Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-27-28 / 201. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. augusztus 27-28., szombat - vasárnap PIROS BETŰKKEL - ELŐSZÖR A sztálini vagonkérdés Ma turisták járják a partizánok egykori útjait A szlovák parlament egyik tavalyi ülésén államün­neppé nyilvánította augusztus 29-ét, a szlovák nemzeti fel­kelés kikiáltásának napját. Az idén első ízben piros betűs ünnep ez a nap. Mi is történt tulajdonképpen ötven éve? 1944 augusztusában már gyakran követték egymást fegyveres összetűzések a visszavonuló német alakula­tok és a hegyekben rejtőző partizánok között. Augusztus 29-én délután negyed négy­kor a besztercebányai katonai főhadiszállás a németek elleni harcra szólította fel vala­mennyi egységét. Ezután a Tiso-féle kormány közölte, hogy a hegyekben tartózkodó fegyveresek leverésére német alakulatokat rendel be az or­szágba. Este nyolc órakor pe­dig a besztercebányai főhadi­szállás - valószínűleg az előző bejelentés hatására - az ország megvédésére hívta fel a lakosságot. Az elmúlt csaknem öt évti­zed alatt csupán ilyen és ha­sonló tények, vélemények láthattak napvilágot a felke­lésről. Napjainkban azonban előtérbe kerülnek az SZNF negatívumai is. Történészek, kutatók (dr. Jozef Jablonicky, Janics Kálmán stb) teszik fel a kérdést: miért voit szüksége a nemzetnek fegyvert fogni saját maga ellen? Hiszen a ha­tárokat a szövetségesek már korábban meghúzták a térké­peken. A szlovákiai magyar­ság szemszögéből nézve talán dr. Lettrich, a Demokrata Párt akkori elnöke fogalmazta meg 1948-ban a legtömöreb­ben és legvilágosabban: ...... a felkelés idején tömegesen érvényesült a szlovák népnek a kívánsága, hogy a felújított Csehszlovákia né legyen többé nemzetiségi állam, ha­nem a csehek és a szlovákok nemzetállama, minden ki­sebbségi jog nélkül más nem­zetiségek számára. Erre ala­poztuk a kitelepítést, az átte­lepítést és a reszlovakizálást, mint a szlovákiai magyar kér­dés megoldásának új formá­ját. így a felkelés nemzeti for­radalom jellegével bír, amelynek nincs párja a törté­nelemben” . A fenti idézethez, felesleges kommentárt fűz­nöm. De egy megjegyzés nem árt, a magyar kérdés megol­dásában Sztálin sietett a szlo­vákok segítségére, aki állító­lag kijelentette a következőt: „Szlovákiában a magyar kér­dés, csupán vagonkérdés”. A legújabb szlovák nacio­nalizmus képviselői előszerel­tei hangoztatják, hogy a felke­lés leverésében magyar alaku­latok is részt vettek, ami ter­mészetesen hazugság. Min­dent egybevetve, az odaáti magyaroknál nem igazán ün­nep ez a nap. Ettől függetle­nül, még piros betűs marad, s néhány szlovákiai településen lázasan készülődnek az év­forduló megünneplésére. A rendezvények központja ezúttal is - a többi évhez ha­sonlóan - Besztercebánya. A rendezők 1700 külföldi ven­déget hívtak meg a Garant menti városba, 7 ezer sze­mélygépkocsi és 400 autó­busz számára készítettek ide­iglenes parkolóhelyet, s eddig 52 konyha - 22 tábori - kí­nálja majd a falatokat. A hé­ten adták át Besztercebánya felújított főterét is, s az ün­nepségek egy része itt zajlik majd szombaton. N em tévedés, a megemlé­kezés leglátványosabb részét szombaton tartják - Besztercebányán. Farkas Ottó (Felvidéki munkatársunk) MEGBUKTATTÁK A KORMÁNYT - ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁSOK SZLOVÁKIAI FÖLDÖN Hanyatlik a magyarság, elkopnak a jogok Hazánkban nagy érdeklődés kíséri a szlovákiai politikai hely­zet, a szlovákiai magyarság életének alakulását. Itt nálunk, a közvetlen szomszédságban különösen nagy a figyelem, hiszen nem mindegy hogyan élünk egymás mellett, egymást segítve, vagy egymást gyűlölve. Ezekről a kérdésekről folytattunk be­szélgetést a rimaszombati Komlósy Zsolttal, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjével. Komlósy Zsolt politikai pá­lyafutása előtt számítógépes mérnökként dolgozott. Politikai aktivitása 1989-ben, a régi re­zsim megbuktatásával kezdő­dött. Képviselőnek jelölték, s a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés kö­zös listáján a magyar pártok je­löltjeként bekerült a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Már nem bírták tovább- Hogy érzi magát a parla­menten belül?-Az első másfél év neheze telt el. Az egyedüli kisebbségi érdekvédelmi mozgalomként nagyon kemény harcokat, vitá­kat, támadásokat kellett megél­nem. Az első két év a parla­mentben számomra iskola, ta­pasztalatszerzés volt.- Az ősszel újra lesznek képviselő-választások...-Igen, előrehozott választá­sok. A politikai helyzet nem engedte, hogy a négyéves cik­lust befejezzük. A Meciar-kor- mány utolsó két-három hónap­jában nyilvánvaló volt, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban végbemenő vál­tozások, kiválások, osztódások miatt úgy meggyengült a kor­mány támogatottsága a parla­mentben, hogy tovább már nem bírták. Több próbálkozás után végső soron megbuktattuk a kormányt.- Hogyan látja a szlovákiai magyarság helyzetét. Milyen volt a kapcsolatuk a korábbi és milyen a mostani kor­mánnyal, mekkora a támoga­tottságuk?- Antall kijelentésében - hogy ő lélekben tizenötmillió magyar vezetője akar lenni - benne volt az is, hogy tőle teljes támogatottságot várhattunk...- Sokan ezt a trianoni hatá­rok visszaállításának óhajával magyarázzák.- Nem hiszem, hogy annak visszaállításáról van szó. A tri­anoni szerződés alapján osztó­dott meg úgy a magyarság, hogy a határokon kívül rekedt hozzávetőlegesen ötmillió ma­gyar. Ezt tényként kell kezelni, s nem revízióról van itt szó. Az Antall- és a Boros-kormány felvállalta, hogy velünk is tö­rődnie kell az anyaországnak. Ezt éreztük is, erkölcsileg, anyagilag egyaránt, főleg ala­pítványokon keresztül.- A mostani kormányt még nagyon korai lenne értékelni?- Vannak nyilatkozatok, de ezekből nem lehet értékelést levonni... Most ismét felerősöd­tek a szerződéskötést igénylő hangok és kezdeményezések. A Moravcik-kormány részéről is szorgalmazzák, és mi is jónak látnánk még a választások előtt aláírni a sokat emlegetett alap- szerződést.-Hóm úr szerint meg kel­lene egyezni, alapszerződést kellene kötni, ki kellene egyezni, a békességét meg kel­lene teremteni Szlovákia és Magyarország között. Az auto­nómiára való törekvés, ami az itteni magyarságot, a magyar mozgalmakat, pártokat jel­lemzi, jogos, és ők is támogat­ják ezeket törekvéseket. Ko­rábban levelekben, s most szó­ban is elmondtuk, hogy nem jól látják az itteni helyzetet. Ezt bele kellene építeni az alap- szerződésbe. Úgy látszik, hogy az MSZP, a koalíció bizonyos mértékben változtatott vélemé­nyén a magyar kisebbség meg­ítélésében. Bős ügyében is ru­galmasabb a megítélés. A hely­zet egy kicsit változik, és re­mélhetőleg a szlovák kormány részéről szintén tapasztalhatók lesznek pozitív lépések. Légiesíteni a határokat- Kinek lenne jó, hogy mie­lőbb megkössék a szerződést. Hogyan látja a Szlovákiában és Magyarországon élő ki­sebbség helyzetét, élet- és mozgáslehetőségeit?-A mindennapi életben az emberek csak nehezen veszik észre, hogy hanyatlik a ma­gyarság, azok a jogok, amelyek megilletik az itteni magyarsá­got, hogyan kopnak el. Ezekre akarjuk felhívni a figyelmet, hogy támogatottságot szerez­zünk a programunkhoz. Dél- Szlovákiában például a leg­markánsabb probléma a mező- gazdaság. Ez hanyatlik, pedig a lakosságnak több mint a fele mezőgazdaságból él. Progra­munknak lényeges része a me­zőgazdaság felkarolása.- Van erre törekvés és re­mény?- Törekvés is van, remény is van. A kettő összefügg. A me­zőgazdasági tárca egy volt kommunista, a demokratikus baloldal egyik jeles képviselő­jének kezében van. Úgy tapasz­talom, hogy visszarendeződési kísérlet folyik: a magánszféra rovására.-Erősödhetnek-e a vállal­kozói kapcsolatok? Komlósy Zsolt rima- szombati képviselő: Nem revízióról van itt szó- Ebben bizakodunk inkább, mint a szlovák kormányban. Erősíteni a kishatárforgalmat, amire már vannak törekvések, kezdeményezések, ezért is sze­retnénk több határátkelőt is nyittatni. De csak egy nyílik meg, mondván, hogy nincs pénz. Tudjuk, hogy mindkét részről kiépítették az utakat, létrehozták az épületeket. Csak a döntés kellene a nyitásra.-Ezekkel a törekvésekkel mennyire ért egyet a szlovák kormány?- A Meciar-kormányban nagy befolyása volt a Szlovák Nemzeti Pártnak, amely na­gyon magyarellenes, emiatt a magyarok felemlegetése már ellenérzéseket szított. Az előző kormány nem is törekedett arra, hogy Magyarországgal erősöd­jön a kishatárforgalom, és az it­teni vállalkozásokat, régiókat valahogyan össze tudja kap­csolni. A parlamentben nagyon rossz vért szült, ha valaki fel­szólalt ilyen ügyben. Én is pró­bálkoztam ezzel, és a tavalyi év elején Tajti polgármester leve­lét vittem a határátkelő ügyé­ben... A Szlota-féle párt sem akar mást Magyarország és Szlovákia között, mint lezárni a határokat. Most is voltak ilyen megnyilvánulások: lezárni, izo­lálni, és olyan vasfüggönyt sze­retnének, mint korábban volt kelet és nyugat között.- Hisz-e, bízik-e abban, hogy eljön az idő, amikor a magyar-szlovák határ éppen olyan könnyen lesz átjárható, mint például két nyugati ál­lam között természetes?- Ha ebben nem bíznék, ak­kor politikával sem foglalkoz­nék. Efelé kell haladni. Az Együttélés programjaiban is ki­emelt helyen szerepel, és nem határrevízióról van szó. A hatá­rokat szerződés rögzíti, és erő­szakos módon megváltoztatni nem lehet. Nem szeretném, ha pont ez a környék kerülne olyan konfliktusba, ami a jugo­szláviai helyzetet jellemzi. Ese­tünkben mind a két ország ki­nyilvánította, hogy az Európai Unió felé halad, és azok közé az országok közé szeretne tar­tozni. Földrajzi határok lehet­nek közöttünk, de ezeket úgy kellene légiesíteni, hogy akadá­lyokat ne képezzenek.- Mi a véleménye Bősről?- A Duna nemzetközi folyó. Nem Magyarország és Szlová­kia között kell eldönteni a kér­dést, mert nem csak őket érinti ez a probléma. Környezetvé­delmi, ökológiai szempontból elítélem az egész építkezést. Nagyon üdvözöltem azt, ami­kor a magyar kormány úgy döntött, hogy le kell állítani az építkezést, felmondta a 77-es szerződést.-Mi lesz ennek a végered­ménye?- Sajnos, hogy ezt már jóvá kell hagynunk. Bele kell törő- deni abba, hogy így megépült, hogy üzemel.- A képviselő sem mindig politizál. Mivel foglalkozik szabad idejében?- Azelőtt foglalkoztam elektronikával, számítógépek­kel, a szakmámból kifolyólag. Egyedüli, ami így nyáron megmaradt, a horgászás. Ez is nagyon ritka lehetőség. Télen pedig, legalább egy hétre elme­gyünk síelni, s ha akad egy kis szabad időm, a ház körüli teen­dőket végzem el. Esetenként a lelkiismeretemmel is gondom van. A tízéves kislányommal keveset tudok foglalkozni, alig vagyunk együtt. A hét napjait legtöbbször Pozsonyban töl­töm, a hét végén találkozunk. Két pólus küzdelme- Mit vár a választásoktól?-Nehéz erre válaszolni, re­mélem, minden úgy lesz, ahogy szeretnénk. Tény, hogy felerő­södtek azok a nemzeti hangok, amiket Meciár, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyér­telműen vall. Arra törekszik, hogy a szlovákságot potenciális választóként szerezze meg. A helyzet szerint két erős mozga­lom és párt létezik. Az egyik a Meciár-féle párt, a másik a de­mokratikus baloldalé. A magyarországi és a ko­rábbi lengyelországi választá­sok tapasztalatai szerint nálunk is alább- hagyott az első évek lendülete a rendszerváltozás után, és most nosztalgikus visz- szarendeződés várható. Ennek tükrében a demokratikus balol­dal pártja, vagy a Demokratikus Szlovákia Mozgalom fog nyerni a választásokon. Ke­mény kampány ígérkezik, de szlovákiai viszonylatban két pólus között dől el a küzdelem: a szocialista és a nemzeti irányvonal között. Pádár András Új-régi iskolák Nógrádban - Drogmegelőzést is tanulnak a gyerekek Lassan egyéves a közoktatás új rendjét szabályozó törvény . Ennek ellenére a tavalyihoz képest a tanév rendjében, az okta­tási-nevelési feladatokban nemigen lesz érdemi változás. Új kezdeményezésekkel azért találkozhatunk. Országszerte új-régi közép­iskolai struktúrák támadtak fel. Gondoljunk csak a klasszikus gimnáziumokra. Megyénk négy városában — Balassa­gyarmaton, Salgótarjánban, Szécsényben és Kisterenyén - működnek ilyenek. Ezekben az intézménytípusokban az általá­nos iskola negyedik, illetve ha­todik évfolyamára épül a nyolc- és a hatosztályos gimnáziumi képzés. Jó-e vagy sem? Az idő majd eldönti. Ellenzőinek tábora ma még nagyobb, mint a pártolóké. Előbbiek azzal érvelnek, hogy a képzés ára a megrövidült közös alapiskolázás. Az oktatási tör­vényben ugyanis a négyévfo­lyamos alapiskola maradt meg csupán általánosnak. Erre eltérő kilépési periódusokkal külön­böző középiskolák épülnek rá. S hogy mi lesz a sehová kilépni nem tudó gyerekekkel? Jó, ha tudják a szülők, ők 16 éves ko­rukig maradhatnak, illetve a törvény szerint kell is marad­niuk az általánosban. Ezt a törvény megalkotói jó adag túlzással 10 osztályos képzésnek titulálták, bár gya­korló pedagógusok többjének véleménye szerint nemigen ér többet annál, hogy két évig „parkoltatja” a nebulót. A hat- és a nyolcévfolyamos képzés iránt egyelőre van ér­deklődés, bár a salgótarjáni Bo­lyai János Gimnázium modellje iránt az elmúlt tanévihez képest csökkent a kereslet. Igaz, még így is nagy, hiszen a 60 jelent­kezőnek csak a felét tudta fel­venni. Egyébként az előző évekhez viszonyítva Nógrád megyében csökkent a középis­kolában tanulók száma, ami döntően a demográfiai hullám­völgy következménye. Amúgy a középfokú intéz­mények közül a népszerűségi lista vezetője a kereskedelmi és vendéglátóipari középiskola. A 239 általános iskolás közül csak 90 tanuló jutott be. Mint ismeretes, a népjóléti tárca kezdeményezésére az or­szág 50 általános iskolája ka­pott lehetőséget az 1994/95-ös tanévben arra, hogy tanrend­jébe felvegye az úgynevezett drogmegelőzési ismereteket. Az ilyen irányú képzést a ter­vek szerint az iskolák ötödik osztályában kezdik, s felmenő rendszerben folytatják. Infor­mációink szerint Nógrád me­gye két általános iskolájában, a salgótarjáni Gagarinban és a balassagyarmati Dózsa György nevét viselő intézményben kezdhetik el a képzést. T. K. Szeptembertől ők már eggyel magasabb osztályba lépnek Fotó: Rigó Tibor (archív)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom