Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-06-07 / 184. szám

14. oldal SporTTüköR 1994. augusztus 6-7., szombat - vasárnap Nyilatkozat A Nógrád Megyei Hírlap 1994. augusztus 2-i számában Stécé-klub-sirató címmel írás jelent meg Balás Róbert tollából. Az említett cikkel kapcsolatban az SBTC szakmai vezetése és a felnőtt csapat tagjai nemtetszésünket és felháborodásunkat fe­jezzük ki. Tesszük ezt azért, mert a szerző a nyilvánosság előtt az SBTC egyik vezetőjének, Keszler Árpádnak a jóhiszeműségét és szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Sőt még ennél is tovább megy, és erkölcstelenséggel is megvádolja. A cikk sorai közt megbúvó, személye ellen irányuló rosszindulat mindannyiun- j kát sért. Különösen bántó az a tény számunkra, hogy azt a sze- | mélyt marasztalja el a cikk szerzője, aki már számtalan esetben j bizonyította kötődését és ragaszkodását a Stécéhez. Keszler Árpád az elmúlt néhány év mostoha körülményei j közepette is kitartott az egyesület mellett, sokakkal ellentétben, j Segítőkészségét a mindennapi gondok megoldásában számta- j lanszor élvezhettük. E sorokon keresztül üzenjük Keszler Árpádnak, hogy várjuk a további „ígérgetéseit”, mert mi tudjuk, hogy mint eddig min­dig, ezután is betartja azokat. Kérjük a fentiek változtatás és kommentár nélküli közlését. Salgótarján, 1994. augusztus 4. Szojka Ferenc, Sági László, Homann Richárd, Novák János, Oláh Tibor, Köházi Tibor, Garami Gábor, Csatlós Csaba, Ba- ranyi Miklós, Toldi Miklós, Lajkovics János, Oláh Béla, Kajli Zoltán, Németh Tibor, Horváth Zsolt, Kis Károly, Váradi Ist­ván, Stark János, B. Kovács Zoltán, Rósa Henrik, Kresák György, Palaticzky Szabolcs, Balázs Attila, Gyetvai László Ha nyerünk - felezünk! A Szerencsejáték Rt.-vel közösen elindított játékunkra pénteken 319 játékos szelvényei közül sorsoltunk. A szeren­cse ezúttal Budafoki József Salgótarján, Erkel út 86. (szel­vényszáma: 5.367.871) és Bacsa Árpád, Pásztó, Kinizsi út 9. (szelvényszáma: 5.367.872) alatti olvasónknak kedvezett. így az ő 0-6-7 indexszámú szelvényeiket adtuk fel, s letétbe is he­lyeztük a salgótarjáni, Kassai sori totózóban. Budafoki József Bacsa Árpád 1. Békéscsaba-Vasasa 1 lx 2. Kispest-Vác X X 3. ZTE-FTC 1 2 2 4. Győr-Csepel 1 1 2 5. Újpest-Pécs X X 6. Nagykanozsa-Debrecen 1 2 1 7. BVSC-Sopron X X 8. Aarau-Lugano X 2 9. Lausanne-Grasshoppers 1 2 X 10. Sion-Servette x 2 x 2 11. St.Gallen-Xamax 1 lx 12. Yong Boys-Luzern lx 1 2 13. Zürich-Basel 1 X 1 2 14. B.München-Bremen 1 X PINTÉR JÁNOS, A NÓGRÁD MEGYEI BOKSZOLOK ATYJA NYOLCVAN ESZTENDŐS (1. RÉSZ) Fél évszázadot szentelt a tarjáni ökölvívásnak Számkivetett gyerekek nevelője. Olimpikonok, Eb-érmesek, magyar- és bányászbajnokok sorait edzette. Versenyzői köszön­tik. Aki szereti az ökölvívást, tudja, hogy a nehézsúly a piramis csúcsa. Arra azt mondják a finomkodók: az a rút profiboksz. Ám azok a nagy versenyzők is egész kicsi gyerekkorban kezd­ték, mert pofont kaptak az élettől, s akkor váltak naggyá, ami­kor olyan edzők kezébe kerültek, mint pl. Archi Moore, „a ma­tuzsálem” vagy Adler Zsiga bácsi, később Papp Laci. Nógrád- ban Pintér Jani bácsi az ökölvívóedzők matuzsáleme. Pintér János az alapokat oktatja kis tanítványának A tarjáni agorán találkoztunk e futballtól izzó nyárban. Jó szemmel, mindenből a legjob­bat válogatta ki az árusoknál. A korát meghazudtoló fiatalos­sággal vitte a finomságokkal, gyümölcsökkel megrakott csomagjait. Megígértük, hogy 80. születésnapjáig mi is, a szí­véhez közel álló „fiai” - mint évekkel korábban, a jeles jubi­leumokon -, felkeressük, hogy a sok-sok nevesebb, de szeré­nyebb egykori tanítványai ne­vében felköszöntsük. A Zagyvarakodói kolóniasor végén, a lőtér és a STÉSZ-foci- pálya közelében, árnyas, erdő rejtette, virágoskerttel övezett lakásukhoz könnyű volt odata­lálni. Pintér Jani bácsit, a „mes­tert” jól ismerik és tisztelik a környékbeli gyerekek. Odave­zettek. Szívesebben járt vívni- Kedves Jani bácsi! A sportolók és ismerősök nevé­ben kérem fogadja szeretettel e pár szál virágot! Megkér­jük, néha még szaktanácsai­val „szálljon ringbe”. Néhány titkot tessék elárulni arról, hogyan kezdődött s tartott fél­száz évig a nagy szerelem.- Jászladányban születtem 1914. augusztus 8-án. Tizen­hármán voltunk testvérek. Saj­nos, ma már csak az egyik lány, s egyik bátyám él. Biliczkiné, Lola, aki egykor egy debreceni étterem gazdasági vezetője volt, Pesten egy szociális ott­hon lakója. Laci bátyám Karca­gon lakik. Szüléinknek nem okozott olyan gondot a nagy család eltartása, mint manapság egy kisebbé. Igaz, édesapánk főmolnár volt, majd malomtu­lajdonos. Az iparvidék vonzá­sával került Tarján felé a csa­lád. Karancslapujtőn is volt malmunk, majd a zagyvapál- falvain nagy betűk hirdették a márkát: PINTÉR MALOM. Testvéreim közül többen bir­kóztak. Néha velük edzettem, de vékonydongájú sráckánt a vívókhoz szívesebben jártam. Megfricskázta a tizedes- Miként lett mégis bu­nyós?- A salgótarjáni polgári isko­lába jártam, s ott a leventefog­lalkozáson egyszer egy tizedes megfricskázott a bokszkesz­tyűvel, visszakézből. Mondtam neki, hogy: „Ne játssz velem, mert felveszem a kesztyűt!" Odadobta. így kezdődött. Elő­ször Furmann Gyula foglalko­zott velem, majd a zagyvái Fü- löp Béla látta meg az adottsága­imat. Sosem hagyott békén, ha csüggedtem. Végül annyit küz­döttem, hogy sikerült magyar bajnokságot nyernem az 51 kg-ban. A bajnokságon váloga­tott versenyzőt, a Mávagtól Ró­kát sikerült legyőznöm. A le­ventéktől 34—35-ben kerültem az acélárugyárba. Mint ökölví­vót, ismeretség folytán alkal­maztak. Hengerészként dol­gozhattam. Jobban kerestem, mint eredeti szakmámban, ci­pészként. Addig ugyanis Schuyer Józsefnél dolgoztam, amíg csődbe nem jutott. Ké­sőbb a gyárban lakatos vizsgát tettem. A bokszra vitéz Temes­vári tanított tovább. Ahogy telt-múlt az idő, előbb bírói vizsgát tettem, majd 1943-ban lettem edző. A TF-en segéd­mesteri vizsgát tettem. Őrzöm az évfolyam megsárgult fény­képét.- A megyében az SSE ököl­vívói honosították meg a sportágat. Hogyan került át az SBTC-hez? Módszer a túlsúly ellen- A Sese edzője voltam a negyvenes évek végéig. Az I. osztályú csb-ig küzdötte föl magát a gárda. Kára Pista, a legjobb öklözőnk ’48-ban ná­lunk pehelysúlyban, ’49-ben pedig a Csepelben könnyűsúly­ban nyert országos bajnoksá­got. Szegény átesett a döntő előtt az 57 kilós határon. Adler Zsiga, Papp Laci edzője és sok más versenyző atyaistene rám szólt: „Na, Pintér Jancsi! Most mit tudsz csinálni?" Erre elvo­nultunk a mosdóba, s titokban megcsurgattam egész vékonyan a vízcsapot. Ez ingerelte Pistát, s pár perc múlva sikerrel mér­legeltünk súlyhatáron belül. A meccs után Zsiga megkérdezte: „Mit csinálták a sráccal?!" Elmondtam neki s erre csettin- tett: „Az istenedet, te Jani! Ezt még én sem tudtam." Ez volt tőle az elismerés. Kára István­nál még nagyobb tehetség volt az öccse, Feri, de betegsége meggátolta a továbbhaladás­ban. No, ’49 végén Mayer „Csorna” csábított át az SBTC-hez, ahol akkor dr. Wágner Jenő volt az elnök, s ahol 1950-ben alakítottuk meg az ökölvívó-szakosztályt. (Folytatjuk) Andó Miklós Az oldalt szerkesztette: Balás Róbert Kovács Nándor az ötkilós medicint is kiválóan kezeli Készülnek a kosarasfiúk Miután a szlovákiai Latkiban nem fogadták a Salgótarjáni KK NB I-es kosárlabdacsapatát, az együttes vezetői hazai környe­zetben igyekeztek edzéslehetőséget biztosítani a csapat felkészü­léséhez. Nos, erre a Salgó Hotel és az eresztvényi kirándulóközpont látszott a legalkalmasabbnak. S hogy a kiválasztott helyszín mennyire megfelel a legmagasabb követelményeknek, arról a fiúk fáradt izmai tudnának a legtöbbet mesélni. A napi két, sőt három edzés, a medicinlabda, a gumikötél és az egyéb erősítő szerek okozta fáradtság után minden este kimerültén zuhannak ágyba a fiúk, hogy másnap újult erővel, ismét elkezdhessék a megerőltető programot. A kemény munkát egyforma intenzitással végzik az új és a régi játékosok, az öregek és a fiatalok. Az ilyenkor szokásos zri- kálások, cukkolások, ugratások pedig erősítik a csapatszelle­met, egységesebbé formálják az együttest. A fiúk által elvégzett munka jó alap lehet a hónap végén in­duló kupacsatákra, majd a szeptemberi bajnoki rajtra. Gyurián Tibor - Pilinyi László Hasizom-erősítő gyakorlat közben Tempópassz a medicinnel, nem könnyű' Párosán szép az élet, de medicinnel nagyon nehéz

Next

/
Oldalképek
Tartalom