őt az istenek! (A Palócföld Nagy Pált köszöntő számában jelent meg.) Nagy Pál neve alapítóként is összefonódott a Magyar Műhellyel, amely már régóta nemcsak maga a folyóirat, hanem gyűjtőfogalom, tehát sok irányú tevékenységet jelent: folyóiratot, könyvkiadót, alkotói és műfordítói munkaközösséget, művészeti mozgalmat és így tovább. E magyar értelmiségi csoport kapcsolatot alakított ki, s tart fenn számos nyugat-európai magyar szellemi csoportosulással. Francia nyelvű lapja, a d'atelier révén a nemzetközi avantgárd mozgalmakkal is. Nagy Pál az új avantgárd vizuális szöveg-irodalmának híve, kísérletezője és elméletírója. A Palócföld felvonultatja e szerteágazó kortárs irodalmi irányzat idehaza és kölföldön élő jeles képviselőit, s azok is köszöntik a születésnapját ünneplő írót, akik valamikor kapcsolatba kerültek vele, noha ma már nem ezen irányzat művelői. így ez a lapszám a jövőben minden bizonnyal kicsit kézikönyvként is forgatható lesz az irányzat iránt érdeklődők számára. (Talán nem ártott volna valamiféle minilexikont is csatolni hozzá.) Álljon itt a tanulmányok íróinak, illetve a köszöntők szerzőinek reprezentatív névsora: Papp Tibor, Albert Pál, Tőzsér Árpád, Pomogáts Béla, Czi- gány Lóránt, Márton László, Szépfalusi István, Kende Péter, Peternák Miklós, Parancs János, Béládi Miklós, Somlósi Lajos, Ungváry Rudolf, Molnár Vera, Csutak Magda, Gáyor Tibor, Maurer pára, Megyik János, Haász Agnes> Abajko- vics Péter, Székely Ákos, Bari Károly, Simon László, Hegedűs Mária, Tandon Dezső, Lipcsey Emőke, Tóth Gábor, Somogyi Gyula, Bohár András, Balogh Norbert, Molnár Katalin, Horváth Elemér, Major Kamill, Határ Győző, Cselényi László, Petőcz András, Kukorelly Endre, Kibédi Varga Árún, Söré s Zsolt, Pető Tóth Károly, Esterházy Péter. A belső borítón a főszerkesztő, Pál József köszönti a hatvanéves Nagy Pált, egy megjegyzéssel: „P. S.: Közlöm még, hogy ezt a számunkat - felkérésünkre - Bujdosó Alpár, a baj- és pályatárs szerkesztette. Szívbéli köszönet a munkájáért. A kivitelezés örömteli kínjai reánk maradtak. Vendégszerkesztőnknek, szerzőinknek és nem utolsó sorban az ünnepeknek szerettünk volna megfelelni. De az a párizsi nyomda, az felülmúlhatatlan.” Azért a tarjáni nyomda is kitett magáért, amikor ezt a Palóc - föld-számot elkészítette. -th MEGJELENT A KÉRDÉSEK - VÁLASZOK NÓGRÁDRÓL MÁSODIK KÖTETE Adalékok Salgótarján éntudatához A polgárosodás esélyei Salgótarjánban címmel látott napvilágot a horpácsi Mikszáth Kiadó Kérdések-Válaszok... Nógrádról könyvsorozatának második kötete, Bódi Györgyné, Csongrádv Béla és Praznovszky Mihály tanulmányaival. A sorozatszerkesztő dr. Németh János, a kötet megjelenését a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár támogatta. A kávé mellé szellemi csemegének kínált, ízléses küllemű könyvecske szerzői természetesen nem vállalkozhattak arra, hogy e napjainkban különösen időszerű, gazdaság-, társadalom-, politika- eszme- és művelődéstörténetileg is roppant összetett kérdéskört földolgozzák. Mindössze arról lehetett szó, hogy néhány gondolkodási irányt jelöljenek ki az érdeklődő és remélt olvasó számára. Mennyiben sikerült ez a szellemi föladatkijelölés éppen most, miközben kétségkívül attól is szenvedünk - noha korántsem csak ettől -, hogy „elveszett a város éntudata”. Ami egyébként szintén nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszabb folyamat következménye. Éppen e folyamat következetes és a könyv belső szerkezetében is megnyilvánuló erőteljes bemutatásának hiányát lehet megjelölni az önmagukban korrekt, bár vitatkozásra is serkentő tanulmányokat kínáló könyvecske egyik gyengeségeA Mikszáth Kiadó könyvének sorozatszerkesztője dr. Németh János ként. A három tanulmány, Bódi Györgyné: A salgótarjáni polgárság kialakulása, Csongrády Béla: Salgótarján művészeti élete a 20-as évektől napjainkig, Praznovszky Mihály: Hírlap és könyvkiadás Salgótarjánban 1922-1992 között elsősorban adatgazdagságával, kisebb mértékben az időrendiség jegyében történő folyamatleírásával tűnik ki. Az aprólékos részletezés azonban időnként mintha elfödné a lényeget, vagyis azt, hogyan vélekednek a szerzők a salgótarjáni polgárosodás jellegéről, amihez különben sok információt sorakoztatnak föl. Az érdeklődő olvasó természetesen e jelzésekből és adatokból is képes kihámozni valamilyen szintézist. Nem ártott volna azonban - már csak a „gyengébbek kedvéért” is - e szintézis megfogalmazása, különösen a legutóbbi, legalább egy évtizede folyó újabb kutatások és publikációk tükrében. Ennek hiányában az olvasónak néha az a téves képzete támadhat, hogy miközben a polgárosodásról olvas, a végén azzal az érzéssel teszi le a könyvet, hogy eltöpreng, akkor most volt-e egyáltalán polgársága Salgótarjánnak, s ha igen, milyen volt, és hova lett? Tudom persze, hogy ez sommás megállapítás, hiszen végig erről szól a könyv valamennyi adata. De talán nem ártott volna hangsúlyozni, hogy miután a kapitalizmus polgári társadalom, vagyis polgárság nélkül elképzelhetetlen, Salgótarjánban is ez a réteg határozta meg a város fejlődését. Megint más kérdés, hogy ez itt rendkívül strukturált polgárság volt. Volt egy viszonylag szőkébb, ámde meghatározó rétege (nagypolgárság), amely kötődött Salgótarjánhoz, de nem itt élt, viszont nagyipari és egyéb érdekeltségei, döntései ide kapcsolódtak. Újabb kutatások is igazolják, hogy a zsidó polgárság milyen meghatározó szerepet játszott a város gazdaságában, kereskedelmében és kultúrájában. Míg az első csoportot elkergették, ezt a rétegek kiirtották. Továbbá, már Szabó Zoltán is megjegyezte a Cifra nyomo- rúság-ban, hogy a városban a köztisztviselők a „legszabadabb” polgárok. Ez a csoport pedig a háború után főként nyugatra menekült. Következő kérdés lehet, hogy mikor nem volt itt polgárság? Tény, hogy 1945 után vákuum keletkezett. Viszont nagyjából az 1960-as évektől új polgárosodás indult meg a városban. Ennek hangsúlyozása még akkor is fontos, ha tudjuk, ez a középosztályoso- dási, polgárosodási folyamat magán viselte a korszak ismert ellentmondásait, de hatása napjainkig érő. E megjegyzések nem jelentik azt, mintha nem értékelnénk a szerzők teljesítményét. Föltétlenül fontos mindaz, amit a teljesség igénye nélkül leírtak. Csongrády Béla például a folyamat fölvázolására is törekszik. Ugyanakkor kétségtelen, ezt a könyvecskét további földolgozásoknak kellene követnie. (bte) VASÁRNAP ELSŐ ÍZBEN RENDEZI MEG A TÁRSASÁG Mikszáth-ünnepség Horpácson Mikszáth Kálmán a Szontagh Pál kutyái című novellájában különös szeretettel és sugallatossággal ír Horpácsról, a tájék meghitt külső és belső ragyogásáról. Maga az elbeszélt, valódi történet szinte jelképes magasságba emeli a táj, a szülőföld és ember örök kapcsolatát. Horpács most ismét Mikszáthra emlékezik. A Mikszáth Kálmán Társaság szeptember 18-án rendezi meg első ízben Horpácson a Mikszáth-ünnepséget. A rendezvényt Nógrád Megye Közgyűlése, Horpács Község Önkormányzata, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Horpácson működő Mikszáth Kiadó támogatja. Az események délelőtt tíz órakor a Mikszáth-kastélynál történő koszorúzással kezdődnek, ahol Korill Ferenc, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke mond beszédet, és Sándor Zoltán előadóművész működik közre. Utána Ács Irén Mik- száth-képek című kiállítását nyitja meg dr. Németh János igazgató a községháza nagytermében. Ezt követően mutatják be a kiadó új, Praznovszky Mihály Horpács című kötetét. A szerzővel dr. Kovács Anna beszélget. Délután kerül sor a Mikszáth-család tagjaival történő beszélgetésre A mi családunk címmel, Pintér Nándor közreműködésével. A Mikszáth Kálmán Társaság közgyűlése délután két órakor kezdődik a Négy kutya fogadóban. Egyebeken kívül szó lesz arról, hogyan készül a társaság az író születésének 150. évfordulójára. Végül az ünnepség résztvevői megkoszorúzzák a Mikszáth-család és Szontagh Pál sírját. A jelenlévők ez alkalommal helyben megvásárolhatják a Mikszáth Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványait a horpácsi községházán. -t Mikszáth Kálmán - Benczúr Gyula olajfestménye 1910-ből Szolid nyár után mozgalmas ősz a művelődési központban SALGÓTARJÁN. Bár a közművelődésben hagyományosan a tavasz és az ősz a legmozgalmasabb, a „kultúra nyomorát” a szokásosnál is jobban érzékelhette Salgótarján közönsége az idei nyáron: a programkínálat jóval szolidabb volt a kívánatosnál. Pedig adódott hatvannapos aszály is. Legföljebb annak örülhet a közönség, hogy az ősz mozgalmasabbnak ígérkezik. Erről váltunk szót Tóth Csabával, a József Attila Művelődési Központ igazgatójával. A Kert végig működött- Voltak, akik úgy érezték, az idei nyáron különösen kihaltnak tetszett Salgótarján. Igazuk van-e?-Részben igen, hiszen kulturális programokban ugyancsak szerény kínálattal tudtunk előrukkolni, főleg a pénzhiány miatt. Ennek ellenére volt néhány kulturális esemény. Például a művészeti együttesek hagyományos évadzáróiból említést érdemel a Salgótarjáni Szimfonikusok, a Pop-Sikk jazzbalett-együttes és a mozgásstúdió évadzárója, s a Szent Iván éji mulatság a Fő téren júniusban. Az érdeklődők megnézhették a Nógrádi fotóklub tárlatait a nyári hónapokban. Júliusban lezajlott a harmadik országos sci-fi-találkozó. Az augusztus 18-20-án immár negyedszer megrendezett Vidám Vásár kulturális programjainak tervezői és szervezői voltunk. A Játék határok nélkül vetélkedő egyik felkészítő háttérintézményeként tevékenykedtünk. Áz intézmény Liszt Ferenc Kamarakórusa látta vendégül augusztus 18-a és 23-a között a spanyolországi Sta Perpetua-i RENEIXENCA kamarakórust.- Viszont a város egyik legnagyobb kulturális eseménye, a szabadtéri szoborkiállítás elmaradt.- Sajnos igen. Ráadásul ez a Tóth Csaba: Érdemes benézni mindenkinek a művelődési központba program, a Tarjáni Tavasszal együtt szerepel az expópályázaton is. Az önkormányzat ennek ellenére nem tudta finanszírozni. (Mindez nem függ össze az expo megrendezése körüli jelen fejleményekkel.) Kompromisszumos megoldásként a kulturális bizottság úgy foglalt állást, hogy 1995-ben rendezi meg a város ezt a kiállítást, s még ez év őszén az előkészületekhez nyújt támogatást. A szabadtéri szoborkiállítás elmaradása azért is érintett érzékenyen bennünket, mert a műalkotások körülbelül két hónapig álltak volna a város Fő terén, s erre fűztük volna föl a kiállításhoz kapcsolódó zenés, és más szórakoztató szabadtéri programjainkat. Egyetlen nyári működési színhelyünk, a Kert üzemelt folyamatosan, az Amstel jóvoltából. Anyagi források híján itt is nagyon kevés kulturális programot tudtunk lebonyolítani.- Mit várhat a közönség az őszi csúcsszezonban?- Első őszi rendezvényünk a kertbarátok rendezte kiállítás volt szeptember 8-án. Ami viszont a leglényegesebb, ilyenkor indulnak nálunk is az évadszerű színházi és zenei programok. Ahogy az elmúlt években történt, ezeket most is bérletes keretben indítjuk. A hangversenyeket a Nemzeti Filharmóniával és a városi zeneiskolával közösen rendezzük. A színházi évad pedig a gyermekek számára szeptember 25-én, a felnőtteknek október 17-én indul. A felnőtt színházi évad gerincét az egri Gárdonyi Géza Színház és a tatabányai Jászai Mari Színház előadásai jelentik. Érdekes tanfolyamok lesznek- Milyen más programokra kerül sor?- Szeptember végén újra indul a sajtóklub, amelynek rendezvényein a helyi médiahelyzet mellett országos kitekintésre is sor kerül, hazai sajtószemélyiségek részvételével. Alapítványi támogatásoknak köszönhetően októberben indítjuk az idősek népfőiskoláját. Ugyancsak október elején az idősek világnapja alkalmából színháztermi és kiállítási programokat szervezünk. A várossá nyilvánítás 70. évfordulóján, 1992-ben rendeztük meg az innen elszármazott képzőművészek közös kiállítását, 1993-ban közülük Szabó Tamás szobrászművész, most pedig októberben Fábián Gyöngyvér festőművész mutatkozik be egyéni kiállítással. Az elmúlt években rendkívül népszerűek voltak nálunk is azok az alkalmi ösz- szejövetelek, amelyek az egészséges életmóddal, mentális kérdésekkel, természetgyógyászattal kapcsolatosak. Ézért őszi terveink között szerepel például agykontrolltan foly am gyermekeknek és felnőtteknek, komplex egészségmegőrző tanfolyam, ami a sport, mozgás, táplálkozás, életvitel kérdéseit dolgozza föl. Tervezünk reiki- és jógatanfolyamokat, valamint rendszeres természetgyógyász szaktanácsadást. Természetesen a tarjáni ősz idén sem múlhat el a Nógrád szépe megyei szépségverseny nélkül, amit november közepén szeretnénk megrendezni.-mér
