Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-16 / 218. szám

6. oldal Látóhatár 1994. szeptember 16., péntek TARJÁNI DIÁKLÁNY SIKERES PÁLYÁZATA Megyénk az országos sajtóban A Természet világa című fo­lyóirat Természet-Tudomány Diákpályázat 1994 augusztu­sában megjelent 3. számú mellékletében egy salgótar­jáni diáklány, Szerémi Judit, az egészségügyi szakközépis­kola és szakiskola hallgatója lehetőséget kapott arra, hogy TIT-különdíjas dolgozatát bemutassa. A dolgozat címe: Emlékezés egy polihisztorra, dr. Krepuska Géza fülész pro­fesszorra. Krepuska Géza 1861. szep­tember 5-én született Budapes­ten. Anatómus tanársegédként kezdett érdeklődni az emberi hallószerv, a közép- és belső fül makro- és mikrobonctana iránt. A fülgyógyászati ismeretekben a bécsi egyetemen mélyült el, majd visszatért Budapestre, ahol 1933-ig a Rókus Kórház­ban helyet kapott fülészeti tan­széket vezette. HetvenöJ éves volt, amikor megjelent Fülgyógyászat című tankönyve, melynek második részét fia, Krepuska István írta meg. Szerémi Judit foglalkozik dolgozatában a Krepuska csa­lád somoskői életével is. A Krepuska-birtok 1920-ban, a trianoni békeszerződés értel­mében Csehszlovákiához tarto­zott volna. Krepuska Géza a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult kérvényével. 1923-ban megtörtént a ha­tárkiigazítás és Krepuska Géza népes családjával a hét végeket, nyári szünidőket Somoskőben tölthette. Szerémi Judit a leszármazot­takat felkutatva és meginterjú­volva leírja, hogy Krepuska Géza megkülönböztetett figye­lemmel bánt somoskői földijei­vel, a községben töltött idő alatt odafigyelt a település fejleszté­sére. Krepuska Géza a nyugdíjas éveket is munkával töltötte, a háború után, 1946-ban részt vett a fül-gége szakcsoport tu­dományos munkájának megin­dításában. 1949. október 15-én hunyt el Budapesten. * (A Természet világa c. folyóirat és előde, a Természettudományi Közlöny évfolyamai 1869-től napjainkig megtalálhatók a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár olvasótermében.) Bódi Györgyné SALGÓTARJANIAK ISMERKEDTEK A FELNŐTTEK ATKEPZESEVEL A dánok együtt élnek a munkanélküliséggel Hét év késztető jogosultság jobb az egyéves magyar illúziónál Slagelse. Sokan ismerik ma már Nógrád megyében a dániai kisváros nevét. Legalábbis mindazok, akik a munkaügyi hiva­tal dolgozójaként vagy tanárként részt vettek az ottani átkép­zőközpont, az AMU tanfolyamán. A téma a felnőttképzés és átképzés volt. Mi a haszna egy ilyen továbbképzésnek? Mit tud kamatoztatni a dán mintából a sok gonddal küszködő ma­gyar rendszer? Tanári kurzusunk felkészítő szakasza után már szólt egy cikkünk erről. Most dániai tapasztalatainkat szeretnénk megosztani. Dánia nem útikönyvként nyílt ki előttünk. Keveset jár­tuk az utcáit, viszont betessé­kelt iskoláiba, műhelyeibe; megmutatta, hogyan tanít, ho­gyan képez át, hogyan gondol­kodik a problémákról. Milyen a közérzete? Egy szóval azt mondhatnám: más. Más az élet minősége és stílusa. Erre szá­mítottunk is. Csak talán nem ilyen másságra. Gazdaságával hivalkodóbb országot vártunk, így megle­pett egyszerűségével. Épületéi kívül szerények, belül tágasak és kellemesek. A kellemes - életük egyik kulcsszava. És nem csupán környezetüket tö­rekednek ilyenné alakítani, de kapcsolataikat is. Ha vannak is gondjaik, nem elégedetlenek, és nem szidnak semmit, külö­nösen nem idegenek előtt. Ott is akadnak természete­sen, akik nem törik magukat a munkáért. Kijönnek valahogy a munkanélküli segélyből, s ez nekik elég. Az emberek több­sége azonban itt is, ott is, ami­kor a jövőjét tervezgeti, nem a munkanélküliség szintjén való vegetálásról sző álmokat. A Vadovicsné Tölgyesi Mária és Nagy Melinda a számítógépes esztergapad dán kezelőjének (balról jobbra) társaságában Megéri az is, ami sok Gyárakon kalauzoltak végig bennünket. A nyomdagép­gyártó Nilpeterben korsze­rűbbnél korszerűbb gépek kö­zött haladtunk végig. Néha mégsem erre figyeltünk, ha­nem a ragyogó tisztaságra. Minden hófehér volt. A beren­dezések színéül éppen azért választották ezt, hogy jól lát- szódjék rajta a megjelenő pi­szok. Miért? Hogy tudják a dolgozók, mikor kell takarí­tani. Dániában Magyarországhoz hasonlóan sok a munkanélküli, de más a viszonyuk a munka- nélküliséghez. Ok már tudatá­ban vannak, hogy a megoldás csak együttesen, nem pedig külön utakon kereshető. Nálunk nehéz elképzelni, hogy a munkanélküliség tartós lesz. A segélyezés időtartama, az egy év is azt sugallja, hogy ez idő alatt megszűnhet. Saj­nos, mindez illúziónak tűnik, viszont újabb gondokat ger­jeszt. Egyfelől megjelent a tü­relmetlenség a munkanélküli­ekkel szemben. Könnyen rájuk sütik a bélyeget, hogy lógósok; s inkább szigorítani, korlátozni kellene a munkanélküli se­gélyre való jogosultságot. Másfelől, itthon egy év után a munkanélküli kiesik a rend­szerből, nem keres munkát, nem tanul, bekerül a fekete- gazdaságba, egyre lejjebb csú­szik. És Dániában? Tudomásul vették, hogy együtt kell élni a munkanélküliséggel, hét évig adnak segélyt. Természetesen nem hét év otthon ülést finan­szíroznak, hanem álláskere­sést, tanfolyamokat. Az átkép­zés nagyon sokba kerül ugyan, de mégis megéri a kormány­nak, mert a munkanélküli visz- szajut a gazdaságba. A szerző felvétele munkanélküliek tehát nem ló­gósok Magyarországon sem. Sőt, itthon sokkal inkább vál­sághelyzetben lévő emberek, akik gyakran belebetegednek helyzetükbe, összeroppannak a kilátástalanságtól. Pardon, egy percre! Dániában a munkaközvetítő szolgálat a szociális rendszer egyik alapeleme. Jól kidolgo­zott rendszer, melynek irodái ott vannak minden városban. A dán modell. szerint itt is egyetlen térben dolgozik min­den ügyintéző. Nincsenek üvegablakok, ajtók, ahol ko­pogtatni kell. Egyszerűen oda lehet lépni az asztalhoz. Egy nemzeti számítógépes rendszer naprakész informáci­ókat ad az álláskeresőkről, ál­láslehetőségekről, vállalatok­ról és tanfolyamokról. A tájé­kozódás egyetlen perc csupán. Minden azt érezteti az ügyfél­lel, hogy ő fontos. Az iroda azonban nemcsak állás- és tan­folyamajánlatokkal szolgál, de maga is kutatja az álláslehető­ségeket, ismerkedik a vállala­tok szakemberigényével, elemzi a munkaerőpiacot. Las­san több mint húsz irodában úgynevezett európai szakértő is dolgozik. Ok foglalkoznak az Európai Közösség tagor­szágaiba való munkaközvetí­téssel. A diáktempó diktál Ha az álláskereső elhelyez­kedése csak képzéssel vagy átképzéssel látszik biztosítha­tónak, a munkaközvetítő iroda az átképzőközponthoz fordul. Itt minden szakmából hosz- szabb-rövidebb kurzusokat kí­nálnak. Barátságos környezet, jól felszerelt műhelyek, tan­termek várják a résztvevőket. A tanterem és a műhely min­denhol egymás mellett van. Ügyelnek arra, hogy ne váljon szét az elmélet és a gyakorlat. Miután megismernek valamit az órán, a szomszédban mind­járt ki is lehet próbálni. Mintha tudnák a magyar mondást; - Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla, de megcsinálni még jobb. - Ez jellemzi az iskolákat is. Nin­csenek szűkében semminek. Pedagógiájuknak fontos eleme a felelősségre nevelés. A diá­koknak a munkában tevéke­nyen részt kell venniük, és tu­datában kell lenniük felelőssé­güknek. Ezért céljaikat meg­fogalmazva folyamatosan ér­tékelik önnön munkájukat. Ta­lán ennek is eredménye, hogy néhány tantárgyból - számítás- technikából, gépírásból - saját tempójuk szerint haladhatnak. Szinte eszményinek tűnik a kép? Igen, bár tudjuk azt is, csak futó pillantást vethettünk mindenre. Fél év múlva a kur­zus dán vezetői újra Magyar- országra látogatnak. Tájéko­zódni jönnek, hogy a résztve­vők szerint mi hasznosítható, és mi hasznosul a tapasztala­tokból. Sándor Mária LOTTÓ-KURIÓZUMOK A NAGYVILÁGBÓL Ki, hol, mikor, mit nyert? (FEB) Híresek lettünk a nem­zetközi lottóvilágban. Soroza­tosan megdöntöttünk minden matematikai valószínűség­számítást: újra és újra elma­radtak a telitalálatok és im­már 85 millió forintra gyara­podott a meg nem nyert ötös. 1993 nyarán egy amerikai tanár „ütötte meg” minden idők legnagyobb főnyereményét, 100 millió dollárt. S bár azt nyi­latkozta, továbbra is megtartja óráit, azóta ritkán látják az isko­lában. A szupemyertes három hónappal ezelőtt megnősült, s havonta átvesz egy 210 ezer dolláros csekket: az Egyesült Államokban ugyanis a milliós nyereményeket részletekben fi­zetik ki. Franciaországban egy 83 éves hölgy nyert az idén újév napján mesés összeget. Sikerült eltalálnia 49-ből a megfelelő 6 számot. Marie-Therese Barre mindössze egy kosztümöt vett. hogy legyen mit felvennie far­sangkor. A többi pénzt - 54 millió frankot - három gyere­kének és tíz unokájának aján­dékozta. A lottózás történetének alig­hanem legszerencsésebb alakja azonban az uruguayi José Luis Inciarte. Az egykori rögbijáté­kos egyike volt azoknak, akik túlélték a nevezetes 1971-es lé­gikatasztrófát. Az Andok hegy­ség fölött lezuhant gép 15 utasa élve mászott ki a roncsok alól, és hetven napig fogyasztották az elpusztult utasok fagyott hú­sát, amíg rájuk találtak. Inciarte közöttük volt. Ezt követően egy hagyományos újévi húzáson 260 millió forintnak megfelelő összeget nyert. Két éve Oroszországban is bevezették a szerencsejátékot: 49-ből hatot kell megtippelni. Az eddigi legnagyobb nyere­mény 650 millió rubel volt (kb. 33 millió forint). ÓRIÁS KOMPUTER. Bostonban közönségcsalogató- nak építettek egy hatalmas komputert. A gyerekek sétál­hatnak a billentyűkön. Ez alatt az.idő alatt magnetofon­szövegen hallhatják a gép kezelésének legegyszerűbb változatait és kipróbálhatják friss tudásukat. (FEB-fotó) DR. FERENCZI GYÖRGY NÓGRÁD MEGYÉBEN ELSŐKÉNT KAPOTT BUGÁT PÁL-EMLÉKÉRMET Aki szereti az embereket, annak örömet okoz, ha segíthet nekik Bugát Pál (1793-1865) orvosprofesszor, nyelvújító kezdemé­nyezésére és vezetésével 1841-ben alakult meg a Magyar Ter­mészettudományi Társulat. Alapelveinek legfontosabbika sze­rint „... a társulat magát tudományos társaságnak képzelje, melynek minden egyes tagja tanul és tanít is egyszersmind”. A mai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat örököse a múlt szá­zadi társaságnak, amelyet az is bizonyít, hogy a TIT legmaga­sabb kitüntetését Bugát Pálról nevezték el. Nógrádból eleddig még senki nem részesült ebben az elismerésben. Elsőként a kö­zelmúltban dr. Ferenczi György, a nógrádgárdonyi kórház igazgató-főorvosa, a TIT megyei egyesületének elnöke, az or­szágos kollégium tagja kapott Bugát-emlékérmet.- Milyen érzések közepette vette át e rangos díjat? - kér­deztem Ferenczi Györgytől.- Csak azt ismételhetem, amit a budapesti ünnepségen a kitüntetettek nevében mond­tam. Az ember nem az elisme­résért dolgozik, de jólesik, ha észreveszik a munkáját. To­vábbi erőfeszítésekre sarkall.-Egyébként pedig úgy vé­lem, hogy személyemben a megyében folyó ismeretter­jesztő munka színvonalát is el­ismerték. A megyei egyesület megtalálta a helyét, tudott lé­pést váltani, alkalmazkodni a körülményekhez. Nem csúszott át teljesen a vállalkozási szfé­rába, de a klasszikus ismeretter­A TIT elnöke hisz a tudás erejében jesztés költségeinek fedezéséhez szüksége van bevételekre. Jó volt látni, hogy raj­tam kívül Horváth József, a megyei egyesület ügyvezető igazgatója és Tóth Imréné, a pásztói szervezet ügyveze­tője is társulati kitün­tetésben részesült.- Ön mikor kap­csolódott be a tudo­mányos ismeretter­jesztésbe?-Én 1943-tól számítom magam ismeretterjesztőnek. Medikusként tartot­tam elsősegélynyújtó tanfolyamokat. Ezek akkor nagyon fonto­sak voltak, hiszen az emberek élete függött a szakszerű, gyors beavatkozástól. A TIT égisze alatt 1953-tól tevékenykedem. Nógrád megyébe 1978-ban ke­rültem, s egy év múlva már elő­adások sorát tartottam. Az eltelt évtizedekben több száz elő­adást tartottam sok ezer hall­gató előtt. Hallattam a hangom magas színvonalú tudományos tanácskozásokon, úgymond előkelő helyeken éppúgy, mint munkásszállókban, ahol a lábu­kat áztató fáradt munkások ér­deklődését kellett felkelteni. A legtöbb előadást egyébként a tuberkulózisról tartottam, a legnehezebb feladatom viszont akkor volt, amikor hetedik és nyolcadik osztályos gyerme­keknek és szüleiknek egyszerre kellett előadást tartanom.- Van előadói „ars poeti­cája?”- Miután szeretem az embe­reket, arra törekszem, hogy át­adjam nekik is, amit tudok, amit megtanultam. Számomra ez örömet okoz. Azt tartom, hogy szellemileg segíteni any- nyit tesz, mint egy súlyos cso­mag terhét megosztani valaki­vel. Csak jóval tartósabb. Hi­szek abban, hogy a tudás előbb-utóbb gazdasági erővé is válik.- Hogyan tovább?- Amíg dolgozni tudok, sze­retnék a TIT-munkában is részt venni. Sajnos, kezdünk kiöre­gedni, most éppen Szentágothai professzort vesztettük el. Több értelmiségi fiatalt kellene be­vonnunk az ismeretterjesz­tésbe. - dyb -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom