Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-08 / 185. szám

1994. augusztus 8., hétfő Atomenergia 7. oldal HOLDKÓROSNAK NÉZTÉK SZILÁRD LEÓT Séta közben született a láncreakció GYAKORLÓ REAKTOR - NEMZETKÖZI FINANSZÍROZÁSSAL Miért kell a gyakorló központ? „Mindig felbosszant, ha a hoz­záértők kijelentik, hogy valamit nem lehet megcsinálni - val­lotta be egy ízben Szilárd Leó. - Amint a Southampton soron sé­tálva megállított a közlekedési lámpa, éppen azon töprengtem, hogy ha találnánk egy olyan elemet, amely a neutron hatá­sára szétesik, és amely egy ne­utront felhasználva kettőt bo­csát ki, akkor ezen elemből elég sokat felhalmozva láncszerű magreakciót lehetne-e elői­dézni. Talán atombombát is le­hetne csinálni.” Atomreaktor a teniszpályán Talán valóban így született meg az atombomba gondolata Szilárd Leó fejében, mindene­setre elég sok időt és energiát kellett befektetnie, amíg ötlete nyomán egy chicagói fedett te­niszpályán megépült a világ első atomreaktora. Szilárd Leó 1898. február 11-én született Budapesten. Iskoláival nem volt valami nagy szerencséje, saját beval­lása szerint matematikatanára „igazi idióta volt”. Ezért azután az első adandó alkalommal az akkoriban „a fizika Mekká”-já- nak tartott berlini egyetemre ment, s ott habilitálták magán­tanárrá. Hitler hatalomátvétele után Londonba költözött, ahol meghatározó élményben volt része. Történt pedig, hogy 1933-ban a Brit Fizikai Társulat közgyűlésén felszólalt az általa igen nagyra becsült világhírű fi­zikus, Emest Rutherford, s kije­lentette: „Aki az atomenergia ipari méretű felszabadításáról beszél, az holdkóros”. Szilárd Leó ekkor tökélte el véglege­sen, hogy mégis megoldja ezt a problémát. Holdkórosnak nézték Szilárdot 1934-ben a láncreakcióval angol szabadalomért folyamo­dott, de talán az illetékesek is holdkórosnak nézhették a lelkes magyart, mert nem kapta meg. Nem adta fel persze, de kutatási terepét áttette az Egyesült Ál­lamokba, ahol az időközben ki­tört második világháború hatá­sára - világhírű tudóstársaival egyetemben - szinte minden támogatást megkapott. Az éve­ken át megfeszített erővel foly­tatott kutatások végül ered­ménnyel jártak, s 1942. decem­berében fellobbant az első atommáglya. Szilárd, Enrico Fermi és a többiek, köztük Wigner Jenő ezzel véglegesen beírták nevüket a „fizika törté­netébe”. Tiltakoztak a bomba atyjai-Szilárdék pontosan tudták, milyen nagyszerű s egyben szörnyű eszközt adtak az em­beriség kezébe. Aggályaikat az amerikai elnökhöz címzett memorandumban fejtették ki: „Olyan felfed«zések, amelyek­nek az Egyesült Államok népe nincs is tudatában, befolyásol­hatják a nemzet jólétét a közel­jövőben..” A nagy tudós meghasonlott „A bomba bevetése Japán el­len hatásos lehet, de semmivel sem igazolható.” Ezek után az amerikaiak 1945. augusztusá­ban ledobták az atombombát Hirosimára és Nagaszakira. Szi­lárd Leó pedig elfordult a mag­fizikától, s élete további évei­ben vírusbiológiával foglalko­zott, a memóriát és az öregedést tanulmányozta. Lassanként ő maga is megöregedett, s bár fia­talon sem volt kellemetlen frá­ter, idős korában kimondottan rokonszenves ember lett. Nem volt „igazi” tudós, nem bújta folyton a könyveit, szívesen járt társaságba, és hamar kötött ba­rátságokat. Szerette az életet, talán egész világszemléletét jól szimboli­zálja, hogy bár a kávéját szaha- rinnal itta, a tetejére mindig egész halom tejszínhabot hal­mozott. 1953-ban azonban szörnyű eredményt mutatott ki egy klinikai vizsgálat, hólyag­rákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok menthetetlennek tartot­ták, ezért megengedték neki, hogy saját elképzelései szerint gyógyítsa magát. S olyan gyógymódokat eszelt ki magá­nak, hogy orvosai még évekkel később is összerezzentek Szi­lárd Leó nevének hallatára. Meggyógyította saját magát De hagyták, hadd csinálja. Asszisztense, Balázs Nándor így emlékezett a kezelésre: „Rettenetes látvány volt. Su­gárbetegséget kapott, bőre telje­sen elszürkült, rendkívül lefo­gyott, arcáról szinte fürtökben lógott a bőr. Úgy látszott, hogy mégis előző kezelőorvosainak volt igazuk.” De nem. Ebben is Szilárd Leónak lett igaza. Az atombomba atyjával ugyanis tíz évvel rákjának felfedezése után egy éjszaka szívroham végzett. Felboncolták, s a ráknak nyo­mát sem találták nála. # Ellenőrzés az atomenergia békés felhasználása közben. NYUGDÍJASOK ALÁÍRÁSGYŰJTÉSI AKCIÓJA Tiltakoznak a hulladéktároló ellen • Ilyen környezetben épül a kiégett paksi fűtőelemek nukleáris hulladéktárolója. Ugyan megegyezés született, mégis tovább bonyolódik a Paksi Atomerőmű Rt. és az úgynevezett TEIT-be tömörült- az atomerőmű árnyékában élő- települések közötti, ellentéte­lezésről szóló szerződéskötés. Mint több alkalommal írtunk róla, az önkormányzatok ellen­zik a nukleáris hulladéktároló megépítését, ám ennek ellenére tudomásul veszik a beruházást. A részvénytársaság közcé­lokra összesen 170 millió forint egyszeri támogatást fizet az érintett helyhatóságoknak. Az erőmű megküldte a kalocsai el­lentételezésről szóló szerződés- tervezetet, ám azt egyelőre - az önkormányzat döntése értelmé­ben - a kalocsai polgármester nem írja alá. Ugyanis az okira­tot fogalmazó paksiak a szerző­dés egyik pontjában úgy fogal­maztak: „nem örül neki, de...”. A képviselő-testület ragaszko­dik ahhoz, hogy a szerződésbe az „alapvetően nem ért egyet vele, de...” szövegrész kerüljön beírásra, hiszen ez tükrözi híven a város és a környező települé­sek álláspontját. Eközben kalocsai nyugdíja­sok egy csoportja aláírásgyűj­tésbe kezdett az átmeneti nukle­áris hulladéktároló megépítése ellen, amit a most hivatalába lé­pett környezetvédelmi minisz­ternek küldenek meg. Az atom­erőmű vezérigazgatója, dr. Petz Ernő bejelentette: a bizton­ságot szolgáló tárolóba valószí­nűleg nem kerül kiégett fűtőe­lem-kazetta. Napokon belül szerződést írnak alá, amelynek értelmében az oroszok vissza­szállítják a hasadóanyagot. A vezérigazgató azt is el­mondta, hogy a geológusok Pécs közelében egy olyan, az egész világon ritkaságszámba menő kőzetrétegre bukkantak, amelybe zárva garantált, hogy semmiféle káros hatást nem válthat ki a már használhatatlan nukleáris fűtőelem-kazetta. Zsiga Ferenc • A 230 tonnás gyakorló atomreaktor holland hajóval érkezett Lengyelországból Paksra. Egyedülálló a világon, hogy egy atomerőműben a kikép­zendő szakemberek ugyanolyan