Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-31 / 204. szám
1994. augusztus 31., szerda Gyermekvilág 7. oldal • FELSÖPETÉNYI MENEDÉK - TEGNJ lp, ma és ho LNAP Ismerkedés után iskola Angol nyelvre hangol az otthon A felsőpetényi nevelőott.honban is a kis elsős várta a legjobban az iskolát. Rajzolgatott, bekarikázta az újságban azokat a betűket, amelyeket felismert, kérdezgetett, kíváncsi volt mindenre. Nevelőjével jó előre bejárta a tantermeket, megismerkedett a tanító nénikkel. A nagyobbak a hirtelen elfogyott szabadságot sajnálva szintén készültek. Megvették az iskolatáskát; a könyveket, a füzeteket becsomagolták, ellenőrizték, megvan-e minden. És holnaptól iskola, meg talán az új tanévvel új elhatározások. Bár többnyire nincs gond náluk a tanulással. Néhányon voltak csupán, akiknek a nyárra is maradt némi pótolnivalójuk. Ok kiváló korrepetitorra leltek egy egri főiskolás személyében, akit többek között azért alkalmaztak nyári munkára, hogy segítse a lemaradókat. Holnaptól az ebéd utáni játékot tanulás követi. Nincs meghatározott ideig tartó tanulási idő. Ha valaki kész a leckéjével, és a nevelője ellenőrizte, mehet segédkezni a vacsora előkészítésében, vagy foglalkozhat mással. A kicsik nem zavarják az iskolásokat a tanulásban, ugyanis szeptemberben megnyílik a belső óvoda. Szakképzett óvónők foglalkoznak a gyerekekkel, tartják a kezdeményező foglalkozásokat reggel nyolctól délután négyig. Akkor a gyermekfelügyelők értük mennek, s hazaviszik őket. Nemsokára két új lakója is lesz a nevelőotthonnak. Két angol lány, akik szívesen jelentkeztek, hogy az itteni gyerekeket angolra tanítsák. S lesz mód valószínűleg arra is, hogy a falubeliek tanuljanak tőlük. A felsőpetényi nevelőotthon hamarosan egy „kis nyelviskola” lesz. M indez a Szilágyi Erzsébet Segítő Nőegylet támogatásának, szervező munkájának köszönhető. S. M. Vésővel és kalapáccsal Sok szülőnek, nevelőnek gondja, hogy miként kösse le csemetéi figyelmét a nyári szünetben. A felsőpetényi nevelőotthonban a gyerekek az alkotás élményét ismerhették meg az idén. Varga Zoltán ócsai szobrászművész nemcsak az anyagot megformálni tanította őket, de lelkűket, értelmüket is ne- velgette. Fát faragtak, agyagoz- tak, készítettek fából egy kakashintát, tetején egy János vitéz-figurával. Bejárták a környék nevezetességeit, megnézték a régi temetőket is. Együtt gondolkodtak a szobrászatról, melyhez a művész szerint nem pusztán szaktudás szükséges, de szerető szív is kell. Varga Zoltán legnagyobb öröme az itt szorgoskodó gyerekek boldogsága volt. A fafaragás kitartást, türelmet és önfegyelmet kíván. A foglalkozásokon meg kellett küzdeni azzal, hogy a mai gyerekek nem tudnak annyira összpontosítani, ebben a kapkodó, rohanó világban a gyermek nem csinál semmit huzamosabb ideig, nem köti le semmi sem órákig a figyelmét. És bizony egy szobrot kifaragni több órába telik. De munkálkodva, beszélgetve gyorsabban telt az idő. A szobrász egyik mondata foglalja össze legtömörebben az együtt töltött órák ajándékát: - Egy vésővel és egy kalapácscsal kenyeret lehet keresni. Szanyi Nóra Androvics Richard, a szobrászművész tehetséges tanítványa a faragásaival Hallgass ki minket! Add ide a kezed! Felsőpetény már a huszadik század közepén bevonult a történelembe. A nógrádi kis falu kastélya az ötvenes évek végén egy esztendőn át nyújtott menedéket Mindszenty József bíborosnak. Azóta állami gondozott gyerekek találnak otthonra az átalakított, hangulatossá tett épületben. Ketten-hárman mellémsze- gődnek, s már kéz a kézben ballagunk tovább. Egyikőjük hirtelen elszalad, s néhány pillanat elteltével, lihegve tér vissza. Nagyon szorít valamit, s pajkosan mosolyog.- Ez a tiéd mondja. Kinyílik apró markocs- kája, s megpillantok benne egy szobrot. Gyorsan hozzáteszi: -Én csináltam! Zavarban érzem magam a meg- hatódottságŐk a legkisebbek - ók a kis kedvencek: állami gondozottak Aki idetéved, csicsergő madarakat, karcsú, zöld lombú fákat lát, és mászókákat a szép park közepén. Gyermekek szaladgálnak. Hálásan csillogó szemek tekintenek rám. Kedves mosolyok árulkodnak a fel-fel- csillanó örömről. Váratlanul megrohamoznak, feltűnik nekik a kezemben lévő mikrofon. Kérésük számomra szinte parancs.-Hallgass ki minket! - mondják meglepő szóhasználattal. Nevetgélve, lelkesen fe- lelgetnek egyszerű kérdéseimre. Egymás szavába vágva, olykor sokat és türelmetlenül mesélnek magukról. A legügyesebbnek egy szőke hajú, fehér pólós fiúcska bizonyul, aki - átvergődve társain - máris rákezdi:- Kalocsai Attila vagyok. Két és fél éves koromtól lakom itt, Felsőpetényben. Kedvenc tantárgyam a matematika, ami kicsit „rasnya”. De szeretem még a testnevelést és a környezetet is. Haverjaim: Kittka Zoli, Androvics Ricsi, Forgács Edina, Tátrai Bence. Összehúzott szájjal jelzi, végzett. A következő nebuló már kislány, apró játékot tart a kezében, és izgatottan babrálja beszéd közben:- Forgács Edina vagyok. Két és fél éves koromban kerültem ide. Szeretem a testnevelést, a matekot és a testnevelést másodszor is. A tesitanár bácsim Nagy Endre, őt nagyon szeretem. (Ezt írd bele az újságba! - súgja). Egy másik lányka kedvet kap barátnőjétől:- Kalocsai Tündének hívnak, már nagyon rég jöttem ide. Szeretem a matekot, bár osztani még nem tudok, de meg fogom azt is tanulni. Gyorsan összebarátkozom velük. Talán közvetlenségük - ami szokatlan nekem - segít ebben. Sugárzik belőlük a szeretet . .. nomban” megvakar- gatom játékosan a fejét. Igazán örülök az ajándéknak. Kutatni kezdek a táskámban annak reményében, hogy találok benne valamit... Sikerül egy tollat kihalászni, mellyel megpróbálom viszonozni kedvességét, pedig tudom, nem lehet. Ok nem írószert kértek, hanem szeretetet. Oda nyújtottam a kezemet. Tóth Gabriella Most már alig férek be a meseház ajtaján . .. Idilli a hangulat, de... Régebben beleborzongtam, ha azt hallottam: nevelőotthon. Egy börtönszerü épületet képzeltem el, ahol egyhangúság és szürkeség uralkodik. Teljesen megváltozott a véleményem, amikor a diák- újságíró-táborral a felsőpetényi nevelőotthonban jártunk. Az épület egy hatalmas park közepén áll, s ez barátságossá teszi. Belépve, szembetűntek a falakat borító színes gyermekrajzok, s máris sokkal bensőségesebb a légkör. A szobákban apró bútorok. Az ott élő kis lakók barátságosan és kedvesen fogadtak. A kertben apró ágyás minden csoportnak. Égy szobrászművész fafaragást tanít. A nevelők kedvesek és gondoskodók. Idilli a kép, de előtolakodik a gondolat, hogy ez mégsem pótolhatja a család melegét. Godó Viktória Megpróbálunk segíteni Felsőpetény. Gyerekek, kicsit kisebbek, mint mi. Kedvesek, teli bizalommal. Csaknem úgy érzem, mintha a nővérük lennék. Beszélgetünk. Kutka Zoltán szívesen válaszol kérdéseimre.- Mondj saját magadról néhány szót!-Tizenhárom éves vagyok, és egy éve élek ebben az otthonban.- A szüléiddel hogyan tartod a kapcsolatot?-Elég gyakran meglátogatnak, és néha én is elmegyek hozzájuk.- Van valami hobbid, amivel szívesen foglalkozol?- Igen, zenét szoktam hallgatni. Gyűjtöm az autós képeket, ezeket ki is ragasztom.- A munkából hogyan veszed ki a részed?-Az otthonnak van egy veteményeskertje, ahol a barátaimmal együtt szoktunk dolgozni.- Vannak-e ellentétek a csoporton belül?- Szerencsére nagyon ritkán fordul elő, mivel közöttünk jó kapcsolat alakult ki. Ha bárkinek bármi gondja van. megpróbálunk egymáson segíteni. És ez eddig még mindig sikerült.- Kívánom, hogy ezután is így legyen. Angyal Helga Készítették: Lapunk diákújságírói Szerkesztő: Sándor Mária Maguk termelik a főtt kukoricának valót A felsőpetényi nevelőotthon igazgatónője, Lőrik Józsefné egész életével ide kötődik. Édesanyja is e nevelőotthont vezette. Az igazgatónőt az intézmény életéről kérdeztük: ŐK MONDTÁK - GYERMEKSZÁJ - A GYÖNGYSZEMEK MEGMARADNAK Minitörténetek a nevelőotthon falán Nevelőotthon. Gyermekek játszanak, beszélgetnek. Néha új szavakat alkotnak, vagy továbbfejlesztik a magyar nyelv szabályait. Bájos kis történetek születnek. Egy családban az efféléket mindig megőrzi a szájhagyomány. De mi történik velük egy nevelőotthonban? Felsőpetényben nem vesznek el. A nevelők odafigyelnek rájuk, összegyűjtik őket. Az egyik falon Gyermekszáj címmel olvashattuk a kicsik minitörténeteit. Kedvesek és humorosak voltak. Leírtuk a gyöngyszemeket, és az alábbiakban közreadunk közülük néhányat. Ipi-apacsot játszottunk. Berki Janó mondja: -Ipi-apacs, egy, kettő, három. István ott van a fa mögött! Mire István kilép a fa mögül, és megkérdezi:-Itt? * * * Oláh Laci: - Egyszer volt egy nagy csoda, melynek neve bikaiskola! * * * Magyarból Janó felmondja a szabályt:-Az ige felesleges módjának jele ... * * *- Hol voltatok ennyi ideig? Berki Évi (ijedten): - Ne tessék haragudni, hogy elkéstünk, de Farkas Marika néni beszédet intézett hozzánk. * * *- Anita, miért kented be az ajkad?- Fáj, mert huzatot kapott. (Kifújta a szél.) * * * Ricsi szemészetre készül, közben Marcsival beszélget:-... Nem te mész a szemétre, Marcsika, hanem én. * * * Betlehemes játékokból festettünk képeket.- Milyen korú gyerekek laknak az otthonban, és hogyan vannak elhelyezve?- 1987-ig a nevelőotthon csak óvodásoknak adott otthont, most azonban már idősebb neveltjeink is vannak. A növendékek családi otthonokra emlékeztető blokkokban laknak, s különböző korúak, mint egy családban: kicsi, kisebb, legkisebb. így jobban fejlődnek a legapróbbak. Hamar megtanulnak beszélni.-Törekszik-e az intézet arra, hogy a gyerekek nevelőszülőkhöz kerüljenek?- Igen, mert ott valódi családban nőnek fel. Sok gyerekünk jut nevelőszülőkhöz. Ez mindig öröm, hisz' tudjuk, hogy teljesebb élet várja őket.- Előforduit-e olyan eset, hogy a nevelőszülőktől valaki visszakerült az intézetbe, és ha igen, miért?- Igen, történt ilyen, de csak azoknak a gyerekeknek az esetében, akikkel szörnyen bántak.-A felsőpetényi nevelőotthonban hogyan telt a nyár?- Az év legforróbb évszakja sok problémát hoz, mert a legtöbb tanár, nevelő ilyenkor a szabadságát tölti. A nevelőhiány miatt nyáron csoportösszevonásra kényszerültünk.- A kicsiknek is nehéz volt?- Igen, mert huzamosabb ideig nélkülözni kellett azokat, akikhez nagyon kötődnek. A sok gond mellett a nyár fantasztikus programokkal, kikapcsolódással várta a gyerekeket: komáromi csereüdültetés, katolikus tábor Baján, balatoni táborozás. Minden kis csapatnak van külön zöldségeskertje, ahol a kertészkedést tanulhatják meg; konyhája, ahol a főzés „boszorkányságait” sajátíthatják el. Széles körű lehetőségek nyílnak sportolásra. A kicsik szeretnek rajzolni, s most Varga Zoltán szobrász vezette be őket a művészetek világába.- Van-e a gyerekeknek kimenőjük?-Hivatalosan nincs, de bármikor bemehetnek a faluba, ha megbeszélik velünk, hogy hová indulnak, és mikor jönnek visz- sza.- Mennyire kötődnek a gyermekek a faluhoz?-Jó a kapcsolatuk az osztálytársaikkal. Megszerették őket a falu lakói, eljönnek segíteni az otthonba. A legfőbb mégis az egyházhoz való kötődés. A falu három felekeze te különösen jó hatással van a gyerekekre. Többen járnak hittanra, voltak elsőáldozók, bérmálkoztak, ministrálnak. Az igazgatónő megmutatta az intézetet, ahol a gyerekek hangulatos berendezésű szobában boldogan majszolták a főtt kukoricát, amelyet maguk készítettek, maguk termesztettek. Varga Zsuzsanna Délelőtt ibolyát szedtünk a parkban. Délben az asztalt ezzel díszítettük. Azzal megszagolja, és így szól: — Már nincs is illata! Ági: — Persze azért nincs illata, mert egész délelőtt ezt szagoltuk. Lilla olvas:- Megtanultuk, hogy állnak össze betűkből a szavak, szavakból a mondókák. * * * Szeptember 2-án késve értek le a gyerekek a tanulóba. Eta néni: Anita: -Eta néni! Milyen legyen Antall József nadrágja? - (Szent József helyett). * * * A matek témája az ugyanannyi. P. Zsanett: - Ez nem ugyanannyi, hanem igazságos. Testvériesen igazságos.
