Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-14 / 216. szám
I 1994. szeptember 14., szerda Fiatalok Látóhatára 7. oldal A környezet védelme önmagunk felismert védelme is A Szontagh Pál-díj átsugárzik lapunk újságíró-utánpótlására Alig egy hónapja döntött úgy Nógrád Megye Közgyűlésének tanácsnoki testületé, hogy a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztőségét is kitünteti a Szontagh Pál- díjjal. A rangos elismerést azzal a tevékenységgel érdemelte ki lapunk alkotó gárdája, amelyet „a közélet demokratizálásában, az önkormányzatok munkáját segítő, a közjót szolgáló új megoldások ismertetésében nyújtott." Számunkra igen kedvező visszhang követte a testületi döntést. Gratuláló leveleket őrzünk országgyűlési képviselőktől, a megyei könyvtár vezetőjétől és más intézmények irányítóitól, az olvasóktól. Az erkölcsi siker anyagi elismeréssel, ötvenezer forinttal járt. Úgy gondoljuk, hogy ezt illő megosztani. Miután a megye hagyományos, olvasottságban, példányszámában első helyen álló sajtóját érte a kitüntetés, szeretnénk tovább folytatni a fiatal tollforgató tehetségek képzését. Az idén nyáron már 13 tanuló vehetett részt abban a di- ákújságíró-táborban, amelynek létrejöttét a megyei közgyűlés és a Nógrád Ifjúságáért Alapítvány támogatásával szerveztünk meg. Az eredményt azóta több önálló oldalösszeállítás - például a mostani is - bizonyítja. A díjjal párosuló összegből a szerkesztőség folytatja az újságírói pályára való fölkészítést - így döntött a kollektívánk. Jövőre tehát újabb sajtóismereti táborozást hívhat majd életre a Nógrád Megyei Hírlap. Sz. F. Az elismerés rangos és egyúttal kötelez Válasz nélkül maradt nevek A Nyírjes tavában már nem egy ember lelte halálát. A tóba fulladtak többsége nem balassagyarmati volt, hanem máshonnan jött kiránduló. A tragikus halálesetek áldozatai között gyerekek is előfordultak, akiket fürdőzés után hiába kerestek szüleik, barátaik, tanáraik. A Nyírjes újra és újra kétségbeesett kiáltozást visszhangzik: válasz nélkül maradt neveket. Pedig olyan békés a környék, és szelídnek látszik a tó! Vagy talán éppen ezért történtek a tragédiák? Mert nem árulkodott semmi arról, hogy csalóka és veszélyes a víz? Annyi bizonyos, hogy a tó vize hirtelen mélyül, a fürdőzés veszélyes. Vakmerőség, meggondolatlanság, nemtörődömség persze a tábla mellett is okozhat bajt. Figyelmeztetni azonban lelki- ismereti kötelesség. Most egy kereszt áll a parton. Egy kisfiúé. T. B. A környezetvédelmi felügyelő (az ülő sorban jobbról a negyedik) - a diákújságírókkal. Háttérben a Nyírjes árnyas ligete. Most még szép. De mi lesz veled, tó meg láp? Nem tudhatjuk, meddig figyelheti meg a balassagyarmati Nyír- jesbe látogató a tavak és a közelben fekvő Éger-láp mondanivalóját. Veszélyben a turisták, horgászok, fürdőzők, vagyis a kikapcsolódni vágyó emberek kedvelt területe. Az erdők szépen övezik az egymáshoz kapcsolódó hat halastavat. Vajon mi lehet félelmeink oka? Erről Gyenes Szilárd környezetvédelmi felügyelőt kérdezzük.- Hogyan alakult ki a nyír- jesi tórendszer?- A környék legnagyobb folyója, az Ipoly vízgyűjtőként működik. A Nyírjes-patak is ennek a mellékfolyója. Ebből alakították ki mesterségesen, az 1930-as évek végén a nyírjesi tórendszert. Az egyik cél az volt, hogy biztosítsák a város halellátását.- Milyen környezeti ártalmak veszélyeztetik leginkább a tavakat?- A legnagyobb problémát az 1972 és ’74 között elkezdett parcellázás okozza. Annak idején nem követelték meg a zárt szennyvíztárolást, így a káros anyagok bekerülnek a tavakba. Az Ipoly szabályozása pedig felbontotta a vízháztartást. A forrásvizek kezdenek kiapadni, egyre csökken a vízpótlás. A kisebb mélység miatt gyorsabban melegszenek fel a tavak, ami maga után vonja az algáso- dást. Ez pedig oxigénhiányhoz vezet.- Mit lehetne tenni az algásodás megszüntetése érdekében?- Elsősorban csökkenteni kell a szerves anyag feldúsulá- sát. Súlyosabb esetben kotrást kell alkalmazni, különben a tó elpusztul. Nagy kérdés, hogy lesz-e rá pénz? Jelen pillanatban sajnos nincs.- Az önkormányzat nem ad?-Az önkormányzatnak van környzetvédelmi alapja, de a tavak, vagy az Éger-láp megmentésére ezek az összegek nem elegendőek.- Szabad-e itt fürdeni?- Kizárólag saját felelősség terhére. Nemrég vizsgálták a víz minőségét. Ennek a vizsgálatnak az alapján engedélyezték a fürdést, de szerintem egyszeri felmérés nem elegendő, egyik napról a másikra is sokat romolhat.- Milyen halak élnek a tavakban?- Szerencsére halfajokban gazdag a tó. Vannak itt pontyok, keszegek és harcsák is. Gyenes Szilárd: Sok a fenyő, mégis Nyírjes. A forrásvizek kezdenek kiapadni.- Miért Nyírjes a terület neve?- Az elnevezés onnan ered, hogy régebben nyírfaerdő bontotta a tájat. Azóta már ugyan elég sok a fenyő, de e szép környék neve megmaradt hagyományosan Nyírjesnek.- Ki viseli szívén ennek a területnek a sorsát?-Kevesen. A horgászegyesület sokat segít. Zvara Enikő A sudármagas feketefenyők állva halnak meg A sudár feketefenyők kérgét helyenként szürkés színű foltok tarkítják. Ezek a foltok egy olyan gombabetegség nyomai, amely a fák táplálékszállító csatornáit támadta meg, így a lombozatig már nem tud eljutni az értékes tápanyag. A fák koronája idővel elszárad, a törzsükről pedig leválik a háncs. A feketefenyők állva halnak meg, és a mi tudásunk kevés ahhoz, hogy megmentsük őket. A mesebeli tündér érkezését azonban hiába is várnánk, pedig most az ő varázsereje tudna csak segíteni. Az ember előrelátásának köszönhetően azonban talán új erdő nő. A fenyőfák lombjai között már megjelentek a hárs- csemeték első hajtásai. Az élet a feketefenyők nélkül is megy tovább. De Nyírjes marad-e Nyírjes, ha a tavak kiszáradnak, a fák elkorhadnak? Most talán még tehetünk valamit. A kérdés csak az, szere- tik-e a Nyírjest annyira a balassagyarmatiak, hogy áldoznak rá időt, fáradságot, pénzt. Büdös járgányok a természet lágy ölén L ábam a homokba süpped. Szemben velem félig kidőlt kerítés támaszkodik szomorúan a földre áfák hűvösében. Nini, egy színes növény! Közelebb megyek hozzá, de sajnos, rá kell jönnöm, hogy nem virágszirmok kandikálnak ki a zöld fűből, hanem jégkrémes papírt látok. Tovább megyek, ám lábamnak néha „megállj”-t parancsol az agyam. Miközben megrendít a táj természeti szépsége, megrémít az emberi gon- dozatlanság. Napbarnította, bájos kisfiú integet lelkesen édesanyjának a tóból. Milyen idilli kép! Vagy mégsem? Egy ugri-bugri kutyus farkát csóválva intézi el „dolgát" a vízben. Úgy látszik, senkit sem zavar. Furcsa, rossz érzés fog el. Tekintetem a közeli keresztre téved, amely halálos csöndjével figyelmezteti a fürdőzöket. Rajta felirat: ÉLT 13 ÉVET. Elgondolkozom. Ki a hibás? A tó vagy a gyermek? Talán mindkettő? Vagy lehet, hogy épp azok, akik nem voltak jelen: a felnőttek? Megszomjazom. „Büfé” - ri- kít a barna bódén, közvetlenül felette „ WC”. Ennyire összefér a kettő?! Lassan odaérek. Most már jól olvasható a felirat: „Büfé", alatta kis, apró betűkkel: 100 m-re. Z ajt hallok. Autók. Nem igaz! Motorok. Büdös járgányok. A természet lágy ölén! Tóth Gabriella Megóvni - de hogyan? Az 5-ös számú tó teljesen eliszaposodott, a tavakban elszaporodott az alga és belepte a nád. Jövő tavaszra az eliszaposodott részt teljes mértékben ki kell kotorni, az alga eltávolítása pedig speciális gombaölő vegyszerekkel történik. Ezzel együtt is marad még számos veszély, amely a tavakat fenyegeti. Szándék, lelkesedés, szemléletváltozás s természetesen pénz kell a megoldáshoz. El kell sajátítani az úgynevezett vízgyűjtőszemléletű gondolkodást. Tehát nemcsak a tavakat kell megvédeni, hanem a hozzájuk kapcsolódó környezeti elemeket, amelyek a tavat táplálják. Vertich Lilla Az oldalt írták: a diákújságíró-tábor résztvevői Szerkesztette: Sándor Mária Iszapba fulladhatnak a halak, csonttá szikkadnak a fák... Veszélyben van a Nyírjes! Horgászparadicsomként Is emlegetik A Nyírjes Balassagyarmat és a környező falvak lakóinak kedvelt kirándulóhelye. A kellemesen hűvös, fenyőfákkal övezett parkerdő és a tó sok száz embernek jelenti a pihenést, a kikapcsolódást. A látvány azonban csalóka. A tó hús vizében lubickoló, felszabadult gyerekek, a fák között vígan csaholó kutyák és gazdáik, akik elégedett mosoly- lyal az arcukon sétálgatnak, talán már nem sokáig élvezhetik ilyen zavartalanul a környék szépségét. A Nyírjes ugyanis valóban veszélyben van. Hamarosan katasztrófa sújtotta területté válik, ha sürgősen nem teszünk valamit, ami még megmentheti a „parkot” a végső pusztulástól. Kire számíthat a Nyírjes? Ránk, akik a behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva lepöfögünk kocsinkkal az erdőbe, majd zsákszámra dobáljuk el a cigarettacsikket, a kólás flakont és a pattogatottkukoricás tasakot? Mert, ha már ugye pihenünk, nem fontos a Comet- tós papírral meglátogatni a legközelebbi kukát, és apu sörösüvege is jó helyen van a fűben. Ha a parton heverészünk, ész- revesszük-e, hogy tavaly még csak a tó szélén nőtt a nád, s mára beborítja a tavat? Lassan az iszapba fulladnak a halak, nincs egy tenyérnyi szabad víztükör. S majd egyszercsak arra döbbenünk rá, hogy a tó kiszáradt, az árnyas fenyőfák betegségükben elkorhadtak, a madarak pedig elköltöztek. Lehangoló látvány lesz: a csontszáraz tómederben elpusztult halak százai, a csonttá szikkadt fák csupaszon meredező ágai és a sivárság, ameddig a szem ellát. Mennyire másként festhetnénk a jövőt, ha legalább egy kicsit jobban óvnánk, szeretnénk környezetünket, és meghallanánk a természet segélykiáltását?! Takács Bernadette Védeni kell e gyönyörű tájat!