valódi reaktoron sajátíthassák el a szükséges ismereteket, mint amilyenek az erőműben egyéb­ként is üzemelnek. Atomreaktor mint ócskavas Erre lesz mód Pakson 1996. szeptemberétől. Az utóbbi idő­ben ugyanis a világon több he­lyen is állítottak le atome­rőmű-építési programot, s kis túlzással azt lehet mondani, hogy vadonatúj, használatba nem vett reaktorok ócskavas­ként hevernek szerteszét. Len­gyelországban, Zamowiecben sem épül meg az az erőmű, amelyhez ugyanolyan orosz (szovjet) tervek alapján, Cseh­országban készült reaktort gyár­tottak, mint amilyenből Pakson négy darab üzemel. S a lengyelek 350 ezer dollár­ért odaadták azt, ami eredetileg 15,5 millió dollárba kerül! Magyarországon és a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség illetékesei körében szinte egyszerre született meg az ötlet: épüljön egy karbantartó gya­korló központ, ahol a szakembe­rek valódi reaktoron gyakorol­hatják a tennivalókat! A prog­ram a NAÜ szakmai és anyagi támogatásával Pakson valósul meg úgy, hogy a magyar félnek ez szinte nem kerül pénzébe. (A mintegy 600 millió forintos be­ruházásnak kevesebb, mint felét fizeti az erőmű.) Szorít az idő Paksra tehát egy ötödik reak­tor került, amelyet azonban nem fognak „begyújtani”. (Hogy ak­tív használatba lehessen venni, az még több milliárd forintba kerülne.) Hogyan és mi gyako­rolható egy aktívan nem hasz­nált, mégis valódi atomreakto­ron, illetve gyakorlóközponton? Erre a kérdésre adott választ az a sajtótájékoztató, melyet az el­múlt héten Pakson tartottak az erőmű és az Országos Atom­energia Hivatal szakemberei. Az aktívan üzemelő reaktort gyakorlás kedvéért leállítani nem gazdaságos. A lehűtés kényszere miatt egy félórás kar­bantartó munka is minimum hat nap termeléskiesést jelent. (Egy nap ára 22 millió forint!) Sőt a rendszeres, időszakos karbantar­tás idején is egyik legfőbb köve­telmény a gyorsaság. Márcsak azért is, mert egy-egy szakem­ber a sugárzás miatt csak korlá­tozott ideig végezheti a munkát. A gyakorló központ segítségé­vel viszont a műveletek minden fázisa előre megtervezhető és begyakorolható lesz, amitől az aktív körülmények között vég­zett munka nagyobb gyorsasá­gát lehet várni. Új generáció az erőműben Szükséges a gyakorlóközpont azért is, mert az erőműben szá­mítani kell a szakemberek első generációjának kiöregedésére. S akik azóta jöttek mióta az erőmű üzemel, reaktort jószerével csak víz alatt láttak. Utóbbiak szak­mai továbbképzését is segíteni hivatott az épülő gyakorlóköz­pont, amely új karbantartási technológiák kipróbálására is lehetőséget ad. B. F. I. HOGY A MEGFELELŐ CSÖVET DUGÓZZÁK LE Történetek az atomreaktor körül A paksi Atomerőmű Rt. leg­utóbbi sajtótájékoztatójához a most épülő gyakorló központ adta az apropót, de az alkalom kötetlen beszélgetésekre is lehe­tőséget kínált. A helyzet úgy hozta, hogy négyesben sikerült beszélgetni Vigassy Józsefiéi, az Országos Atomenergia Hiva­tal elnökhelyettesével, Balogi Jenövei, a gyakorló központ lét­rehozásáért felelős menedzser­rel, valamint dr. Trampus Pé­terrel, a részvénytársaság vezé­rigazgatói törzsének vezetőjé­vel. Valamennyien tapasztalt „atomszakemberek”. ...ha van egy másik ugyanilyen... Egy kérdés után arra, hogy szemléletes példával magyaráz­zák meg a gyakorló központ ál­tal kínált előnyöket, Vigassy József vállalkozott.- A Központi Fizikai Kutató- intézet atomreaktoránál történt egyszer egy eset - emlékezett. - Egy „melegkamrában” - ahol kismértékű sugárzás is van - emelt valamit egy daru, amit kívülről irányítottak. Egy drót­kötél elszakadt - vagy kioldó­dott, mindegy - s nagy tanácsta­lanság keletkezett. Az emelést folytatni kellett, de csak a hiba kijavítása után. Az ilyen eset­ben illetékes személy egy em­bernek három percet engedé­lyezett arra, hogy a helyiségben tartózkodjon. Három perc alatt viszont senkinek sem sikerült a feladatot megoldani, s még az is félő volt, hogy rontanak a hely­zeten. A szerelők után az összes főnök is sorra próbálkozott, ne­kik sem ment. Már csak egy ha­tósági felügyelő maradt hátra, aki nem is dolgozott a cégnél. O kérdezte meg, hogy van-e az in­tézetben még egy ugyanilyen daru. Mondták, hogy igen, s ahol az van, ott nincs sugárzás. Erre az illető kérte, hogy ott be­gyakorolhassa a feladatot. Mi­után ez megtörtént, neki sikerült a hibát három percen belül kija- vítnai. Az új gyakorló központ az ilyen feladatokra készíti fel az embereket.-Ameddig tehát ilyen gya­korló központ nem volt, Pakson is előfordultak hasonlóan „két­balkezes" helyzetek?-Nem! - felelik egyszerre, de aztán dr. Trampus Péter el­mond egy történetet. Nem arra a csőre fúrtak...-Egy esetet tekintve a kér­désre tulajdonképpen igennel is lehetne válaszolni. A hőcseré­lőben előfordulhat, hogy a reak­tort hűtő - sugárszennyezett - víz szivároghat. Ilyenkor a meghibásodott csövet egysze­rűen ledugózzák és kivonják a használatból. Nos, Pakson egy­szer előfordult, hogy a sok száz cső közül először nem a hibásat dugózták le. Ennyi. A gyakorló központ éppen abban segíthet, hogy a hasonló esetek valószí­nűsége minél kisebb legyen.- A hasonló helyzetek milyen mértékben veszélyeztették a biz­tonságot?-A Nemeztközi Atomener­gia Ügynökség egy kilenc foko­zatú skálán minősíti az esemé­nyeket - magyarázza Balogi Jenő. - A paksi erőmű történe­tében eddig talán kétszer fordult elő hármas fokozatú esemény, de műszaki tartalmát tekintve mindkettő tulajdonképpen ket­tes fokozatú volt. Eggyel több­nek számít ugyanis, ha emberi tévedés vagy mulasztás okozza a dolgot. Tévedni emberi dolog-S ezek a mulasztások jár­tak-e egzisztenciális következ­ményekkel?- Nem - folytatja Balogi Jenő. - Nem szabad az embere­ket megijeszteni. A legnagyobb büntetés az, ha minden vizsgát újra le kell tenni. Persze minden mulasztás más természetű. Ha valaki szolgálatban alszik, azt ki kell rúgni. Mint ahogyan egy amerikai erőműnél a NAÜ ellenőrzésekor megtörtént. Al­váson fogtak egy embert. Leál­lították az egész erőművet, s mindenkinek újra kellett vizs­gázni. Ez súlyos eset.- Vagy Olaszországban - tette hozzá Vigassy József. - Ott az ellenőrök egy üres bo­rosüveget találtak az erőműben, aminek súlyos következményei lettek. A beszélgetés hajnalig tartha­tott volna, ha az „atomszakem­bereket” nem szólította volna el más irányú kötelességük. Balai F. István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom