Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-31 / 204. szám

1994. augusztus 31., szerda Pásztó Es Környéke 5. oldal Adni az otthon melegét... A bujáki polgármester elmondta, hogy a községben több éve működik az öregek napközi otthona. Amikor meglátogattam az intézményt, békésen foglalatoskodtak az idős lakók. Kerestem a napközi vezető­jét, de éppen hivatalos ügyben távol volt. Amíg várakoztam, beszélgetésbe elegyedtem az éppen társasjátékozó asszo­nyokkal. A prímet Zuppányi Ferencné vitte vidám közbe­szólásaival. Miután megtudta, hogy milyen célból kerestem fel őket, kérte, hogy csak jó­kat írjak róluk. Tudtomra adta, hogy van egy házimúze­uma, amit szeretne majd megmutatni. Közben megérkezett Ta- kácsné Petre Ildikó, az otthon vezetője.- Huszonöt hellyel rendel­kezünk és teljes a kihasznált­ság. Az idős emberek 8 és 16 óra között töltik itt az idejü­ket. Kinek-kinek szabad el­foglaltság keretében külön­böző társasjátékkal, televízió- és videónézéssel, hímzéssel telik a napja. A videón általá­ban a helyi plébániáról kapott vallásos témájú filmeket né­zik. Minden évben megtartjuk az öregek napját és a karácso­nyi megemlékezéseket. A nők vannak többségben. Jó hangu­latban töltik napjaikat. Ter­Takácsné Petre Ildikó otthonvezető: Teljes a ki­használtság a napköziben vezzük, hogy a jövőben ki­sebb kirándulásokat is szer­vezünk majd.- Szociális étkeztetéssel is foglalkoznak?-Igen, hetven fő részére biztosítunk ebédet, amely 54 fo­rintba kerül és az önkor­mányzat a nyugdíj meghatáro­zott százalék arányában egészíti ki a térítési díjat. Az iskola konyhájában főznek és a szociális ét­keztetésben részesülőknek házhoz szállítjuk az ebédet. Munkánkat megkönnyíti az a kismotorkerékpár, amelyet a pályázaton nyert pénzből vá­sároltunk. K. L. Molnár Vilmosné, Kodók Ferencné szívesen tölti itt az idó't TOTÓK PÁSZTÓROL. Az Állami Nyomda Rt. helyi gyáregységében üzembe helyezték a második, totó-lottó szelvényeket készítő gépsort. Felvételünkön Dudás Tibor munka közben. Fotó: Gyurién Tibor A méhészetet is csak szívvel lehet művelni A méhészet manapság mintha kezdene feledésbe menni. Ennek egyik oka, hogy mostanság nem kelendő a méz. Mindezt Ger­gely Mihály a Csécsén élő 75 éves méhész mondta. Először az előszobában nézegettük hosszú méhészkedésének emlékképeit.- Mikor szerette meg a mé- heket és ezzel egyidejűleg a méhészetet? Huszonegy napra kelnek- Bátyám, aki jóval idősebb volt nálam, kilencven családdal foglalkozott és én már tizenkét évesen segítettem neki ebben a munkában. Egy másik méhész, Gál István különböző praktikus dolgokat mutatott meg. Ekkor eldöntöttem, hogy én is önál­lóan fogok méhekkel foglal­kozni. Sajnos, erre csak a há­ború után került sor. Fokozatosan fejlesz­tettem fel az állo­mányt és volt olyan időszak, amikor már 250 családdal fog­lalkoztam. Sajnos, két alkalommal nagy veszteség ért, Először, mikor egy permetezés folytán az állományom mintegy 60 száza­léka veszett oda. Második alkalom­mal az egyik közeli cukorgyártól vásá­rolt cukor közel 120 család pusztulását okozta. Később ki­derült, hogy pálin­kafőzésre előkészí­tett, nem éppen tiszta cukrot kap­tunk.- A méhekről mit érdemes még tudni?- Egy család álta­lában 40-50 ezer kö­rüli méhből áll. Má­jus környéki idő­szakban eléri a 60 ezret is. Na­gyon fontos egy méhész szá­mára, hogy erős telelő bogarai legyenek, mert ez a következő évi méztermelés alapja. A leg­jobb telelőbogarak augusztus­ban kelnek. A méhek, a csir­kékhez hasonlóan, huszonegy napra kelnek. Tudni kell, hogy manapság háromféle kórokozó veszélyezteti a méheket. Az egyik az atka, amely rátapad a méh testére. A másik a nozema betegség, amely gyomorfertő­zést okoz, a harmadig a költés- meszesedés, ami ugyancsak ká­ros a bogár szervezetére.- Mindhárom betegség elleni védelemre felkészültem. Az atka ellen kétféle módszer van, az egyik a méhekre veszélyte­len vegyszeres folyadékkal át­itatott falapka, a másik az Ame­rikából behozott apisztáncsík. Én az első módszert alkalma­zom. A kaptárak aljára egy csúsztatható tepsit szereltem és a vegyszer hatására oda hulla­nak alá a nemkívánatos állat­kák. A nozema betegség ellen több gyógyszer is alkalmaz­ható. A költésmeszesedésre a szakirodalom ajánl gyógysze­reket, de ezek nagyon drágák, így kénytelen voltam oltatlan meszet használni. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy jól bevált. A beszélgetést a kertben folytattuk kaptárak között. Gergely Mihály büszkén mu­tatta, hogy a jelenleg meglévő 130 család méh az általa készí­tett 100 kaptárban van elhe­lyezve. Vándorúton százötvenszer- Minden kaptárt saját kezű­leg, mindenféle gép nélkül ké­szítettem. A hosszú évek alatt mindig újítottam rajtuk. Az ol­dalakat két csúsztatható la­pocska segítségével levegőz- tethetővé tettem. Speciális he­vederek felillesztésével, akár gurítani is lehet telepítés alkal­mával. Minden kaptárban elhe­lyeztem egy papírlapot, amire naponta feljegyzem a változá­sokat, a méhek állapotát. Val­lom, hogy a méhészetet is csak szívvel lehet csinálni. Sajnos, már csak én vagyok méhész Csécsén, pedig 17-en voltunk.- A méhekkel vándorolni kell. Bizonyára sok helyen megfordult. Merre járt?- A közel fél évszázad alatt mintegy százötven alkalommal voltunk vándorúton. Volt olyan év, amikor hatszor is útra kel­tünk. Először Garábon voltam, majd később Pusztavacs, Rá­koskeresztúr, Sagótarján kör­nyékén települtünk, hogy csak néhány helyet említsek. Az akác, a mustár, a szarvaskert, a lucerna, a napraforgó és a sző- lősbükk mind-mind rendkívül jó mézadó növények.- Két éve már nem járok se­hova, mert olyan magasak a költségek, hogy nem éri meg. Már jó lenne eladni az állo­mányt, de nincs rá igény. Nem kelendő a hazai...- Napjainkban mi a helyzet a méz értékével?-Az elmúlt évtizedekben a Hungaronektárral kötött szer­ződések alapján értékesítettük a mézet. Ha teljesítettük a tervet, szállítási költség-visszatérítést is kaptunk. Nyereség esetén még prémiumban is részesítet­tek bennünket. Ma már nem ke­lendő a méz. Az elmúlt két év termését sem sikerült értékesí­teni. Tudomásom szerint Kíná­ból hozzák be a mézet, és ezért nem kell a miénk. Gergely Mihály a napi fá­rasztó munka után szakirodal­mat olvas. Hetvenöt évesen is mindennap ötkor kel, szorgal­masan elvégzi a feladatokat, mert azt vallja, hogy „az em­berben a munka tartja az éle­tet.” Kerekes Lajos Pásztó és környéke RÖVIDEN CSÉCSE. A községben, miután lefektették a vízve­zeték-hálózatot, megkez­dődtek a helyreállítási mun­kák. A vízvezetéket kiépítő vállalat most a felszíni ví­zelvezető árkokat, az útbur­kolatokat állítja helyre. Minden kész a településen az ivóvíz fogadására, csak sajnos, a gerincvezeték épí­tése még nem ért el a köz­ségbe. SZURDOKPÜSPÖKI. Az idős emberek megsegí­tésére a polgármesteri hiva­tal a jakabi temetőbe, amely magas dombon fekszik, ki­vezetteti a vizet. így az em­bereknek nem kell a nagy emelkedőn cipelni a vízzel telt kannákat, hogy a virá­gokat meglocsolhassák sze­retteik sírján. GARÁB. A kisközség ál­lampolgárainak is az egyik legnagyobb álma, hogy ve­zetékes ivóvízhez jussanak. Mint a környező községek lakói, a helybéliek is azt re­mélik, hogy a jövő eszten­dőben bevezethetik majd lakásukba az egészséges ivóvízhálózatot. CSÉCSE/SZARVAS- GEDE. Szeptember elsejé­vel létrejön az új háziorvosi körzet a két községben. A kiírt pályázatra négy orvos adott be kérelmet. A csécsei képviselő-testület döntése alapján dr. Nagypál Györ­gyit bízták meg a háziorvosi teendők ellátásával. Az oldalt szerkesztette Vendel Lajos Holnapi lapszámunkban Bátonyterenye és környéke Gergely Mihály, a hetvenöt éves csécsei méhész A lokálpatrióta szurdokpüspöki sírján húsz év múltán is frissek a virágok Az ember halandó, de tetteire mindig emlékeznek. Annak a személynek pedig, aki a köznek szentelte az életét, emléke még inkább tovább él a köztudatban. Ilyen ember volt az immár húsz esztendeje elhunyt Mátrai Imre, akiről még utcát is elne­veztek Szurdokpüspökiben. A lelkes természetbarát (szemüvegben) kertbarátaival szalonnázik A kedves emlékű kántorta­nító Nagybárkányban látta meg a napvilágot 1915-ben. Elemi iskoláit szülőfalujában, majd Taron végezte. Polgári iskolába Pásztón járt. Tanító szeretett volna lenni, ezért a csurgói ma­gyar királyi állami intézetbe iratkozott be, ahol két évet vég­zett, mivel az intézményt nem­sokára feloszlatták. Kiskunfél­egyházán a tanítóképzőben szerzett diplomát, 1936-ban. Testnevelési főiskolára akart volna menni, de szülei kevéske nyugdíját nem akarta terhelni. Megpróbált elhelyezkedni, ami az akkori nagy munkanél­küliségben igen nehezen sike­rült. Végül a tari községházán kapott segédhivatalnoki állást. Szurdokpüspökibe 1939-ben, pályázat útján került kántortaní­tónak, majd egy évig a keleti fronton harcolt. Ez a község volt az első, s egyetlen igazi ál­lomáshelye. Itt dolgozott több mint har­Mátrai Imre mincöt esztendőn keresztül fá­radhatatlan szorgalommal és hűséggel. Munkáját az elkötelezett hi­vatástudat és felelősségvállalás vezérelte. Pedagógusi tevé­kenysége során csaknem ezer­ötszáz fiatalt bocsátott az élet útjára. Szurdokpüspöki község lakóinak, mintegy kétharmadát tanította. Az emberek, ha szóba kerül, mindig hálával és szere­tettel gondolnak a melegszívű, kedvességtől sugárzó tanító bácsira. Hosszú tanítói pályafutása során volt beosztott pedagógus, igazgatóhelyettes és a napközi otthon vezetője. Elsősorban testnevelést tanított. Még min­dig él sokak emlékezetében az általa szervezett számos gyer­meknapi, május 1-jei szívet me­lengető tomabemutató. Eveken át, energiát nem kí­mélve harcolt a község új isko­lájának megépítéséért. Miután 1968-ban végre elkezdődött a munka, Mátrai Imre az első ka­pavágásól az utolsó simításokig ásóval, lapáttal, csákánnyal a kezében dolgozott az új iskola építésében és mellette a kis sportpálya kialakításában. Hosszú éveken keresztül volt a községi sportélet irányítója, a kulturális élet fáradhatatlan, lelkes szervezője. Egy egész generációt tanított meg a néptánc szépségeire. A kulturális szemléken tanítvá­nyai mindig a legjobbak között szerepeltek. A néptánc- és nép­zenei kultúra szerelmese, ter­jesztője volt egy negyed­századon át. Tevékenysége messze túlnőtt az iskola falain. Valamennyi, a községben működő szervezet­ben aktívan dolgozott, így a Vöröskeresztben, a polgári vé­delemben, amelynek helyi ve­zetője és oktatója volt. Segítette a kisállattenyésztőket, a méhé­szek munkáját és a kertbarát mozgalom létrejötte is az ő ne­véhez fűződik. Szerette a természetet és év­tizedeken keresztül szenvedé­lyesen dolgozott a falu szépíté­sében, fásításában. A japán­akácok, amit az ő vezetésével ültettek, még ma is zöldellnek, virágoznak. Húsz éve bekövetkezett halá­lával egy tartalmas életút sza­kadt meg. Sírján ma is friss vi­rágok jelzik, hogy emlékét ke­gyelettel őrzik Szurdokpüspö­kiben az emberek. Kerekes Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom